Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-09 / 104. szám

DEM ÄGYARORSZAG SZEGKD, Bzerke*ztO»«g: Somogyi uccu I2.,i.cm, Telefon: 23-33.'Kladbhlvalnl kälc<ttnkt)n5>vlAr es tegylroda : Arn eil cen S. Telelőn : 13—OO. ^ Nyomda t Ww !>>M ueen 1». Telefon - ll^oft. TAvlrnll '—fr'— Delmagyaror»iA<' «eoeii Szerda, 1954 május 9. Arn 12 fillér X. évfolyam, 104. sz. mmmammmmsmmamum i.ii ELOFIZETCS: Havonla Helyben 3.20 Vidéken «* Dudape«ten 3.00. ktlllUldtfn 0.40 penqfi- ^ Egyes sxám Arn hélköi nap 12, vasAr» éa Ünnepnap ZO (III. Hlr­delések lelvélela tarlta szerint. Megle lenl*c hMIA klvetelévnl nomnta A kiüldözött árnyék Az az indítvány, amelyiket a korzónak Új­szegedre való áthelyezése érdekében nyújtot­tak be, csak egyik megnyilatkozása annak az általános elégedetlenségnek és egyetemes felháborodásnak, amivel a városi kertészet pusztításait fogadják a város lakói. Ma a városi kertészet azt a feladatot tűzte volna ki célul, hogy az árnyékot kiír t­j a ebből a városból, tökéletesebben és ered­ményesebben aligha végezhette volna el fel­adatát, mintahogy elvégezte. Ismerjük azt a betegséget, aminek egyik tünete a víz­iszony, de hogy afaiszonyis lehet be­tegségi tünet s lehet kertész betegsége, azt csak a legújabb kertészeti „alkotások" tárták fel a város lakossága előtt. A városi kerté­szet kiirtja ebből a városból a lom­bot és száműzi az árnyékot. A dus­lombu plafánok mezítelenre vetkőztetve szé­gyenkeznek, csupaszon meredeznek ágaik, melyek lombsátorral védték a nyár heve ellen a város polgárait s mint egy-egy akasztó­f a rémitik a terméketlenségre vagdalt ágak a sétálókat. Nézzék csak meg, mi lett a kor­zó gyönyörű platánjaiból! Mi nem tartjuk ma­gunkat kersztéseti szakértőknek s nem adunk hitelt azoknak sem, akik azt mondják, hogy a platán százados fa s a százados fákat nem kel­lett volna olyan kegyetlenül visszametszeni, mint ahogy a Széchenyi-tér legszebb ékessé­gének estek neki fejszével és fűrésszel. El­hisszük azt is, hogy erre a műveletre szükség volt. De miért kellett egyetlen évben egyszerre nekiesni ezeknek a fáknak, mi szükség volt arra, hogy az árnyékot is kiül­dözzék a Széchenyi-térről, miért nem lehetett például három évre felosztani ezt a mun­kát s minden évben miért nem csak a fák harmadrészét fosztották meg lombkoronájá­tól? Az ujszegedi platánok már harmadéve es­tek át ezen a kíméletlen műtéten s ha néz­zük azt, hogy az ujszegedi platánok hogyan heverték ki ezt a tömegamputálást, még job­ban elszomorodunk a Széchenyi-téri akasztófák láttára. Az ujszegedi platá­nok kezdenek már leveleket hajtani, de n e m lombosodnak. A levelek imitt-amott kezdik ellepni a mezítelen törzseket, zöldbe öltöztetik a megcsonkított ágakat, de uj ága­kat nem hajt a fa s lombtalanul s árnyékot nem adva szégyenkezik duslombu társai mel­lett. S mit csináltak a szélső platánsorral az idén? Mintha építkezés előtt fenyőfaszálfá­kat ástak volna le, olyanok a legvastagabb ágaitól is megfosztott törzsek. Nem tehetünk róla, nekünk összeszorul az öklünk, amikor a fáknak ezt a pusztulását látjuk. Egyetlen fasor ad még valamennyi árnyat Újszegeden a főfasorban, de mi lesz ebből is, ha a vá­rosi kertészet tovább tevékenykedik s ha nem lesz senki ebben a városban, aki vé­get vet annak a kertészeti szenvedélvnek, aminek a városi kertészet a rabja lett? El­végre minden fa közvagyon. A köz­vagyon kezelésének szigorú szabályai van­nak s szeretnénk azt látni, hoev az élőfa meg­kapja ugyanazt a védelmet a kövagyon keze­lése terén, amit a tűzifa élvez. A közvagyon kezelésének komolv törvényei vannak s sze­retnénk egyezer már tudni, melyik h a ­t ó s á g adott felhatalmazást arra a f a i r ­t á s r a, ami ebben a városban végbemept, melyik hatóságnak volt joga ahhoz. hogy. hozzájáruljon annak a Bertale n-é j s z a­kának rendezéséhez, aminek a város é 1 ő­f á i estek szomorú s csak évtizedek alatt pó­tolható áldozatul. Ha a szegedi korzót át akarják helyezni Új­szegedre, mi csak egyet tudunk ajánlani: siessenek vele. Mert ma még legalább egyetlen sor platán ad árnyékot az uj­szegedi sétány alléjában, de jövőre, nem tudjuk, lesz-e árnyék még s lesz-e még lomb az ujszegedi sétányon. Ha a műemlékeket a törvény védi, meg k e 11 e ne védenünk az élő fákat is. Necsak az iskolában ren­dezzenek madarak és f á k napját, rendezze­nek fák napját a városi közigazgatás számá­ra is s a városi kertészet minden alkalmazotta legyen köteles az ünnepen s az ünnepi ok­tatáson résztvenni. Ennek a városnak olyan siváran kevés zöld területe volt s a vá­rosi kertészet most a Széchenyi-teret is meg­fosztotta zöldjétől, lombjától és árnyékától. Hová menjen a városi polgáiy aki nyaralni nem mehet el s aki a forró nyári napok mun­kája után vágyakozik egy csöpp hűs enyhü­letre. Eddig még csak kiülhettünk a korzó­ra pihenni és frissebb levegőt szivni, de a városi kertészet most véget vetett ennek is. A korzót reggeltől estig fogja záporozni a nap perzselő sugaraival s az izzóra melegített asz­falt esténkint fogja kibocsátani magából az elraktározott meleget. Egy hársfa ad most árnyékot a korzón, nézzék csak meg, mint hajótöröttek a roncsot, ugy veszik körül a napsütés elől menekvők az árnyékos fa tör« zsét. Ki felelős ezért a rombolásért, hogy gazdálkodtak a város élőfáival, ezzel a jósá­gos enyhet s üdítő árnyékot adó közvagyon­nal, ki engedte meg, hogy a büszke platánok­ból akáczfautánzatot csináljanak s az ujszegedi lombsátorból állványozó gerendá­kat? Ki fogja visszaadni a város polgárságá­nak a lombot, a zöldet, az árnyékot? Ki fele­lős azért a helyrehozhatatlan anygí és nem anyagi kárért, amit okoztak és ki felelős az­ért, amit a további károk elhárításában elmu­lasztanak) A képviselőház megkezdte a földművelésügyi tárca költségvetésének vitáját Eckhardt Tibor beszéde a kormány agrárpolitikájáról (Budapesti tudósítónk telcfonjelentése.) A kép­viselőház kedden este megkezdte a költségvetés egyes tárcáinak tárgyalását. A keddi ülés nyu­godt atmoszférában folyt le; a folyosón úgyszól­ván egyetlen téma volt; a miniszterelnök tegnapi beszéde. Sok szóbeszéd esett a hadirokkantak, il­letve a vitézségi érmesek pótdijának bevezetéséről, amelyre a miniszterelnök célzott hétfői beszédé­ben. A baloldali folyosón megállapították, hogy a kapott információ alapján a bonvédelmi minisz­tériumban kidolgozták azt a tervezetet, amely ezt a kérdést rendezi. Egyelőre azonban bizonytalan, vájjon rendeleti uton kíván ja-e életbeléptetni, vagy pedig törvényhozási uton keresi a kérdés megol­dását. Az ellenzéki folyosón egyhangúlag azt hangsúlyozták, hogy a kérdés megodása csak tör­vényhozási uton lehetséges. Szerdán előreláthatólag már a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalására kerül sor. Az ülésről részletes jelentésünk a következő: A képviselőház kedden délután megkezdte a földművelésügyi tárca költségvetésének tárgya­lását. Marschall Ferenc részletesen ismertette a tárca költségvetését. Utána Eckhardt Tibor szólalt fel és a kormányzati politika agrár vo­natkozásaival foglalkozott. Utalt azokra a mesterséges és túlhajtott lényekre, amelvck részben pénzügyi s valutaügvi. de mondhatni, a gyáripari politika következtében állanak szemben az agrártársadalom jogos érdekeivel. Lehetetlen állapot, hogy Magvarországon, ahol tulnvumó többség az agrár lakosság, a leg­gyilkosabb ai agrárolló és legmagasabb az ipari árindex. Alapvető elvnek annak kell lenni, hogy a mindennapi életet a lehető legolcsóbbá kXJ ük. Az agrárolló kovelkeziuénve az 1921­ben életbeléptetett autonóm líarci vámpolitiká­nak és ha változtatni akarunk a mai állapoto­kon, ugy erre az egyetlen ut, a vámok leszállí­tása. A budapesti túlméretezett nagybankok a sínylődő gazdatársadalommal szanáltatják ma­gukat. A devizakorlátozás óta a bankok csak' két üzletágra szorítkozhatnak, az egyik a zá­loglevelek hazasíbolása, a másik a belföldi cs külföldi pengőérték közötti különbözetnek ax áruforgalomban való spekulatív kihasználása. Amíg a bankok évi 40 millió pengő hasznot tudnak a záloglevelek sibolásából maguknak biztosítani, nem lehet szó a záloglevelekkel va­ló visszafizetés lehetőségéről. Több a kockázat abban, ha a régi gazdaságpolitikát követjük, mintha sürgősen hozzáfogunk ahhoz a reform­politikához, amely a faluval szemben a nép jogos igényeit a közérdek jegyében hivatott ki­elégíteni. A miniszterelnökkel nem ellentétben, hanem vele összhangban kéri — mondotta —, hogy mielőbb valósítsák meg azokat az ész­szerű reformokat, amelyek a nemzetet előbbre vinni hivatottak. Nem fogadta cl a tárca költ­ségvetését. Pesthv Pál a gazdatársadalom hitelellá­tásának kérdésével foglalkozott. Béke időben n nagybirtoknak és a kisbirtoknak egyaránt meg volt a maga külön hilelszervezete, amelveknck mérséklő hatásuk is volt a nagybankok kamat­politikájára. Sándor Pál beszédében a magyar—len­gyel lenmagszerződéssel foglalkozott. Részlete­sen birálta a szerződés ogves intézkedéseit. l'"z a szerződés is hozzáíárul ahhoz, hogy nem fo­gadja el a tárca költségvetését. Létay Ernő szerint tisztán a kormány jo­ga. hogv kii hallgat meg szakértőként a keres­kedelmi szerződések megkötése során. R c i s i n g e r Ferenc hanssulvozta beszédé­ben. hogv a tüzifakartel anélkül, hogv a ter-^ melók érdekeit képviselné, súlyos terhet ró n fugvasztókta. Lázár Miklós a borfogyasztási adó eltörlé­sét kérte. Csizmadia András a földmüvelésügyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom