Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-05 / 124. (125.) szám

T934 fmfus 5: DftMAGyAftORSZAG 5 a trianoni évfordulón (A Délmagyarország munkatársától.) Borongós esős napon emlékezett Szeged a trianoni évfordulóról. Vasárnap féi 11 órakor gyülekeztek a tiltakozó felvonulásban résztvevők a városháza előtt, ahonnan nemsokkal később megindult a többezer főre tehető tiltakozó menet az Országzászló elé. Itt már gyülekeztek az egyesöletek és körök kiküldöttei. Tizenegy óra után kezdődött meg az ünnepély, amelyen megjelent Bárányi Tibor főispán, dr. Pálfy József polgármester-helyettes. Körmén;: > Mátyás országgyűlési képviselő, dr. Buócz Béla rendőríökapitányhelyettes. dr. Kogutowitz Károly egyetemi tanár és még sokan mások a városi tisztviselők közül. Képviseltette magát a törvényhatósági bizottság is egy kisebb küldöttséggel és megjelentek istületileg a frontharcosok, po&taa,lkaim azottak és cserkészek is, valamint az egyetemi hallga-tók különböző bajtársi egyesületei. Az ünnepséget a Polgári Dalárda énekszáma vezette be, majd dr. Tóth Imre mondotta el beszédét Megemlékezett a triaroni békediktátum becikkelyezéséről és a gyásznap jelentőségéről. — Mi nem gyásznapot ülünk ma, — mondotta. Nem gvászoltii és temetni akarunk, de feltámadni és hitünk erejével demonstrálni és megzörgetni a genfi sóhívata'l ablakait, hogy a hóhérlegényeknek ne legyen egy /yurodt pillanatuk sem. míg újra le nem ülnek a zöldasztalhoz a revízió kérdésének tárgyalására. Amig a belátás nem győz az elvakultság felett és az igazság a gazság felett. — Tanulhatunk a franciáktól, lambetta nemzetétől. amelyik sohasem nyugodott bele abba. hogy Strassínirg elveszett. A franciák megmutatták nekünk is, hogy az elszakított terüietről nem mondbat le soha az anyaország és amint Strassburg is újból francia lett, törhetetlenül bizunk és hiszüi l, abban, hogy nemsokára az elszakított magyar területek is visszakerülnek Magyarországhoz. Ebben a gondolatban, magyar testvéreim figyeljetek és várjatok. Várjatok a legelső puskalövésre. A magyar lélek: templom, amelyben benne él a feltámadás és nem tisztességes magyar ember az, aki ezt tagadni meri, vagy belenyugszik az életet ölő mai helyzetünkbe. A szónoklat után Bánóczy-Szenczy Tamás technológus a „Mementó" cimü irredenta költeményt szavalta el nagy hatással, majd az egyetemi ifjúság nevében dr. Lázár László beszélt. A 48-as ifjúság hazaszeretetét követendő példaként állította a mai magyar ifjúság elé, azzal, hogy minden magyar ember annyit ér. amennyit hazájáért cselekszik. — A magyar vért és a magyar ifjúságot hívom segítségül ide — mondotta —. de mintha aludna a magyar vér és a r.iagyar ifjúság is. Jönnie kell már egyszer a bosszúnak és a végítéletnek. Meg kell ráznunk a gyilkos Nyugatot, meddip tűrjük, hogy országunk legszebb részét bitorolják. Magyar ifjúság álljatok vezetőitek mellé és dörögjétek oda a világnak, hogy Genf. London, Locarno nem más, mint a büntanyák városa és aljas hazugság Titulescu és Benes szavai. Jiogy szeretettel kezelik a maeyar ügyet — Fizetni fogunk Trianonért, — fejezte be szavait az ifjúság szónoka. Trianonért Trianonnal fizetünk, átokért átokkal. Az ünnepség ezután a Magyar Hiszekegy eléneklésével fejeződött be és i küldöttségek zárt sorokban vonultak el újra a felvirágzott és félárbócra engedett Országzászló előtt. A Ddmaggarorszag novellapáluázatának nagy sikere Jelentés a pályázatról A üélmag varország tudvalevőleg pályázatot hirdetett novellára. A kitűzött határidőig 157 pálvamunkn érkezett bc az ország minden részéből, a bírálóbizottság most készült el a jelentésével. Jelentjük, hogy minden pályamunkát lelkiismeretes gondossággal végigolvastuk, kerestük az uj tehetségeket és minden remény meg van, hogy meg is találtuk. Attól függ. hogy a munka kezdő író munkája-e, vagy regi rutin nyilatkozott meg benne? A döntő szót a nyilvánosság bírálata mondja ki. A selejtezcsnél hátulról haladtunk előre s így az első csoportban íizokról a pályamunkákról emlékezünk meg, amelyek a rostálásnál nyomban kiestek. Ezeket tülnyomólag az Írástudatlanság jellemzi, a tema az olvasmányuk korcs visszfénye, néha annál is kevesebb. Tehetséget a legjobb akarattal sem tudtunk találni köztük, sokszor helves. irást sem. Viszont nekünk esik a legrosszabbul, hogy ahol jó ötlettel találkozunk, ott a megírás kezdetleges. Ebben a csoportban túlteng a primitív fantázia és a garasos romantika, szőr. nyen sokan halnak meg, főleg szerelmi bánatban. Ugy tetszik néha, hogy a szerző apróhirdetésnek nézte a pályázatot s „egy valakinek" volt a novellájával mondanivalója. Az idetartozó pályamunkák ríme a következő: Szalmaláng-szerelem. Percek, amik éveknek számitanak. A jövendő országa. Csillagék nyaralása. Mutamtir. Teréz rövid boldogsága. A lőcsei riwktor. Remény. Igaz történet a háború emlékéből. Visszapillantás a múltba. Minden a pénz? Anyám. Esti furulyaszó. Hir jött hazulról. Tavaszi hervadás. Isten keze. Isten szeme. Az esernyő. Maris asszony. A férjhez ment anyós. Kinevette a szerelem. Keresem a boldogságom. Ónként a halálba. Parthie. A közvélemény. Kék lángok. Az orvvadász. Koldus. Kilobbanó mécsek. Hajnalhas;idás. Farsangi történet A fekete gyöngyvirág. A kigyulladt földön. A kalózleány. A kímonő. János gazda gvomorba ja. Találkozás. Magyar őrömnap Az édes álom. Finálé. A sors mostohái. Egy szippantásnyi boldogság. Alom, vagy valóság? Párbaj. Honszeretet. Pajtás, a hü kutya. A második csoportban sem találtunk közölhetőt. Ezek között több pályamunkában felcsillan egy pillanatra valami készség, vagy ahhoz hasonló, azonban még távol állanak z teljességtől. Vannak egész intelligens irások, de hogy az „írónői ambició" cimü pályamű szavaival éljünk, „Írogasson előbb évekig a fiókja számára és főleg olvasson sokat". Találtunk ott rapszodikus nekilendülőt, aki hamar elfárad és nem tud egészet alkotni. („Az ismeretlen Svengáli".) Van, aki erős uj témával jelentkezik, csak a tehetsége hiányzik a kidolgozáshoz. („Az ígéret földje".) Épp igy csak vázlat a „Találkozás". Bájos lehetne a „Honvágy", ha nem volna olyan kétségbeesetten pongyola. Némelyik munka mintha gyenge kivonata lenne egy nagy regénynek. („A bűnös".) „A világító torony' ugy lett volna jó, ha negyedrésznyi ter jedelemben iródik meg a hozzá megkívánt finomsággal. „A lovaglóbot" a híres Rózsafabutor gyenge kópiája. „A két bűbájos" csak adathalmaz, forrás más számára, hogy novellát írjon belőle. Ebben a csoportban is sók az elképzelés, az életnek — 1934-ben! — olyan rajza, hogy irigvkedve kell kérdeznünk: hol él a szerző? Találkoztunk a tipikus közigazgatási novellával is, de aki a hivatali dolgokat csak ilyen naiv formáhan ismeri, az napidíjas sem lehet. Ismételjük azonban: van több munkában irói készség s ha a szerzőjük komoly szándékkal, tanulással és főleg önkritikával fog a munkába, idővel megtanul írni. Külön ki kell emelnünk a „Monogram" cimü hosszú munkát. Elejétől végig kongresszusa a helvesirási hibáknak, de sok helyen olyan üde és közvetlen, hogv a szerzőjének érdemes volna művelnie magát. Az egyes cimek egyébként a következők: A kutvaszőr. Monogram Junói ambíció. Az ismeretlen Svengáli. Az Ígéret földje. Találkozás. Vallomások. Honvágy. Versenyfutás. A bűnös. Egy délutánom. Gyilkosság? Novemberi délután. A világító lorony. Bódi bá' levelet ír. Az ügyetlen Leskayné. Tavaszi füttyszó. A tulbuzgó dalos. Lelenc Ilon. Egy ablakszem. Egy a sok közül. Olivér nagy lett. Dráma a harmadik osztályban. Torkoss Tamás násza. Csak asszony. Az én vérem. A kis színész legnagyobb szerepe. Szamosközi Árpád két élete. A két bűbájos. A démon. A lovaglóbot. Aszszonyhüség. Oda tul a gáton. Levél a művésznőhöz. Májusi zivatar. A boldog asszony. Jancsi és Juliska a cukrászdában. A harmadik csoportba sorozottak nem felelnek meg a pályázat feltéte-, leinek. Véleményünk ezekről a következő: „Telefonhírmondó a gyógyszertárban" ötletes ap-< róság, szerzője engedélyével közölhető, mint helvi tréfa. „Hazafelé". „Egy szem cukorka". „A bosszú." — alkalomadtán napihirbe való dolgok. „Fedrigoni ezredes", — ha a helyünld megengedi, közöljük pályázaton kívül. — N. K. Debrecenből egész halom gazdasági és társadalmi cikket küldött, amikből néhányat esetleg felhasználhatunk A pályázatra azért nem alkalmasak, mert nem novellák, továbbá mert a szerzőjük leleplezte magát. A negyedik csoportba olyan müveket soroztunk, amelyek közölhetőE lennének, ha akadna aki átfésülné őket. Ré-< szint pongyolák, részint túlságosan hosszúak, anélkül, hogy szükség lenne a felesleges szószaporításra Ezt az átdolgozást amugv sem tehetnők meg a szerzők engedélye nélkül. Ide tartoznak a következők: Bosszú. (A stílusban van hiba.) Tavaszi szántás. (Van benne néhány plasztikus kép. De ponn gyolaság is.) Falusi urak. (Az erotikus rész tompitandó. A szolgabíró helyett is mást kell alkalmazni. Az nem jár „abba" a társaságba.) Elvitt« a gyerek. (Miért hajszolja erőszakoltan a népieskedést?) Többet ésszel, mint erővel. (Sok rajta a felesleges sallang.) Márkus uram tragikomédiája. (Ezen is.) Hogy nem lettem én iróvá? (Ugy, hogy nem tudja, mi a fontos és mit keli elhagyni.) Unokavizit. (Legalább a felét kihagyhatja. Előnyére válik.) Szcp Budapest. (Intelligens ember lompos irása.) Zsöllye, baloldal IV. sor 2. (Meg kell ondulálni, mert kócos.) Púpos. (Sok benne a közvetlen hang, de az első felét el kell hagyni, mert az nemzetközi frázisgyiijtemény a tavaszról.) Ez a szerelem. (Érdekes, de a bevezetés felesleges. Azt nyilván azért irta, hogy hosszabb legyen.) Jó, Ági kisasszony. (Kedves és hangulatos, de egyharmada felesleges.) A szercneséthozó kaftán. (Érdekes háborús kaland, de nem novella.) Kató. (Lehetne belőle valamit faragni, intlligens irás, csak szörnyű a kézirat formája. A bírálónk elolvasta, másért nem állurrk jót. Le kellene gépeltetni.) Demeter meg akar halni. (Meg kell fésülni.) Művészet-szerelem. (A párbeszédek primitívek, a történéseket meg kellett volna indokolni. Azért nem egész tehetségtelen irás.) Nem voltam elég szemtelen. (Jó. de egy kissé erkölcstelen.) A Rajnaparti kinrs. (Szerzője ir még jobbat is, ez egy kissé nyers kidolgozású.) Legyen okos. (Jön onnaii jobb is.) Vezeklés. (A téma jó, főleg uj volna, a kifejezései azonban kínosan keresettek. Azonkívül feleslegesen el is van nyújtva.) A negyedik halott. (Forrongásban levő tehetség munkája. De még sok a felesleges benne.) Az ötödik csoportba tartoznak a következő megjelenésre való munkák: Don Jüan utolsó napjai. Diopulosz vándorlása. Ezüstmadár. Május. A futár. Apróhirdetés. Régi idők, jó idők. Az utolsó tét. A rodosi agavák között. Az ördögbárdi fekete ló. A szoknvabetyár. Tanitó. Hazaérkezés. A hosszú álom. A mese halála. A völgy. Egv részeges szobor. Játék a tűzzel. Hol vagy Lili? Májusi sugarak. A nagy királv szive. Vadvirág visszatér. Tejecske kéne. Indul a gyerek. A ficsúr, önképzőkör. Tavaszi dal. Az első szerelem. Zoli mérnök lesz. Tutuka. A novella. Már befellegzett. (Rossz cím.) A csillagok. Felmondás. Ha szeret... Játék ... Törvényt kérek. Hangverseny. A békitő. Aki előre látta a jövőt. A megfelelő munkák közlőét legközelebb megkezdjük, a közlés megkezdésének idejét külön is közölni fogjuk. A pályadíjakat (I. dij 100, II. dij 50, III. és ÍV. dij 25—2« pengő) a közlésre alkalmasnak talált pályamunkák megjelenése, a közlések befejezése után a közönség ítéli oda. A szavazatok arányában osztjuk ki a dijakat. Szavazni n Pélma gyarorszá elia n közzéteendő szavazólapokkal lehpt maid.