Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-13 / 107. szám

16. OEI M Ali y v i OR SZAG 1Q34 május T3. Tatarozáshoz padozatrieszka, parkettfrlz, épii­letfa legolcsóbb BACH Testvérek Pá. risi körül 35. (Volt Boraló telopl Tel. U-26. a oàiMIUiï &RO&SZÁG REGENyt SZEEEN KLHRM EGS LEÁN& ELINDUL 93 — Aztán Japánba szertném küldeni, Kíná­ba, szóval vidékekre, ahol az egzotikus em­berek laknak, egzotikus szokásokkal. Ezen mosolyognom kellett. Az én szá­momra a kínai nép olyan ismerős volt már, de emlékeztem arra az időre, mikor nem szí­vesen fogtam volna kezet egy sárga ember­rel. Borzasztóan örültem az ajánlatnak. — És erre az útra nőt küldeuének? — Igen, mert lehetnek alkalmak, amikor egy férfi az, aki biztosan elbotlik. Az újság­írásnál legalább is így van: Nevettem, aztán ő mondta: — De sajnos, a fia költségeit nem tudjuk fedezni. Nekünk ez is meglehatős nagy ál­dozat: — Azzal ne törődjön szerkeszáő ur. Felmondtam a lakásomat és nagy öröm­mel készülődni kezdtem az írtra, ami egy esztendeig fog tartani, ami a körútnak egy trafikjából indult ki és ami Isten tudja, hol fog végződni: Mr. Tannak' solcat beszéltem az útról, ter­vezgettem és azt hiszem, egy percig sem ju­tottak eszembe a nehézségek, csak boldog voltam: Legfeljebb az bántott néha, hogy mindig jó helyen fogom-e tudni hagyni Ro­hínt. Do őnélküle nem mentem volna. Egy­szer azt mondtam Tannak: — Milyen kár, hogy két esztendővel ez­előtt kivette azt a hosszú szabudságoL Most lóm, milyen mulatságos lenne együtt utazni. Rámnézett. — Együtt? . . — Igen, jó lenne és Feltétlenül mulatságos, meg többet is meglátnék az uton, hiszen nnnyi kis riportom sohasem íródott volna meg, Ha maga nincs mellettem, maga, aki megtanított a mindennapi dolgokben meg­látni a szépet, a hibáztatni volót, azt, amit meg lehet, amit érdemes megirní. A nagy, örömteli készülődés örömét csak az rontotta meg, hogy mit mondjak majd az apámnak? Mit hazudjak neki? Nem kellett semmit sem mondanom, nem kellett semmit sem hazudnom .:! Nyár volt és engem kiküldtek az újságtól egy gyilkosság színhelyére. Valami rakodó munkás agyonütötte a feleségét. Nem hara­gudott rá, csak éppen be volt csípve és ked­ve kerekedett a baltával maga körül hado­nászni, aztán megszédült. — Hát így volt. így mondta el a munkás, akit ma regerel eiős fedezet mellett beszállítottak a rendőr­ségre. Hát igy volt. Mire én kiértem, már ne;n volt ott sere ? munkás, sem a bűnjel. A holttestet még kert délelőtt elszállították. Most már nem volt o" senki, csak a három gyerek. A fiu tizenkc" éves lehetett, a két kislány hat, meg négy A padlón ültek valamennyien és nagyon ma­szatosak voltuk. Én egy percre megálltam az ajtóban, mielőtt bementem interjút kérni. A fiu kérdezte. — A kenyeret is kéred? A legkisebb nyafogott. — Igen a kenyeret is, meg a husikát is, meg a cukrot, de kávé nélkül, meg a lisztet, meg n gyertyát, meg mindent-mindent. A fiu a konyhakredencnél állt és kicsit tanácstalanul nézett maga elé. Aztán a na­gyobbik leány mondta. — Nem lehet. Hátha még felébred anyuka és hazajön. Megver. Az lehet, hogy még hazajön. Ugye Jaskie? — Az nem lehet. — Miért? Mert meghalt és el is fogják temetni. — De az lehet, hogy mielőtt eltemetik előbb még hazajön. Ugye lehet? — Nem. Fia valaki meghalt, az meghalt és slussz. — Akkor már nem is jöhet haza, még ak­kor se, ha gyerekei vannak? — Nem. — És akkor kí főz a gyerekeknek? Ki v irrja meg az elszakadt ruháikat és ki veri t g őket, ha mindent elvisznek a szekrény­Egy percnyi szünet. Ez túlságosan súlyos probléma volt, még a nagy fiu számára is. — Hát... hát... ... Most megint a kislány szólt közbe, pici kis reménységgel a hangjában. — Akkor talán mégis hazajön, ha nincs senki. Fia már te sem tudsz senkit. — Vég­telen nagy volt az elismerés a fensőbbség iránt ebben a kis hangban. — Azért mégsem jöhet haza. — Mégsem ... ? Egy apró kis megcsuklás, egy olyan egé­szen ostoba kis reményvesztés, amilyenek­nek megalkotásában olyan nagy mester az élet. — Ne bőgj. Még nem bőgött, de valóban roppant kö­zel lehetett hozzá. — De ha ő is nagyon, nagyon akar. Ak­kor, akkor talán mégis ..: (Folyt, köv.) BERMAAJANDEKOK a I e g o I c s Nagy választók különleges művészi umuletokban 1 óbb árba Kelemen u- 11. tolt ü nő nai»y választékban REICH ékszerésznél i'isítvisolők a loarkoilvezöbbeti UNIÓ könyvöcskére vásárolhatnak Sz Bltöd elsfi vegytiszta. ruhalestS és ágylolltiszfiM iosrleiene. Fest és tiszti' férfi, nüi és gyermek ruhákéi slb. legszebben és legolcsóbban. Főüziui és ipartolop: Iskola u. 27. Díun tér. Tol. 12-69 Fiúk Hárolyi u. 4. Szf. György u. 10. ¡« Glöckner J. és Fia, Szeged Vigyázat! Csillárt. No vegyen addig, Rádiót, írógépet Kerékpárt, K MÄ? "1KÄ Ke'emen Márfon, Kelemen ucca 11. Ingyen nyaralási csereakció a DÉLMUGynRORSZÁG előfizetői vészére Muszéria és Magyarország közöii iunius 2-iői október 6-ig. A Délmacrvarorszag minden előfizetője és hozzátartozója íngven nyaralhat Ausztriában, aki ugyanazon időre ugyancsak ingyen ellátást nyújt osztrák nyaralóvendégeknek. Az akcióban résztvehetnek elsősorban: köza'kalmazottak, magán­hivatalnokok, szabadfoglalkozásunk, főiskolai hallgatók és középiskolai tanulók, de ezeknél fiatalabb gyermekek nem. A nyaralási idő az igénylő kívánságának megfelelően Bécsben, vidéki városokban, vagy fürdőhelyen tölthető el. A cserenyaralási akció résztvevői az Ausztriába és vissza­utazásra vasúti kedvezményb n részesülnek. JeZenikexni a DfclMRGynRORSZRG kiadóhivatalában kell, ahol felvilágosítássá! is készségesei szolgálnak, ieíenikezéssel egyidüben 12 pengőa kezelési költségekre lefizetendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom