Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-06 / 102. szám

DÉ [MAGYARORSZÁG Í\JJ>4 máTiíS OT SZEGEDIEK! Wfc SZEGEDI SZAPPANT „ JV DÍLH2%GyHRORSZHG REGEXy* WZEBEN KLÓRA? E GX LEÁmy ELINDUL 88 Egynehányszor Francois !s meglátogatott. Megtudta, hogy nem lakom a penzióban és ide szivesebben járt fel. Mikor a fiamat elő­ször meglátta, kicsit megdöbbent. Nem szólt sommit, csak később, a beszélgetés folya­mán jegyezte meg, hogy bátor és merész kislány vagyok. Mikor ezt mondta, igyeke­zett elismerést kifejezni a hangjában, aztán pedig megpróbálkozott azzal..., hogy ő is bátrabb és merészebb legyen. De ez nem nagyon sikerült neki. Nem haragudtam rá, mett hasonló esetben szinte minden férfi be­dűlt volna. Ehhez nem kellett Francois kor­látozottsága, ami egyébként nagyon kedves volt és amit sokszor magam is élveztem. Otthon valószínűleg nem szólt semmit, mert nemsokára azután, hogy nálam volt, Ragna meghívott vacsorára. Eleinte csak hármasban voltunk, később Francois is megjelent. Magamban iól mulat­tam azon, hogy Ragna milyen határozott kézzel igyekszik most már vezetni a mi ket­tőnk életét is, Francoisét, meg az enyémet. A faló* Ragna legújabb festményei függtek, kicsit vérszegényen, de díszes rámában, va­csora után pedig egészen halkan, valami uj ^¿erzeményü dalát játszotta el nekünk. En­nek a dalnak a szövegét is ő irta és Salome ur énekelte el. Ragna, a törékeny, finom kis álmodó Ragna, még hangot is bele álmo­dott Salome urba, ő tehát énekelt, kicsit re­kodten, de ahhoz képest, hogy a bankszak­mában dolgozott, meglehetősen jól. A* egész jól megszervezett kis háztartás, kitűnő vacsorájával, pontos felszolgálásával, már valósággal bántóan tökéletes volt. Nem szabad az álmokat ennyire megrealizálni. Nem arra valók. Éjfél már elmúlt, mire hazaértem. Csen­desen vetkőztem, hogy a fiamat fel ne éb­resszem. Aztán lefeküdtem, de még nem aludtam ,mikor éles csengetés hasított bele a sötétségbe. Letettem a könyvet és ugy, mint azon hajnalon, most is mezítláb sza­ladtam ki az előszobába. Marié már kinyitotta az ajtót. Egy kisgye­rek állt a küszöbön. Csak annyit láttam, hogy meglehetősen rongyos. Levelet tartott a ke­zében. Marié átvette és odahozta nekem. Fel­bontottam. — Gyere azonnal; Hozzál pénzt magaddal. Ragna. — Ennyi volt az egész.1 Egy percig még kerestem, Hogy nincs-e rajta még valami irás. Nem, semmi több, csak a cím. Ismeretlen név. Mire magamhoz tértem a csodálkozásból, hogv a gyereknek adjak valamit, addigra az már el is tűnt. Visszamentem a hálószobába, magamra kapkodtam a ruháimat, meghagytam a lány­nak a címet, ahová megyek és megmondtam neki, hogy vigyázzon Robinra, menjen be aludni hozzá. A pénzt a táskámba gyömö­szöltem. Egy percig sem jutott eszembe, hogy okosnak és óvatosnak kéne lenni, in­formálódni, megtudakolni, nem igy elrohanni éjnek idején egy ismeretlen címre. De ha az ember már nagyon belekerült az életbo, akkor az ösztönei hallotlanul kiéleződnek. Az ember füle meehallju a hangban a sok mindent, ami nem áll benne. A környék mocskos volt, az ucca keskeny tm a ház rettenetesen nvu™<; Kora tavasz volt és az éles szél felkavarta a szagokat, meg a nyomort. Nagy-nagy csend és a ház hátsó udvarán tul egy szűk sötét folyosó vé­gén a megjelölt ajtószám. És bent a szobá­ban Ragna. A másik Ragna kócosan, sápad­tan, festek nélkül, virágos vörös kimonóban, amely valamikor szép lehetett és jól állha­tott neki. A szobában nem égett tűz. Kihűlt, hűvös, koratavaszi hajnal volt. Hűvösebb, hidegebb, mint a valódi. Az egyik széken petróleum lámpa égett, de rosszul gyújthat­ták meg, mert orrfacsaró bűze megtöltötte a szobát. És az volt mégis az ember érzése, hogy ez jól van igy, mert lagalább elnyom­ja a szegénységnek, a nyomornak átható bű­I zét. Ragna egy másik széken ült, több nem is volt a szobában. Mikor beléptem, nem szólt, csak az ágy felé mutatott. Odamentem. A kislány egy félesztendővel lehetett idősebb Robinnáí: Azt hiszem, keresztül villant a fejemen, hogy most itt nem szabadna a fiamra gondolni; De kellett, kellett, ha leakartam hajolni eh­hez a gyerekhez, aki szőke volt, majdnem ezüstösen szőke már, a vonásai finomak vol­tak, a szája... a szája olyan volt, mint Sa­scháé, meg az én kisfiámé odahaza, finom és keskeny. Nagyon csendesen feküdt a kislány és én is alig mertem megmozdulni az ágy mellett. Nem tudom meddig álltam igy, mikor Rag­na hangját meghallottam. — Meghalt? A kislány felnyitotta a szemeit, szürkét? voltak és nagyok. Mikor Ragnára néztem, láttam, hogy térdére könyökölve befogja a fülét és ugy kiáltotta oda mégegyszer felém a kérdést. — Meghalt? (Folyt, köv.) BERMAAJAND^KOK reÍCHékszerésznél a legolcsóbb Na^y választék különleges miivészt arautetokban 1 érban Kelemen u- 11. Tisztviselők a legkedvezőbben UN10 könyvecskére vásárolhatnak Vigyázat! Csillárt. Ne vegyen addig, Rádiót, Irógéoet Kerékpárt. Mi? áraimról nog nem ¡ryízMölt, ahol Ifp'pmpit Mártiin tfplpltipil 111*1*9 11 kedvez.6 részlotro is beszerezhető. "C CIIIGII wlol'üll, IICIGIIICII Iliid II. x Tí SS 05 K s 7T Ingyen nyaralási csereakció a DJÉLMAGSIARORSzAg előfizetői részéve Rusziviaés Magyarország közöii iunius 2-iől október 6-ig. A Délmagyarország minden előfizetője és hozzátartozója ingyen nyaralhat Ausztriában, aki ugyanazon időre ugyancsak ingyen ellátást nyújt osztrák nyaralóvendégeknek. Az akcióban résztvehetnek elsősorban: közalkalmazottak, magán­hivatalnokok, szabadfoglalkozásúak, főiskolai hallgatók és középiskolai tanulók, de ezeknél fiatalabb gyermekek nem. A nyaralási idő az igénylő kívánságának megfelelően Bécsben, vidéki városokban, vagy fürdőhelyen tölthető el. A cserenyaralási akció résztvevői az Ausztriába és vissza­utazásra vasúti kedvezményben részesülnek. ibezni a DÉlNAGpRORSZÁG kiadóhivatalában kell, ahol felvilágosítással is készséggel szolgálnak. A Jelentkezéssel egy időben 42 pengő a kezelési költségekre lefizetendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom