Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-10 / 129. szám

TQ54 jun'iis 10. D F f M 4GyAROR^74G 5 Megbukott a nemfizető lakók BEFŐZÉ/HEZ fekete listája O V E G Szegeden lesz a vidéki háztulajdonosok közponlja kiváló min StégbSII legolcsóbban (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi háztulajdonosok körében egy évvel ezelőtt mozgalmat kezdtek abban az irányban, hogy a memfizető lakókról statisztikát, fekete listát állítanak össze. Az adatgyűjtés megindult, a háztulajdonosok egymásután jelentették be azokat a la. lókat, akik a lakbérrel rendszerint adósok szoktak maradni. A listán olyanok is szerepeltek, akik öt házlulajdonosnál is adósak maradtak. Feljegyeztek olyan lakót is a listára, aki megszökött éjszaka, amikor a háziúr aludt, gyorsan kíköltözködött a lakásból ismeretlen helyre. A háztulajdonosok panasza szerint az utóbbi időben jelentékenyen elszaporodtak a nemfizető lakók. A háztulajdonosok elgondolása az volt, hogy a listát az egyesületben felfektetik és mielőtt egy-egy lakáshelyiséget bérbeadnának, előzőleg tájékozódnak a lakóról. A listán szereplőknek is adtak volna lakást, de csakis akkor, ha jótállót jelöltek volna meg, aki garantálta volna alakbérfizetést. Hónapokon keresztül folyt a nemfizető lakók Harmincegynéhány esztendeje. A turi tanyáknak már bucsut mondtam, a makói ujságiráskodásba belefáradtam. (Akkoriban az ellenzéki ujságiráskodás folytonos veszekedésekből és sűrű eszemiszomokból állott. A kormánypártiakkal veszekedni, verekedni, a párthívekkel barátkozni kellett.) Pesten feküdtem a kórházban. Ide sürgönyöztek, hogy rukkoljak be a régi „Szegedi Napló"-hoz. Megtettem. Éjszaka érkeztem Szegedre, a „Metropol'-ban háltam és másnap délelőtt már a szerkesztőségben viziteltem. Legelőször is Móra Ferivel találkoztam. ő már akkor frissen sült szegedi újságíró volt, szép, szőke menyecskének az ura és boldog édesapja a még pólyában gögicsélő Panka leányzónak. Meghívott ebédre. — Hogy ízlik? — Mint otthon. — Hát a Tisza? — A partján nőttem föl Szentesen. — Akkor a szegedi föld se idegen. — Az alsóvárosi temetőben nagyapám sírján nempereghetek. — Most már csak Engel Lajost kell megszoknod. A szerkesztővel könnyein boldogulsz: Békeíy druszád maga is poétalelkü ember, — De még nincs lakásom, csak feleségem, meg édesanyám van. — Nézz ki csak az ablakon: lakás is akad. Az ám. A Móráék kétszobás udvari lakása mellett különálló egyszobás alkalmatosság húzódott meg. Ide húzódtam én is; a Fodor-ucca 7. szám alá Dombrádi Nagy Gyula csendőralezredes ur házába. Uri ház volt ez, dc mi csak az udvari fertályát laktuk. Ellenben szökőkutas kertjében szabadon pipázhattunk, sétálgattunk. Az asszonyok főztek, édesanyám ráérő idejében Pankát dajkálta, Feri a tudományos könyveket bújta vagy cserélgettük a félegyházi, meg a turi históriákat. Esetleg lelkünk gyönyörűségére és épülésére énekelgettem abból a disznóbőrkötéses könwből Dávid királynak 'Soltárait, amely „megnévjegyzékének az összeállítása, az akció azonban eredménytelenül végződött, mert a házigazdák nagyobbré.szc nem jelentette be a nemfizető lakó nevét. Emiatt most elhatározta a Háztulajdonosok Egyesülete, hogy a fekete lista tervét nem valósítja meg, dc a megrögzött nemfizető lakók ellen a jövőben sokkal erélyesebben fognak eljárni. Legújabban a szegedi háztulajdonosok székházvásárlás gondolatával foglalkoznak. Ki is jelölték a Tisza L.-körut 71. sz. alatti házat, az egyesület tárgyalásokat folytat a háztulajdonosokkal, az Enrényi-örökösökkel, akik 10.000 pengőt kérnek a házért. Az egyesület 35.000 pengőért kéri az ingatlant, a tárgyalások olyan stádiumban vannak, hogy remélhető a megegyezés. A házvásárlás költségét az egyesület tagjai adnák kölcsön az egyesületnek. A székházvásárlással az egyesületnek messzemenő tervei vannak. Elsősorban az egyesületi életet kívánják eredményesebbé tenni, mert rövidesen megalakul a vidéki háztulajdonosok országos szövetsége és a központ Szegeden lesz. jelent Frankofurtómban az 1770 Esztendőben.. " Olyan macska dorombolt melletlünk, ami jómaga túltett irodalmi hírességünkön: Debrecenből gyalog hazajött a régi portára, pedig a kálomista Bómáha vasúton szállították az odahelyezett csendőralezredesék. Ekkora virtust mi még akkor nem árultunk el az irodalom berkében. Hej, azért boldog idők voltak ezek! Feledhetetlen emlékű mühelyi dolgozgatások Tömörkényék, Szigethy Viliék társaságában. Feri a közigazgagatás berkeiből szedte, én a rendészet rónáján gyűjtöttem a derűnek, a jókedvnek harmatos virágait. A politika hangos erdeje is tele volt ilyen növényekkel: csak lc kellett hajolni értük. Egy-egy politikai kapacitással kirándultunk a tanyák közé és komoly poharazgatások közben fölmondtunk a Habsburgoknak, utána hazakocsizás közben éltettük a köztársaságot. (Senki orra be nem tört lőle, senkit sem "csuktak be miatta.) Feri már unta ezt a szórakozást, mig én örültem neki és szívesen helyettesítettem őt a tanyai beszámolókon. A vidám napokra szürkék is következtek: be kellett rukkolnom a 46-osokhoz hadgyakorlatra. Már hogy mit gyakoroltunk, arra nem emlékszem, csak arra, hogy minden este a szerkesztőségben lógtam, de nem dolgoztam, mert a híres Dominik kapitány ur szigorúan megmondta: — Ön most nem újságíró, hanem katona. Katonának pedig tilos politikai lapba irni. Értette? Annyira megértettem, hogy nem is dolgoztam, hanem jólesően csak szórakoztam abhan a szerkesztőségben, amelynek lépcsőházában esténkint fölhangzott a vezércikkirásra besétáló Tömörkény napiparancsa: — Vera, féllitert, meg egy kutyaijesztöt! Hazamenetkor belekaroltam Mórába: — Gyere, Ferikém, ne szégyeld a rongyos bakát A Széchenyi-korzón máx megszabadult tőlem, mert léptea-nyomou tisztelegnem kellek Kötekedő kedvvel fordult hozzám: — Ismered te ezeket az urakat? az j: , ban — Nem en! — Hát akkor mit köszöngetsz nekik* Az egész hadgyakorlatból erre az ártatlan évő-< désre emlékszem. De eszembe jut más is. Móráék vakációzni mentek a vidékre: Félegyházára vagy Szabadkára, már nem tudom. Csak azt tudom, hogy az aranyhalacskákat rám bízták: viseljem gondjukat amig hazajönnek. Nem értek én az aranyhalakhoz ma sem. (Amolyan halakhoz értettem, amilyeneket Bittó János bátyám tálalt elénk az Aranypotykavendéglőben.) Elég az hozzá, hogy mire Móráéls hazajöttek az aranyhalak elköltöztek. Azt hiszem, egy kicsit tultápláltam szegénykéket. Nehezemre esett a beszámoló, de lelkiismeretem megkönnyítésére becsületesen túlestem ezen is, Feri a fejét csóválta és azt mondta: — Nemcsak tuletetted, hanem tán tulitattad eze« ket is. Azóta mindig ezzel az érzéssel nézem a ficán-» koló aranyhalakat: — Szerencsétek, hogy nem az én vendégeim vagytok. Feri sohsean maradt ki éjszakára a magunk kedvéért. Egyszer néhai Beck Pista sógor vendégel voltunk. Nála maradtunk vacsora után is. (ö taIán azért, hogy őriző pásztorom legyen.) Éjfél felé a házigazda néprajzi gyűjteményéből felöl-» tözködtünk. A sógor „budá"-ban ivott, Feri kuruc csalmában pipált, én rézfokososan koccint«« gattam. örizőpásztorom hazaterelt ugyan, de leg-< nagyobb bosszúságára megszöktem a háztól, mi-« heyt ő betette maga után az ajtót. Meg ám, meri Beck sógor a kapu előtt várt; mentünk a Kass-ba^ ahol még a magyar táncok bemutatása következett* A bosszúságon kívül okoztam neki szomorusá-» got is, de akaratlanul. Valami párbajhistóriábal keveredtem és Feri volt a szekundásom. A meg* sebesülésem, a szétvágott ujjam talán jobban fájt neki, de az bizonyosan fájt, hogy ilyen szamár-« ságba keveredtünk. Hej, Fodor-uccai szép napok, bolondos fiatalság derűje, álmodozások aranyköde, hová szálltatok !... Neki csaknem minden álma beteljesült ott as szegedi földön, ö még a sir szélén is álmodott, Ovegesedő szemmel is szépekéit látott, a lelke, a szive még akkor is fiatal volt. Én nem szólok semimit. Minek? A szétvált utak nemsokára összefutnak: megint1 egy kenyéren leszünk ... Fia és leánygyermekét 9 budapesti Svábhegyen, (500 m. subalpin klimaj a Fodor Sátor Sport internátusban. Az 56 év óta fennálló Fodor testnevelő és vívóintézet vezetése mellett. 5-szöri kitűnő étkeaés, vívás, torna, tennisz oktatás, német konverzáció, meleg fürdő és kisuszoda használattal napi P 4.20, Felvilágosítást ad és jelentkezést, elfogad a Magyar hirdető Iroda kirendeltsége Szeged. Tisza Lajos körnt 73, telefon 27-59. Budapesten Fodon intézet IV., Petőfi Sándor u. 3. Telefon 8-97-01. Email Krém, íipiö Hrem7 púderek, ráncolaj, barnító olaj árusítása. Arcápolás modern pakkolásokkal. kozmetikai intézetében Feketesas-ucca 17. sz. Junius 17-én megkezdjük novellapályázatunk közlésre alkalmasnak talált pályamunkáinak közlését MÓRÁVAL EGY KENYÉREN — SZEGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta FARKAS ANTAL USZA Lnlok Körút nyaraltassa