Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-20 / 113. szám

« timmm neCMAGYARORSZAG 1954 márna 2H ,torn a sar „tóth"-malmi lísztek tnévre! aleqkitünőb b e kl íe6ér n év reí TÖRVÉNYHOZÁSBAN SZEGED A Irta Dr. SZALAY JÓZSEF, a Dugonics Társaság elnöke I. A városról Irt könyvemben azt az állítást kockáztattam, hogy aki a városok történetét ismeri, nagyjában tisztában van a világtörténelemmel. Viszont minden túlzás nélkül merem azt állítani, bogy aki a magyar városok történetét ismeri, korántsem otthonos a magyar történelemben. Ennek két oka van: az egyik városaink alapítása és fejlődése, amely a nemzet tengerében mintegy idegen szigetekké varázsolta a városokat s a másik jogi szabályozásuk, amely miatt a városaink hoszszu évszázadokon át nem olvadtak bele az ország jogi struktúrájába, miként a vármegyék. A honfoglaló magyarság nem épített várost. Lelkében az őshaza pusztáinak képe élt s igy a Kárpátok aljában is megmaradt sátorban tanyázó sikföldinek. A magyarság ugyanis az építési anyagokban bővelkedő erdők és hegyek helyett a rónákat szállta meg, mert ez biztosított a népnek és barmainak eltartást s lovas harcosainak alkalmas terepet. A nyugat- és déleurópai kalandozások azonban megismertették őket a városokkal, de mivel az építkezéshez nem értettek — különösen Szent István idejétől kezdve — német, olasz és dalmát iparosokat hivtak az országba. Ezek közreműködésével indult meg a királyi és főpapi lakóhelyeik, templomok s a körülöttük később fejlődő városok magjának az épitése. így épült a fejedelmü székhely Esztergom, mely a tatárjárásig királyi székváros volt. Első királyunk emelte városi rangra Székesfehérvárt, melyben egykor harminchat királyt koronáztak és tizenötöt temetlek el. Szent István Pozsonyba szász iparosokat telepitett. A Gizella királyné német telepesei révén keletkeztek Szatmár és Németi városok. A 13. században rektor igazgatta Budával szemben a bolgár telepítésű Pest kereskedővárosként szerepelt. A magyar és szász lakosságú Kolozsvár Zsigmondtól kapta a „kulcsos város" rangot. Számos országgyűlés zajlott le falai között. Politikai jelentőségénél fogva Erdély fővárosa volt, azonban a bécsi kormány Nagyseebent többször kijátszotVi ellene. A külföldi munkások" beáramlásán kívül céltudatos település Is megindult első királyaink alatt. II. Géza idején a Kelet-Sziléziából származó szászok Szepességben alapítottak községeket, melyekből kiváltságok nlnpján fejlődölt kl a 24 szepesi város, előbl Lőcse, majd Késmárk székhellyel. A szepesi váró sok közül tizenhármat és három kamaravárost n/ állandó pénzzavarral küzködő Zsigmond kiráK Jagelló lengyel királynak elzálogositott és csak Lengyelország első felosztása idején kerültek vissza az országhoz. Az idegenektől megszállott bányavidékeken keletkeztek ugy Magyarországon, mint Erdélyben a bányavárosok. A tatárpusztilás : okozta népfogyatkozást a városok iránt érzékkel ! hiró IV. Béla külföldiek betelepítésével nótolta. így lett ő Szegednek Is ujraalapitója. A magas kultúrájú Anjouk folytatták a célfudato« ' várospolitikát, amely Mátyás király alatt az euró pni hírnévre emelkedett Budával tetőzött. A Ja gellók idején megindult a városok hanyatlása I török foglalás és az ezzel járó zilált kőzviszo »yok adták meg nekik a kegyelemdöfést. Vlszonl Bgvanakkor a sanyargatások elől menekülő vidék ! lakossága a nagyobb lakotthelvek, mint Debrecen, j Kecskemét, Szentes, Hódmezővásárhely falai közé | ltuzódolt s ezeket legalább lélekszám' szerint nő- j relte. Bár a Habsburgok alatt a városok gazdasári és közművelődési fajsúlya megnövekedett, azon ban bennük kevés kivétellel a nemzetiségi elemek jutottak túlsúlyba. Komoly fordulat csak akkor Hlolt be .amikor 1848-ban az országgyűlés Pestre körüliével ez lett az ország fővárosa. Végre az 1867. politikai átalakulásban megnyilatkozó ma{yar Géniusz varázsereje újjáteremtette városaintat- a mngyf nemzeti művelődés kntfejévé váltak. Ami a városok jogi szabályozását illeti, ez szintén hozzájárult ahhoz, hogy a városok a nemességben tömörült nemzettől elidegenedjenek. Miként külföldön, ugy Magyarországon is a városjog egyrészt királyi szabadságlevelekben, másrészt városi statútumokban gyökerezik.. A királyi kiváltság a városokat kivette a vármegyei hatóság alól s közvetlenül a király alá rendelte. Jogosítványaik a következők voltak: a szabad királyi város, mint testületileg nemes személy, nemesi szabadságokkal élt; földje olyan sajátja volt, mint más földesúré s azon a királyi kisebb haszonvételeket gyakorolta; tisztviselőit választotta; bíráskodott, szabályrendeletet alkotott; kegyuraságot gyakorolt; vámmentessége, vásártartása, saját cimere és pecsétje volt. Különösen az ipari jellegű városokban a külföldi mintára alakult céh szervezetek jelentős befolyást gyakoroltak a közügyek intézésére- Kiváltságaik fejében a királyi kincstárnak adóztak, tartoztak katonát állítani s a várost fallal megerősíteni. A városi státutum kétféleképpen keletkezett: vagy a külföldről bevándorlók, hospesek hozták magukkal hazai jogukat, vagy a privilegizált város alkotta, illetőleg más várostól kölcsönvette. A dunántuli városok nagy része a bajor, Buda a szász, Kassa a thűringiai jogra vezették vissza ősi jogaikat. Egyébként városainknak a Buda és Székesfehérvár jogkönyvei szolgáltak mintául. Legrégibb jogkönyv a selmeci, legkülönb a budai. A szepesi szászok jogkönyve a Zipser Willkür volt. Az Arany Bulla 19. cikkelye akként intézkedett, hogy a vendégek is, akármicsoda nemzet legyenek! azon szabadságban tartassanak, mely kezdettől fogva vagyon nekik engedve. Ekként igy a városok révén az országos jog mellett partikuláris Jog keletkezett. A sz. kir. városok magánjogának rend-i szeres összefoglalása felebbezési fórumuk, a tárt nokmesterről elnevezve, mint tárnokjog 1818-ig volt érvényben. Az 1861. országbírói értekezlet nem állította vissza s igy a jogtörténelem régiségig rába került. Amely szabad városok a „királyi felség személyes jelenlétének joghatósága alatt" állottak, voltak a személynöki sz. kir. városok. Ezekhei tartoztak a bányavárosok is. ha ezek jövedelme a királynőt illette, elnevezésük civitas reginaiig királynői város. Az erdélyi magyar és székely sa kir. városoknak ugyanolyan jogaik és szervezetük volt, mint a magyn ~ ágiaknak. A szepesi szá« szok városai függetli". \a töményt, provinciát ak kották, melynek élén -";;V választott grófjuk át lott. — A II. Endre ált;^ '.ladott diploma, az Ath dreanummal politikailag egyesitett erdélyi' szán szoknak kilenc székük és két vidékük volt egy-egy városról elnevezve .Ezek együtt alkották a Király* főidet, amely a szász nemzeti gyűlésnek és a nem* zeti grófnak, a szebeni királybírónak volt aláre* delve. A mezővárosok nagyrészben a rendezett taná* csu városok elődei, a vármegyének voltak alávetve és nem játszottak olyan fontos közgazdasági és közművelődési szerepet, mint szabad királyi társaik. A szabad királyi városok és a vármegye viszonyált Beöthy Ákos jellemzése világítja meg élesen „A vármegye a szittya rendtartásnak volt a szülötte, annak szelleme adott neki életerőt, a város ellenben a germán jog- és politikai képződésnek nyomait viselte magán, még pedig századokon keresztül. A megyének törvénykönyve a Hármaskőnyv, mig nem egy városban a Sachsei* spiegel szabványai voltak érvényben." Az ismertetett két tényező okozta, hogy a nem* zet és a városok szinte idegenül, mondhatni ellenségesen éltek egymás mellett. II. Mátyás idején 1608-ban törvényt kellett hozni, hogy a városoki ban a tisztségeket nemzetiségre és valláskülönbségre tekintet nélkül magyaroknak, németeknek és cseheknek avagy szlávoknak és felvált* va adják. Sőt a következő éV; :>i » Kk. és a Rr. egyenesen mentegetőznek a király eiőtt, mintha aa idegen nemzetbelieket kizárnák, mert tudják, hogy a városok lakossága nagyobbrészben német. ViPESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK ALAPÍTÁSI ÉV 1841. SZEGEDI FIÓKJA SÜRGÖNYCIM: COMMEHZ SZEGED ALAPTŐKE: 25 MILIIÓ PENGŐ. KIMUTATOTT TARTALÉKALAPOK 34.3 MILLIÓ PENGŐ. BETÉTÁLLOMÁNY ÖSSZEGE i» a a. é v ftttr TAKARÉK-KÖNYVBEN 147» FOLYÓSZÁMLÁN 141 :> ÖSSZESEN .... 289*0 •3f