Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-19 / 136. szám

1934 junius 19. DÉCMAGyARORSZAG 5 PASTA Szabadtéri mese a tatai Esterházy-parkban Érdekes politikai gyűlés Felsüközponfon polgármesíerválasziási fntermezzóval (A Délmagyarország munkatársától.) Vasár­nap bucsu volt Felsőközponton, az egyházi ün­nepség után Körmenáy Mátyás országgyűlési képviselő beszámolót is tartott Erre a politikai beszámolóra Körimendyt a törvényhatósági bi­zottság 22 tagja és mintegy hatvan iparos ki­sérte Felsőközpontra külön autóbuszokon. A gyűlést a Boros-féle vendéglőben tartották meg és ugyanott a Felsőközponti Népkör Körmendy Mátyást, valamint dr. Pálfy Józsefet 'örökös diszelnökévé választotta. Körmendy Mátyás beszámolójában az álralá­rtos politikai és gazdasági helyezebről beszélt. A gyűlésen felszólalt dr. Szivessy Le­hel is, aki országos- és várospolitikai kérdések­kel foglalkozott. A gyűlés után ebéi volt, amelyen nem keve­sebb, mint tizenöt pohárköszöntő hangzott el. Kovács Ferenc a távollevő dr. Pálfy Jó­zsef polgármesterhelyettesre mondott nagy lel­kesedéssel fogadott pohárköszöntőt, dr. Aigncr Károly ny. főispán a közgyűlés liberális pártját üdvözölte és elismeréssel állapította meg. hogy a liberális párt, amlKor várospoltikai kérdések­ről van szó, mimig felülemelkedik a pártszem­pontokon és csak a város egyetemes érdekeit tekinti. A köszöntőt dr. Kertész Béla cs dr. Grii­ner István köszönte meg a liberális párt nevé­ben, mindketten Szeged gazdatársadalmáira ürí­tették pofiarukat. Pohárköszöntőt mondott még Török Ferenc. fíecsey László, Hnlmanr András, dr. Hainal István, Papp János, dr. Katona István, dr. Tiirr Aladár. Ábrahám Ferenc. Juhász János, Kovács Ferenc és Jároly Géza. Feltűnést keltett dr. Türr Aladár pohárköszöntője, aki a polgármestervá­lasztás kérdésével '"\glalkozott. — Nem arról akarók szólni — mondotta —, hogy a közsrvülésre kire szavazzanak, hanem arról, hogy kire ne szavazzanak. Van a jelölitek között egy élharcos, akit ismertem máir akkor, amikor Bácskában telj esi tettem a megyénél szoJgálatot. Tudom róla. hogy a háború alatt nem volt élharcos, nem is teljesített ratonai szolgálatot. Nekünk szegedieknek szegedi em­ber kell! Az ünnepi ebéd dr. Pálfy József polgáraies­teAeflyettes égetésével ért véget. II sikkasztó kifutófiu (A Délmaxvarország munkatársától.) Beiszá­motównk arrói. ihotry a Del-Ka cég szegedi fiók­jának vezetője, Szőke Feirenc relieiantést tett a rendőrségen 17 éves kifutója ellen, a<ki ju­nhrs 2-án elsikkasztott 560 pengőt. A fiu a pénzit azzal a rendsletetéssel kanta, hogy fizesse be a banknál a cég folyószámlájára. A kifutó azzal tért vissza, hogy a megbízatásnak elegeit tett. Msánap imár nem ment be az üdéibe, A cégnél eleinte nem tűnt fel a kifutó táivóknairadása, csak később, a folyószámla átnézésekor derült ki. hogv a Junius 2-i tételt nem fizették be. A '•pndőrsé<r a nyomozást azonnali megindította. Tekintette! airra, hogy a flu az egyik környék­be!! községben lalkfk, a rendőrség értesítette az ottani cserdőfséget. ahonnan azonnal járőr ment ki a kifutó lakás Va. Itt iwwiban az a meg­leoetés érte a csendőröket, hogy a gs»eireket ne;m találták' odahaza. Szülei eJőadása szerint néhány nanooi ezelőtt e'távozott hazulról és azóta nem adott életjelt magáról. A nyomozás adatai rrra mutatnak, hogy a sikkasztás hátterében egy nő áll. Ez a nő v&tte volna reá a fiút, hogv a tekimtéllyes összeget ne fizessie be a bankba, hanem tartsa meg ma­gának és a pénzzel eryütt szökjenek meg a vá­rosból. A rendőnsíég a megtévedt gyerek ellen országos körözést adott ki. A kárpitosok szakcsoporttá határozata értelmében a szeged! Kárpitosok iizSeleikef 1934. iun. 20-tól aua. 20-HÉ délután 3 Órakor zárták. Tatatóváros, junius 18. Nem tudom, hol kezdjem. Azon a gyönyörű uton, amelyet lankás, zölden ragyogó dombok, az or­szágút két oldalán érő sokszínű cseresznyék, rin­gó búzatáblák között száguldottunk végig az IBUSz autocarjain, vagy csak Tatatóváros ki­csiny, kíváncsi uccájánál álljunk meg, amely höm­pölygött az utasoktól, megszámlálhatatlan autók­tól, a zenei, művészi, irói és társadalmi kiválósá­gok tömegétől. A felső tízezer — szép asszonyok, divatos előkelőségek —, kivonultak. Festői toalet­tekben dorbézoltak a szinek, mintha Párisba a Grand prix-re sodródott volna Tatatóváros és mindent megmutatna a hivságok pompájából. Feilner Frigyes óriási alakja messze ki­magaslott a feketéllő tömegből. Az autómegállók­nál fogadta és üdvözölte a megjelenteket délután háromtól 6-ig. A nap egyik hőse kétségtelenül ő volt. í * Az Esterházy grófok nyolcszáz holdas parkjá­ban a madarak ijedten röpködtek fel a bokrokból. A méla. csendes erdei hangulatot most hangos be­széd, tömegek vándorlása verte fel. Az öreg fák halk morajjal rázták üstökükeU és csodálkoztak azon, ami történik. A galambok elrejtőztek az om­ladozó mecset részeibe és a homlokzaton még meg­maradt három római relief meredten bámul a ka­cagó üde organdi ruhákban csillogó modem er­dei koboldokra. A tömegen étezni az ájtatosságot, ahogy a nemesi birtokon kanyargó ösvényeket Járja, óvatosan, nehogy kárt tegyen fűben, fában. De a birtok szívesen fogadja uj vendégeit. Barát­ságos fagylaltos bódék, sörös sátrak bújnak elő a vadregényes hozótok közül és „az istenadta nép" tele izgalommal öbliti le útja fáradalmait. • Délután 6 órára az utolső autó Is befutott. Min­denki elhagyja pihenő helyét és Indul az ünnepi játékok nézőtere felé. Meglepetés állandó moraja zug végig. Felejthetetlen látvány. Az óriás platón köröskörül nagy fák, a színpad pedig mintha Schönbrunnban állnánk a királyi kastély előtt és öreg fák bokrai között felfutna szemünk a glo­riette felé. Szelid lejtőn megszámlálhatatlan pad­sor. A színpad: ős, öreg fa alatt árnyékos pázcil, apró csalitok. Hátul a szinpad mögött maaasodó lejtőre messziről még süt a nap. a fák koronája aranyban úszik és távolról felcsillog a tő, mintha a naptól elcsent tűzzel játszana tükrén. Dns erdei pompa, teli madárdallal, mint egy antik olasz táj­kép. hihetetlen gazdag természeti bájjal. Néma megilletődéssel ül mindenki a helyén. Itt­ott még nyugtalan fészkelődés. A lejtő természetes emelkedésére állították fel a padsorokat és az emelkedés nem bizonyult elégségesnek. Az érkezők lába zaját halkan lefogta a puha pázsit, fél hétre azonban már feszült figyelemmel, néma csendben vár néhány ezer ember. Csak a madarak csiripel­nek és röpdösnek a fejűnk felett. Fleiscber Antal karmester megadja a jelt. A bajjazzok nyitánvának első taktusával. Még mé­lyebbre nyúl a esend. Most még néhány percre a természet játsza esendes szimfóniáját. A nap las­san felkúszik az öreg fa széles lombjai legtetejére. még kissé bevilágít a bokrok rejtekeibe, ahol tar­ka statiszta csoport gyülekezik. A kis balett gye­rekeket összeterelik. Még egyszer felharsan az is­mert taktus. A napnyugta ünnepélyessé teszi a lel­keket. A légy dongása is hallatszik és ha valaki felsóhajt, idegesen irányul feléje sok száz dühös szem. A nyitányt végig játszák. Nem hangzik elég erősen. Idegesen figyelnek. Most előlép Palló ue­oai ruhában és elénekli a Prologot. Azután „mint­ha lába kelne valamennyi rögnek", az erdő min­den oldaláról előre tör Bajazzo publikuma pazar szinességgel, játszva, kwjantva, táncolva, vihán­colva. Meg van nyerve mindenki. Hangos taps. A le­bukó nap világit csupán és a hangulat elbűvölő. Most felvonul Bajazzo N ed (Iával curkusiko­csin, tarka ló húzza, ntána a kellékeskocsü, a ugráló csikos-trikós „Liliomokkal". Előttünk állítják fel a sátrat — életnagyság­ban. Minden él, mozog, lüktet. Szünet nélkül játszák le a Bajazzot. Neddo hűtlen, Bajazzo zokog Az este egyre sötétedik, a dráma is mind feketébb szí­neket ölt. Kezdődik Kolombina tánca, a néip betöri a ponyvaoldalakat. Félhomályban vagyaink. A „b 1 a u e Standé" beveti árnyait, amikor Neddo sorsa és Bajazzo bosszúja betelt... Sötét ég alatt, két halott... Dörgő taps zúgott fel. Dobay Livia, Hak mos, Svéd, Palló, Somló tudja Isten hány­szor jelentek meg a nézők előtt. Fleiscber is, a karmester. * A hold korongja már kibújt Negyven perces szünethez cihelődik mindenki. Séta, csevegés, di­vatrevfi. A „színpadon" körülfogták Fellnert, meg­éljenezték. gratuláltak a szereplőknek. Ezalatt mélyen bent az erdőben hosszú sátorsor­ban már ördögfiókáknak borzolták a haját nimfák fésülték rőt hajfematukat. Tündéri ár­nyak váltották fel a profán valót. Az éjszakában Vörösmarty meséjének álomtáján ébredtek. A teherautók nesztelenül szállították el Bajaz­zo elárvult díszleteit. Mélyen a bokrok kőzött bosz­szu asztalnál az operakülönitmény és zenekar a siker büszkeségével vacsorázik. Körülöttük is bo­szorkányok és LüiK'érek fickándoztak * A csillagok felragyogtak, hársak édes illatait hoz*a a szeUS 9 óra volt. Kegafonokkal süigették helyre a közönséget. • A színpadon semmi sincs, de annál misztiku' sabb az éjszaka lírája. Egyszerre megzöldül a lom bos fakorona, arany lesz a távoli ut, ahonnaw Csongor királvfi lejt elő. Az előtérben álló fa — tulajdonképen sarkpontja rendezésnek, díszlet­nek — egyik ágán vörös fény és ott csüng maga­san Mirigy boszorkány. Nagy lendülettel ki­dobja magát a pázsit közepére, őriási taps. Egyik meglepetés a másik után. A balett szebb máv nem lehet. Tolney színezései, reflektorfényei gyönyö­rűek. A rendezés, Oláh Gusztáv műve. tantaszti­knssn gyűrte játéka keretébe az erdőt saso­gását a madárdalt mint a mesének egv grandiózus a®oÖMonsá*, költésaettei SerD3*»etta»á-

Next

/
Oldalképek
Tartalom