Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-16 / 109. szám

ro »4 mnílis 10»: OEi:M4r,yAwnps/u; Somogyi Szilveszter utolsó utja kisérték a fogadalmi templom kriptájába Szeged alkotó polgármesterét (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden délelőtt temette cl Szeged gyászoló néne ár. Somogyi Szilveszter polgár mestert. Az egész város temetett. Az egész város megdöbbenve. értetlenül állt a ravatal előtt. Az üzletek redőnyeit lehúzták, minden ház ormán gyászolt a fekete zászló, a harangok zúgtak és a néma uccákon megindultak a néma. megilletődött tömegek a városháza előtt felállított ravatal felé. , „ , . ... , A hajnali órákban a halóit polgármester koporsóját átszállították a fogadalmi templomból a városházára és elhelyezték a főkapu mögött Ielállított ravatalon. Fekete drapériákkal kápolnává alakították át az éjszakai órákban a széles kapubejáratot cs gyászdrapériákkal vonták be a kapukat is, amelyek előtt fekete posztóval bevont dobogón állt a katafalk. Diszegyen ruhás lovas cs gyalogos rendőrök vonultuk föl a kora reggeli órákban cs helyezkedtek •I a Széchenyi-téren. Fekete ruhás karszalagos városi tisztviselők rendezkedtek és a jobboldali kapubejáratnál, ahol közel husz esztenleig majd minden nap elhaladt Somogyi Szilveszter, cppen ugy állt a botos díszruhás ka>us, mint az ünnepi közgyűlések idején. A temetési szertartás pontosan fél kilenc órakor kezdődött, de már nyolc órakor * feketéllett a tömeg a térenMegkezdődött a testületek és küldöttségek felvonulása. A városházától balra helyezkedtek el a tűzoltók, akik a gyász jeléül teljes felszerelésükkel vonultak ki, a mentők, akik szintén magukkal hozták a gazda vég-tisztességére minden instrumentumukat, jobboldalon a vitézek és a frontharcos szövetség zárt sorokban i'ölvonult tagjai, a keresztutakon a küldöttségek, a zászlók alatt kivonult egyesületek. Nyolc óra után néhány perccel érkeztek meg i kisebbségi felekezetek papjai, dr. Lőw Immánuel főrabbi, Bakó László. Egyed Aladár evangélikus, D á k i c s Mihály görögkeleti magyar, Gyurgycvics István görögkeleti lelkész, akik a katafalk baloldalán kaptak helyet. Megérkezett a helyőrség tisztikarának küldöttsége Nagyszombathy Miksa altábornagy, vegyesdandárparancsnok vezetésével. Felvonullak, csaknem teljes számban a törvényhatósági bizottság tagjai és a jobboldalon helyezkedtek el. Köztük volt Kéth ly Anna országgyűlési képviselő, majd Rassay Károly érkezeit meg aulón Budapestről. Az igazságügyi intézmények tagjai L á n g-M i t i c zk y Ernő táblaelnök vezetésével testületileg veitek részt a temetésen, testületileg jelentek íneg az OTI tisztviselői Baár Jenő vezetésével. Negyed kilenckor érkezett meg a városháza elé városi fogatokon a gyászoló család. Az első kocsiban Somogyi Szilveszterné és dr. S orn ogy i Miklós, a polgármester fia. A második kocsiban dr. Somogyi József gimnáziumi igazgató, az elhunyt fivére feleségével, leányával és vejével, dr. Völgyessy János tiszti orvossal. A harmadik kocsi özvegy gróf Klebelsberg Kunőnct hozta. A mély gyászba öltözött családtagok bevonullak a ravatalhoz és olt maradtak fél kilencig, amikor a temetkezési vállalat hat egyenruhás alkalmazottja vállára emelte az aranyszínű nehéz érckoporsói es kihozva a kapu bolthajtása alól fölhelyezte a magas kaLafalkra. Közben megérkezett a papság dr. G 1 a 11 f e 1 d e r Gyula megyésEüspokkel. A szertartáson funkcionáló papok a szarkofággal szemben helyezkedtek cl, középen a püspök és mellette jobbról, balról a kegyúri plébánosok, valamint Breisach Béla cs B a r m o s György kanonokok. A Széchenyi-tér zsúfolásig megtelt a közön, seggel és az iskolák növendékeivel. A nagytömeg elhelyezése uem okozott nehézséget, műidenki elfoglalta a kijelölt helyét a rendezők utmutalása szerint. Amikor elütötte a toronyóra a fél kilencet, a megyéspüspök megkezdte a gyászszertartást. Az cgfelé száj ló tömjénfüst szelíden fogta körül a májusi napfényözönben szikrázó aranykoporsói. Aztán odaiépelt a koporsó mellé Bárányi Tibor főispán és elbúcsúztatta a város nagy halottját a város közönsége^ tisztviselőkara és a kormány képviseletiében. Beszédét a toronyerkélyre felszerelt hangszóróknak kellett volna továbbítaniuk a tér legtávolabbi pontjáig is, a megafon azonban recsegett, zugolt, valami hi. ba támadt benne és többet árloll, mint használt. - A főispán " A így búcsúztatta el Somogyi Szilvesztert: • mu,It el "'árom naPJ'a annal<. hosy a varcshpza szokatlan időbefí megszólalt öreg narangia hírül adta Szeged népének, hogy Somogyi Szilveszter nincs többé - kezdte beszédet a főispán. A döbbenetes fájdalom érzésével megrendülve álljuk körül az Ü koporsóját. mely porhüvelyét takarja. Elszállt a kihűlt testből az isteni ang, hogy az örökkévalóság utján magasba törve a Mindenség Urának trónusáig. — ott számot adjon földi életéről — tetteiről. — Szeged szülöttje volt! Élete itt folyt le ebben íz alföldi mctronolisban. melyet rajongva szeretett, s amelynek fejlesztéséért — népének javáért — Isten legnagyobb ajándékát. az életet áldozta fel abban a megfeszített munkában, mely a kimerült fizikumát is arra késztette, hogy küzdjön vrrosáért. hogy alkosson es teremtsen a -árosnak s a nehéz idők es körülmények nyomorúságos könnyeit letörölje a szenvedők arcáról. — Közei kéf évtizodér polgármestersége a legválságosabb időkre pcett. de ö a maga nagyszerű koncencióiában mindég meg tudta találni azt a Helyes utat, amelyen haladnia kellett. A liríbornbnn lelkesített. — s krisztusi szeretettől áthatott nemes szivének érzéseitől hajtva gyámolitőia ' tt mindazoknak, akik a reánk kényszeritett liábotu sebesültjei, rokkantjai, özvegyei és árvái lettek. A forradalom, a kommunizmus és megszállás ideje alatt a mártírok önfeláldozásával — még a megaláztatások keserűségétől sem kiméivé magát — mindent elkövetett azérf, hogy városát nentse, helyzetét javítsa — é amikor az ezeréves magvar géniuszt haio^'-sából életre keltette országunk kormányzói a. Somogyi Szilveszter szegedi re'árióban elomunkása lett a meguihódás korszakának s Szeged feleithetcílen emlékű naev fiának. ~róf Kbbclsberg Kunónak ő lett a társa az alkotásnak abban a nagy munkájában, mely Szegedet vidéki városok fölé emelte. n K L V A R O S I M O I A Votró filmgyár hatalmas -újdonsága: Embervásár Izgalmas bűnügyi dráuia. — Ricardo Corlez, Haren Morley, Wallace Beery fis Jean HersboH fős7ereplósévol. Fehér cipő, szandál és bocskorujdonságok K ^" H A 2«r cipőáru házban — Itt k'iímiiiált az 0 munkássága s ha Somiogvi ?7ilv°szter nem emelkedett volna az emberek fölé cs nem Tett volna fanatikusa városának. akkor az eredményes munkában fár radt testét me^ihentethetfe volna. _ De ha ezt teszi, mpcrf-igad'a öni'UPgát, mert ő családién kiviil csak Szegedért élt s a gazdasági válság nehéz mo^nróbáltatásai közepette is az éhn maradt s küzdött és "dolgozott ezért a városért mmdaddig, a.n'g a halál diadalt nem iilt ra"a! — Most itt fekszik "lőttünk. Megoihcnt a test, elhalt a na<*v szellőm s felmagasztosult a nemes lélek. Mi pedig, akik itt maradtunk mindnváían — ez rz «-"'ész város! — ha viszszapíllantnnk Szeged nagy polgármesterének rtirső m'tífián — rgy l'rezzük, hogv árvák és eU.'atrvottak" letíünk" s esdve nvujtiuk "ki kezünket az elröppent lélek után. kérve öl arra. hno-v a Királyr>h ''iré.lydn<ik fényes tr^nnsa előtt i*aven szószólója etárvutt városunknak Érezzük". — tiiditíV — hogv ar Tesz! — Amikor buc.ut veszek Tőled a kormány és külcn a belügyminiszter ur. valamint tisztviselőtársaid és a város egész közönsége nevében, nemcsak azt i;;órcin meg, hogv emlékedet kegyelettel fogjuk megőrizni és megörökíteni, ka nemi azt is, hogy ferikölt lelkednek minden nemes tulajdonsága erőforrásunk les? abban a munkában, melyet a Te imádott varosodért a Te szellemedben akarunk végezni. — Somogyi SHveszterr! Néped könnyes fajdalommal bucsuzjk Tőled! Isten veled! dr. Sxéki Tibor egyetem) tanár, a Ferenc József Tudományegyetem rektora mondott beszédet a kooorso— Sajátszerű véletlen, hogy az a nap, melyen nemes szived utolsót dobbant, összeesik azzal » nappal, melyen egyetemünket ősi székhelyén 15 évvel ezelőtt elrabolták - mondta beszédében a rektor. — Ez a veszteség bizonyára pótolhatatlan inarad, ha te nem veszed pártfogásodba a ml elüldözött, mindenéből kifosztott, bontalanua vált egyetemünket. Te voltál az, aki azonnal felismerve enuek a tudományos intézménynek nagy jelentőségét, melyet e városra kultúrpolitikaiig ós gazdaságikig gyakorolhat, nemcsak menedéket és férőhelyet adtál számára, hanem ertW harcok között lefolytatott SZÍVÓS munkával keresztülvitted, hogy Szeged — a. városok történetében példátlanul álló — nagy anyagi áldozatával egyetemünk újjáépítését lehetővé tegye s intézményeink olyan díszesen emelkedhessenek fel, hogy azok nemcsak e városnak, hanem az országnak is büszkeségére váljanak. Egyetemünk elmúlásodnak napjára, mint kettős katasztrófájának évfordulójára fog ezután mindig visszaemlékezni — Egyetemünk G2 éves történetének azon lapjai, melyek az utóbbi 13 esztendő eseményeinek feljegyzéseit foglalják magukban, valamennyien rólad beszélnek, minden lap tudásodnak, törhetetlen energiádnak, SZÍVÓS kitartásodnak, áldozatkész jó szivednek fényes bizonysága, kitörölhetetlen emléke. Alig volt jelentősebb ügy egyetemünk életében, melyben mint a város vezető férfia, mint , bölcs, tapasztalt tanácsadó és mint igaz barátunk , ne szentelted voiua időd, munkabírásod javarészét i arra. hogy egyetemünk egészséges fejlődését, te| kiutélyének öregbítését ne szolgáljad. És mikor most legutóbb egyetemünket komoly veszedelmek I fenyegették, a beteg gyermekéért remegő aDyának i