Délmagyarország, 1934. május (10. évfolyam, 97-122. szám)

1934-05-13 / 107. szám

DEMAQYARORSZAG SZEGED, 9zerlc««zlfis«g: Somogyi ucca Z2.,k.em, Telefon: 23-33.^Kln(16hlvntBl RölcsönkBnyvlAr í» Jegyiroda s Aradi eea S. Teleion: 1M)6. ^ Nyomda : Löw I^AI neon 19. Telefon : 13*o(l. l AvIrntl ^ leveleim DélmagyaronzAa '•leoprt Vasárnap, 1934 május 13. Ara 20 fillér X. évfolyam, 107. sz. ELŐFIZETÉS: Ravonta helyben 3.20 Vidéken e» Budapesten 3.6«, kUltOldtfn 6.40 nennA. * Eoyea izAm Ara hetkiíz nap 12, vasár* e« llnnepnap 20 1111. Hlr­delétek felvétele Intim szerint. Megte \ 1 i-ril'r hoionn«"« u^A gyász „szegedi het<k-e Először elmenteli a művészek, azután el­mennek az alkotók. Először elment Nyilassy Sándor, a színek 'álmodója, azután elment Móra Ferenc, az ál­mok szinezője. A színek költője után elha­gyott bennünket a szavak piktora. S most az alkotókra került a sor. Somogyi Szilveszter már koporsójában nyugszik s Wimmer Fülöp is hiába harcol életéért. Ez az év szörnyű csapásokat tartogatott a város számára. Felmérhetetlen és pótolhatat­lan veszteségek ostorcsapásai sújtanak le a városra, mintha az Ur megint próbára akar­ná tenni népét s mintha látni akarná, hogy ez a nép hogyan tudja tűrni rettenetes veszte­ségeit. A ránkszakadt fejvesztettségünkben a szókép, hogy fejvesztett, milyen gyá­szosan reális most, hiszen Somogyi Szil­veszterben valóban a fejét vesztette el Szeged, — már azt se tudjuk, hogy kit gyá­szoljunk. Azokat gyászoljuk-e, akik elmen­tek, vagy gyászoljuk magunkat, akik őket el­veszítettük. A végzet most szörnyű szegedi h e t-et rendez, a gyásznak és csapásoknak szegedi hetét. Ez volt Caesar, mikor jön hozzá fíasonló? — csattant fel Antonius vádoló szava a ravatal mellett. Mikor jönnek hason­lók ahhoz, akiket most pár hét alatt veszített el ez a város? Az irodalomnak, a piktúrának mikor lesznek itt újra olyan európai mértéket betöltő reprezentánsai, mint Móra és Nyilassy voltak, mikor lesznok élő emberek, olyan látványosságok, olyan idegen­forgalmi tényezők, olyan kiröpítő fész­kei a hírnévnek, mint Nyilassy és Móra voltak? És mikor fogja valaki ezt a várost olyan nagyon szeretni tudni, mintahogy azt Somogyi Szilveszter szerette, az a hűség, az az ihletett szolgálatkészség, az a tehetség, az a lelkesedés, az a tisztesség, ami benne élt, benne munkálkodott és benne lángolt, mikor veszi újra kezébe a város kormánykerekét? S mikor jön megint valaki, akiben annyi érdek­lődés, annyi közgazdasági érzék, annyira biz­tos Ítélet, annyi financiális tehetség, a köz­ügyekkel való foglalkozásnak annyi szeretete fogja munkára serkenteni s eredményekre képesíteni a szellem erőit, mint amennyit W immer Fülöpben tudtak kortársai — a közélet két nemzedéke, — csudálni és meg­becsülni. Ez a szegény város a tehetségeiben szegé­nyedik tovább. Pedig ez a város semmiben sem szűkölködik annyira, mint tehetséges emberekben. Ha megüresedik egy állás, ha be kell tölteni egy pozíciót, mindenütt másutt az a probléma, hogy a tehetséges pályázók közül ki a legtehetségesebb, az alkalmasak között ki a legalkalmasabb, — csak Szegeden néz körül az ijedt tájékozatlanság és keresi azt, hogy a közérdek legkisebb sérelme nélkül kit lehetne a gazdátlan Íróasztal, vagy az el­árvult munkapad mellé leültetni. Ez a város emberekben a legszegényebb s most egymás után mennek el azok, akikben tehetség lobogott, akik alkotói voltak a mű­vészetnek és az életnek, akik ennek a város­nak műemlékeivé válhattak s akiknek nem Szeged adott hirt, de ők adtak a magu­kéból Szegednek. Hol az a nemzedék, mely pótolnifogja en­nek a pár hónapnak veszteségét? Hol a nem­zedék, amelynek fiai kezükbe vehetik majd azt a fáklyát, amelyik Szetrerl nacv halottjai­nak alkotó kezéből hullott ki. Némán, tehe­tetlenül, a fájdalom terhe alatt roskadozva nézünk a koporsók felé, amelyekben az örök­kévalóság felé elindultak Szeged nagy fiai. Munkás életük minden eredménye itt maradt, csak ő kmentek el, az alkotók s magukkal vit­ték a szeretetnek és a tehetségnekazt a teljes­séget, amivel ezt a várost szolgálták a szebb­a jobb, a boldogabb jövő felé össze villanó szemükkel s egy ritmusra dobbanó szivükkel. Szeged város veszteségi listáján az 1879-es év után az 1934-es következik. Voltak a vá­rosnak máskor is nagy fiai, de ha egy-egy ki­hullott a glóriások sorából, évekre megvo­naglott fájdalmában a szegedi föld. De hogy most egy csoportban hagyjanak itt azok, akik szebbé és jobbá tették Szeged életét, akik hirvirágot szedtek gyöngyös koszorúba a vá­ros számára s az élet alkotói, javak teremtői, épitők és kenyéradók voltak, ettől a veszteség­sorozattól megvonaglik a leghüvösebb érte­lem is s a legrózsásabb optimizmus is üres szemekkel bámul a visszhangtalan jövőbe. A Móra Ferencek, a Nyilassy Sándorok, a So­mogyi Szilveszterek utjain csak magános vándorok járhatnak s még nagyon-nagyon hosszú ideig betöltetlen marad az az ür is, amit Wimmer Fülöp aktivitása telitett az al­kotásoknak és eredményeknek munkát és ke­nyeret teremtő sikereivel. A legjobbak itt­hagynak bennünket s mikor fogja pótolni s fogja-e valaha pótolni tudni ez a város azt a rettenetes, azt a szörnyű vérveszteséget, ami szellemi életét s alkotó erejét a gyásznak és veszteségnek e kegyetlen heteiben ilven ir­galmatlanul megcsapolta. n római iávgyaíásoh Bécsi jelentés a konferencia eredményéről (Budapesti tudósítónk telefonjclentése.) Bécs­ből jelentik: A római olasz-osztrák gazdasági konferencia osztrák részitvevői szombaton ha­zautaztak Bécsbe. A Neue Freie Presse római külön tudósítója a hármas konferencia befeje­zése alkalmával összefoglalóan ismerteti, hogy milyen előnyökhöz iutcitak az egyes résztvevő államok az uj megállapodás révén. — Magyarország számára — írja a tap — abban áll ?. legnagyobb előny, hogy a magyar mezőgazdaság ezentúl átlagos buzafe'eslegé­nck 50—65 százalékát Olaszországnak és Ausz­triának adia majd cl még pedig /óval maga­sabb áron. mint amennyit a világpiacon az ex­oortbuzára kalkulálnak. — Ausztrir. lényeges könnyítést kapott fa és faáru kivitele számára Magyarországtól és Olaszországtól. Az eladási árak ís magasabbak lesznek annál, mint amennyit a fa ós faárukért az osztrák belföldi piacom fizetnek. Olaszor­szág ezenkívül egész sereg osztrák kézigyárt­mányt részesít kedvezményes elbánásban. — Magyarország a kedvezményes búzaex­port feiélvm az olasz ipari exportcikkeknek nyuit könnvitéseket. A Neue Freue Presse római tudósítóiá ezután azt írja, római politikai és gazdasági körökben további fejleményeket várrak és biztosra ve­szik.. hogy a magyar-olasz-osztrák megálla­podás aláírása utáin, sorozatos kereskedelmi tárgyalások indulnak meg egyrészt Magyaror­szág és Ausztria, másrészt pedig a kisántánt­államok között A népszövetség jelenlése a magyar pénzügyi helyzetről Genf. május 12. A Népszövetség pénzűpyi bizottsága szombaton tudomásul vette Ma gyarország pénzügyi helyzetéről szóló jelentést. Az ülés után a titkárság közzétette Magyar­országra vonatkozólag a tanácsnak készített jelentést, amely a kö etkező: 1. A folyamatban levő költségvetési év első tíz hónapjának pénzügyi eredményei igazol­ják, hogy azt a körültekintő gazdálkodást amelyet a pénzügyi bizottság már előző je­lentésében is megállapított. Ma már biztosnak látszik, hogy erre a költségvetési évre elő­irányzott 76 millió pengős deficitet a tényleges hiány nem fogja jelentékenyen meghaladni. 2. A július elsejével kezdődő uj évre vonat­kozó költségvetés 66 millió pengős hiányt tün­tet fel. A költségvetést még mindig erősen ter­heli az állami üzemeknek, nevezetesen az Ál­lamvasút és az Állami Vasgyár deficitje. A pénzügyi bizottság elismeri, hogy a helyzet ja­vítása erdekében történtek erőfeszítések, ame­lyeknek voltak is részlegijs eredményei, de neln bizonvos. hogy a 'lird isok csökekméséne1' lehetősége .szerint eléretett-e már a vésrső határ és ""dig az üzemekben és a tulajdon­képen közigazgatásban egyaránt. 3. Az állami adóssá""!? tekintetében a ki­adások az egész szolgáltatást felölelik, ezzel szemben a? előirányzott összegnek csak körül­belül egy tized-észe kerül a hitelezők részérő tényleges transzferálásra, a különbözetet, va­gyis a nem transzferált összeget legnagyobb részében kincstárjegyekkel helyefetesifcik. Ezek a kincstárjegyek nem szerepelnek bevételként a költségvetés-' e>n, hanem a deficit részbeni fe­dezésére szulrálnak. A pénzügyminiszter kö­lölte, hogy ;bben az ívben is kénytelen lesz hasonló eljárást folytatni, amelyhez természe­tesen az erdekek hitelezőknek is hozzá kell já­rulni. 4. A mtilt cv} kivételes jó termések az or­szág általános gazdaság helyzetére oly kiha­tással vannak, amelyek a javulás különböző jeleiben jutnak kifejezésre. Az ország kereske­delmi forgalma emelkedett, az eladósodás pe­dig csökkent. A mezőgazdasági adósságokra vonatkozólag uj törvényhozói intézkedések hasonlóképen ked­vező eredményeket látszanak kiváltani. Ennek jele. hogy a takarékpénztári betétállomány több mint három év óta tartó csökkenése megállt és a kereskedelmi ¡ellégii bankok rö­vid lejáratú adósságai apadóban vannak. Az 19.33-br>n Avn+nlHfnH váltak «»'ínn (*<; össreye

Next

/
Oldalképek
Tartalom