Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-26 / 118. szám

május 26. DPrMÄ'G7ÄRf)RSZSG Jöjjön e! az ipari vásárra és nézze meg kiállításomat! FISCHER FE emeleti Modern lakberendező káruitosés díszítő. Uz­!st FEXEIE5SS UCCU 15 MINDEN MÁSODIK \ DÉLMAGYARORSZAG REGENYE 7 — Nekem csak igazság köll, de arra hiába várok, tudom. Munkásembernek máma még coki. — Ne beszéljen igy, fiam, tudhatja, ne­kem esküvel fogadott kötelességeim vannak és nem szeretnék bajt okozni magának. Job­ban tenné, ha mérsékelné magát és meg­változna. Higyje el, ez jó hatással lenne be­tegségére is • •: Résri megállapítás már az, ahogy egy nap kezdődik, úgy folytatódik. Vacsora után Előd iery szólt Jánoshoz: — Most pedig feltesszük erre a mozgal­mas napra a koronát és lemegyünk a lányok­hoz. A női és férfi pavillonokat félköralakú elő­csarnok kapcsolta egybe, amelyből jobbra­balra hosszú, keskeny folyosók nyíltak, a szigorú takarékosság elvénél fogva megle­hetősen rosszul világítva. Ez volt a bacik eldorádója ..: Ide aránylag ritkán tévedtek spiclik, akik irigyelték szegény nyomorultak ez ártatlan szórakozását, vagy talán nem is ezért botorkáltak fáradtságot nem kímélve, de a rajtacsipés ördögi örömének kedvéért vállalkoztak erre az aljas feladatra? Mindegy­Két megértő ember titkát meglopni, akár a felsőbbség dicséretére, akár egyéb okok kedvéért, eléggé el nem Ítélhető eljárás... És itt jól el lehetett bújni. Aki idejében ér­kezett, bőségesen válogathatott vaksötét, édes-kettesben való egyedüllétre, fölöttébb alkalmas sarkokban, kanyarodókban, ajtó­ablakmélyedésekben, ahol nem fenyegetett veszedelem. Elődnek a röntgenterem előtt volt talál­kája. Mire azonban idáig jutottak, legalább tíz egymástértő, bizalmas közelségbe simuló emberpár előtt haladtak el. Az orvosi könyv­tár ajtajában mohó párocska leplezetlenül csókolódzott. A lányka félig- a fiú ölében ült és mindkettőnek a szempillája ráhullott vá­gyás szemére. — Nézd! — súgta Török." s •— Látom. ^ De úgylátszik, ez a jelenet nem nagyon érdekelte Elödöt, mert oda sem nézve ment egyenesen előre. Egy szőke, meg egy fekete n ővárakozott rájuk. Mindketten fiatalok, alig valamivel túl a húsz esztendőn, ám kiáltó ellentétel egymásnak. A fekete, magas vékony teremtés volt, nagy álmodozó sze­mekkel, a szőke jóval alacsonyabb, inkább kövérkés és szeme, mintha pajkosan kaca­gott volna: Elöd már messziről integetett: — Pá, gyerekek. — Aztán bemutatta Já­nost: — Török mérnök úr, kedves barátom és szobatársam. A lányok közül a szőke barátságosan Já­nosra nevetett és azt mondta: — Örvendek, Klári vagyok: A fekete éppen csak, hogy kezet fogott vele. Róla későbben tudta meg János, hogy Székelv Évának hívják, kereskedelmi isko­lai tanár leánya, s hogy bolondulásig sze­relmes Elöd Oszkárba. Kényelmesen elhelyezkedtek a folyosón lévő padok egyikén. Kezdetben köznapi dol­gokról beszélgettek, egyedül Éva simogat­ta szorgalmasan Elöd jólápolt kezét, aki vi­szont kétszer is megkérdezte: Irta: RUSZKABÁNYAI ELEMÉR — Hogy érzi magát a kicsi, jól? Csakhogy nemsokáig tartott ez így. Já­nos egyszerre azt vette észre, hogy egyedül maradt Klárival. Amazok ketten csendesen elvonultak. — Elmentek — mondta­— Fél tőlem? — Ugyan. — Higyje el, nem vagyok emberevő. — Én meg nem szoktam szép ldsjányok­tól megijedni. Aztán Klári ebből a huncutkodó hangból minden átmenet nélkül felsóhajtott. — Szegény Évácska! — Miért kell sajnálkozni rajta? •— Mert nagyon beteg, hat hét alatt két­szer volt erős rohama és megnéztem a kór­lapját is... de azért ilyenkor este egy vi­lágért nem maradna odafönt- Imádja Osz­kárt. — Ugylátom, kölcsönös ez az érzés.' — Gondolja? — Ha nem csalódom,' — El sem hiszi, milyen angyali teremték a barátnőm ..; És mennyit szenved! Hiába, nelcünk csak ennyi jut az életből. Neki is, nekem is, másoknak is... esténként ez a pár percnyi magunkfelejtkezés, amiből hol marad valami, bol nem- Ne gondolja ám, hogy ezek között a párok között, akiket itt lát ezen a folyosón, meg kint a kertben, min­den esetben van lelki közösség. A dehogy. Legtöbbször a test és vér szavának engedel­meskednek, akik barátságot kötnek valaki­vel. Ismertem nős embrrt, gyakran sírt a fe­lesége és gyerekei után, mégis megcsalta az asszonyát egy nálánál idősebb nővel. Mi pedig ... Hát. •. megismernénk móskáp a szerelmet? Mi nem várhatunk arra, míg jön a férfi és elvesz bennünket, nincs időnk, addigra elsorvadunk, fejőrli életünket, ellen­állásunkat a vérünket faló gyilkos kór: (Folyt, köv.) A Szegedi ipari ¥ásáron résztvevő Asztalosmesterek felhívják a nagyérdemű közönség figyelmét arra, hogy gyártmányaik kizárólag csak tele­pükön kaphatók, sem az Asztalosmesterek Bútorcsarnoka cimü. de a többi bútorkereskedők egyike részére sem készítenek bútort, de náluk be sem raktározhatnak. Teljes tisztelettel: Dobay Pé'er Herczog Samu Horváth György Gombos Mihály Fenvő Jenő Ifj. Klamár Ferenc Kocsis Ferenc Sr.öllösi Sándor Virágh Nándor " Üveges András Ingyen nyaralási c seveahció a DÉLMAGpROBSZáG elő§iseiői vészére Ausztria* Magyarország feilzíiiú junfus 2-iői október 6-ig. A Délmagyarország minden előfizetője és hozzátartozója ingyen nyaralhat Ausztriában, aki ugyanazon időre ugyancsak ingyen ellátást nyújt osztrák nyaralóvendégeknek. Az akcióban résztvehetnek elsősorban: közalkalmazottak, magán­hivatalnokok, szabadfoglalkozásúak, főiskolai hallgatók és középiskolai tanulók, de ezeknél fiatalabb gyermekek nem. A nyaralási idő az igénylő kívánságának megfelelően Bécsben, vidéki városokban, vagy fürdőhelyen tölthető el. A cserenyaralási akció .résztvevői az Ausztriába és vissza­utazásra vasúti kedvezményben részesülnek. Jeientkexni a DÉIMMG^IIROR:SZÁG kiadóhivatalában kell, ahol felvilágosítással is készséggel szolgáinak, n ielenikexérset egyidősen *2 pengő a késelési költségekre lefizetendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom