Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-17 / 135. szám

DffCMtfGrAROPSZ*G T954 ¡unías T7: Szegedi Szabadtéri Játékok 19 3 4 9» AZ EMBER TRAGEDIAJA fi szegedi Dóm-léren Felejthetetlen élmény, izgalmasan művészi esemény. Főrendező: Ádám: Lucifer: Éva: Gróf Bánffy Miklós Somlay Arthur Csortos Gyula Tőkés Anna 500 slereplö, moz­galmas látványosság, páratlan fényhatások, költői hangképek. Augusztus 4, 5, 6, 11, 12, 14, 15. AZ ÉLET M (Lajoska becsületszava) Sok mindenféle apró részletből kl fog derülni, hogy es a história abban a borzasztó időben lör­tént, amelyikből talán már semmi sem igaz. Ak­kor találták ki azt a különös valamit is, amit hi­tetlen csodálkozással hallgat n mai generáció, ha­zugságnak bélyegezve a szájhagyományokat és megbízhatatlan fecsegőknek az elöregedett terjesz­tőit. — Szerelem? Mi lehetett az? Tehát akkor történt, hogy két gyermeki lélek nagyon megszerette egymást A lányt Marikának híviák, a fiút Tamásnak, nagyon gyámoltalanok voltak s erősen élt bennük a meggyőződé*, hogy elszakítják őket egymástól, ha kipattan a litkiik. Szó sincs róla, igaz ugyan, hogy Tamás csak fogalmazó volt, de élt egy nénije, «ki meglehető­sen szép számú földeken fösvénykedett s a fiút agy szerette, minfha sajátja lett volna. Amúgy sen­kije kivflle s tőle vonta el azt, amit neki kupor­gatott. — Minta fiu vagy, mondla legutóbb Is, szolidan fisz, nem kocsmázol. Ha egyszer erre sétáltok a Marikával, térjetek be hozzám. Nagyon szeretem azt a kislányt. Tamás roppantul szerette Marikát, de épp ugy rmta Lajosikát, a lány első-gimnazista öccsét, akit biztosítéknak állítottak melléjük, ha a mamának foglalkozása akadt. Lajoskában már ágaskodott az önérzet, kemény gallért viselt, feszes volt. mint egy bihicmndár és csak sejtette, miért kell jelen lennie. De büszkeséggel töltötte el, hogy Tamás néha az uccán is sétál vele. — A barátom, — mondogatta az iskolátftrsnl­nak, akik legfeljebb apró katonai reálistákkal tud­lak dicsekedni. » Tamás néha vitát is provokált Lajoskával, tör­M ntazö £s szfillftfafö Közönség «KMielméfie? A Máv igazgatósága a „Szegedi Városi Iro­dá"-t — „A vasnti feladó állomást a Belváros­ban" — 19.14 június 15-iki érvénnyel a pod­gyáaz, expressámk és szállitóvevényes külde­mények felvételével Is felruházta. — Felhívjuk a t. utazó és sz.állillaló közönséget, hogy e ké­nyelmes lehetőséget igénybe venni, a városi ál­lomást, — mely a fi ön ez 1 és Társai Nemzetközi Szállítmányozási Vállalat, Klauzál tér és Aradi ii. sarokházban levő telepén fekszik — a vonat indulása előtt legalább 2 órával megkeresni TELEFON 83—44 mely gondoskodni fog arról, hogy e minden­képpen előnyős szállítási flktVMM az utazó és szállíttató közönség kényelme biztostttassék. A küldemények csekély illeték mellett érték­biztositással ts továbbithatók. A fuvarozási dij 50 kllogrammrmklnt 45 fillér. 201 Szegedl-Angol-Maqyar Nemzetköz' Szállítmá­nyoz A-I VAllatat GÖNCZI ÉS TÁRSAI Fláv. háztól-házig .forgalom ¡igunttkttóge. OZIJÁBÓL ténelmi tényeket brutálisan meghamisított egyszer pláne azt merte állítani, hogy az aro arare rend­hagyó ige. Sőt mikor Lajoska ez ellen élénken tt" lakozott, fogadást ajánlott — Én tudom, mondta az oktalan fogalmazó, hegy megnyerem a fogadást, mégis fehoozek rá kéi hatost. — Jól van, fogadjunk! fgy Lajoska, aki nyomban rohant a lalin nyelv­tankönyvért, hogy bebizonyítsa az állítás szemér­metlenségét. A könyv a harmadik szobában volt s mikor a fiu onnan visszaérkezett, iángbaborult arccal találta a nénikéjét. Nyilvánvaló, hogy ő is Tamás könnyelműségét restellette. Csakhogy akkorára már jobb belátásra térült Tamás is. — Jaj, hol jár az eszem! Nem is az aro araret akartam mondani. — Mindegy, mindegy, kiabálta Lajoska. Azért a fogadást megnyertem. — Igazad van, fizetek. Ilyen viták máskor is estek, de csodálatoskép­pen sose volt Tamás urnák igaza, sokkal inkább kiderült Lajoska komolysága, alapossága. Amíg egyszer az történt, hogy túlságosan gyorsan tért vissza, ugy, hogy még nem húzhatta ki az ujjait Marika hajából. Három iiedt gyerek volt akkor a szobában. La­joska mindenek előtt leült és piszkálni kezdte az orrát a fölötti tusakodásában, hogy micsoda most a kötelessége? Marika odaszaladt hozzá, magához ölelte, megcsókolta ,aztán rémült zavarodottan ki­futott a szobából. Ellenben tamás cigarettára gyújtott, nagyon komoly lett. majd vonogatni kezdte a vállát és el­mosolvodott — Lajos, kezdte a szót, te már szinte férfiszám­ba mégy. Legalább nekem értékesebb barátom vngv, mint sok felnőtt. A tanáraid is tudják, meny­nyire nagyrnbecsüllek s azt mondják, igazam van. Érted? — Igen, nyelt egyet Laioska. — Hát nézd, a barátságnak kötelezettségei is vannak Például az összetartás, a titoktartás. Add a kezed, hogy senkinek se szólsz arról, amit most láttál. A gyereknek imponált a megtiszteltelés. — Itt a kezem. Egész nap tifokz?tos arccal íárkált a házban, kínozta az ügy. Nem is állhatta meg, hogy szót ne váltson a cseléddel, aki már bölcsős kora óta ápolta. — Hallja, Róza, a Tamás szerelmes a Mari­kánkba. — Nem mond vele újságot, Lajoska. De magának nem szabad ám ilven dolgokkal foglalkoznia. — Én nem foglalkozom vele, azért mégis láttam, amikor csókolóztak. .Tui, de muris volt! Róza nem tette le olyan könnyen akármiért a kávésbögréjét, de most nagyon sebesen letette — Ugyan, ne mondjál — Bizonyisten ififaz. Éppen fogadtunk, én be­mentem a másik szobába egy könyvért és akkor történt, mikor visszamentem. De ne szóljon sen­kinek! Róza másnap túlságos sokáig elmaradt a pia­con s mikor végre hazatért, rossz kedvében ta­lálta az asszonyát. Hallod, lelkem, ott a vasárnapod, akitor ki­diskurálhatod magad a székálló legényekkel. De ne olyankor végezd, amikor áll a munka. Róza tisztességes lány volt, legényre nem né­zett volna, de most szokása ellenére felfortyant. — Ha szóba is állok valakivel, akkor se csóko­lózok, mint bizonyos uri kisasszonyok. — Micsoda kisasszonyokról beszélsz te? — kö­zeledett gyanus-szeliden a viharfelhő. — Hát bizonyosokról. A felhő jobbnak látta, hogy másfelé vonuljon. — Marika, kíváncsiskodott később a megdöb­bentő gondola tnienetü mama, mióta csókolózol te Tamással? — Tessék? — Hallottad, mit kérdeztem, arra felélj. Marika megint kitért. — Azt a taknyos Lajoskát pedig ugy felpofo­zom, hogy egy hétig nem mehet az Iskolába. — Ezért az őrömért talán állja a pofont n. Most azonban felelj! Nem vagyok statisztikus, mit jöjjek én most számadatokkal, kihallgatási jegyzökönyvet se ter­jesztek elő a részletekről, — csak annyi a fontos, hogy délben a mama kiment Marikával a korzóra s azzal lepte meg a hozzájuk csatlakozó Tamást — Hazamenet ugyan szólj be a Málcsi néninek, hogy délután meglátogatnám. Természetesen, ha nincs más dolga, > — Tessék? — bámészkodott el Tamás. — Ehol, ní, ez is megsüketült. Tgen Is. meg kell végre beszélni bizonyos dolgokat, hogy jussotok legyen csókolózni Marikával. Főleg, hogv ém Is tudjak róla. Mondtál valamit? Tessék? Akkor nem is szólt Tamás, cs»k lóval később emiitette Marikának: — Isten látja a lelkemet, azért vettem a Lajos-" ka becsületszavát, mert különben nem 'árult volna cl bennünket. Bob. olvasó rovata Szeged—PestszenllőrSnc: 48 óra Mélyen tisztelt Szerkesztő Url Ugy vélem, nem egyedül vagyok, aki a fővároskörnyéki városokba és községekbe sürün levelezek Sze­gedről. Ezek közül valószínűleg különleges el­bánásban rcszesiti a posta Pestszentlőrincet, ahova ujabban, ha este 7 óra előtt feladok egy levelet, úgy azt csak holnapután, tehát 48 óra múlva kézbesitik a címzettnek. Azt kérdezem a nyil'-ánösság előtt, hogy miért van ily^n tevelassu postakézbesités éppen a fővárostól 10 km-re amikor például tíiharkeresztesen, az ország kgszélén, — másnap kézhezkapják ma feladott leveiem? Pedig ez utóbbi falu távo.abb vau innen is, Pesttől is, mint Pesttől — Pest­szentlőrinci Miért kell annak a szegény levélnek két na-» pig kóborolnia a postán, holott, ha jól emlék­szem a nyári menetrend beállítása elótt Sze­geden feladott postáját a címzett 24 óra alatt mindig megkapta Lőrincen? Ugy tudom, a \asuti sínek ma is érintik Szegedről a fővá­rosba menet — Lőrincet Nem kell ahhoz sem bővebb magyarázat, hogy milyen anyagi károk származhatnak a levelek ilyen nehézkes továbbítása folytán a feladóra nézve! Sokan nem vagyunk arra be­rendezkedve, hogy üzleti és magánlevelezése­inket express-ajanlva adjuk fel naponta­IIvénkor ugyanis 21 óra alatt kikézbesitik i címzettnek. De lessék megnézni a tarifát! Nem hinném, hogy ez legyen minderre a magyará­zat, mert a magyar posta világviszonylatban is híres pontosságáról és gyorsaságáról; ne akarják tehát ezt a főváros környékere való csigalassú kézbesítéssel megcáfolni. Maradtam Szerkesztő urnák tisztelő híve: Sz. S. Takaréktűzhely, _ bármilyen rossz, kijavítom jó sütésre, kei"és tüzrevalóra átalakítom olcsón, feleUto&ég mel­lett Berg tflzhelylakatos, Attila uoaa C «te Nők és gyermekek «yőgyfürcSőJe BARTFA FÜRDŐ Vasaa vizek. — MórfürdCk. — Modern inhalatórinm. — Melegvizű standffirdő. A fö-, elő- és •.iMucionbn első­rendű ellátással, lakással, gyógy­fürdőkkel, kurt»xivsl, orvosi wl­sittel, kiszolgálással stb. 10 napra Ko 400.­20 napra Ko OOO.­Kérjan prospfiktnst Erdrt* Jöztel hirdetési Ír®» daiáiot. Oudape«t. Teréz körút 33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom