Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-27 / 143. szám

PELM flGVAKOKSZAG SZ.EOH), Seerke*sMM6q: Somooyl uccn Telefon: 2.V33.^Kladóhlvalnl JtlllcíönhHnyMtAr és Jcgylrodn - Ajr»<tl UCCA S. Telefon : 13-0». - Nyomde : L»w Ilp^t ncca 1«. Teleion - TA-vfmfl A* levélcím: Délmagyaror»»*a Szegért II Somogy! Szilveszteralapítvány A szerdai közgyűlés tárgysorozatán szerepel az az előterjesztés is, amely a Somogyi Szilveszter emlékére tett húszezer pengős alapítvány kamatainak sorsát kivánia mesJhatározni. Amikor a város Somogyi Szilveszter emlékére alapítványt rendelt, akkor Somogyi Szilveszter emlékének akart áldozni. Az alapítvány kamatait olyan célra kell fölhasználni, ami kapcsolatos a boldog-emlékű polgármester életével és alkotásaival. A városi közig-azgstás volt az a tér, ahol Somogyi Szilveszter alkothatott, a város közigazgatásában nőtt fel Somogyi Szilveszter polgármesterré s lett a polgármesterek között js tekintélyben és alkotóerőben a legelső. Ezt az életet s ennek az életnek alkotásait az alapítvány kamataival akkor lehet a legméltóbban emiékezetessé tenni, ha az alapítvány a városi közigazgatás színvonalának emelésére szolgál. A városnak vannak kitűnő tisztviselői, akik soha, vagy alig voltak a város határain kivül. Amikor még &z állásszerzéé nem volt plyan kétségbeejtően nehéz, mint amilyen most, az ífju, aki letette a doktorátust s megszerezte azt a minősítést, ami a közigazgatási pályához szükséges volt, a még nedves doktori diplomával jelentkezett közigazgatási szolgálatra s azután a ranglétrán s szerencsés választásokkal kezdett pályáján felfelé emelkedni, anélkül, hogy megismerkedhetett volna Szegeden kivül más várost is s hogy elsajátított volna a magyaron kivül más nyelvet. A várospolitika építő munkáját a város tisztviselőinek kell elvégezni, de a jövendő alkotások terveit nem készíthetik el azok, akiknek minden tudásuk, minden ismeretük, min'den tapasztalatuk a körtöltésen belüli forrásból táplálkozik. Városismeretre és nyelvismeretre múlhatatlan szüksége van a városi tisztviselőknek, de a városnak erre még sokkal nagyobb szüksége van, mint a tisztviselőknek. Nem akarjuk túlbecsülni a reprezentálást, de vannak alkalmak, amikor a városnak megfelplő képviselete sokat, nagyon sokat használhat a városnak. Reprezentálhat-c a vezető tisztviselő, akinek tolmácsra van szüksége, akármilyen más országból származik is a város vendége? Az elhalt polgármester emlékére szánt alapítványi akkor használjuk fel rendeltetéséhez s az általa szolgált kegyeleti érzéshez legméltóbban, ha általa emelni igyekszünk annak a városnak közigazgatását, melynek két évtizeden keresztül Somogyi Szilveszter volt a polgármestere. Az alapítvány kamatait használjuk fel tehát arra, hogy évenkint egy fiatal városi tisztviselőt három-négy havi tartózkodásra küldjünk ki a külföldre. Ennek a külföldi útnak két célja lenne, az egyik az, hogy egy idegen nyelvet elsajátíthatna az a városi tisztviselő, aki azzal a nyelvvel már itthon foglalkozott, tökéletesíteni tudná négy hónapi külföldi tartózkodással minden évben egy városi tisztviselő abban az idegen nyelvben, amit itthon már tanult s ezenkivül minden évben megismerkedhetne egy külföldi város közigazgatásával, a közigazgatásnak egy-egy uj ágazatával, uj intézményével, yagy uj alkotásaival. Egyik évben meetanulSzerda, 1934 junius 27. Ara 12 lillér X. évfolyam, 14^: sz. ná az egyik városi tisztviselő, hogy például Rómában a közmunkákat hogyan szervezik meg, a másik évben, másik tisztviselő azt, hogy Bécsben a községi lakáspolitika mit alkotott, a harmadik, hogy Drezdában mit tett a város a zenekultúráért, a negyedik, hogy Koppenhágában hogyan szervezték meg a kisbirtokosok értékesítő szövetkezeteit, az ötödik, hogy Zürichben hogyan igazgatják a közüzemeket s ki tudná még felsorolni azokat a városokat s azokat az intézményeket, ahová a szegedi városi tisztviselő elmehetne tanulni, ismereteket szerezni, világot látni s az itthoni feladatokat a külföldi alkotásokkal összemérni. Legyünk azzal tisztába, hogy ha ennek az alapítványnak kamatait elaprózzuk egyes jótékonysági intézmények, vagy egyesületek között, akkor még a részesített jótékonysági intézmények sem járnak jobban, mert a város, egészen bizonyosan, a városi segélybe akarva, nem akarva be fogja számitani azt az összeget, amit az alapítvány kamataiban húznak. Ebben a katasztrofálisan pénznélküli ELÖFIZETfiS: Havonln ttelyben 3.20 Vidéken és Bodapetien 3.«0,kl!lí81dHn 0.40 penqO- ^ Fejve» szám Ara heikíi/nap 12, vníár. és Ünnepnap 20 Ull. Hlr rteféselc «elvétele tnrlln szerint. MeijteIfnf^ liéIKt klvéte'ével nnnontn ren»ei időben meg van szabva a város teherbíró képességének is határa s akármennyi, kötelezettséget vállal is magára a város, lesznek betöltetlen feladatok, lesznek fel nem vállalt tennivalók. Ilyen körülmények között pedig a város nem is tehet egyebet, mint azt, hogy összeszámítsa mindazt az előnyt, amit egyegy jótékony cél érdekében nyújtani lud s amit egyik jogcímen ad, azt beszámítsa abba, amit másik jogcímen nyújtani köteles. A jótékonysági intézmények tehát nem járnának jobban, ha az alapítvány kamataiban részesülnek, de ha most ezt a pénzt nem fordítjuk arra, hogy a városi tisztviselői kar színvonalát emeljük vele, hogy a városi tisztviselők nyelvtudását gyarapitsuk, egy daraK Európa ismeretére megtanítsuk őket, akkor nagyon hosszú időre marad minden még ebben a vonatkozásban is változatlan, marad a rég? szellem és marad a régi horizont. Pedig haladni kellene, emelkedni kellene, a tudást, az ismereteket, az európai szellemet növelni kellene s tegnapinál jobb s a mainál különb Szegedért. A képviselőház tiltakozása Barthou revizióellenes kijelentései ellen Eckhardí Tibor, Krücjer Aladár, Esíerházi Móric, Buchinger Manó. Grieger Miklós és Kánya külügyminiszter beszédei — »4 háborús veszedelemmel szemben uj békekonferenciát követelünk« (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház szünet előtti utolsó ülése méltóságteljes megnyilatkozás volt Barthou francia külügyminiszternek ismeretes bukaresti revizióellenes kijelentései ellen. A képviselőház folyosóján már az ülés előtt megállapították, az egyes pártok szónokainak felszólalása kétségtelenné teszi, hogy ebben a felfogásban a nemzet spontán találkozik és nincs egyetlen magyar, aki ne utasítaná vissza, felháborodással a revizióellenes külügyminiszter módszerét. Az ülés mindvégig a komoly megfontolásnak a jegyében folyt le: egyetlen felszólalás nem volt, amely akár jobbra, akár balra túllépte volna a mérsékletnek azt a keretéi, amelyei Magyarország jelenlegi helyzete megkövetel. Az ülésről részletes jelentésünk a következő: A képviselőház utolsó ülését egynegyed fi óra után nvitolta meg Almásy László elnök. Közölte, hogy a felsőház elnökének átiratait, hogy a felsőház a költségvetési törvényjavaslatot elfogadta. Az elnök ezután közölte, hogy K r fi ge r Aladárnak Rarthon francia külügyminiszter nyilatkozatai tárgyában napirend előtti felszólalásra adott engedélyt. Krüger rámutatott arra. hogy mindenütt mélységes megdöbbenést és végtelen elkeseredést tapasztalt, amelyet a francia külügyminiszter nyilatkozatai idéztek elő. ("Nagy zúgás a IIáz minden oldalán.> Beánk, magyarokra legelkeserítőbb volt a francia külügyminiszternek az az állítása, hogy Románia éppenugv, mint Franciaország, a trianoni békeszerződésben ugyanazokat a területeket kapta vissza,. am( lyck azelőtt is az övéi voltak. — Rosszul tanulták meg a történelmet! — kiáltják közbe. — Felelős francia államférfiuról nem lehet feltét' lezni, hogy Franciaországnak ElzászLotha-ingiára vonatkozó történelmi jogát csak annyira értékelje, mint amilyen hazug igénye Romániának Erdélyre Van. Amikor 1871-ben Elzászt elszakították Franciaországtól, a magyar országgyűlésben irányi Dániel tiltakozott az elszakítás ellen, hangoztalva, hogy Elzász el. szakítása végzetes konfliktusnak lehet szülőanyja. Ezután lörténclmi adatokkal bizonyította, hogv a>; első románokat III. Réla telepítette be az Oll mellé a kunok által elpusztított magyar falvakba. Erdély őslakói több mint ezer év ó'a a székelyek, akik még a honfoglalás előtt ott voltak Erdélyben. Moldva őslakossága is ma-< gyár volt. ilyen körülmények közölt tehát nem lehel airól beszélni, hogy a románok «azt kap-1 ták vissza, ami az övék vol1. Rarthon kiiiiidyrr'iiiszter nyilatkozatával csak szilotta az ellentéteket és felkorbácsolta a szenvedélyeket. Ilaf a francia kormány a kisantant barátságánald biztosítása céljából szükségesnek tartotta leszögezni, hogv a revízió kérdésében a hivatalod álláspont és a kisantant álláspontia egyezik, erre találhatott volna a francia külügymínisz-» ler szerencsésebb formulát is. Az elnök ezután javasolta, hogv a Ház legközelebbi ülését október 23-án tartsa. Az elnök javaslalához szólva Eckhardí Tibor, a független kisgazdák vezére fejezte ki tiltako-; zását Barthou nyilatkozataival szemben. A' francia külügyminiszter nyilatkozatának az a, lényege — mondotta —- hogy Franciaország