Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-10 / 79. szám

4. DÉLMAGYARORSZtfG 1934 április KTi AZ ADO Csabai kolbász paprikás míg a készlet tart 1 kg 1.20 Kapható azonkívül príma kolozsvári szalonna, húsos, pörkölt, 1 kgr 2.— pengő Príma vizes uborka kg-kénl kimérve Is kapható Ribizsár Gyula, Szentayörgy u. 4-6. Telefon 32—52 A íórsulati adóbevallás elbészilése Legutóbb ismertettük általánosságban a társulati adóbevallás elkészítésénél szükséges tudnivalókat, s most az alábbiakban arra kívánunk rámutatni, hogy a vállalatoknak milyen mérvben van joguk adómentesen tartalékolni. Az adómentes tarlalékok legtöbbje olyan természetű, hogyt a vállalat a célt. amelyet a tartalék szolgál leírás utján is elérheti, az alábbi szabályokat a'zoában a leirásnál is szem előtt kell tartani. A társulati adóra vonatkozó utasítás értelmében nem szabad az adóalaphoz számítani azokat az összegeket, amelyeket: 1. a vállalat a nyugdíjalapba helyezett, vagy alkalmazottainak külön kezelt nyugdíj vagy segélyalapjához, akár önkéntes, akár kötelezett hoafcájárulás pincén adott, vagy munkásjóléti intézményeknek adott, vagy tartalékolt. A tartalékolás mérve tekintetében az utasítás semmi rendelkezést nem tartalmaz. Nincs tehát akadálya annak, hogy a vállalat az esetleg évek során nem kellőkép javadalmazott, vagy már ki nem elégítő összegű alapját megfelelően kiegészítse. Az alap felhasználását azonban mindenkor igazolni kell; 2. a biztosítási vállalat díjtartalékba helyezett, illetőleg az általános tartalékhoz csatolt, továbbá a be jelenteit de az üzletév végéig még ki nem egyenlitey Károk erejéig tartalékolt, vagy az életbiztosítási ügyletekből biztosított felek részére nyereségrészesedés fejében kifizetett; 3. a vállalat az épületek, gépek, gyári eszközök, üzleti berendezések és felszerelések elhasználódása által előállott értékcsökkenés leírására fordított, vagy hasonló célból tartalékolt. E tartalékolásnál az elv az, hogy a tartalékolható, vagy leírható leltári tárgy könyvszerinti értékének az élettartam arányában égy évre eső része irható le. Az utasítás általánosságban kimondja, hogv épületeknél 2 százalékos, egyéb berendezési és felszerelési tárgyaknál 7.5 százalékos leirás vagy tartalékolás nem kifogásolható. Ennél nagyobb leirást azonban vizsgálat alá kell vonni s az adóalap szemnontjából esetleg helyesbíteni. Ettől függetlenül nincs annak akadálya, hogy a vállalat a ténvleges elhasználódás mértékének megfelelőleg a fentinél esetleg sokkal nagyobb leirást is eszközöljön. A nagyobb leirás jogos voltát azonban igazolni kell. Igazolásul iparfelügvelői bizonyítvány alkalmas. — Ilven nagyobb leirásnál már a bevallásban rá kell mutatni a vállalat különleges természetére vagv az egyes berendezési tárgyak gvors elhasználódására. Előfordulhat az is, hogy bizonyos gépek vagy berendezési tnrgvak a technikai fejlődés következtében mielőlf kihasználódnának már értéküket vesztik. Ebben az esetben nagyobb leirást is el kell fogadni; 4. a vállalat ingyenes háramlás esetén a háramlás alá eső vagyon értékéből a háramlási idő alatt leirt vagv tartalékolt: 5. a vállalat a szabadalmi jog értékéből a szabadalmi idő tartama alatt leirt vagy tartalékolt; 6. a vállalat a mérlegében behajthatatlan vagy kétes követelés cimén leirt vagy tartalékolt. A volt vasúti raktárnok öngyilkossága (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnap délután az Arva-ucca 14. számú házban tragikus öngyilkosság történt. Szűcs Béla 57 éves végkielégitett vasúti raktárnok felakasztotta magát. Mire rátaláltak, halott volt. Szűcs Béla eltűnését a család a délutáni órákban vette észre. Mivel Szűcs Béla viselkedése az utóbbi időben gyanús volt, keresésére indultak, rövidesen megtalálták felakasztva, holtan. Búcsúlevelet nem hagyott hátra. A mentők és a hatósági orvos már csak a beállott halált konstatálhatták Szűcs Béla tragédiája állásából való távozásával függ össze. Végkielégittette magát a vasútnál. Szép összeget kapott, de ez a pénz elfogyott és az efölött való bánkódás őrölte fel idegrendszerét. Holttestét a törvényszéki bonctani intézetbe szállították. Gallér, kézcIS^fMátiié wegytlsztitó és te*tölizlet*ben végettetse. Tisza Lajos körút 39. Ipartelep: Br Jósika u. 22 JSiévmaqyorositás (A Délmagyarország munkatársitól.) A felsőház egyik legutóbbi ülésén ismét szóba kerültek a névmagyarosítások egy interpellációval kapcsolatban. A kérdés tagadhatatlanul nehéz. A mozgalom talán Szegeden indult meg a legnehezebben, aminek egyik oka kétségtelenül a jó példa hiánya volt. A kisemberek eleinte arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az ügy érdekében sokkal fontosabb és sürgősebb, ha a nyilvánosság előtt sokszor szereplő és vezető pozicíókat betöltő közéleti férfiak cserélik föl idegen hangzású nevüket magyar névvel, de azután, mivel a példaadásra hiába vártak, egymásután és egyre nagyobb számban nyújtották be a városházán névmagyarosítás iránti kérelmüket. Ezeket a kérelmeket előzékenyen kezeli minden hivatal. Szinte rendkívüli soronkívüliséget élvez minden ilyen kérvény és ha nem merül fel valamilyen elvi akadály, néhány héten belül megkapják az érdekeltek a belügyminiszter engedélyét: felvehetik uj nevüket. A sort a városi tisztviselők nyitották meg, akik közül már nagyon sokan magyar névvel szolgálják a várost. Aztán, szinte testületileg jelentkeztek a postások, a pénzügyigazgatóság tisztviselői, igen sok katonatiszt, sőt ujabban a nagyobb vállalatok alkalmazottai jelentkeznek névmagyarositási kérelmükkel. Néha azonban előfordulnak fájdalmas és érthetetlen furcsaságok. A napokban tőrtént, hogy a névmagyarositási ügyekkel foglalkozó városi hivatalban megjelent egy idősebb gyári munkás. Elmondotta, hogy szeretne csatlakozni a névmagyarositási mozgalomhoz, szeretné magyar hangzású névvel felcserélni idegen hangzású családi nevét. Nem is tartja fontosnak, hogy mi lesz az uj neve, a kiválasztást rábízza a hozzáértőbb tisztviselőkre, akik rögtön végiglapozták a magyar nevek kötetbe foglalt jegyzékét és találtak is ióhanczásu nevet a munkás számára. — gyorssegéllyel A baj akkor kezdődött, amikor közölték vele, hogy a kérvényére hat pengő negyven fillér értékű bélyeget kell ragasztania, de ha szegénységi bizonyítványt mulat fel, akkor bélyegmentesen juthat a magyar névhez. A gyári munkás erre átment a másik hivatalba* ahol a szegénységi bizonyítványokat osztogatják) és ahol annak rendje és módja szerint kivallatták vagyoni állapotáról. Kiderült, hogy tizenegy gyereke van, tíz egynéhány esztendeje dolgozik ugyanazon a munkahelyen, heti fizetése pedig 15 és 18 pengő között váltakozik. — Nem kaphat szegénységi bizonyítványt —* mondták ki a határozatot —, mert a törvény szerínt a szegénységi bizonyítványt csak az kaphat, akinek havi keresete nem haladja meg a hatvan pengőt, már pedig az övé néhány pengővel meghaladja. — De tizenegy gyerekem van, mindet én tartom el abból a kis kereisetből. — A szegénységi bizonyítvány előfeltételei kőzött nincs szerepe a család nagyságának! A munkás visszaballagott a névmagyarosltó hi^ vatalba és jelentette, hogy nem adhatja be a kérvényét, nem magyarosithatja meg a nevét, mert nincs hat pengő negyven fillérje, szegénységi bizonyítványt pedig nem kaphat. Már éppen irdulni akart vissza a gyárba, ami* kor az egyik tisztviselőnek mentő gondolata támadt. Átment a népjóléti ügyosztályba, elmondotw ta, hogy miről van szó és hat pengő negyven fillée rögtöni segélyt kért a munkáis számára. A segélyt ki is utalták, aztán okmánybélyeget vásároltak rajta, ráragasztották a gyorsan megszerkesztett kérvényre és mellékleteire, aláiratlák a kérvényezővel, aki most már költségmentesen bevárhatta a belügyminiszter engedélyét. Csanédmegye tiltakozása a román törtónelemhamlsitás ellen (A Délmagyarorsi. r makói tudósítóidtól.) Csanádvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt Fdy Istvín főispán elnöklete .alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés legjelentősebb 'árgya a kereskedelmi miniszter 80 ezer pengős uthvitdsi kölcsöne volt, amelyhez azo.,ban hozzá sem szóltak. Ezután a miniszterelnök iránti bizalomnyilvánitás vitája következett. A kisgyülési határozatot, amely a római ut alkalmából vált aktuálissá, ugy szövegezték meg. hogy általános bizalmat és támogatást is tartalmazott. A közgyűlés ellenzéki pártjai rámutattak arra, hogy ezek a bizalomnyilvánitások éppen pártpolitikai izü megfogalmazásuk miatt nam biztosíthatjuk az egyhangú megszavazást. A vita ^orán a román parlamentben legutóbb elhangzott vakmerő 'ámadásekat is szóvátették. Bodó János országgyűlési képviselő volt az első felszS'aló a kormánypárt részéről, aki a bukaresti méltatlan támadás megbélyegzését is javasolta. Fricd Ármin Kossuth-párt álláspontját fejtette ki. A rom'niai támadások ellen éppolyan határozottsággal nyilatkozott; szerinte nemcsak a miniszterelnök által választott ut vezet Rómába és a miniszterelnök a tárgyalásokkal csak kötelességót teljesítette. Farkas Imre, majd Kotroczó József a szociáldemokrata párt álláspontját fejtette ki. A román támadások ügyében konkrét indítványt tett. hogy Csanádmegye törvényhatósága határozatban és jegyzőkönyvében utasítsa vissza a románóik tudatos történelemhamisitását. Gömbös külpolitikai vonalvezetését nem minősiti olyannak, amely a széles nénrétegek érdekeit ózolgálná, Dr. Csorba János a független kisgazdapárt részéről akkor szavazná meg az üdvözlést, ha az Dártoolitikai általánosítás helvett minden magyar által elfogadható szövegezésben kerüli volna a közgyűlés elé. Dr. Petrovlcs György* majd vitéz Pur"ly Emil szólalt még fel éleset polemizálva az ellenzéki felszólalókkal. Az ola-« szok háboruelőtti és alatti magatartásának feszegetése ma em nemzeti érdek — mondotta! —, nálunk ma nincsenek és nem lehetnek nép-i rétegek csak haza és nemzet, mert a tömegeid csak arra valók, hogy okos belpolitikán vezetés-* scl vezettessenek és nemhogy ők vezessenek. A vita lezár.' \ után nagy ellentmondást váltott ki a kérdés feltevésnek módja. Fdy főls« pán ugyanis az ellenzék kívánságával szemben,, hogy a román támadások elleni tiltakozás ügyét! a miniszterelnök üdvözlésétől elválasztva tegye fel külön szavazásra, 6ns ekapcsolta a két kérdést és együttesen tette fel döntésre. Az ellenzék izgalmas tiltakozása közepett a nagy zajban megejtett szavazás természetese* a hivatalos állásnomt STVŐzelmét eredményezte. Három hónapra ítélték a besurranó tolvajt (A Délmagyarország munkatársától.) A rendőrség szomhaton délelőtt elfogta Nagy Szegi József 20 éves állásnélküli asztalossegédet, aki előző nap besurranó tolvajlást követett el az Arviz-ucca egy házába. Bemászott az uccai ablakon és a lakásból ruhanemüeket vitt magával. Az ügyészség hétfőn már biróság elé állította a fiút Nagy Szegi beismerte a lopást és azzal védekezett, hogy a házon az ablak ki volt törve, az csábitotta a bemászásra egyébként pedig állásnélkül volt és pénzre lett volna szüksége. A biróság az asztalossegédet jogerősen 3 hó-f napi fogházra Ítélte.