Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-02 / 123. szám

SZEGED, SserkMdOség: Somogyi nccn Z2..1.«-m, Telefon: 23.33.^Kiadóhivatal kOlcMSnkilnyvlAt és (egylrodo - Aradi uccu 8. Teleion: 13-OO.^Nyomda: LUW Lipót ticca ÍO. Telefon - 13^o6. TAvfrnII e» levélcím DélmsovaiortMg Szeged Szombat, Í934 Junius 2. Ara 12 fillér ¿t/j X. évfolyam, 1ZÍ9. ELŐFIZETÉS; Havonta helyben 3.20 Vidéken és Budapesten 3.00,kUIt»ld«n ®.40 pengd. * Egye» izám éra hétköznap 12, vnsér- és Unnepnno 20 >111. Hlr «»etések felvétele tarlla szerint. M<-"t(-lenl« hétfO klvetelévei n^ponlre-,.--1 II miskolci zálogház Sok más címet lehetne még adni ennek a cikkelynek. Attól, amit mondani akarunk, viselhetné azt a címet is, hogy „A hortobágyi csárda"- Hasonló jellegzetességgel illeszthetnénk soraink fölé „Az egri idegenforgalom" címet. Viszont „A debreceni vasúti jegy" nem lenne elég frappáns, de annál hosszabb, cím gyanánt azonban szintén megállná a helyét- Nem kellene sokáig kutatni pécsi vonatkozású cim után és — ha nem csal az emlékezetünk —, módunkban lenne párhuzamot vonni a kopár Bugac szikkadt és tikkadt világából is. Szóval: cimben, sajnos, nem lenne hiány, ami egyértelmű azzai, hogy sérelmeink, ugyancsak sajnos, számosak, állandóak és nagyok. A jelen pillanatban — az ember sose tudhatja, nem hoz-e uj sérelmet már a következő pillanat —, a zálogház ügye a sérelmes. Hogy, hogy nem, Szegeden ez az üzletág egykor dekadenciába esett. Ami érthető. Zálogháztulajdonosnak lenni nem a legnépszerűbb, sőt, nem is a legkellemesebb mesterség- Azzal, hogy jó szive van, mindenki szeret kérkedni. Azt azonban, hogy a szegény ember utolsó dunnája után is kamatot szed, senki se teszi ki szívesen a kirakatba. Az se, aki a legmagasabb törvényes kamatot szedi. Sőt az se, aki arra hajlamos, hogy a legmagasabb törvényes kamatnál is magasabb kamatot szedjen. így valahogy történt — persze más okok is közrejátszottak —, hogy a szegedi magánzálogházak sorra becsuktak s egyedül a Kézmüvesbank maradt a — porondon. A szegedihez hasonló folyamat játszódott le azonban máshol is. Ugy látszik, az egész országban. Egy nem szép napon kiderült azonban, hogy a konjunktura lealkonyult. A munkanélküliség rázudult az országra- Előbb csak a kétkezi munkások munkanélkülisége. Azután az iparosoké- Majd a kereskedőké. A nagykereskedőké. Az orvosoké. Ügyvédeké. Mérnököké. A zálogháznak megint nagy keletje lett. Egyre nagyobb- Közszükségletté vált s azoknak a sorába, akik ellátták, a városok is kénytelenek voltak belépni. Szeged is. Ehhez a stádiumhoz akkor ért a zálogházalakulási folyamat, amikor néhány városnak — köztük Szegednek is —, még volt pénze. Mi sem természetesebb, mint az, hogy nemcsak az alkotási, hanem a pénzköltési láztól is éveken át megszállva tartott Szeged elkalandozott a szociális alkotás terére is s miután ott azt látta, hogy Szeged egyetlen zálogháza nemcsak azért nem elégíti ki a szükségletet, mert magas kamatot szed, hanem azért sem, mert a nyomorhoz képest kevés pénze van, ahogy mondani szokták, ötszázezer pengőt kihasított és behasította a városi zálogházba. A kamat, sokat mondogatjuk ezt is azóta, a városi zálogház áldásdus tevékenysége következtében nem szállt le, ellenben a pénzhiány ördöge megszállta közben a várost is, amely nem egyszer kísérletezett azzal, hogy a zálogházi jogot, tőkebefektetési lehetőséget és hasznot átengedje a — postatakaréknak. Szegény jó Somogyi Szilveszter beteg volt már, amikor a közgyűlésen ismételten fölvetődött ez a megoldás s amikor fölállt és kifejtette, hogy szívesen kiemelné ő is azt az ötszázezer pengőt a zálogházból, amit a város befektetett, de hiába, nem megy, Pest területén kívül nem akar a postatakarékpénztárzálogházatfelállítani. Most már akar. Csak az a kánya Miskolcz ne retiráljon valahogy. Ürügyet persze mindenre lehet találni. Mégis uj kisérletet kellene tenni. Az ördög nem alszik- Hátha Szegednek „örök időkre" mechagyja a kormány azt a jogot, hogy zálogházat fenntarthasson. Más jogot úgyse i^en hagy meg. Viszont maholnap abban is egyedül fogunk állni, hogy nem kaptunk idegenforgalomra se kormánytámogatást. Annyi intézményt, mint tőlünk, egyetlen várostól se vettek el Itt a rekonpenzáció. Hogy senki se panaszkodjon; meghogvják a — zálogházat. Roosevelt üzenete a háborús adósságokról „Nem akarunk elviselhetetlen terheket róni az adósokra" London, junius 1. Washingtoni távirat jelenti, hogy Roosevelt elnök pénteken küldte el a törvényhozáshoz a háborús adósságokról szóló régóta várt üzenetét. — Mindent elkövetünk — mondja az üzenet —, hogy meggyőzzük adósainkat vállalt kötelezettségeik szentségéről és megértessük velük, hogy készek vagyunk minden egyes esetben tel. jes őszinteséggel tárgyalni minden egyes adóssal a fizetés eszközeiről és módjairól, ha ezt az • adósok igy kívánják. Népünk nem akar elvisel' hetetlen terheket róni az adósokra, de az igaz. ság szellemében követelheti, hogy az adósok jelentékeny áldozatokat hozzanak kötelezettségeik teljesítésére. Ezidőszerint csak Finnország teljesiti pontosan velünk szemben fennálló kötelezettségeit. Továbbra is el fogúik várni, hogy adósaink teljes megértést nyújtsanak az ame* rikai álláspont iránt. R lengyel UülUgyminisziev, a semlegesek, Liivinov és a Balkán-blokk a leszerelésről és a békéről Felszólalások Genfben — eredmény nélKül Genf, junius 1. A leszerelési értekezlet főbizottsági ülésén Henderson elnök felhívta i a jelenlevőket, hogy keressenek gyakorlati megoldást. Indítványozta, hogy a feliratkozott három szónok meghallgatása után a következő főbizottsági ülést kedd délutánra, az elnökségi ülést pedig hétfőn délutánra hívják össze. A pénteki ülés első szónoka B e c k lengyel külügyminiszter volt. Beck a lengyel kormány nevében kijelentette, hogy Lengyelország elfogad minden olyan megoldást a leszerelési kérdésben, amely egyetemes jellegű és amelynek hatálya minden államra kiterjed. Ezután Wallington Koo Kína képviselője szólalt fel. Véleménye szerint csakis kollektív biztositéki rendszer kiépítése képes a béke megteremtésére. S a n d 1 e r svéd delegátus fejtette ki ezután Dánia, Spanyolország, Hollandia, Norvégia és Svájc irányelveit. Ezek a következők: 1. A légibombázás eltiltása 2. Az angol javaslatban megállapított számot meghaladó repülőgépek megsemmisítése- 3. Megakadályozása annak, hogy a magánléghajózás katonai célokra használtassák. 4. Olyan hadianyaggyárak megtiltása, amelyek kalibere és tonnatartamra nézve meghaladja az egyezség rendelkezéseit, ö. Haditankok és gyalogsági mozgó tüzérségi auvas megsemmisítése. 6. A hadi költségvetések nyilvánosságra hozatala és ellenőrzése. Sandler végül a hat semleges állam ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy csakis valamennyi nemzet szolidaritása révén létesülhet leszerelési egyezmény. L i t v 5 n o v az előterjesztett javaslatokat nem tette magáévá a kívánt cél elérésére. Felvetette a kérdést, hogy miért nem lehetne megnemtámadási szerződések egész hálózatának kiépitésével a békét biztosítani. Egyezmény hiánya feltétlenül a fegyverkezést növeli, aminek elkerülhetetlen következménye a háború. L i t v i n o v szovjet külügyi népbiztos javaslatot terjesztett elő, amely szerint hivják öszsze a leszerelési értekezlet politikai bizottságát a biztonság kérdésének tárgyalására és hogy az értekezlet nevét változtassák át békeértekezletre. Ezután a Balkán-blokk mutatkozott be. Tevfik Rüsdí bej, török külügyminiszter határozati javaslatot terjesztett elő. amely a vegyiháboru eltiltását, a hadiköltségvetések nyilvánosságra hozatalát és az általános bizottság létesítésére tett indítványt. Indítványozta a Iokarnói és a Balkán-paktum kiegészítéséi. Sulvt helyez különösen az általános biztonsági bizottság létesítésére, amelynek feladatkörébe tartozik a biztonság problémájának feladata. Miután Titulescu román külügyminiszter a kisantant nevében. Za m n s z eörög küU,