Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

7954 április I: DETMAGYARORSZÁG 19. MERT ^H Mctuíhncrmag 60 ÉVE A LEGJOBB! KÉRJE MINDENÜTT) ^ ~ Forduljon legközelebbi bizományosunkhoz, vagy központunkhoz Budapest, RolíenblIIer u. 33. „FIATALOK, MÉG ITT VAGYOK"... Tavaszi délután Juhász Gyula önkéntes szobabörtönében deg. Messze halvány fény pislákolt egy melléképület ablakából. Odasiettünk. Kopogtatásomra, miután a belépésre biztatást nem kaptam, benyitottam társaimmal. Az állomásfőnök ült a Morsogép mellett munkában és a szobában egy kis dobkályha ontotta az áldásos meleget. Megkértem, engedje meg, hogy melegedjünk. Kérésemre barátságtalan válasz volt a felelet. Erre ledobtam az asztalról egy hivatalos könyvet és azon iparkodtam elhelyezkedni, miután szék nem volt a szobában. Mikor látta, hogy itt nem tréfálunk, barátságosra fogta a hangját és arra kért, hogy a hivatalos könyveket kíméljem legalább. A szép szóra leszálltam az asztalról, levetettem subámat és az asztal alatt készítettem magamnak fekvőhelyet. A jó melegben hamarosan elaludtam és csak időnként, mikor más megrekedt utasok jöttek be, ébredtem fel olykor-olykor, hogy annál mélyebb álomba merüljek. Nem tudom mennyi ideje aludhattam, csak arra ébredtem, hogy rettenetesen fázom Künn már hajnalodott, a szobában egyedül voltam és az arcomat alig győztem letörölni a szobában tartózkodott muzsikok „nedves" nyomaitól. Felkeltem és társaim keresésére indultam. Nagy társasággal összebújva leltem meg Őket, egy az állomáson vesztegelő marhakocsiban, ahol egv rosszul fütő kis kályha mellett melegedtek. Lehívtam őket a kocsiból és elindultunk valami ennivaló keresésére. Fatusi himnusz Szemében az élet szerelmes, nagy sondja, szivében tavasz, tilz. Jámbor hit és jóság. Csókjai, vágyai rózsaszínű rózsák, álom, kit féléssel csodál meg a gazda, a dolgozó barna, munkában tört paraszt. (Kitől is várhatna új életet, tavaszt?...} akinek imája felhallik az égig, amikor fiára könyörgi az áldást, vagy víg kacagva bokázza a csárddsl csinos, tüzrőlpattant szép feleségével. Aki a számára erő. vágy, akarat, anyaság, szerető, minden az ég alatt: jövő, amelyért a küzdés és dicsőség. Hálaadó himnusz, hálaadó zsoltár, akinek szerelme tisztatüzű oltár. melynek a lángjánál fölolvad a lélek s kicsordul a szívből hálaadó ének s így száll föl az ima az ég Istenéhez: „Mi Atyánk ki vagy a magasságos mennyben, bánatban, emberben, szerelemben, hitben szenteltessék meg Te dicsőséges Neved. Márciusi monológ Álmos szerelem többé nem hevít. Bűnös szivem jaj kárhozatra vitt. Többé nem írok, nem is álmodom ( A fásultság lesz hűvös vánkoson Az égre nézek, vallok, vádolok: Isten! Hallod? A vérem háborog. TÁLOS GÉZA. (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Juhász Gyula még mindig önkéntes — talán ugy is lehetne mondani, hogy önkényes — számkivetésben él a Fodor-uccai négy fal között. Csak a félig elfüggönyözött ablakon keresztül nézi, hogy a tavaszi napsugarak hogyan incselkednek vele, érzi március simogató csábítását, de zárva tartja az ablaktáblákat, nem nyitja föl lakásának ajtaját. Asztalán újságok, könyvek, levelek hevernek. Valamennyi hívogató üzenet. Elolvas minden sort, megnéz minden képet és tud, lát mindent. Tekintete átfúródik a falakon és átfogja, feliszsza a dolgokat szomjasan, kielégíthetetlenül. De ot* ül a homályos szobában és talán még önmaca előtt is tagadja ezt a vágyakozó szomjúságot. Talán vár valamire, Jelre, szóra, hangira, ami megtörje a nemlétező és époen azért annyira kegyetlen varázst, hogy leoldja, széttörje a semmiből kovácsolt bilincseket, hogy fölpattantsa a belülről lezárt ajtói. Csak vár makacsul, Izzó szemmel, amelynek tükrében tiszta lánggal é? az élni kívánkozó élet. — A tanár ur édesanyja nincs itthon. Csak este jön vissza. Meghagyta, hogy senkit se engedjünk be a lakásba. Még a folyosót is lezárta. De a tanár ur se enged be senkit. Ezeket a házmesterné mondja, aki a csöndes Fodor-uccai ház udvarán nyesegeti a bokrok ágait. Néhány pillanatig tanácstalanul állunk előtte, megriadva a szigorú üzenettől, de aztán tovább kísérletezünk. Érvelünk, vitatkozunk, mondjuk, hogy régi barátai, tisztelői vagyunk a költőnek és okvetlenül beszélnünk kell véle. A jó asszony is ellenkezik, de aztán megzörren köténye zsebében a kulcs. — Hát megpróbáljuk. A folyosó ajtaját kinyitom és majd becsöngetek. Tudom előre, hogy a tanár ur ki se jön. Nem szokott kijönni. Nem enged be senkit. Csak meg ne haragudjon a nagyságos asszony... Már ott állunk a fölnyitott emeleti iolyosáti. a lezárt ajtó előtt és kihalljuk a villanycsengő halk szavát. Egy hosszú percig tartó csönd következük, aztán az ajtó mögött óvatos motoszkálás és a sötét ablak fehér csiDkefüsötfinvn kissé meglebben. — A tanár ur nézett ki — * súgja a házmesterné — teccik látni, nem nyitja ki az ajtót... Bekopogok az ablakon. Ismét eltelik egy perc. A házmesterné szemrehányóan néz rám, csóválja a fejét. De aztán fordul a kulcs az ajtó zárjában, lehajlik a kilincs és keskeny rés támad. Már ott is állok az előszoba-ajtóban is fogom Juhász Gyula keskeny, hűvös kezét. Mondom neki, hogy nem vagyok egyedül, pesti látogató is érkezett és néhány szegedi íiatal. juhász Gyula rázza a fejét. — Nem érzem jól magamat, ne bántsatok. N?gyon fáj a fejem. Nem érdekel engem már senki és semmi. Hónapok óta nem is beszéitem senkivel... Titokban intek kifelé és nem mozdulok a félig nyitott ajtóból. A manőver sikerül, már a többiek is benn állnak az előszobában és becsukják maguk mögött az ajtót. Néhány pillanat múlva ott ülünk a nagy asztal körül és lassan, bizonytalanul megindul a ¡beszélgetés. '¡uhdsz Gvuia néma eVendttosa . lassan megtörik, ^ szakáikeretbe zárt sápadt arca megelevenedik, észrevétlenül átveszi a szót és beszél, emlékezik. Mintha nem is ebben a börtön-szobában ülnénk, hanem valamelyik tiszaparti halászcsárdában. Mintha csak ott folytatnánk a beszélgetést, ahol öt esztendővel ezelőtt. 1929 februárjában, abbahagytuk, mintha az az elsikkadt öt esztendő nyomtalanul ki is esett volna az életünkből, a mténkből is, de Juhász Gyuláéból is. Juhász Gyula beszélt. Régi csatáiról régi álmairól. Juliász Gyulás öngiuinyal. Juliász Gyillás lelMielö't költözködik, jöjjön be üzletembe és győződjön meg olcsó áraimról. Mindennemű lcárj)ÍtOS mUTllíÚt, •üggönyők átszerelését sto. rendkívül lutányos áron váiiaiok. Fiscfier Ferenc ao kárpitos, Feketesas ucca 16.