Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-06 / 76. szám

4 í MAGyAPORcan 1^54 április 7. eredményével és hatásával foglalkozott. A cikkben sértő kifejezések, részben bántó, részben közéletileg helyt nem álló megállapítások vannak a rendezőséggel szemben, melynek képviseletében Pásztor József és R á c z Antal sajtópert indítottak. Nagyfontosságú és közérdekű ügyrój lévén szó, szükségesnek tartottam a peres eljáráson kivül is meggyőződni az igazságról, azonkívül meggyőzött dr. Pálfv József polgármesterhelyettesnek és vScultéty Sándor főszámvevőnek az április 5-iki tárgyaláson tett vallomása. Kötelességemnek tartom ezek hatása alatt néhány kijelentést tenni. A szegedi szabadtéri játékok mindjárt az első évi rendezés után a város legnagyobb horderejű, országosan elismert kultureseményévé nőtték ki maeukat. Ez az eredmény a rendezőség helyes kezdeményezése, a kezdeményezéshez való ragaszkodása és fáradhatatlan munka ia nélkül nem lett volna elérhető. Előbbi álláspontommal szemben most kijelentem, hogy helyes ufón járt a kisgyűlés, amikor a sz baci téri játékokat a város által elsősorban támogatandó kulturakcióvá fogadta; és a rendezőség az önzetlenségben is példát mutatott, amikor az egész város érdekében vállalt nagv munkájához nem szubvenciót kért — akkor már köztudomásu volt Pécs 17.000 pengős deficitje —, hanem a deficit egészben, esetleg azonban csak részben való fedezésére 5000 pengőt. A iunius 30-¡ki számban foglalt inszinuációk helytelenségéről győződtem meg azon az alapon is, hogy a rendezőség a város megszavazott 5000 pengőjéből csak 3000 pengőt vett fel. hogy azt a 3000 pengőt is visszafizette, amivel elérte azt, hogy a város részére anyagilag és erkölcsileg egyaránt előnyös kulturakció, magának « varosnak egy fillérjébe sem került. EzeK a megállapítások .városom szeretetéből fakadó kötelességemmé teszik, hogy a Szegedi Naplóban megjelent emiitett cikk megállapításait revideáljam és a cikk megjelenése miatt •legmélyebb sajnálkozásomat fejezzem ki. Saegied, 1934. IV. 5. Sajgó József. Az elnök ezután megállapította, hogy váreleitós folytán a további bizonyítás, valamint az oWenbkíonyitás tárgytalanná vált és az eljárást a bíróság megszünteti. Reoobér a hóiban (A Délmagyarország munkatársától.) Érdekes ügyet tárgyalt csütörtökön a szegedi ítélőtábla Kovács-tanácsa. Grósz Béla szeghalmi mészárossegéd volt a vádlott, aki ellen az ügyészség gondatlanságból okozott súlyos testi sértés cjmén emelt vádat. Grósz Béla a mult év szeptemberében at. egyik szeghalmi kocsmában táncra kérte fel Tóth Ida kiszolgáló leányt. Tánc közben véletlenül elsült Grósz Béla pisztolya, a golyó a leányt a lábán sebezte meg. Tóth Idát bevitték a kórházba, onnan öt nap múlva azzal bocsájtották el, hogy tovább kell kezelni. A törvényszék előtt Grósz Béla becsatolt egy olyan levelet, amelyet a leány adott és amelyben a leány kijelentette, hogy sérülése öt nap alatt meggyógyult. A törvényszék ezen az alapon felmentette Grószt. A tábla azonban nem adott hitelt a leány levelének, orvosszakérlőket rendelt ki. A szakértők megvizsgálták a leányt és véleményüket* csütörtökön terjesztették a tábla elé. A vélemény szerint a leány sérülése feltétlenül 8 napon tul gyógyult. Ezen az alapon a tábla megállapította a mészárassegéd bűnösségét és J00 pengő pénzbüntetésre Ítélte. Az ítélet végrehajtását azonban felfüggesztette azzal az indokolással, ho^y itlassáűa folytán előrelátó képessége csökkent Az újszeged! plébánia feltűnést kellő beadványa a köztemetői szabályrendelet ellen A tervezet elvelését kéri, mert az újszeged! plébánia szerint a köztemető gondolatát a liberális, szabadkőműves korszak termelte ki (A Délmagyarország munkatársától.) A közgyűlés — mint ismeretes — legutóbb elvileg kimondotta, hogy szükségesnek tartja a köztemetői és a kötelező központi ra\'atalozásról szóló szabályrendelet megalkotását, az eíkészitett szabályrendelettervezetcket kiadta a bizottságoknak kellő előkészítés céljából. Dr. Szabó Géza tanácsnok, a szabályrendelettervezetekkészitőie, nemrégen iuttatta el a tervezet egy-egy példányát az érdekelt egyhá ;vkhoz véleményezés céljából. Egymásután érkeztek vissza a válaszok azzal, hogy a reíonmátus, a luteránus, a görögkeleti és a zisidó hitközség lényegesebb változtatást kíván, a tervezetet örömmel és helyesléssel fogadja. Most futnak be a római katolikus plébániák válaszai, amelyek között feltűnést keltett a városházán az ujszegedi plébánia beadványa. Az ujszegedi plébánia azt kéri beadványában a polgármestertől, hogy mindkét szabályrendeletet vegye le napirendről, vagy pedig tárgyaltatását hosszú időre halassza el. A plébánia kb ánságának — a beadvány szerint — elvi okai is vannak, remcsak vallásiak. „A köztemető gondolatát ugyanis — mondja a beadvány — a régi liberális, szabadkőműves korszak termelte ki". Tévedésnek minősiti a beadvány azt a hatóságii feltevést, hogy a köztemető a felekezeti békét szolgálná, sőt ellenkezőleg szerinte a felekezetek közötti súrlódásokra ad alkalmat, mivel elkerülhetetlen, hogy amikor az egyes síroknál a különböző felekezetek lelkészei végzik szertartásaikat. Az ujszegedi plébánia szerint a magénérdek is tiltakozik a köztemető gondolata ellen, mert a krlptrk és sírok újbóli felépítése tetemes költségbe kerülne. A plébánia négy pontba foglalja össze kívánságát. Az 1. pontban azt kéri, hogy a polgármester vegye le a napirendről a szabályrendeleteket, vagy azok tárgyalását hosszabb időre halasztassa el; a 2-ban azt kívánja, hogy abban az esetben, ha már nem lehetne levenni a kérdést a napirendről, viagy tárgyaltatását nem lehetne elhalasztatni. tartsák fenn . még legalább husz évig a felekezeti temetőket, a 3. pontban azt kívánja a plébánia, hogy a felekezeti temetőkben kifizetett sírhelyek árát térítse meg a város az érdekelteknek, végül a 4. pontban azt kívánja, hogy gondoskodjék a sírfeliratok rendjéről, mondja ki, hogy a sírfelirat nyelve elsősorban magyar lehet. Lehet, hogy a szabályrendeletek máT az áprilisi közgyűlés elé kerülnek, ahol a város hatósága bemutatja az egyházak észrevételeit is. BESZELGETES A 70 EVES BREISACH BÉLA PÜSPÖKI HELYNÖKKEL (A Délmagyarország munkatársától.) Breisach Béla püspöki helynök, szegedi prépost kedden tölti be hatvanadik életévét, akit a csanádi egyházmegye papsága meleg ünneplésben kíván részesíteni. Breisach Béla szeretne kitérni az ünneplés elől. Amikor most látogatást tettünk Boldogasszony-sugárúti rezidenciájában, hevesen tiltakozott. — Nem volna szabad, hogy írjanak rólam, nem vagyok olyan nevezetes ember, csak egy szerény lelkipásztor — mondotta. Majd igy folytatta mosolyogva: — Eddig csak én tudtam, hogy 70 éves vagyok, ha megírják, akkor mindenki meg fogja tudni Szegeden. Hetvenfelé nem szeretik az emberek. ha kiikiabálják az életévüket... — Nagynehezen azután elmondotta Breisach Béla, hogy a 70 esztendő alatt mindvégig megmaradt szegedinek és boldog, hogy élete alkonyán is Szegeden lehet, — Felsővámson, a Dugonics-uccában születtem — mondotta —, abban a házban, amelynek most Mihályffy főmérnök a tulajdonosa. Azelőtt hosszú időn át volt a mi családi házunk az, amely a Teleky- és az Osztroviszky-ucca .sarkán 411 Papnak szántak, az elemi iskola elvégzése után a piaristáknál tanultam. Jól emlékszem, nyolcvanan maturáltunk, de most már nem tudom, hogy él-e még közülük valaki. Régóta egyikről sem hallottam, a nagy dryiz szétugrasztott bennünket. A hatodikban együtt jártam Herczeg Ferenccel, akivel azonban azóta sem találkoztam. Amikor párszor megfordult mostanában Szegeden, mindenkor túlságosan el volt foglalva, nem akartaim zavarni a régi emlékekkel ... — A piarista gimnázium után Temesvárra kerültem, ott hallgattam a teológiát, de sűrűn hazajártam Szegedre, nem tudtam sokáig elhagyni szülővárosomat. Mint kis káplán először Magyarpécskára kerültem, aztán a püspökünk elküldött németül tanulni és hat esztendőn át német községekben káplánoskodtam. 41 évvel ezelőtt, 1893 tavaszán a szeged-belvárosi plébániára helyeztek. Varga Ferenc volt akkor a plébános, Bezdán Jóskával együtt káplánoskodtam és sokat jártunk Rókusra, ahol Várhelyi József szolgált ebben az időben. — Nyolc és félévig voltam káplán a Belvárosban, ezután Püspöklellére kerültem plébánosnak, majd egy évtized multán Kistelekre, onnan Rókusra helyeztek át plébánosnak. Megjártam Szeged valamennyi városrészét. Felsővároson születtem, a Belvárosban káplánoskodtam- Rókuson voltam plébános és most Alsóvároson élvezem a nyugalom esztendeit. Nagyon szerettem Rókuson, bár nehéz dolgom volt ebben a nagyon ssegény kerületben. Láttáim a borzasztó elszegényedést, nem is tudom megérteni: miből él a sok szegény ember, keres tnélküli iparosmunkátlan munkás. — Egyszer bejött a parókiára egy Iparos, valamikor nagy műhelye volt, sok segeddel dolgozott. Sirva kért támogatást, azt mondta betevő falatja sincs, de nincsen lelkiereje ahhoz, hogy a népkonyhára menjen... Sok baj volt Rókuson, de azért sikerült az ellentéteket kiegyenlítem. Az elmu.lt hetven évről azt mondotta az ősz püspöki helynek: — A hét évtized szinte észrevétlenül elmúlt. Ha nem figyelmeztetnének rá, talán nem is tudnám, hogy már a hetvenedik életévembe lépteim ... Néha azonban érzem az éveket az idő terhét, a fáradtságot. Hiába, hetven esztendő nagy idő, onnan látom ezt, hogy a régi barátok, korabeli társak egymásután elmaradoztak... nincs inán belőlük senkisem, akikkel a gyerekkort és az ifjúkort együtt éltük át. A hetven év alatt sohasem éltem át olyan súlyos időket, mint most, ennyi baj és Kond még sohasem hántotta az embereket. Mi is lesz ebből, meddig tarthat még? Befejezőül még ezt mondotta: . — Mint az egyház szolgája végeztem a kötelességemet. Ez az egyetlen mondat az. amelyet az én hetven esztendőmről mondhatók. Sem többet, sem kevesebbet nem tettem: végeztem a kötelességemet. HltüvíA, üzletes, hántása«! HtsilMi Ralfav-étterembon ehet Olosó menürendszer. Ha'paprik&s mnden pénteken, rendelésre bármikor. SfljlMlíben mírpókc't árak. — l>gkitönBbb ram ok leeolcsóbb áron. - Bableves kolbászai 32 Hlléf- 16 SCHHTZ MÜSDR füzőszalonja KBlcüey ucca 11.. I. emelet A201 Bútorszövetek, kárpitoikeüákek legolcsóbb örban Varga Mihálynál, Aradi H. 4.