Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

1 DELM AGYAKOR SZEGED, Sznr« r»HO»ég- Somogyi ucca ZZ.,i.em, Telefon: 23-33.^IUadóhlvatel kölciHnkHnyvlAr Jegyiroda : Aradi ucca Telelőn : t3~OA. - Nyomda t U)w l'-rt» ticca Itt. Telefont TlS*1rn»1 teTélolm : DMmnnyarantAg Ssmted Vasárnap, 1954 április 1 Ara 24 fillér X. évfolyam, 73. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken «» Budapesten 3.00. KUliBldUn Ö.40 oenaA- ' Eqye* izém Ara hétklSz« nap ÍZ, ratar* «« Unneonnn 20 1111. Hlr­MelMek felvétele tarlta szerint. Mcqle­TlvAI^IAv»' 1 A poroszlók és a ianiteányoU Húsvét a testi valóság feltámadásának ün- | nepe volt s a gondolat feltámadásának szim­bóluma lett. De melyik az a gondolat, ame­lyiknek feltámadását még várjuk? A fejlődés akkor kezdődött, amikor a leg­első sejt oszlásnak indult. A történelem ak­kor kezdődött, amikor kiformálódott a legelső ember. A legelső embertől a mai emberig tartó történelemben mikor nyilt ki, hol bon­takozott szét, mikor halt el az a gondolat, aminek akarjuk feltámadását? Az emberiség fejlődésének fokát a szociális öntudat intenzi­tásának mértékével lehetne fölérni, de az em­ber legtöbbször szemben állott a maga társa­dalmával. A középkorban az egyén beolvadt az univerzumba, a mai kor az egyéntől nem azt követeli, hogy az univerzumba olvadjon bele, hanem azt, hogy tűnjön el a nemzeti, vagy népi öncéluságban. A középkori gondo­lat mennyivel méltóbb volt az újkorhoz s az újkori gondolat mennyivel inkább középkori. A középkor azt mondotta: ember, csak az em­beriségnek lehet a tagja. A mai kor azt mond­ja: ember, nem a társadalomnak és nem az emberiségnek, csak a nemzetednek vagy ^agja. S ez a középkori gondolat talán az egyet­len, aminek a feltámadásét várhatnánk. Dehát a feltámadás ünnepével is különös viszony­latba kerültek az ünneplők. Karácsonyt meg­ünneplik a — Heródesek is, akik kardélre hányják a csecsemőket, mert hátha közöttük van karácsony kisdede is s húsvétot megünneplik a poroszlók is, megünneplik a latrok s megünneplik a mai idők Pilátusai is. Az ünnep varázsát, az ünnep áhitatát, az ün­nep vigasztaló és összeterelő erejét a porosz­lók nem engedik át a tanítványoknak s a He­ródesek a pásztoroknak. A poroszlók azt a húsvétét ünneplik, amikor keresztre lehetett fesziteni az eszmét, amikor meg lehetett os­torozni a szeretetet s amikor szemébe lehetett köpni az önfeláldozás héroszának. A Heró­desek azt a karácsonyt ünneplik meg, amikor le lehetett gyilkolni az ébredező életet és az ébredező gondolatot. S a pásztorok ma alig férnek oda a jászolhoz s a tanítványok utódai a poroszlóktól alig jutnak oda a nyitott sir szájához. A poroszlók utódai, a mai poroszlók össze­tűznek a tanítványokkal s azt vitatják, hogy az ő husvétjuk az igaz s az ő ünnepi érzésük áhítatosabb. A Heródesek azt követelik, hogy bízzák rájuk a kisdedeket ma is. A szabadsá­got a tömlöctartók ünneplik, leszerelésről a munuciógyárosok beszélnek, pálinkagyárosok sajátították ki maguknak az alkohól elleni küzdelmet, pincelakások főbérlői alakítják meg a tüdővész elleni ligát, a nacionalista sajtó ir a világbékéről, osztályuralmuk kizsák­mányolói beszélnek testvériségről s ebben a részeg zűrzavarban, az aranyfedezet nélküli jelszavaknak ebben a tébolyult khaoszában most minek feltámadását várja, minek feltá­madásáért imádkozzon az illúziótól megfosz­tott ember? A középkor az emberiségtől elveze­tett az e m b e r i g, a mi korunk az embert el akarja vezetni a nemzetig. Ez a kor nemzetekké tördeli szét az emberiseget azzal a délceg önhittel, azzal a kevély elbizakodott­sággal, hogy amit az emberiség nem tudott megadni az embernek, azt meg tudja majd adni a szellemi, a közjogi, a politikai és gaz­dasági autarchiába taszított nemzet. Ez a kor elvesztette történelmi érzékét s talán még tör­ténelmi szimatját is. Az ut visszafordult az év­századokkal ezelőtt elhagyott irányba s bo­torság azt hinni, hogy a mai civilizációt ösz­sze lehet házasítani az évszázadokkal ezelőtti gazdasági, politikai és szellemi kultura ered­ményeivel. S ha oltár elé lehet is őket korbá­csolni, ebből a nászból nem születik meg vi­lágot megváltó gondolat. Ehhez a nászhoz puskaporos hordóra kell megvetni a nyoszo­lyát. Hol van olyan gondolat, elkallódott hit, szinétváltott meggyőződés, kihűlt vágy, le­hanyatlott eszme, aminek feltámadását érde­mes volna várni, amit szeretnénk újra a ke­zünkbe venni, amit újra oltárra emelnénk s az élet ható ereje sorába iktatnánk? A történe­lem ad tanulságokat, de sem utunknak, sem gondolkodásunknak irányát nem szabja már meg. Az ember megtette útját a társadalomig, a társadalomtól visszafordult s újra eljutott önmagához s most a nemzeti érzésben ösz­szeterelt nép kollektivizmusától várja azt, amit nem kapott meg se az egyéniségtől, sem a társadalomtól, sem a szabadságtól, sem a rabságtól s a világtörténelemnek egyetlen korszakától, egyetlen urairól vagy gazdasági rendszerétől sem. Se gondolat, se eszme nem támad fel, mjnt ahogy nem támad fel az ezer évvel ezelőtti szél s mintahogy nem vehetjük kezünkben a régi zászlót és a régi harsonát. Csak mi ma­gunk támadhatunk fel, a halott lélek, az ájult bátorság, az elalélt kedv s a keresztre­feszitett meggyőződés. A történelem halott, ez az idő nem j e 1 e n k o r-a a hit csudáinak. Csak az támadjon fel, ami bennünk szunnyad, az eltökéltség és bátorság, az az emberbe át­kozott vágy, hogy tudjunk munkálkodni má­sokért, tudjunk fát ültetni, amiről a gyümöl­csöt mások szedik le s tudjuk elhinteni azo­kat a magvaka*, amelyek csak másoknak ad­nak aratást. Többet még igérni serii tudunk, többre nem tudunk elszegődni végzetünkhöz. De ha ezt meg tudjuk tenni, akkor talán egyszer még ünnepelni fogjuk a feltámadást poroszlók nél­kül is s talán Usz • iég karácsony, amikor He­ródesek már nem lesznek, akkor talán nem ki­fényesített bilincsekkel fogják ünnepelni _ a szabadságot s nem rabláncból kovácsolt cin­tányérokkal szolgáltatják a kisérő-zenét a testvériség himnuszához. S a káoszon keresztül egyszer mégTs átköd­lik majd a szivárvány. Letartóztatták Bre'lneri, Bécs volt pénzügyi tanácsnokát (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécs­ből jelentik: A többi szociáldemokrata vezér után most Bécs volt pénzügyi tanácsnokát, Breitner Hugót is előzetes letartóztatásba he­lyezték és átkísérték a tartományi törvényszék fogházába. A kormányhatóságok az előzetes le­tartóztatást hazaárulásban való részvétel és lá­zadás bűntettének bűnpártolása cimén rendel­ték el. Feltűnő fordtulai a vasgárcli&lálc. perében. Súlyos politikai KövefkexményelcHel fenyeget a fő­tigyémsz erélytelen váábesscédle (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bu­karestből jelentik: A vasgárdisták monstre pő­rében szombaton meglepő fordulat történt, amely súlyos politikai következményekkel fe­nyeget Petrovicseszcu katonai főügyész fel­tűnően erélv'elen vádbeszédet mondott, amely­nek eredményeként arra a következtetésre ju­tott, hogy Duca három közvetlen gyilkosán és a fővezéren kivül nem lehet fenntartani a vádat a többi vádlott ellen. Ennek megfelelően a fő­ügyész csak a három gyilkos, ezenkívül Zelca Codreanu és Cantacusme tábornok ellen kért ítéletet; a többi vádlottal szemben felmentést javasolt. Ha a bíróság ilven értelemben hoz Ítéletet, ugy az ügynek súlyos politikai következményei lesznek; nem lehetetlen, hogy a kormány is be­lebukik ebbe az ügybe. Török—görög konfliktus a sikkasztó Insull bankár miatt & török ha'ósáook letartóztatták a msnekülö bankárt, a hajó kapitánya megtagadta a rendelet teliesitését (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Is- | fedélzetén tartózkodó sikkasztással v:' !olt In-, tambulbol jelentik: Insull amerikai bankár • sulJ ellen. Közölték a hajó kapitányával, hogy odysseája súlyos nemzetközi bonyodalmakra ' addig nem hagyhatja el az istambuli k, <őtöi vezetett. A török hatóságok szombaton letartóz- | amíg Insullt ki nemi szolgáltatja, taiási parancsot adtak ki a Maotis görög gőzös A Maotis kapitánya megtagadta ennek ~ y

Next

/
Oldalképek
Tartalom