Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-04 / 51. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1934 marcin* ?. Hasznos tudni, hogy sokféle betegségnek veheüük elejéi, Schmidthauer ka 11 !8Z?RS lemanüi keserftvlzével etlAvoütfuk a flyomor és belek­ben rcfIOzO és kórokat okoz« baktériumokat. két hónapig terjedő elzárással lehet bün­tetni, de aki két holdra kapott engedélyt és tiz holdon termel paprikát, azt nem le­het megbüntetni. Aki tehát ötven négy­szögöl helyett hatvan négyszögölön fog paprikát termelni, az kiteszi magát két hónapig terjedő elzárás büntetésnek, de azt a nagybirtokosi, aki két holdra kapóit engedélyt és két hold helyett 200 holdon termel 'paprikát, büntetéssel sújtani nem lehet. Tiz négyszögöl miatt büntetés jár, de kétszáz hoídon büntetés nélkül lehet a kiadott engedély ellenére is paprikát termelni. A rendeletnek ez a hiányossága a ren­delet egész védelmi rendszerének csőd­jét jelentheti a paprikakon-unktura ter­melésre csábi ő i !ején, tehát akkor, ami­kor a Jegtöbb védelemre szorul a paprika­termelő. S ha a rendelet kellő védelmet nem nyújt, akkor a rendelet megalkotója előtt talán rejtett, de végrehajtói számára annál leplezetlenehb hatása lép majd elő­térbe. A rendelet hibáinak kiküszöbölése nélkül attól kell tartani, hogy az irányított gazdálkodás helyett csak irányított közvé­leményt teremt. A rendelet jóságához s hibátlanságához sokkal nagyobb gazdasá­gi és városi érdek fűződik, semhogy fi­gyelmen kivül lehetne hagyni azokat a megjegyzéseket, melyeknek" egyetlen c'él­juk az, hogyha már a kormány közvetlen beavatkozással kivánja irányítani 9 pap­rikatermclést, legalább a szándékolt vé­delmet s a nyújtani kívánt segítséget adja meg ez a beavatkozás. Mieiött cfipőszükségletét i«,«»*, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meggyőződik, hogy az elsőrendű minőségű cipőhét meglepd olcsó irm ftrasittm. ty(jj 5'50-lÖlf férfi 8'50-tŐL Zsurkó János. Kossuth La'os sugárul 6. szám. Telefon 17—72. Vasútépítési panamával vádolták meg a szerb közlekedési minisztert Tomboló viharok a szkupsíinában (Budapesti tndósítónk telefonjelentése.) Bel­grádból ielentik: A szkupstina szombati ülésén nagy viharok voltak a vasútépítési panamák miatt. Az egyik képviselő megvádolta Radi­vojevics "közlekedési minisztert, hogy bű­nös gondatlansággal iárt el a vasútépítési szer­jrilMUUMUJUUUUUUllTfUir-rmrY-ir ződések megkötésében, a miniszter Stavisky kezébe került és a fezőr-király becsapta Jugo­szláviát is. A felszólalás olyan viharokat tá­masztott, hogy az elnöknek az ülést be kellett rekesztenie, ^m Tavaszi ZV ^lufdonságok a legszebb külfl&Hi modellektöl kezdve a legolcsóbb minőségig óriási választékban 1 P. Reieh Evxsi íí&M: I Óra, ékszer, brltiláns Tóin órásnál, íMHcsev a. T.TtsztvtselAk, nqnSdllasOK elOIeg nélHHiresztetreisvásárolhatnak ADC alolvánnqol. Nagy ára, £kszer|a­viioraohciii. Tört eranu, regi penzöe­vaiiás. Grósz Marcel vezérigazgató ünneplése. Szom­baton este a Tisza-szállodában meleg hangu­latu banketten ünnepelték Grósz Marcelt, a szegedi Kereskedelmi és Iparbank vezérigaz­gatóját abból az alkalomból, hogy negyedszá­zada működik eredményesen intezete szolgála­tában. Az első felköszöntőt Wagner Ferenc, a bank alelnöke mondotta, aki vázolta Grósz Marcel pályáját attól az időtől kezdve, amikor 25 év előtt mint fiatal, kezdő tisztviselő az in­tézethez került. A bank meleg köszönetét tol­mácsolta a vezérigazgatónak. W i m m e r Fü­löp felszólalásában még nagyobb sikereket kí­vánt további működésére, majd a Kereskedel­mi és Iparkamara üdvözletét dr. L a n d e s­berg Jenő ügyvezető titkár tolmácsolta. Be­szédében vázolta azokat a négyévtizedes kap­csolatokat, amelyek a kamarát és a Kereske­delmi Bnnkot összefűzik. Dr. Kertész Béla köszöntőjében kiemelte, hopy a vezérigazgató megérdemelte a betétesek bizalmát, állta a hi­telt kérők és a részvényesek ostromát és ezzel elsőrendű harcászati tevékenységet fejtett ki. Hoffer Jenő, a Llovd-Társulat üdvözletét tolmácsolta, majd felköszöntőt mondottak a vezérigazgató volt tanárai: R e i c h Manó és Ha u ser R. Sándor. A Providentia nevében Vas Andor igazgató üdvözölte, majd dr. Grosser Jenő igazgató pohárköszöntő je "tán az intézet tisztviselői nevében Stein Sándor aligazgató köszöntötte meleg szavak­kal a vezérigazgatót, nkit a tisztviselők őszin­tén szeretnek és tisztelnek a ióság, hűség és «zeretet hármas iótulaidonságaiért. Ezután Grósz Mnrcel vezérigazgató mondott megha­tott hangon köszönetet az ünnenlésért, amelv szerinte a mérlegnek csak az aktivált sorolta fel. Köszönetet mondott az igazgatóságnak, amelv 13 év előtt megbízta az intézet vezetésé­vel és amelv azóta is elhalmozta az elismerés és támogatás sok ielével. Csak ezzel a biza­lommal és a tisztviselők támogatásával vé­gezhette el munkáiát. Végűi megemlékezett azokról a vezetőkről, akik már nincsenek az élők sorában. Felszólalása után a megjelentek «okáig ünnepelték. Dr. B í e d 1 Samu Grósz Marcel sikeres működését méltatta, amelyből soha sem hiánvzott a sziv és a lélek szava. A felköszöntők sorát dr. Erdélvi Jenő zárta be, aki a barátok nevében üdvözölte a vezér­igazgatót. A megjelentek mé<? sokáig maradtak egvütt és melegen ünnepelték Grósz vezérigaz­gatót. JULISKA Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ — Bocsáss meg,édesem,tegnap nem jöhettem el hozzád. Szakadt az eső. Később vendégünk is érke­zett. Juliska volt n&lunk. — Egy tábla csokoládét hozott, meg ezt a kis nibin melltüt. Az uramnak egy ezüst cigaretta­tárcát. Igaz, két üveg édes, görög bort is kaptunk. — Hogy milyen alkalomból? Ja, te még nem is­mered őt. Juliskának nem kell ehhez alkalom, ö mindig ad valamit. Ez a természete. Nem gazdag. Dehogy is. özvegyasszony. Négy évvel ezelőtt halt meg az ura. Törvényszéki biró volt Háromszobás lakás maradt rá. Ebből most kiad kettőt. Csak a nyugdija van, a bútorai, m«g családi ereklyéi, me­lyeket régi rokonok hagytak rájuk s ők egy éle­ten át őrizgették. Ez a melltü is onnanvaló. Az ezüst cigarettatárca Viktoré volt. A boldogult *iráé. — Te, a legközelebb majd összehozlak vele. Jó? TtiHsfca azonnal meg fog hivni ozsonnára. Ozsonna után egyszerre fölkel, a szekrényke alsó fiókjából előkotorász egy dobozt, kicsomagolja se.lyempa­pirha csomagolt kínoséit, kezedbe adja, hogy meg­bámuld. Mindezt egyetlen szól nélkül. Nem dicsek­szik velük. Csak szórakoztatni akar téged, talán önmagát is. — Olyan ez kérlek, mint valami társasjáték, vagy szertartás. Egymásután kerül elő néhány mei­seni findzsa... Hat apró aranykanálka... Vik­tor gyémánt inggombjai... lombfürészelt fény­képtartó... hímzett tőrök papucs... festett tá­nyérok a párizsi világkiállításból... gyöngysorok, üvegpohnrak... a drágakövekkel kirakott szelen­ce. melyet 1846-ban hozott Argentínából Viktor édesapja, a hidépitő mérnök... Gyürük ... füg­gők ... kagylófüzérek ... halkések és tortakések... pásfák.., skarabeuszok.., egy aranyóra, mely még a mult század végén megállt... majolika tá­lak. báli legyezők... Szóval neked is meg fogja mutatni. Mindenkinek megmutatja. Én már leg­alább hússzor láttam. — Amint ezek a csecsebecsék körbe járnak, a vendégek halkan susognak: „Jaj de szép." Vagy fölkiáltanak az elragadtatástól: „Nahát Juliskám, ez már Igazán gyönyörül" ö lehajtja az édes, si­mára fésült szőke fejét, ugy tesz, mintha nem Is figyelne oda, tovább keresgél, nj és uj tárgyakat húzogat elő, majd miután mindent megcsodáltak, felsóhajt, a doboz tetejét hirtelen lecsapja és más­ról kezd beszélni — Angyal ez a Juliska. De azért ne gondold, hogy ő olyan ártatlan, mint ahogy látszik. Amig közszemlére teszi ékszereit, meghall minden sóhaj­tást. meglát minden mozdulatot. Ekkor fogan meg lelkében az ötlet, hogy ezt vngy azt kinek fogja adni. Mert nem hebehurgyán és szeszélyesen ad. Előbb hagyja, hogy szándéka megérjen. Például elhatározza, hogy a függőjét, melyen nagy, fekeíe szöllftszemek vannak", Reyer Bella kislányának ajándékozza, húsvétra. De este ,hogy lefekszik és elmondja az imáját, eszébe jut, hogy a kislány még várhat, csak egy év múlva kapja majd meg bérm, a ajándékul. Addig maga is élvezi a gondolat édességét, hogy a függő már nem az övé. Egyéb­ként Itt semmi az övé, mert már mindent másnak szánf. Ny'lván ezért mosolvog olyan rejtélyesen. Ezzel a titokkal Jár köztünk az uccán, a kis sző­ke kontvfival a fejebubián, a fekete szoknyájában, amely hátul mindig bővebb és hosszabb", mint elöl. négyszögletes, vastag, férfias cipőjében. Mondtam neked, hogv angyal. — De amikor elköyetkerik az idő, a findzsák. az órák. a tányérok a gyűrűk. a tortakések és gyöngyök azokhoz repülnek, akiket kiszemelt, ak­kor, amikor ezek a legkevésbé várják. Olyan gyorsan tud adni, mint más lopni. Az illetők ámul­nak, tiltakozni próbálnak. Juliska azonban hajtha­tatlan. Máris készülődik, otthagyja őket ajándé­kával, eltűnik, kezében az esernyőjével. Elfelej­tettem emliteni, hogy mindig esőernyőt hord. — Tiz éve ismerem. Az ura halála után kaptam tőle az első ajándékot, egy vastag, gyönyörű aranyláncot. Ott üldögéltem vele abban a szobá­ban, ahol az uram sokszor poharazott szegény Viktorral. Juliska egyszerre a nyakamba akasz­totta az aranyláncot, átölelt, megcsókolt s a fü­lembe súgta: „Ez a tied." Próbáltam megértetni, hogy a mai nehéz időkben nem lehet ily meggon­dolatlan. De ekkor vérvörös lett a kedves, széles, porcellánfehér arca s magas, dombom homloka is. Szemét könny futotta ¿1. Azt mondotta, „hogy ezt már rég nekem szánta." El kellett fogadnom. — Otthon az urammal tanakodtunk, mivel viszo­nozhatjuk, mert mégis képtelenség, hogy Juliská­tól hasznot huzzunk. Egy ajándékot sürgősen vi­szonozni haksonló értékűvel olyan durvaság, mint visszaküldeni. De a megajándékozott is kényel­metlenül érzi magát a lekötelezettségében. Hal­lottál arról a néger törzsfőnökröl, aki nagy szí­vességet tett egy európai utazónak, aztén egyszer egy tüt kért tőle, egyszer egy cigarettát anélkül, hogy szüksége lett volna rá, csak azért, hogy men­tesítse az európai lelkiismeretét a hála gyötrő tar­tozásától? Micsoda finomságra vall az ilyesmi. — Elég az hozzá, igyekeztünk kedvesok lenni Juliskával. Többször meghívtuk ebédre. El Is jött. de csak egyszer. Különben ezen vagy azon az ürügyön kimentette magát, öf nem kötilc társadal­mi szabályok, ö nem „úriasszony." ö lélek. Sötét, fsős téli estéken toppan be hozzánk váratlanul és aztán, sokszor hónapokig nem hallunk felőle. Cso­dálatos azonban, hogy mindig jókor jön. Éppen lázasak vagvunk, nincs melletlünk senki, fáj a tor­kunk. Juliska narancsot hozott, kinyomja a levét, megitat vele. Vagy éppen műtét előtt állnnk. Más­nap ő ül ágyunk mellett, mikor fölébredünk a nar­kózisból. Vagy eltemetjük valakinket, Juliska

Next

/
Oldalképek
Tartalom