Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-12 / 106. szám

SZEGED, ScerkesztOaég: Somogyi UCCB 22..k.cm,Telefon: 23-33.^K!ndóhtvalal kOlcMnkOnyvlAr é» Jegyiroda s Aradi COS S. Teleion : 13-OÖ. ^ Nyomda : Löw |p6l aeca 1». Telefon - TAvfrntl «A* levélcím DélmagyaranzAa íieqeil «•••••••••ni Szombat, 1934 május 12. Ara 12 fillér X. évfolyam, 106. sz; •nMBSBasmnassMim jh wmb .. i, * i. j ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 Vldélcen éa Budapesten 3.«0, ktllfOld«» ®.40 pengd« * Egye» szóm Ara héthit* nap 12, vníAr- é» Ünnepnap 20 Ilit. Hlr« detések felvétele tarlia szerint. Megle 1enl'< hettA kivételével nnDO'iln Somogyi polgármester élete és munkája Szegedért I>r. Somogyi Szilveszter, Szeged ne. gir. város polgármestere, hosszú betegség után életének 63-ik évében péntek este !> óra 10 perckor meghalt. (A Délmagyarország munkatársától") Dr. Somogyi Szilveszter a jövft esztendőben * ünnepelhette volna mefo húszéves polgármesteri jubileumát c.t ugyanakkor negyvenéves közszolgálali jubileumát. Nem volt hiu ember, nem vágyott az ünneplésre, sőt azt mindrn alkalommal elhárította magától, de — talán éppen hosszura nyúlt betegeskedése miatt — egyre türelmetlenebbül várt erre a kettős jubileumra. Talán a beteg ember egészségutáni vágyakozása nyilatkozott meg ebben a vágyában. Hozzátartozói, meghittebb barátai előtt az utóbbi időben többször hangoztatta, hogy szeretne még aktív szolgálatot teljesíteni azon a napon, amikor elérkezik az évforduló. A végzet a jubileum küszöbén vcqervéwjcs nyugalomba kényszeritette. Felsőváros Szeged varos elriunyt polgármestere igen; egyszerű iparoscsaládból származott Ijdesapia csizmadia mester volt a Felsővároson. Szilveszter fiát, aki 1871 utolsó napján születelt ós aki ezért is kapta az annyira tulajdonává valt Szilveszter nevet — nagy gonddal, nehéz uldoza-i tokkal nevelte föl. Somogyi Szilveszter elvégezte a szegedi piarista atválc gimnáziumát, azután beiratkozott a jogra, letette a birói vizsgát és joggyakornok íett. Elég gyorsan haladt előre az igazságügyi pályán, csakhamar al ügyésszé nevezték ki a szegedi törvényszékhez. Már fiatal ügyész korában elárulta különleges kvalitásait. Komoly ügyészi sikereket ért el és ügyészi pályájának egvík nagy sikere az volt. amikor cgv igen bonyodalmas biinügvben kemény harc után győzelmet aratott az esküdtszék előtt legnagvobb jogi ellenfele, néhai dr. Balassa Armirj fölött. Ha szóba került ügyészi pályafutása, mindig bevallotta, bogv erre a győzelmére a legbüszkébb, mert dr. Balassa Ármint az esküdtszék elölt igen nagy dolog volt legyőzni. Főkapitány A fiatal ügyész hire igen gvorsan elterjedt mindenfelé és mindenki, aki ismerte, nagy jövőt jósolt neki. Amikor Baksa Józsefet. Szeged akkor uj főkapitányát a reformátusegyház magas egyházi vonatkozású méltóságba emelte és megüresedett a főkapitánvi állás. dr. Kelemen Béla főispán Somogví Szilvesztert nevezte lu főkapitánnyá. Sokan kifogásolták ezt a kinevezést. korainak" tartották, az idősebb rendőrtisztek mellőzesét látták benne. De Somogyi Szilveszter igen rövid idő alatt meggyőzte a város közönségét, hogy Kelemen Béla jól választott. Á fiatal főkapitány nagy ügvbuzgalommr.l kezdte meg a városnál közigazgatási pálvafuSomogyi Szilveszter Előszór a fogadalmi templom mélykongásn harangja szólalt meg, azután zenjseni kezdett a városháza öreg harangja is. S mintha az öreg harang soha még szívhez szólóbban nem kongatta volna a megriadt gyász fájdalmát, mint most, amikor az öreg harang az öreg gazdát siratta. Először a harangok szive szólalt meg, azután megmozdult az emberek szive is. Somogyi Szilveszter meghalt s halála pillanatában megállt a legjobb szegedi sziv. Riadt szivek és riadt szavak röpdösik körül a gyász hírét. Pár nap elolt még fogadkozott, hogy amint helyreáll egészsége, újra végezni fogja azt a munkát, amit polgártársainak szeretete s ma már látjuk, életének fátuma bizott rá. Pár nappal ezelőtt még riadtan védekezett a nyugalomnak gondolata ellen is s a mai ilűkonyulat immár végső éjszakájának leplét készítette számára. Mennyi megmérhetetlen szeretet száll vele sirba. Lángoló szerelet kovácsolta .'¿letét ehhez a városhoz, melyet az apostolok hitével, az alkotók eltökéltségével f a martirok szenvedésének odaadásával szolgált. Fiatalságának álmo, férfikorápak munkája s alkonyuló életének aggodalmai és féltései mind ezé a városé roltak. Ez a város volt számára a mindenség, az ő univerzitása az — Urbs volt. Ezért élt és ezért halt meg. Ezé a városé volt, ezért munkálkodott, ezért áldozta tünő életének fogyatkozó erejét, ezért harcolt és ezért küzdött, ennek a városnak adta egészségét, ennek adta álmait és alkotásait, ezért telte fejére a gondok töviskoszoruját, ennek adta álomtalan éjszakáit s pihenés nélkül nappaljait. Az árviz utáni város második alapítója ő volt. Nézzetek szét a városban, minden köve, minden szépsége, minden városiassága Somogyi Szilveszter emlékét őrzi. Másoknak szobrot emelnek, neki ez a város lesz a szobra. S a szegedi szobor mellékalakjai mi leszünk, mi mindannyian, akik láttuk őt és kortársai lehettünk neki. A ránktörő fájdalom első kábult pillanata nem ad annyi nyugalmat, hogy életének és alkotásainak nagy mérlegét összeállítsuk. De ha azt mondjuk, hogy a világháború idején ő volt Szeged polgármestere s ő volt a polgármester az összeomlás idején, amikor még páratlan népszerűségét is kockára volt kénytelen vetni, hogy ebben a városban senkinek hajaszála se görbüljön meg és senkitől egyetlen fillérnyi értéket ne orozhassanak el, ha azt mondjuk, hogy ő volt a polgármester az értékek elsorvadása idején és ő volt akkor is, amikor a jólét kulisszái elölt munkába zsendült az elet s ő volt a polgármester a hét szük esztendő idején is, akkor felvázoltuk ennek a munkában, alkotásokhan és sikerekben gazdag férfi életének nagy kontúrjait. Jöhetett borura derű s a derűre eltorzulhatott borura jöhettek világtörténelmi változások, az égszakadás és földindulás idején Somogyi Szilveszter mindig csak a városát szolgálta, a városát védle, a városát féltette, mert uralmak jönnek és uralmak mennek, forronghatnak az idők és a társadalmak, de ez a város mindig Szeged marad, az egyetlen fix pont annak számára, aki neki áldozta éleiét s aki éleiének minden értelmét csak ennek a városnak szolgálatában találta meg. Nem városgazdasági szemináriumokban, nem városbiológiai intézetekben, nem várospolitikai kurzusokon szerezte meg Somogyi Szilveszter azt a páratlanul sokrétű tudást és tájékozódottságot, ami a polgármesteri teendők végzéséhez elengedhetetlen. Az élet tanítványa volt. de hallatlanul szorgalmas és hallatlanul tehetséges tanítvány. A legjobb Ítélőképesség és a legjobb sziv az övé volt. Mindent megértett és mindent megérzett, egész ember volt és maradéktalanul töltölte be hely^^Lildig élt, atriig ezért a városért dolgozhatott s meghalt akkor, amikor kezdett előtte is bizonyossá válni, hogy munkájának ideje lejárt. Utolsó szavaiban még aggodalmaskodott, hogy elég ideje legyen a városnak a polgármester választásra. S most, mintha csak azért ment volna el ilyen kegvetlenváratlansággal, hogy több időt adjon a megfontolásra és kiválasztásra. Időnk most már lesz elég, de talál-e a város még egy Somogyi Szilvesztert? Talál-e a város valakit, akiben annyi hit lángol, anuvi alkotó terv buzog, annyi szent odaadás él s akiből annyi szerelet ömlik, árad ellepve s magához ölelve "uccákat, házakat, tereket, sorsokat, gondokat és embereket. Te corda loquntur, — nem a kövek beszélnek rólad, hanem a szivek. A harangok elhallgattak, bek leltünk Somogyi egyetlen, akire mindnyájan felnéztünk, akihez mindnyájan ragaszkodtunk s" akitol mindnyájan féltünk. Egy sírral gazdagabbak leszünk és gazdagabbak egy emlékkel, de ezért a sirért és ezért az emlékért Somogyi Szilveszter szivét és agyát «eretetét és tudását, munkáját és álmait, életét kellett odaadnunk. A gyászoló város zokogó népe riadt lélekkel veszi most körül — fáj leirni a szót — Somogyi Szilveszter koporsóját.