Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-10 / 79. szám

DELMAGYAKORSZflG SZEGED, SzerkeuUMég: Somogyi uccn 27.,l.cm, Telefon: 23-33.^Kladóhlvatal kölcíönkönyvldr és Jegyiroda • Aradi uccn S. Teleion : 13—OO. , Nyomda s Löw LIpAI uccn IQ. Telefon t 13^oft. TAvirnfl levélcím • P^lmnovnrnrcrAn «renndf Kedd, 1934 április 10. AJa 12 fillér X. évfolyam, 79. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken és Budapestien 3.00. kUlfUldOn 0.40 penqfl- - Egyes Mám Ara hétköznap 12, vniAr- és Unnepnnn 20 flll. Hirdetések felvétele tarlta szerint. MegfeIrnl'f héllfl klvél«lév»i n-conln Igaz képviseleti feladat Politikai simulékonyságától és elhelyezkedésétől sohase voltunk elragadtatva. Tevékenysége akkor harmonizált legkevésbé az iparos érdekekkel, amikor felsőházi tag volt, amikor tehát esetleg a legtöbbet tehette volna. Agilitásban nem volt nála soha hiány. Se akkor, amikor a felsőházban törvényhozóskodott. Se azelőtt. Se azóta. Most is törvényhozó. De most a képviselőházban. S mintha ezt olyan nagyobb megtiszteltetésnek tekintené, amellyel városa s polgártársai érdekeivel szemben nagyobb figyelem, több körültekintés és áldozatosabb fáradhatatlanság jár. Ebből a nyilvánvaló felfogásából következik, — megnyilatkozik benne éredemessé válni akarás is —, hogy tevékenykedik mindenhol, ahol látja, hogy képviselői pozícióját esetleg sikerül kamatoztatni a közérdek javára. A tiszteletre méltó szándék azonban nem mindig találja meg a használni tudás célhoz vezető útját. Azzal a módszerrel, amelyet eddig alkalmazott, nem fog sikerülni, kijavíttatni a felsőipariskolát. A kormányok — a kivételesen nagy kormányoktól eltekintve —, mindig megengedték, ma is megengedik maguknak azt a fényűzést, hogy vizet prédikálnak és bort isznak. Étvágyat csinálnak a tatarozási munkálatokhoz. Ugy állítják be a dolgot, hogy annak, akinek háza van s akinek ennek következtében módjában van végigélvezni a házadó minden riasztó igazságtalanságát, munkással, iparossal, a társadalom egyéb rétegeivel s az állam egészével szemben erkölcsi kötelessége tataroztatni. A kormánynak nem kötelessége tataroztatni. Nem kötelessége se kormányzatilag, se gazdaságilag, se erkölcsileg. Budapest persze kivétel. Ott tataroztat a kormány. Pedig ott a háztulajdonosi tatarozásnak is aránytalanul nagyobb a tere, több és könnyebben megszerezhető az eszköze. Lehet, hogy a józan polgári ész szabványai szerint helyes a képviselői elgondolás. Végül is ha az államnak olyan értékes épülete vár rendbehozatalra, mint amilyen Szegeden a felsőipariskoláé, az a logikus, hogy az, akinek kötelessége lenne rendbehozatni, hozassa rendbe. Abból, hpgy az idők viszontagságai során az épület felett való rendelkezési fog egyik minisztérium ügyköréből átszállt ideiglenesen a másik ügykörébe, azután megint másikéba, nem következhetik, hogy most már mindenki elháríthatja magától azt a köteles gondosságot, amellyel kezelni tartozik a kezelésére bízott állami vagyont. A tatarozás akkor is foglalkoztat munkásokat és fölfrissíti a pangó kisipari vérkeringést, ha történetesen a kormány tataroztat. Azonkívül valamelyik tárca csak ma ig tulajdonosa a felsőipariskolának és bizonyára ennek az épületnek is volt, annak ellenére, hogy állami, mindig tulajdonosa. Ez a tulajdonos megfelelő okmányok nélkül egyik tárcának se adhatta kölcsön a felsőipariskola épületét, aminthogy valószínűtlen, hogy az, aki kölcsön kapta, a saját becses szakállára adta tovább — kölcsön. Ez azonban mind a józan polgári ész szerint valószinü. A józan polgári ész mellett, sőt előtte és fölötte van azonban a politikai magas iskola s ennek szabványai és valószínűségi számításai már nem túlságosan egyszerűek, sőt nem is mindisr logikusak. Ezeket a szabványokat a szegedi képviselő, ugy látszik, nem tanulta meg egész rögös politikai pályafutása alatt. Ha ugyanis megtanulta volna, akkor a tatarozást nem azon a naiv alapon akarná kieszközölni, hogy százhúszezer pengő értékű munka tekintélyes munkaalkalmat jelent munkásnak is, iparosnak is. Akkor nem hagyná magát egyik minisztériumból a másikba küldeni. Bár hát ez a látvány, ami közállapotaink igazságosságát illeti, tagadhatatlanul némi elégtétellel tölti el az olyan élhetetlen polgárt, aki a képviselőházzal soha, még egy egyszerű karzati jegy formájában sem volt képes összeköttetésbe kerülni. Dehát ^ munka az ilyen elégtételekből sem fakad. Ép azért mennyivel helyesebben járt volna el a szegedi képviselő, ha például elment volna az illetékes szakminiszterhez, — az illetékessége vitathatatlan — megtudakolta volna, hogy mennyiben aktuális az országnak bánsági kerületekre való felosztása s amennyiben aktuális mindenek előtt, igazolta volna hiteles földrajzi bizonylattal, hogy nemcsak Szentes és Dorozsma, hanem Szeged is a Nagy Alföldön fekszik. Elhárítván ezzel az egyik akadályt, nyomban folytatni kellett volna a munkát annak érdekében, hogy az alföldi bánság székhelyét föltétlenül megkapja Szeged. A feladat, nagyon jól tudjuk, a fáradhatatlanság és erély munkáját igényli.' Az ország szegény. A kormánynak gazdálkodni kell. Ha Dorozsmán, esetleg Szentesen ugy tudja elhelyezni a bánsági székhelyet, hogy nem kell építkezni, akkor Szeged igazán nem kívánhatja, hogy a kormány magára vegye félmilliós építkezés gondját azért, mert Szeged azt hiszi, hogy a székhellyel szemben joggal támaszt nagyobb igényt, mint Szer»tes, vagy Dorozsma. Már most a politikai magas iskola a jelen esetben azért van, hogy segítsen megkeresni a felsőipariskola tulajdonosát. Esetleg azt is, aki a tatarozási munka elvégzésére a tulajdonos mellett kötelezhető. Azt azonban minden esetre, akinek a protekciója elég nagy ahhoz, hogy az ilyen versenyek ismert állandó igaztalanságai közepette egyszer Szegednek is legyen — igaza: Barí&ou külügy minisszíer berlini uija A berlini francia nagykövet Páriában (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Francois-Póncet berlini francia nagykövet hétfőn délben Parisba érkezett. A pályaudvaron az újságírók egész csoportja varta, mert politikai körökben bizonyosra veszik, hogy Poncét Barthou külügyminiszter berlini útját fogja előkészíteni. A nagykövet nem nyilatkozott, a lapok' szerint azonban kétségtelen, hogy párisi tartózkodása során behatóan megvitatja Barthou külügyminiszterrel a német—francia viszony problémáját, főleg a leszerelési kérdésben fennálló ellentétek elsimításának lehetőségét. Doumergue beszéde a frontharcosokhoz Elfogadják a szanálási javaslatokat ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Doumergue miniszterelnök hétfőn kihallgatáson fogadta a frontharcosok küldöttségét. A miniszterelnök megmagyarázta a küldöttségnek, hogy amikor a kormány a lakosság minden rétégétől nagy áldozatokat kénytelen követelni a rendezett állami élet fenntartásának biztosítása érdekében, akkor a frontharcosok sem vonhatják ki magukat az áldozat alól. A hadviseltek, a hadiözvegyele és a hadiárvák illetményeit mindössze 3 százalékkal csökkentik, mig a hadirokkantak i«rulé-< kai érintetlenek maradnak. A frontharcosok szövetsége rendkívüli közgyűlésen fog dönteni további magatartásáról. Általános az a vélemény, hogy a frontharcosok nem csinálnak majd nehézségeket a kormány-i nak. Bubaresíbei) Király-eJIeues összzeesKüvési íeplesieíc le Detronizálni akarták Károlyi és katonai diktatúra kikiállásál tervezték — Több magasranqu katonatisztet, 120 összeesküvőt letartóztattak Bukarest, április 9. A román főváros lázban ég, egymást kergetik a különböző rémhírek. Azt hiszik, hogy monarchista összeesküvést szőttek, amelynek során detronizálni akarták Károly királyt és katonai diktotura kikiáltását tervezték. A cenzúrahivatal megtiltotta a lapoknak, hogy a hírekkel kapcsolatban bármit is közöljenek, egyúttal azonban értesitetfe a lapokat, hogy az összeesküvésről é* az ezzel kaDcsolatos 120 letartóztatásról kedden hivatalos jelentést ad ki. — Feltámadás éjszaká ján a bukaresti Domnita Balasa nevü templomban a sziguranca emberei több katonatisztet tartóztattak le és megszállták valamennyi bukaresti szállodát, ahol katonatisztek laknak. Az összeesküvés vezérét, Precup ezredest már szornbalon letartóztatták. Királyi kihallgatásról iövet Preci.'p ezredest — aki annakidején repülőgépen hozta Romániába Károly kiráivl, — Hoteanu ez-