Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-04 / 51. szám

1934 március 507. PÁRISI LEVÉL Paris, február végén. A Paris-Soir nemrégibei cikkeket közölt Magyarországról. Az első ilyen cikket a Metróin vettem észre. Egy szomszé­dom kezében volt a lap, amit szétteregetve olva-i sott A hatalmas újság egyik oldaláról Jól ismertí kép mosolygott felém. Szivetfájditó érzés volt — » est aj, érzést csak külföldön járó idegenek érzik" — a Paris Voér oldalán látni Budapest, a Dnna ezernyi villanyfénytől csillagos panorámáját... Valószinütlenül szépen hatott. A ömét is sikerült elolvasni: Budapest, amilyennek én láttam." Ter­mészetesen eisö dolgom volt megvenni a lapot, azután pedig napokig sütkéreztem a sorozatos ri­port szivet simogató melegében. Ezekben a na­pokban igen sokan fordultak hozzám és kérdezős­ködtek Magyarországról és én fájdalmas örömmel adlam felvilágosítást. Fájdalmasan azért, mert láttam, hogy milyen kevesen és milyen keveset tudnak rólunk a franciák. — Igaz, hogy a cigány és a magyar egy race?... Nemzeti eledel a paprika? — és igy tovább... A klubokban, ahol a magyarok összejönnek, so­kat beszélünk ezekről a külföldi cikkekről és megállapítjuk, hogy nem is olyan jó reklám, mert íerde színbe állit be bennünket. Az egyik cikk wFedák Sári jóvoltából ismerteti a cigányprímás Rácz családfáját, egy másik cikk szerint a ma­gyar tisztek mindnyájan monoklit hordanak. Egy másik cikk mulatságos dolgokat ir a magyar nótá­ról... A „Paprika" cimü filmben Zilahy Irén egy asztal tetején táncol és énekel közben egy sületlen dalt a paprikáról. Nemrégen a leg­elegánsabb párisi moziban hirdették a „Forrada­lom az állatkertben" cimü filmet. Megnéztem, mert egyik lap megkérdezte a gyárat, hogy miért nem a hamburgi állatkert szerepel a képen, amikor az nagyobb? Szegény filmnek pedig édes-kevés köze volt a pesti állatkerthez, csupán a bejárat fölött díszelgett magyar felirat és a pesti rendőr unifor­misa köszöntött ismerősen... Kedves állatkert, gyermekkorom állandó tanyája! A sétáló elefánt, a sziklák, az ugráló madarak, majmok! Hogy ke­restem őket és sehol sem találtam, de ezzel szem­ben a magyar uri hölgyek tanyai ruhában sétál­tak a képen, az urak lovon, lenge magyarban szá­guldoztak üzleti útjaikon... és felbukkant a ci­gány füstös képe is, az elmaradhatatlan huszár­uniformissal ... Ez inkább szomorú, mint mulatságos. A fran­cia nép otthonülő. Nem tanul idegen nyelvet, nem utazik. Tévedés azt hinni, hogy azért, mert egy­két francia ur ellátogat hozzánk, már az egész francia nép ismer bennünket... A francia polgár lapokból, mozikból ismeri meg a világot. Hát nincs nekünk mondanivalónk más, mint a Ráez­esaládfa? meg „hogyha a magyar nőnek jókedve van, hát a mutatóujjával intő mozdulatot tesz a cigánynak, hogy a füle irányába közeledjen...44 Talán mégis illenék rólunk valami mást is tudni; talán Trianon okozta nyomoruságunkról, keserű­ségünkről, tudósainkról, művészeinkről, kultúránk­ról ... és csak nagyon sokára a cigányról, a vig mulatozásról és a hölgyek felemelt mutatóujjá­ról.... Pártos Klári. NIVEA dobozban• tatubusban • CREME r -.5'--2.2a P U- és 1.60. Nedves és hideg időben NIVEA Esténként, sőt napközben h/ mfőlfttt a szabadba megy, dörzsölje be alaposan kezét és arcát NIVEA-CREME-el; a rossz Időjárás nem fog akkor ártani a bőré­nek és aho! csak megjelenik, mindenki Irigyelni fogja bársonysima bőréért. IS ürdőkádak fürdőkályhák, mosdók, ango'klozet, bidék és piporccikkek elsőrendű kivitelben Fekete Nándornál, Kossuth L. sugárut 18. Tel. 22-72. Siessen SSSSSSLi kerékpáriát mert most még (¡ALIBA naU®a5erÄ,x» ArM>" 3Í­olmrtn vállalj» nos ncca 16. (Gróf-palota.) H leaujabb tipusu Telefunken Standard Philips . Orion Telefongyár stb. rtdií WsrMékeket rótelkBtelettség ndlkttl matatja be DEUT/CH ALBERT Szeged Kárász ucca 7. Telefon 18*71. Részletfizetésre a legkedvezőbb (elte­felek mellett. FelTiligwritAs és sraktanAcs teljesen díj­talan Délmagyarorsrtjf legnagyobb r&dirt és csIlliirAnjhAza 1 Állandó nagy rádió és csillár kiállítás! AZ ÉLET GYÖNYÖREI A fényképezés A fényképezés a modern idők szenvedélye Ma mindenki fotografál. Vagy fejezzük ki talán precí­zebben: ma mindenkiuek van gépe és szerelne fo­tografálni. Sport, amely nem okoz szivtágulást, csak a zsebet veszi igénybe. Szokták művészetnek is nevezni, eiTől azonban lehet vitatkozni. Általában kétféle fényképész van: hivatásos és nem hivatásos. Az utóbbit magyarul amatőrnek is nevezik. Ezek közé tartozom én és minden iva­dékom. Családom minden tagjának van fényké­pező gépe. Ez igy van körülbelül más családban is. Mindent lefotografálunk és mindegyiknek más a fotografáló szenvedélye. Az egyik napvilágnál, a másik holdvilágnál szeret fényképezni. Az egyik nagy képeket csinál és azokat kisebbíti, a másik kis képeket csinál és azokat nagyítja. Jellegzetes közös tulajdonságunk csak egy van: szidjuk a hi­vatásost, aki Jilmeinket előhívta. Elvárjuk tőle, hogy a rossz felvételről jó képet csináljon. Az amatőr lelki tulajdonságai közé tarlozik még, hogy képeit nagy gonddal és szeretettel albumba ra­gasztja és soha többé meg nem nézi őket. Aki utazik, magával viszi a gépet. Azt az uton vagy elveszti, vagy használja. Minden középület, szobor, hegy, vo.gy. ízesé« meg lesz örökítve Az ilyen kép, mire t,.cész":' 10—50 fillérbe kerül. Ha a kép nem sikerül, akkor megvesszük 10 fillérért levelezőlapon. Én óvatos vagyok, mindég megve­szem, hogy olthon újra átélvezhessem az utazás gyönyöreit. Vannak az amatőrnek egyéb örömei is. A berli­ni rádiókiállitáson sétálgattam a fiammal. A ha­talmas katonai rádiókat csodáltuk meg. Egy perc­re megfordultam, a drága gyermek ezt a pillanatot felhasználva, lefotografált egy katonai rádióbe­rendezést. A gép kattogott és a következő perc­ben mint kémgyanusak le voltunk tartóztatva. A hivatásos fényképészek helyzete sem rózsás. A régi időkben az ember elment hozzájuk ünneplő ruhájában. A derék mester szakértő szemekkel mustrált végig. Odaállított az ágvu nagyságú gép elé. Egy kis jobbra nézz, balra nézz, egy-két rán­gatás a világosságot szabályozó függöny ráncain, könyörgés egy úgynevezett barátságos mosolyért, egy kattogás — és a kép kész volt. Az ilyen ké­pek élethűek voltak. A nagy orr, a nagy fül tel­jes pompájában érvényesült A mester azon téves álláspontjából indult ki, hogy a paciens képmását élethűen kell megcsinálni. A képen mindenki ma­gára ismert, — azért nem kellett senkinek. A hin­taló, a papirhullámokon hánykolódó bárka, a sok művirág adta meg a régi műtermék poézisét. Ne­kem is van egy ilyen régi képem. Ha ránézek, li­babőrös lesz a hátam. Ma a hivatásos fényképész a művészet legma­gasabb fokán áll. A gép ott áll szokott helyén. A fotomüvész öltöztet. A matrónákat bokorugrós­ba, a fiatal szendéket Kleopátra-jelmezbe, a Kleo­pátrákat családi mezbe, a derék ifjúnak mély rán­cot varázsol homlokára, fejét lerángatja, gépbe szorítja, szemét kificamítja, sima haját bozontosra fésüli, egy hatalmas könyv a kezében és megszü­letett a nagy gondolkodó. A nagy orrból kicsi lesz, a kis orr nyerges lesz, a proliból arisztokrata, a fül, anyajegyek és egyéb ismertető jelek eltűnnek. A kép íme kész! Senkisem ismer magára, de a kép szép, sőt mondhatnám nagyon szép. Nagyon érdekesek az esküvői képek. A férfi 01, a nő áll mellette. Átkarolja a férfi nyaklt. Eme­lőre csak gyengéden. Majd lesz az máskép is. A nő melegen simul hozzá. Szeme révetegen néz a messze homályba, mintha valakit keresne. A férfi boldog, ö nem néz, nem is lát. ö csak boldog! Szoktak csecsemőket is fotografálni. Az ilyen csecsemő, ha felnő, mindég szégyeli magát. Mind a hasán fekszik. Előtte egy nagy labda. Abban gyönyörködik. Néha a boldog mama is mellette áll. A papa soha sincs velük. Azt a titokzatos ho­mály fedi. Ezekkel a képekkel a papákat szokták meglepni. A meglepetés néha tökéletesen sikerült. A kis gyermeket az amatőr fényképész-mamák is szerelik fotografálni lehetőleg mindenféle pózban, reggeltől estig. A gyermek ilyenkor nagyon holdop, mert félórákig a napba kell níznie és nem kell ját­szania, A fotóművész képeit elszokták küldeni a ro­konságnak. A rokonság boldogan köszöni meg. A kép a ládafiába kerül, a többi kép közé. llven lá­dafia minden családban van. Sohasem nyitják ki, csak ha uj kép érkezik. Ha megtelik, kiürítik. Té­len jó az alágyujtásra. Belőlem a fotóművészeik nem tudnának megélni. IIusz év előtt fényképeztek utoljára. Néhány tucat képet csináltattam akkor, ma is azokat haszná­lom. Ha fényképre van szükségem útlevélhez vagy igazolványhoz, azt megcsinálja rólam Buda­pesten a városligeti Hélfgott bácsi. A gép elé sem kel' állanom. Táviratilag szoktam magam nála lefényképeztetni. Van a fényképészeknek még egy harmadik vál­faja. A rendőrségi fényképészek. Ezek nagyon ren­des emberek. Társadalmi és osztálykülönbség nél­kül mindenkit lefotografálnak. Nem válogatnak, filethü képeket készítenek, ingyen és bérmentve. Ezeket a képeket nem szokták elküldeni a rokon­ságnak. Nem volt még dolgom velük, de hn igy folytatom az írást — még lehet! ». tn. Szeged, Caekonlcs» éa Klaa-ucca aarok ÉLELMISZEREK 3 kg sárga borsó •—.98 3 kg lencse —.98 l kg japán rizs —.54 Fél kg mazsola —.98 5 rud vanilia —.24 1 üveg cca 45 dkg málnaszörp (üvegbetét —.10) —.7(5 t üveg mustár —24 Egynegyed kg amerikai mogyoró —.28 10 dkg mézes csók —.18 tO dkg krém. vagy rum praliné —.21 Fél kg cacao —.88 10 dkg magyar ementháli sajt —ü 1 kg félzsíros trappista sajt —.78 10 dkg füstölt ostyepka sajt —.24 3 doboz egytizedes portugál szardínia —.88 l doboz olasz szardella gyűrű —.88 10 dkg datolya —.22 t kg 10 2 levestésrta —.98

Next

/
Oldalképek
Tartalom