Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-13 / 107. szám

1934 május Í3. O?TMAGVAROP «no R-JMBBUTWIVIMNÍM 9 DIVAT CSEVEG ES A nemzetközi vásár — asszonyi szemszögből Én is ugy kezdem beszámolómat, mint a vásári rádióüzenők: „Ilalió, halló hölgyeim, itt vagyök a Nemzetközi Vásáron és nagyon jól érzem ma­gam." Illetve nem is érzem magam olyan jól, mert itt annyi hasznos és jó dolgot lehetne vásá­rolni, ami egy asszonynak „nélkülözhetetlen," hogy elkedvetlcnedck, ha arra gondolok, hogy mennyi pénzem nincsen. A szemem elfárad a sok tarkaságtól, a lábam roskadozik a rengeteg mász­káláslól. Az első érdekes jelenség, ami megkapott a be­járatnál: a dohánykiállitás forgalma. És ezt a forgalmat 70 százalékban — hölgyek bonyolítják le Egyre több nőt érdekel a Vásár uj cigarettája. Itt kezdik a vásárlást. Ha mást nem is vesznek, de a cigarettát mindegyik megkóstolja. Különösen sok a fiatal házas és jegyespár a Vásáron. Mindegyiket a lakásberendezés érdekli. És itt azután lehet rendezkedni. Hatalmas terüle­ten vannak a legkülönbö/öbb Ízlésnek meafelelő bútorok. És milyen szépek, praktikusak. Ha az embernek csak egyszobás lakásra lelik, épp ugv be todja rendezni, mintha négy-ötszobás appar­temanja volna. Vesz egy rekamiért, ez. a háló, egy iróasztal-kiönyvszekrény-fiókos kombinációt, ez az nriszoba, egy nagyobb fakulit, mely egészen csukott, tálalásra kiválóan alkalmas, ez. az ebéd­lő s egy asztalt két fotellal, ez a szalon. A konyhabútorokról külön kell megemlékeznem. Pazar színes konyhákredencekct állítanak ki. ami­ben együtt van az egész konyha. Fent üveges rész a porcellánnak. középen fiókok a fűszernek és da­rálóknak oldalán az edénynek és egy külön kis rész a seprőknek, lent pedig a jégszekrény Ideá­lis. Láttam még egv érdekes darabot: az „asztal­tálcát" Ez kérem egy kétfülü nagyobb tálca, mely­nek ha a két fülénél lévő gombot megnyomják, két láb ereszkedik a földre és azonnal asztal be­nyomását kelti. Ez a Vásár szenzációja. A kézimunka és fehérnemű osztályhoz érek. Is­tenem, mennyi öltés, mennyi szorgos kéz munká­ja! Fantasztikus ötletti, újszerű lakásdiszitö kézi­munkák, teritök, nipp alá vnlók. — Érdekes, a diszpárnák, hogy kimentek a divatból. Csak elvét­ve látni egyet-egyet. Pedig nem is oly rég, — emlékezzünk csak vissza, — nyakra, főre gyár­tottuk a különböző gobelin és kelimpárnákat, hogy a divényra téve díszítse lakásunkat és aliocv a vendégek megérkeztek, a párnáknak már csak a földön volt helyük. Nagyszerű kiállítású pebelypaplanok ejtik ámu­latba a közönséget. Ma dunvha helyett csak ezt használják, kevesebb helyet foglal el és sokkal szebb, viszont van olyan ni-'eg, mint a dunvha. Azután egész külön pavillonban van a Vásár hölgyközönségét legjobban érdeklő: divatbemuta­tó. Az éles világitásu, halk zenés arénában napon­ta négy bemutatót tartanak, de mindegyiknél zsú­folásig megtelik a terem. Itt látni a magvar ipar diadalát. Nem hiszem, hogy Chanell, vagy Patou bemutatóin nagyobb a lelkesedés és érdeklődés, mint itt. Egy-egy sikerült modellt hatalmas taps kísér. Nagy tetszést aratott egy nyári kötött kosz­tüm, mely kabát nélkül tenniszruha. Ugyancsak sok a kötött sportruha, főleg nadrágos fazonban. Az estélyi ruhák bemutatóia közel egy órát vesz igénybe Mind magyar gyártmányból készültek. Az estélyi kabátok pedig az idén a taflot válasz­tották, igen helyesen. Ilölgveim. olvan romantikus suhogó zenéje van egy ilyen taftnak. A fürdőtrikók közül különösen az a fazon ara­tott nagy sikert, melvnél a .melltartószerü felső­rész a kétoldalt ¡rombolódé nadrághoz egy zsi­nórral volt összetűzve A pizsamák alig térnek el a tavalyitól, legfeljebb kevesebb a kétszínű összeállítás. Erdő? Böske. Áruminfavásár DIVATPOSTA Tanácstalan. Előre örülök, hoav jelez'e iövete­lét, nagyon szívesen állok rendelkezésére De ké­rem. előbb hívjon fel telefonon: 12-3-58. Szívélyes üdvözlet. G. S. villaajo« jréppel termo** I Tarlós i*iMi4>iaiás I rfndnTerre! .IDA" h.'ilírrfodrászníl. Ooszl'n a 4 Leszállított Arak EÍBWSII* m|írték nt.ln lopuiaW) divat szerint AlakitAs, ja. |U* 7X vitáé, Usztitás. Haskötők orvoa' rendelotro is. Eső- és ms^errtvök hoMttt\mvá!rbVlu lepotcsóh^ai. légionban utta 13t> sz* m I Uizg-yár irodával szombeo csilláraidon sápi megérkeztek METEOR Szeged, Kárász ucca 11. Alióláxopák, rádiók, lemezek, szerelési anyagok, rádióalkatrészek, vil­'araossági cikkek legolcsóbb árban! Asztali lámpa ........ 4.— Könyvolvasó lámpa..... 3.50 Gyár: Budapest, VL villamosság! és csillárguár rí. Prófétával szemben. Telefon JJ-Í6. 4 lángú ebédlőcsillár 11.— J Hálószoba ampaina 7.50 | Meghitt beszéigetés a /ubiláló Vészi Józse/fei A rnaoyor újságírás netziora elmeséli: miként csinálta első riportját 55 éuuet ezelőtt a Sándor-uccai képviselőházban, ohot Irányi Dámét beszólt Egy esztendő hijján hatvan éve van annak, hogy első költeménye Jókai Mór hetilapjában, az Életképek hasábjain megjelent. Az aradi gimnázium hetedik osztályába járt ak­kor Vészi József, a magyar zsurnalisztika vi­lágszerte becsült nesztora, aki pár hónappal ez­előtt töltötte be életének hetvenötödik évét. Amikor most meglátogatom, hogy elbeszélgessek vele — nem arról a hatvan esztendőről, amelynek köz­életére cs sajtójára letörölheletlenül rányomta a maag bélyegét, hanem csak stratról! — íróasztalá­nál találom. Minden nap, télen és nyáron, hóban maga béyegét, hanem csak startról! — iróasztalá­talnál Vészi József. Újságok, könyvek, kéziratpapirosok hevernek az Íróasztalon. Csodálatosan friss a memóriája. Az utolsó hatvan esztendő világpolitikai megmozdu­lásainak nincsen egyetlen figurája, akinek az éle­tét ne ismerné. Nevek .események, dátumok: fris­sen élnek az emlékezetében Délelőtt fél lizkor már itt ül az íróasztalánál és éjfél után kerül csak ha­za. A szemei csillognak, szakasztott ugy, mint ezenyoleszázhatvankilenc októberében, amikor elő­ször jegyezte Irányi Dániel beszédét a Sándor­uccai régi parlamentben. A járása fürge, piros­pozsgás az arca, éppen csak hogy a haját futtatta be ezüstös szálaival az idő. Vészi József nemcsak doyenja a magyar újság­íróknak, hanem még ma is a legtöbbet dolgozó magyar ujságiró. Vezércikket ir, maga csinálja az úgynevezett „Auslaoschau"-t. a világ eseményei­nek tömör és mégis élénk összefoglalását, fordít olaszból, franciából és angolból — napihíreket, közben olyan folyékonyan és gyorsan diktál, hogy gépíró legyen az, aki tartani tudja vele az iramot. Valósággal kétségbe van esve, ha — nincsen mun­kája. Munka közben kopogtattam be Vészi Józsefhez. Amikor megmondom: interjút szeretnék csinálni vele, mosolyogva int le: ..mi dolgozunk és nem nyilatkozunk" — mondja, amikor azonban közlöm vele. hogy életének arról az esztendejéről szeret­nék elbeszélgetni vele, amikor örökre eljegyezte magát a sajtóval, szívesen ültet le maga mellé és diktálni kezd. Folyékonyan. Szedőgép alá. Egy kis diákot mag) árból megbuktatnak... így kezdi nyilatkozatát: — Hatvan évvel ezelőtt az aradi liceuniba jár­tam Ezernyolcszázhetvenhatban érettségiztem. Eb­ben az időben Aradon nem volt nemzetiségi kér­dés. A románok hazaszeretetét természetesnek tartottuk. Szegény román pópak 'gyermekei nem fizettek tandíjat, e helyeit takarították a tanter­meket. Ugy hívták őket. hogy: kurátor. Emlékszem rá: volt közöttük egy Tatul ia Romulus nevü osztálytársam, amikor október hatodikán kimen­tünk a vértanuk vesztőhelyére és ott beszédeket tartottunk, ez a román Jiu zokogott legkeserve­sebben. Szívből. Mi sohasem éreztünk különbséget zsidó és kereszténv, román és magyar között... — Diákkoromnak két emléke van: egyszer, ami­kor a minoriták után az állami tanárok vették át a gimnázium vezetését, eltiltot'ak bennünket attól, hogy önképzőkört alakítsunk. Mi azonban titokban megcsináltuk az önképzőkört. A minoritákra me­leg sziwel gondolok vissza. Jóságos tanítási mód­szerüket sohasem tudom elfelejteni. — A másik emlékem: hetedikes koromban, ami­kor pedig Jókai Mór hetilapja, az Életképek és Agai Adolf nagyszerű újságja: a Magyar­ország és A Nagy Világ verseimet közöl­ték, a gimnáziumban megbuktattak a magyar nyelvből cs irodalomból! Ugy esett a dolog, hogy egy Kövesdy Ignác nevü tanárom azt a leckét adta fel, hogy: „ki korán kel, aranyat lel!" Én Írásbeli dolgozatomban azt állítottam, hogy ennek a filisztcus eredetű közmondásnak — az ellenkező­je igaz. Azt irtam, hogy a magasabbrendü ember­nek pihent aggyal kell felébrednie, mert csak igy tud dolgozni Áki azt akarja, hogy termékeny munkát végezhessen, az aludja ki magát. Ezt a feladatot tanárom forradalmi megmozdulásnak deklarálta, konferencia elé vitte és a konferencia ugy határozott, hogy: engem magyar nyelvből és irodalomból meg kell buktatni... — A koránkelésről való felfogásom persze az­óta sem változott... Liechtenstein F. Lajos szerkesztőségében —• Véletlenen mult, hogy újságíró lettem. — Az érettségi után bevonultam a katonasághoz és mint államköltséges önkénles Budapesten szol­gáltam le egyéves önkéntesi évemet. Azon a na­pon, amikor leszereltem, még katonaruhában men­tem végig az Esterliázi-uccán. Egy volt aradi új­ságíró jött szembe velem. Tiszti Lajos nagy­szerű lapjának, az Alföld-nek volt segédszer­kesztője. Ismertem látásból Vucskics Lászlót, ő persze nem emlékezett rám, a kis aradi gimna­zistára. Szalutáltam neki, ő rám nézett és megszó­lított: — Ki maga fiatalember? — kérdezte, én felellem: — Vészi József egyéves önkéntes vagyok, Arad­ról ismerem Vucskics urat. — És most mit csinál Pesten? — kérdezte to­vább. — Eddig katona voltam, volt ingyen ruhám, la­kásom, kosztom, de ma leszereltem, se ruhám, se kosztom, se lakásom nem lesz ezentúl. Szeretnék valami foglalkozást. Újságíró szerelnék lenni, ver­seim már meeielentek Jókai Mór lapjában is. Vucskics László elgondolkozott és aztán igy szólt: — Engem épneu most dobtak ki a Pester Cor­resnondenztől. Siessen oda talán még nem töltöl­ték be az állást Keresse Liechtenstein F. Lajos szerkesztőt. — Oda siettem, bemuttakoztam és Liechtenstein szerkesztő ur nvomban felvett. Az állás még nem volt betöltve. Ez a Liechtenstein kitűnő magyar hazafi volt. Kossuth kuririn. sokáig élt emigráció­ban. nztán hazajött és a félhivatalos kőnyomatos szerkesztésével bízták meg. Akkor a Pester Cnr­resnonrtenz volt a MTI, a MOT, más kőnyomatos nem volt Parlamenti tudósítást csináltam a bécsi Corresoonrtenz Rurenu számára. Amikor először voltam a Sándortioeai parlamentben, éppen Irá­nyi Dániel beszélt... , — Igy leltem uisá"!ró — felezte be beszélgeté­sét a maffvar 7si'rn->Vc7tikának világszerte ismert ragvogó tollú kitűnősége. Pa ál .TÓI» Hz eiY^zv Ki» é¡> Kigyo ur.ca sarok. sonka ó I szelt Márkusnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom