Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-04 / 100. szám

PELM AGYflRORSZAC SZEOED, ScerkotztAseg: Somogyi nrca zz.,i.em, Telefon: 23-33.^KlntlAhlvnlnl kdlcMnkOnyvMr é» legytroda s Arndt cca 8. Telefon s 13-00. * Nyomda : LOW •PO* aeoa 19. Telefon • TAvtrolt «« levélcím DébnagyaronzAo Szened A városi tisztviselők pótléka Nem habozunk Kijelenteni, hogy teljesen érthetőnek és teljesen jogosultnak tartjuk a nem vezeti állásban levő városi tisztviselők elkeseredését, amivel a belügyminiszteri ren­delet végrehajtását fogadják. A belügymi­nisztérium arra kötelezte a törvényhatóságot, hogy a városi tisztviselők pótlékából 105 ezer pengőt vonjon le. A belügyminisztérium a levonás eszközlésére is adott direktívát, amikor ugy rendelkezett, hogy a levonás egy­formán érintse a város tisztviselőit s a városi pótlék a levonás után egyforma arányban il­lesse meg őket. Meggyőződésünk szerint ezek a levonások nem ugy eszközöltettek, mint ahogy azt a felügyeleti hatóság elrendelni szándékozott. A belügyminisztériumtól nem lehet azt igé­nyelni, hogy Magyarország összes törvény­hatóságának összes határozatát ismerje. A városi tisztviselők nem egyforma arányban kapták a városi pótlékot, a vezető tisztvise­lők fizetésüknek ötven százalékát, a többi tisztviselő pedig fizetésének csak huszonöt százalékát kapta meg pótlékként a várostól: Bár.tó és igazságtalan volt ez a megkülönbözr tetés, mert így akiknek több volt a fizetése, az pótlékban aránytalanul még többet kapott s akinek fizetése kevés volt, az a kisebb fize­tés kisebb részét kapta pótlékként. A város közgyűlése, ahogy ezt megtenni módjában állott, segíteni igyekezett ezen a helyzeten s ha egészen egyszerre megszüntetni nem is tudta, legalább hozzáfogott a kiegyenlítéshez akkor, amikor a fizetést és a pótlékokat elő­ször kellett csökkenteni. A város közgyűlése ekkor ugy határozott, hogy többet rendelt le­vonni azoknak pótlékából, akik többet kaptak s ugy rendelkezett, hogy kisebb százalékot vonjanak le azoktól, akik kisebb százalékban kapják a pótlékot is. Kétségtelen, hogy a bel­ügyminisztérium nem gondolt ennek a köz­gyűlési határozatnak módosítására, vagy megváltoztatására, amikor a százötezer pen­gő levonása felől rendelkezett. A belügymi­niszter bizonyosan azért rendelte el, hogy a levonások egyenlő arányban történjenek, mert az egyenlő elbánást akarta meg­valósítani s mert el akarta azt kerülni, hogy a tisztviselők egy kis csoportja előnyösebb helyzetbe kerüljön, mint a tisztviselők nagy kategóriája. A belügyminiszter nem akarta és nem akarhatta azt, hogy a közgyűlés által részben már megszüntetett aránytalanságot arra az intézkedésére hivatkozással állítsanak helyre, amivel ő éppen az egyenlő elbánást követelte a tisztviselők számára. A levonások kérdését a városházán vitás­nak tartották s a különös az, hogy azok tar­tották vitásnak, akikkel szemben a közgyűlés a pótlékokat arányosító határozatát meghozta s akik sérelmet szenvedtek volna az egyenlő elbánás elvének megvalósulása esetén. A vá­ros vezető tisztviselői ugy értelmezték a mi­niszteri leiratot, hogy ez az értelmezés rájuk nézve kedvezővé vált. A vezető tisztviselők értelmezése egyszerűen hatályon kívül he­lyezte a közgyűlésnek azt a határozatát, ami­vel a vezető állásban levők magasabb száza­lékú pótlékából többet rendelt levonni, mint az alacsonyabb osztályban levő tisztviselők alacsonyabb százalékban élvezett pótlékából. A törvényhatóság tisztviselői olyan kérdés­Péntek, 1934 május 4. Ara 12 fillér X. évfolyam, ÍOO. sz: Ben, amelyben elsŐsorHan érdelce!­t e k voltak, a maguk fizetésének kérdésé­ben, egyszerűen nem létezőnek tekin­tették a közgyűlés egyik határo­zatát. A vezető tisztviselők nem a tájéko­zott szakbizottságok egyikét, nem a jogügyi bizottságot, nem a szervező bizottságot kér­ték fel arra, hogy a teendők felől véleményt nyilvánítson, hanem felkérték a felügyeleti hatóságot, amelyikről feltételezni sem lehet, hogy regisztrál és nyilvántart valamennyi határozatot, amit ebben az országban a tör­vényhatóságok hoztak: Ez az elintézés nemcsak fogoszilag kifogá­solható, ennek az elintézésnek súlyos szép­ség h i b á j a is van. Mi sokkal érzékenyebb­nek, sokkal finyásabbnak szeretnénk tudni s ismerjük a város vezető tisztviselői karát, CIÖFIZETÍS: Havonta helyben 3.2«» Vidéken é» Bndapetlen 3.00, kllllítldltn I®.-*« pengd. -» Egyes szém Ara hélklfz •nap 12, va»Ar> és Ünnepnap 20 HU. Hlr­tfelések felvétele tarifa szerint. Megfe lrnl'< héttő felvételével nnnnnln -— ....^i BBBHWHHIHMHBHHB semhogy nem nagyobb körültekintéssel s ne szenzibilisebb óvatossággal kerüljék el azokat a látszatokat, amelyek a hatáskör, az érdekelt­ség és az előnyök viszonyából keletkezhet­nek. Ha a törvényhatóság vezető tisztviselői előtt vitás volt a belügyminiszteri rendelke­zés értelme, akkor a törvényhatóság tisztvi­selői elsősorban a törvényhatóságtól kérjenek utasítást a végrehajtás foganatosításának módjára. A törvényhatóság megtalálta volna módját annak, hogy a belügyminiszter le­irata is érvényesüljön, de a méltányosság szabályain se essen sérelem. Ahogy azonban a város vezető tisztviselői* maguk között osz­tották szét a levonandó összegeket s maguk között hárították át másra a nagyobb ter­het, azt mi sem a jogszerűséggel, sem a mél­tányossággal összeegyeztetni nem tudjuk: Ujabb támadások a „dömping-sajtó11 ellen a költségvetés csütörtöki vitájában (Budaposti tudósítónk telefonjftjentése.) A kép­viselőházban csütörtökön G ö in b ös miniszterelnök, vagy I m r é d y pénzügyminiszter felszólalását vár­ták. Mivel még sokan voltak a vitához feliratkoz­va, I m r é d y pénzügyminiszter beszéde péntek délutánra, Gömbös miniszterelnök felszólalása pedig hétfőre maradt, mert áldozócsütörtök miatt a képviselőház a jövő héten hétfőn, kedden és szerdán tart ülést. A csütörtöki felszólalások keretében Lázár Miklós foglalkozott ismét a sajtódömping kérdé­sével. Erkölcsi lehetetlenségnek tartja, hogy a sajtóban legyenek orgánumok, amelyeket a közü­letek pénzéből támogatnak. Elitéli és rendkívül ve­szedelmesnek tartja, hogy a közületek pénzéből fize­tik azt a deficitet, amely az előállítási árésazel­adási ár között mutatkozik- Veszedelmesnek tartja a közvélemény monnpotizálását, ami abban nyil­vánul meg, hogy 1014 óta kormányhatósági enge­dély kell a lapok indításához. Nem lehet megaka­dályozni azt, hogy friss erők, friss tehetségek, friss eszmék ne érvényesüljenek a magyar sajtó­ban. Reméli, hogy a miniszterelnök honorálja az egész ujságirótársadalom, a közvélemény és a magyar társadalom jelentékeny részének azt az óhaját, hogy ez a sajtókérdés egészséges, becsü­letes közmegnyugvást keltő megoldást hozzon. Farkasfalvy Farkas Géza is beszélt a dömpingsajtóról, idézve az Újságírók Egyesületé­nek memorandumát. Nem tartja megengedhetőnek, hogy a kormány közpénzből csináljon magának propagandát. Ez a sajtópolitika az egészséges köz­vélemény kialakulását teszi lehetetlenné. Általános figyelem és érdeklődés kisérte G r i e­ger Miklós felszólalását, aki a demokrácia mel­lett tett hitvallást: A képviselőház üléséről részletes tudósításunk a következő: A képviselőház csütörtökön délután folytat­ta a költségvetés általános vitáját. Bánó Iván beszéde elején a hadikölcsönse­gélyezés kérdésével foglalkozott és arra kérte a kormányt, hogy az 1000 pengőn aluli hadiköl­csönkötvényeket váltsa meg. Négy óra után jelentek meg a diplomaták karzatán H a s s a n bey alelnök vezetésével a török nemzetgyűlés tagjai. A képviselőház tag­jai tapssal fogadták a török képviselőket. B á ­n ó Iván beszédét folytatva, a török képviselők felé fordult és a képviselőház nevében mint a magyar nemzet vendégeit köszöntötte Őket az­zal a kérelemmel, hogy győződjenek meg arról, hn,gy miként küzd a magyar nemzet igazsá­gáért. Lázár Miklós szólalt ezután fel. Beszédé­ben rámutatott arra, hogy a költségvetésnek a nvugdi jteher a legfontosabb tétele, ötezerrel több a nyugdíjas, mint a tényleges tisztviselő. A csonkaország nyugdíjterhe nyolcszor akkora, mint Nagy ma györ országé volt. Három és fél­millió adófizetőre 70 pengő nyugdijteher esik. Ezt a kérdést vagy hitelművelettel, vagy biz­tosítás utján, de valamikép meg kell oldani. Becsületes választójogot sürgetett. A képviselő­ház ne menjen nyári szünetre addig, amis nagyszabású hitel- és adóreformot nem hozott tető alá. Végül a sajtódömping kérdésével fog­lalkozott. Veszedelmesnek tartja a közvéle­ménv monopolizálását. Lehetetlen, hogy a lap­kiadás még mindig kormányengedélytől függ­jön. A költségvetést nem fogadta el. Mezei Lajos az Alföld rendezésének pro­bléma jávai foglalkozott cs a Duna—Tisza-csa­torna gazdasági jelentőségét méltatta. Az al­földi katasztrofális munkanélküliség társadal­mi szükséggé teszi ennek a csatornának mi­előbbi megvalósítását. Farkasfalvy Farkas Géza gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Európában legolcsóbb a magyar buza, mégis Budapesten eszik a leg­drágább kenveret. Ezen a helyzeten segíteni kell. Brogly József beszélt ezután, majd Gr i e­ger Miklós a demokrácia és a parlamentariz­mus válságával foglalkozott. Bizonyos kijelen­tések miatt nincs bizalommal a miniszterelnök demokratikus felfogása és alkotmányos érzése iránt. Parlamentáris életünknek alapvelő hi­bája. hogy látszatparlamentárizmusban élünk. Rendíthetetlen híve a demokráciának és az igazi parlamentarizmusnak. A költségvetést nem fogadta el. Farkas Gyula is szivesen áll abba az arc­, vonalba, amelv a magyar parlamentarizmusért és az igazi demokráciáért küzd. A külpolitikai ' eseménveket meg kellene vitatni a magyar parlamentben. Helyesnek tartaná, ha azoknak a magasabb nyugdijasoknak, az illetményeit, akik más magánlielyről is nagyobb jövedelmet húznak, szüneteltetnék. P r o p p e r Sándor szerint az ország érdeke azt kívánná, hogy titkos választással uj parla­ment üljön össze' Ö s t ö r József hangoztatta, hogy a választó--

Next

/
Oldalképek
Tartalom