Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-22 / 139. szám

DfíCM AGYARORSZAG gi Vasut ajándékát, egy diszas szegedi bicskát. Senn Ottó meghatottan mondott köszönetet az iidvözlés.ek­órt és hangoztatta, hogy uj pozíciójában is le nem csökkent figyelemmel fogja kísérni a bi­zottság munkáját. — Kettős célt szolgál — mondotta ^epn Ottó — a tarifabizottság vidéki konferenciája, egyik a helyszínen közvetlen összeköttetésbe kerülni a gazdasági élet vezetőivel és meggyőződni a ba­jokról. kívánságokról. Másik cél a heflyszíni tapasztalatok birtokában orvosolni a bajokat. Szeged, amely Budapestem kívül a legnagyobb magyar gazdasági és kulturális centrum, külö­nös figyelmet érdeme', njert a kegyetlen triano­ni béke különösen sújtotta. Kötelesség a vasut által megjavítható bajokat orosolni és én foga­dalmat teszek, ho^v ilyen irányban minden telhetőt elkövetek Szeged érdekében, A tapssal fogadott bejelentés után pürst Gyu­la kereskedelmi tanácsos (Pécs), dr. Radó Re­zső szólaltak fel, majd dr. Veress Gábor kö­szönte meg az üdvözléseket. A jól sikerült ban­kettet dr. Tonelli Sándor felszólalása zárta be. Délután fél 6 óraikor a konferencia résztvevői a kísvasuiton kii,rándultak Alsóközpontra, tnajd Varost anyára mentek, ahol a város vacsorát adott A konferetisic- résztvevőinek egyik cso­portja az éjsz-a^aí vonattal elutazott Szegedről, a bizottság rendes ta iai a pénteki napot is Sze­geden töltik és zárt ülésee folytatják a tárgya­lást. Tiltakozás a féláru utazások rendszere ellen A tarifabizottság tá rgy sor-ozat„aiak végeztével egyel tagok felhasználták az alkalmat, hogy Máv. vezetőinek figyelmét néhány személyi ta­rifái is kérdésre is felhívják. Régi sérelme a vidék kereskedelmének, hogy a lekülönbözőbb címeken "ngedélyeznek Bu­dapestre szóló féláru utazásokat. A közönségre a félingyenes utazás tudata lélektanilag is von­zó és nem gondolnak arra, hogy egy pesti ki­rándulásnál imés oldalon a sokszorosát elköltik a;nnak, aimit a vasúti jegynél — ezek szerint * látszólag — megtak-ritanak. Nádor Jenő, az OMKE központi titkára, a bizottság ülésével kapcsolatban felhívta az ille­tékesek figyelmét arra, hogy a minisztérium Ígé­retet tett a féJárujegyek számának csökkenté­sére!. Dr. Tonelli Sándor kamarai főtitkár rámuta­tott arra, kogy tud olyan esetről, amikor a ka­tolikus eucharisztikus kongresszus alkalmával az összes többi felekezetek tagjai is féláru jeggyel utazhattak. Dr. Radó Rezsu Jelbreoenn kamarai főtitkár hangoztatta, hogy a kedvezmény egyedül a ki­állítás rendezőjének az érdeke, mert a féláru­jegy váltására io^osí' * igazolvány árában kény­telen megfizetni a kiállítás belépődíját az is ,akjt a kiállítás nem érdekel. Fürst Gyula pécsi kamarai osztályéin,ők kér­te. hogy csakis az egyeis kiállításon érdekeltek juthassanak kedvezményes igazolványhoz. A Máv. vezetői az érdekeltek áUá&foglahísát magukévá tették. Uzsora miatt 7 Siónapi börtönre ítélték a filléres bankárt (A Défmagyarország munkatársától.) Uzsora­ügyet tárgyait csütörtökön a szegedi törvény­szék Habermann-ianácsa, Gál Gyula vásárhelyi „/magán-bankár" került a vádlottak padjára. Egy sere?- tanú utazott be erre a tárgyalásra: mindegyik ügyfele volt a „bankárnak". 'Gál Gyu­lát ugy ismerték Vásárhelyen, mint akihez a megszorult emberek nyugodtan fordulhattak né­hány pengős kölcsönért. Ezeket Gál, ha volt kellő „aranyfedezet" szó nélkül folyósította, de 1Q54 junius s——- -bb .magát több oldalról is biztosította. A fedezetül adott ékszereket ugy vette át mintha megvá­sárolta volna, ha azután ai ügyfél kifizette tar­tozását, vissz :Jkap>ta az értékeket. A 20—30 pengős kölcsönök után 7—2—3 pengős kamato­kat szedett havonta. A vásottak padjára került Goldmann Jenő vásárhelyi kereskedő is, aki többeket elvitt Gálhoz. Az ügyészség sok vádponttal vádolta Gált, aki kijelentette, hogy nem érzi magát bűnös­nek. Tagadta, hogy uzsorakamatokat szedeti volna, azt állította, hogy ezek csak „szivességi­kölcsönöik" voltak. A tanuk azonban ellene val­lottak. A biróság este fáj 7 órakor hirdetett Íté­letet. Gál Gyulát 7 hónapi börtönre. Goldmann Jenőt pedig 50 pengő pénzbüntetésre itélte. Az ítélet ms? nem jogierős. RAFFAY- étterem ke emea lyiség-óben minden este a szabadban sütött 231 kerthe­1 adag 50 fia Párbal a bál után a büzbombás támadás miatt (A Délmagyar ország munkatársától.) Párvia­dal vétsége .miatt került csütörtökön a szegedi törvényszék Gó'mó'r.v-tanáesa ©lé két fiatal jog­hallgató. Éber Antal a mult év februárjában provokáltatta Vass Ferenc Pál jogszigorlót A párbaj előzménye a zsidó .egyetemi hallgatók Meinza-báijára nyúlnak vissza. A bálteremben ismeretlen fiatalemberek büzbombát dobtak be, hogy ezzel zavart keltsenek. A rendezőség ku­tatta a tetteseket és közbein gyanakodtak a je­lenlévő Éber Béla joghallgatóra is. Vass Ferenc Pál, az egyik rendező megsértette Ébert, mire az provokáltatta Vasst Az ügy sokáig elhúzó­dott, végre is a két jogász megverekedett A párba ibaii mindketten megsérülitek. A főtárgyaláson először a kihívó Eber Béláit hallgatták ki. A vádilott elmondotta, hogy á se­gédek megkísérelték a békét, uie az nem jött létre. A párviadalban mindketten meerséíüttek. Hasonló vallomást tett Vass Ferenc Pál te. Az előzményekről, a párbaj okáról nem akartak vallom ásít tenni. A bíróig dr. Kldtsch Imre ügyész vadba­széde után mindkét vádlottat bűnösnek mon­dotta ki párviadal vétségében és ezért őket fe­jenkint 4—4 narri államfogházra itélte. Az Íté­letben 3 inirncvoiV is. az ügv<é«z is me"*nvugodött. A DÉLMAGYARÓRSZAG NOVELLAPALYAZATA Játék 2 Jelige: Esőcseppek. Nyár van. Meleg. A lány a szénakazalban fek­szik. Alszik. A kazal legtetején. A fiu nézi. Le nem veszi róla a szemét, ugy nézi. Pedig tanulni kellene a szigorlatra, — gon­dolja —, ahogy lapozza öntudatlanul jogi könyvét. De mikor olyan kedves e kislány, — okoskodik tovább. Bájos. És csókolnivaló... Csak megcsó­kolhatnám. Egyszer. Egyetlenegyszer. Talán fel sem ébredne. És ha felébredne is. Nem gondolna semmit... Fel akartam költeni, azt mondanám. Igy akartam felkölteni... Nem hinné el. Vagy ta­lán el is hinné? Miért ne? Lehajolok... Megcsó­kolom ... A lány felébred. Nagyra nyitja kék szemét. Az­tán elkezd nevetni. — Ivánl Olyan éhes vagyok. Hozz nekem vala­mit! Te!... Vagy várjál. Ne is hozz. Amott a kertben... Tudod ?... Az almafára szoktam •.. Majd segitel !... Jó, Iván? Feltolsz az almafára... — Igen — mondja a fiu készséggel. Egymást átölelve rohannak a kertbe. A lány, mini a gyik, ugy kúszik a fára. Agról-ágra. A leg­szebb almát akarja. A fiúnak! Mert vele jött. És mert otthagyta a könyvet. Ez a komoly, nagy fiu. — Kár, hogv többet nem lehet látni, — gondol­ja a fiu .—, ahogy áll a fa alatt lélekzetvisszafojt­va. Kár... Egy alma fejéu találja. — Ne bámulj ugy, — kiáltja a lány. — Még meg­vakulsz, ha kiváncsiskodol. Beleharap egy almába és eszi. Arcocskája be­Icdagad, ngy eszi. — Na. Jtyere már le. te hasnárti — kiált a fára. Még le találsz pottyanni — teszi hozzá és tiltott csodálattal élvezi, amint az édes kis csöppség majszolja az almát. — Te szemtelen, azért állítottalak a fa alá, hogy jó helyre essek. Hogy vigyázz rám. Az édesanyád is azt mpjidta. És ugye, te vigyázol, te... Mászik tovább a fán. Egyre feljebb. El akarja érni a koronát. És megmutatni a fiúnak, hogy ő milyen bátor. Imponálni akar. Ivánnak! A tizenöt évével. Imponálni!... Eléri. Kényelmesen elhelyezkedik. Apró almá­val dobálja a kíváncsian és feszülten figyelő Ivánt, Játszik vele. — Gyere már le — könyörög a fiu. Le találsz esni, te kis ördög. Én bjz Isten, nem tudom, mi van a te ereidben. Pezsgő. Biztos. Mert ugy forrsz, te kis ördög. A lány nevet. Vidáman. Jóízűen. Gondtalanul, Tetszik neki a megállapítás. — Na, ha le nem jössz, itthagylak! És soha töb­bet! Érted?... Azonnal lejönni!... — Jól van. Jól van! Nem kell azért méregbe jönni. Te méregduda! Beee! Lassan csúszik lefelé, óvatosan. Nem látja a fiút, aki kitárt karral várja. — Te kis ördög. Most megvagy végre! De leszá­molunk! Elkapja. Szorítja. Viszf. — „Oly jó" — gondolja a lány. És hagyja, hagyja. Nem tudja, hová visza. Ha nem szégyelné, meg is szólalna. — „Még! Vigyél még! Te!" Nem mondja. Hallgat. Behunyt szemmel Hallgat. Érzi a férfiarcot. A lehelletét. Forró lihegését. Süti és ez oly jó... A szénakazalhoz érnek". Leteszi zsákmányát. Nézi! Nem nyúl hozzá. Egy ujjal sem. A behunyt szem kinyilik. És a száj is. Kérdezni akar. Mégsem kérdez. A fhi is kérdőn néz. Szomorúsággal, bánatosan. És komolyan. Komolyabban a rendesnél is. Hallgatnak. A lány unja el. Felemelkedik a kaazlban és a felé hajoló fiút lehúzza magához. Átöleli. Ügyetlenül. Édesen. Még sohasem csókolt. Nem is ölelt még. Szerel­mes sem volt... fíítti a fiu száját. — „Hát ilyen az első csók? Ilyen tüzes?" Minden idegével figyel. Minden mozdulatot. Mit is érez? örül. És tetszik neki, hogy ez a komoly nagy fiu, akiről azt mondják, nem szokott lányok­nak udvarolni, megcsókolja. Ez a fiu, akit még soha nem érdekelt senki. Hát akkor miért ő — gondolja. Miért éppen ő? Mi ennek az oka? Mi lehet ? ... —r Szeretlek! — suttogja a fiu szenvedélyesen. Szeretlek! Fel szeretne ugrani őrömében. Nem Iefíet Fojt­va van. A lélekzete is elszorul. — Eressz el! — kiáltja ijedten. Mit csinálsz? Eressz el azonnal, Iván!.,. — Nem! Még nem! Nem eresztelek! Nemi... Kezével simogatja. Végig az egész testét — Nem! Azt nem! Engem még soha meg sem csókoltak! Hagyjál !... Elengedi. — Kár! — gondolja a lány. Milyen könnyen el­engedte. .. Miért nem húzta még jobban magához? Biztosan nem szereti. Mert különben ... Ej, nem is bánta volna, ha. .. Olyan kiváncsí volt. Miért is nem hagyta! Hagvni kellett volna. Mit szélt vol­na Mária?... Ha elmesélné, hogy csókolóztak a szénakazalban ... A réten ... Iván, meg 8 ... Nem is hinné Ivánról... Sóvárogva nézi a fiut. Hátha most megcsókolná, ftem! Olyan féléaiR­Bátorítani kell. Nevet. Pajkosan. Kacéran. A fiu elkapja. Csókolia. Mindenütt. Jól esik. Oly jól esik. Az első csók. "Kt eífsS férficsók. Szeretné, ha sohasem lenne vége. Ha örökké tartana ... Elhúzza magát. "A srS'ját !k. — Nem Iván!! Most már elég volt! TSÍsszunk tovább! Mást! mondja és faképnél hagyja a háJMiló fiut

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom