Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-19 / 112. szám

SZEGED, SzcrkeszIOaég: Somogyi ncca tZ..l.em, Teleion: 23-33.'Kiadóhivatal klílcüifnkiínyvtör é» Jegyiroda t Aradi ucea 8. Teleion = 13-0«. - Nyomda : L8w LIpO.I ucca 1». Telefon - 13^o6. Távirati rS levíielm DeimBgy«rer*rA0 »«eged Szombat, 1934 május 19. Ara 12 (Illér X. évfolyam, 113. sz. ELÖFIZETfiSi Hnvonlft helyben 3.ZO Vidéken é» Budapesten 3.00,kUItHldUn 8.40 pengfi. * Egyes szára Ara hétk«í­nnp 12, vatAr- és Ünnepnap 2(1 till. Hlr • detéaek felvétele tartta «zerlnt. Monlr. lenlk hCtio kivételével naponta rcaget Riport — Ez itt most riport. A nemzetközi vásárról. Annak egy részéről- Vagy közigazgatásról. Szegedi közigazgatás egyetlen ágáról. A zajos ligeti telepen, hol a vásár lezajlott, egymagában álldogált egy barna pavillon. Ter­jedelemre közepes, magasságra: szokványos, Forgalomra: mérsékelt, neve és tárgya: ide­genforgalom. A pavillon első helyiségeit, ta­lán háromat, Budapest foglalta le-^ Kevés anyag, sok előkelőség, egy-két intézmény, nagy adag tartózkodás — vagy talán elkapa­tottság? — reprezentálta Budapesti idegen­forgalmi intézményeit. ízlés, tapasztalat és meggyőződés dolga. Lehet, hogy Budapest­nek nem kell már hódítania. Lehet, hogy el­ragadó szépségei Európa minden részének a szivébe beférkőztek már. Lehet, hogy azt hitték Budapest intézői, hogy Budapesten nem kell Budapestnek reklám és csak a re­prezentáció kedvéért vettek részt a nemzet­közi vásáron. Impressziók nélkül, de tapasztalatok nél­kül is, léptünk be a pavillon nagytermébe, ahol Szeged, Eger, Veszprém, Debrecen, Ba­ja, Pécs agitáltak — idegeneknek idegene­kért. Hogy eredménnyel, vagy eredményte­lenül, az esetleg jnajd elválik. Esetleg nem. Szeged azonban megint gyors és alapos mun­kát végzett. Már is elvált-, hogy az egyetlen város az országban is, a nemzetközi vásár idegenforgalmi pavillonjában is, amely nem agitált. W Debrecen négy nagy fényképfelvételt ál­lított ki a nagyerdei strandról. Alattuk két­nyelvű feliratok agitáltak. „Jó vendégfo­gadó évszázadok óta a hortobágyi csárda," zengi az egyik — nyolcadik vagy tizedik — fénykép alatt Debrecen. A déli­bábról remek felvétel van. Mindenkit meg­állásra késztet. A Déry-muzeummal is idege­nek érdeklődésének a felkeltésére törekszik s az egyetemi városrészről hat sikerült fény­kép ad fogalmat- Pesti „dombortérképé­szetbe.i" készült két „dombortérkép" körül állandóan szemlélődnek s kétnyelvű röpla­pok figyelmeztetnek az aréna-uti állandó debreceni körképre. Legerősebben Pécs agi­tált- Négy nyelven konforált. A szegedi hir­detési oszlopokhoz hasonlatos, de kisebb üveg­oszlopon közel száz fényképnagyságu kép és felirat csínált hangulatot. „A törökivlág leg­értékesebb műemlékeit Pécsett találja meg." „Vadvirágos-Mecsek tája — a turistát — hivja várja." „Pécs a magyar Heidelberg, az iskolák városa." Röplapok — négy nyelven. Egész kis kötetek. És mindent ingyen oszto­gatnak. Feltűnt Baja. Ügyes, ízléses és gon­dos volt. Hosszan nézegették dunai strand­képeit- Külön kedves fölvétele volt a gyer­mekstrandról. Volt halászati képe. A homok­ja pompás lehet. Az egyik felvétel alatt a napfény és a levegő, a másik felvétel alatt a viz„ a napfény, a végtelen természeti ké­pek, a homok és az erdei levegő magyszerü­ségét zengte. Az egri fölvételek között a katedrális és a líceum dominált. Mindkettőnek kimagasló kulturhistóriai értéke van. A két egri uszoda meglehetősen háttérbe szorult. A Kékes feltűnést keltett. Lillafüred aránylag meghúzódott szerényen- Veszprém pan­ziót hirdetett napi három pengő husz fillértől felfelé. Sopron fölvételei százados múlt­ról tettek tanúságot. Szeged négy nagy s ta­lán három kis fényképpel szerepelt. A fény­képek alá vaskövetkezetességgel egyszerű bővített mondatokat irtak. így: „A püspöki pa­lota és a vegytani intézet". Vagy így : „Az ár­kádok és a nemzeti emlékcsarnok." Ennek a kitűnő felvételnek megvolt az a külön saját­sága, hogy hiányzott róla a — nemzeti em­lékcsarnok. Egy tanyai tájkép volt. De hallgattunk a paprikáról és a C-vitaminról. Nem volt ta­nyai lakóház és népviselet. Nem volt tanyai London, május 18. Az alsóházban Sir John Simon külügyminiszter beszéde során a Nép­szövetség reformjával foglalkozott. Kijelentette, hogy jelenleg lehet ugyan az alkotmányt mó­dosítani, de csak valamennyi tanácstag egy­hangú határozatával. Igaz ugyan, hogy már történtek bizonyos változtatások. Az alapok­mány 10. szakasza szerint valamennyi tag tisz­A (Budapesti tudósítónk teleíonjelcntése.) 'A költ­ségvetés vontatott vitájában pénteken nagy megle­petésként hatott az a hir, hogy a kormány Eikhardt Tibort, a kisgazdapárt ve­zérét delegálja a Népszövetséghez az ismeretes jugoszláv—magyar határkonfliktus ügyében. A kormánypárton vegyes érzelmekkel fo­gadták a hírt. Az egységespárti képviselők nyíl­tan kifejezést adtak rossza]ásuknak. Hangsúlyoz­ták, ehhez hasonló precedens még nem volt, hogy a Népszövetség előtt egy ellenzéki po­litikus képviselte volna az ország álláspontját. Egyesek ugyan hivatkozni próbáltak gróf Apponyi Al­bert helyzetére, aki szinten az ellenzéki padsorok­ban ült és népszövetségi fődelegátusként szerepelt. Erre azonnal meg is adták a választ azzal, hogy Apponyi pártonkívüli képviselő volt és nem egy nagy és a kormánnyal szembenálló politikai párt­nak a vezére. Arra is hivatkoztak, hogy Apponyít egész politikai működése, nagy tudása, hatalmas tekintélye világviszonylatban is olyan kiemelkedő személyiséggé tette, hogy ilyen megbízatás nem befolyásolhatta őt egyrészt politikai magatartásá­ban. másrészt a magyar ügynek 'kesszólásával és tudásával óriási hasznára volt. Ezzel szemben hi­vatkoznak Eckhardt Tibor személyével kaD­vasut. Sajnáltuk a helyet és költséget a tiszai tájképtől, a tiszai strandtól, a mesterséges vizű strandtól, a halászattól, halászoktól rs halászati eszközöktől. Szégyeltük a több mint négyszáz éves alsóvárosi templomot és nem tartottuk szükségesnek büszkélkedni nz ujsze­szegedi parkkal. Adtunk fényképet a muzeum­ról, de hnllgattunk Móra világhírű ásatásai­ról. Titokban tartottuk Az ember tragédiája szabadtéri előadását. A tavalyit is- Az ideit is.; És a néhány egyszerű bővített mondatot csak magyarul irtuk le. teletben tartja a többi népszövetségi tag terű-* letének érinthetetlenségét. Más szóval a szakasz érelmében a békeszerződések határai inara. dandók. Igaz ugyan, hogy vau cgv másik sza„ kasz, amely a határok módosításának lehető­ségét veszi figyelembe, de ez a szakasz olvan mértékű egyetértést követel, amely ezt az eljá­rást nagyon megnehezíti. csolatban arra, hogy Eckhardt a revíziós liga egyik vezetőségi tagja. Élénken kommentálták Eckhardt megbizatásá-! nak hírét a baloldali folyosón is. A kisgazdapárti már helek óta rossz szemmel nézi Ulain Ferenc és Eckhardt Tibor kacérkodását a kormány­párttal. Többen — mint Dinnyés Lajos, K u a Béla —, nyiltan is kifejezést adtak nemtetszésük­nek amiatt, hogy a kisgazdapárt éles ellenzéki állás- < pontját feladni látszik; mindenesetre legalább is gyanús semlegességet mutat. Emiatt — mint a folyosón beszélték — a kisgazdapárti képviselők közül többen felszólalni készültek a párt értekezletén, nem tudták azonban elérni, hogy a párt tagjait értekezletre hívták vol­na össze. Most ez a hir még nagyobb izgalmat kel­tett; többen el vannak szánva arra, hogy amennyi­ben Eckhardt nem tisztázza a párt helyzetét a kor­mánnyal szemben, a párt több tagja levonja ennek ¿^konzekvenciáját és kilép a pártból. A pénteki ülés érdekessége volt i Hóman Bálint kultuszminiszter fel­szólalása a kultusztárca vitájában. Különösen hatást ért. el a felekezeti tanítók kérdésének rendezéséről tett ama kijelentésével, hogy az állam hajlandó az anya-t Az angol külügyminiszter a Népszövetség reformjáról és a revizióról kultuszminiszter beszéde a kisebbségi kérdésről és az iskolai problémákról „Nem akarunk sem Anschluss*, sem horogkereszted mondotta a német kisebbség uj képviselője — Eckhardt Tibor népszövetségi megbizatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom