Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

DttMAGYARORSZAG Vasárnap, 1954 március 25. . . . » . « 22., k. em, Telefont k«lcs»nk«nyvUir és Jegyiroda : Arodl uccu 8. Teleion : 13-00. Nyomda : Lllw LinAt acen 19. Telefont TATlrnd «t icim MinmayanimzAaitseaed Ara 20 (U16r X. évfolyam, 68. sz ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken és Biidapeslrn 5.00,RUlf«ldttn 0.40 pengd. * Egyes szAm Ara héík»*nap 12. vasár. llnnoonnn 20 Ilii. Hlrdetéaek fel-vétele tarlla szerint. Meqle. lenlk hMIO klvélelével •xnonn«« rAnnrl Politika és művészei Sem tétlenséggel, sem félmunkával nem leKet megvádolni azt a törekvést, amelyik a társadalom államosítását tűzte ki feladatául. Ami másutt egy csapásra végbement, az nálunk esetleg — évekig tartó fejlődésnek tárgya marad, ami másutt rubato valósult meg, az nálunk az allegro tempójában halad a végkifejlet felé, de ez ne<m a műfajnak a különbsége, nem a formáé és a tartalomé, hanem egyedül a tempóé csupán. „Keleten nőtt törzsöke fánknak" s talán atavisztikus keleti vonás tart vissza még attól is, hogy a nyugati szellemtől való elfordulásban mértéket tartsunk a történelemmel és lépést az idővel. A társadalom államosításának feladata elérkezett az irodalom elé. Nem szabad tagadni: a politika vezérkara a hadsereg felkészültségéhez és erejéhez méltó erődítéshez érkezett meg. Az irodalom vára előtt táboroz most a politika hadserege. A jelenség maga se nem uj, se nem meglepő. A politika mindig propaganda-eszközéül tekintette a művészetet. Az ősi népek tömegtánca — politikai aktus is volt. A törzsi összetartozásnak legprimitívebb, de leghatalmasabb konzerválója volt a törzsek tánca és zenéje. A zene az emberiség őskorában szociális szerepet töltött be. A politika az első törzsi szervezkedésektől a mai államhatalmi berendezkedésekig a művészet minden ágát agitatórikus eszköznek tekintette. A politika nem rendült meg, de felhasználta a hallgató és szemlélő megrendülését, a politika nem hatódott meg soha, de a tömegek elérzékenyűlésének eszközét a maga kezébe akarta tartani mindig, a politika soha nem lelkesedett, de bilincsen és puskaporon kívül semminek nem köszönhet annyit, mint a művészetek lelkesítő hatásának. Lehet-e tehát csudálkozni azon, Ha a művészettel szemben a politika mindig szívesen töltötte be a kitartó szerepét. A konstruktív művészet dogmatikusai megvetik a szórakoztató, a vigasztaló, a l'a r t p o u r l'a r t művészetet, mert — szerintük, — csak az az igazi művészet, amelyik a kor minden alapvető problémájával szemben állást foglal, amelyik a kor feladatait nemcsak felismeri, de vallja és v á 1 l'a 1 j a is, amelyik az igazságosabb és emberibb jövő kiépítésében méltó szerepet igyekszik betölteni s elveti magától a gyönyörködtetés narkotizáló s a kötelességekről és kötelességteljesitésről a figyelmet elterelő hivatását. Ez a művészi elv sokkal inkább lehet program és hitvallás, mint kritika. Az a művészet, amelyik csak gyönyörködtet és csak szórakoztat a maga feledtető és narkotizáló hatásával épugy a politika szolgálatában áll, mint akár a legkonstruktivebb és legmaibb képvers. Van politikai irányzat, amelyiknek az a célja, hogy az embert figyelmeztesse kötelességeire az emberiséggel és a jövendővel szemben s van politikai irányzat, amelyiknek hatalma abban gyökerezik, hogy a tömegek n e ébredjenek szociális kötelességeik tudatára s n e ébredjen és n e ébredhessen fel bennük a társadalmi lelkiismeret szava. A politika nem egysíkú és nem lehetnek egysíkúak eszközei sem. De ha az egyik politikai irányzatnak joga van segítségül hívni az ébresztő, a felrázó művészet alkotásait, akkor el kell ismernünk annak a politikai törekvésnek jogosultságát is, amelyik a művészetek gyönyörködtető, vigasztaló, simogató és narkotizáló hatását a maga propagandaeszközének, a maga uralmi berendezkedése támaszának tekinti. Világszemlélete, művészi hitvallása és szociális lelkiismerete szerint itélkezhetik mindenki politikai törekvések és műalkotások felett, de azt be kell látni, hogy amíg a politika a társadalom legnagyobb mozgatója marad, addig soha nem fog lemondani leghatásosabb agitátorának, a művészetnek segítségéről. A kultura foka s a lelkiismeret szabadságának engedélyezett mértéke szabja azután meg, hogy a művészi alkotó erő a politika borsóján térdepelve tud-e álmodni s tud-e valamit megvalósítani álmaiból. A vádak Schreckschmup k-jától a diktatúrák himnuszáig hosszú az ut, de rövid a távolság: A politika ma azt követeli az irodalomtól^ hogy az építészet és szobrászat monumentális feladatait vallja és vállalja. Az építőművészet érzékelteti legjobban az állami tekintélyt s a szobrászat az elhalt hősöknek, uralkodóknak és hadvezéreknek őrzője és magasztalója. Az irodalom ráterelhetné a figyelmet a szociális kötelességekre, a társadalom problémáira, a haladás feltételeire, az emberiség boldogitásának feltételeire s ehelyett azt kívánják, hogy magasztalja a tekintélyt, mint a szobrász és védvén őrizze a tekintélyt — töltse be hivatását, mint az építész. Más az irodalmi tanács és más az irodalom tanácsa: Az egyik az Óceán, a másik a töltés. Az egyik a lelkiismeret harangja, a másik az elnök csengője. Az olasz korporációs parlament Vasárnap tarifák meg a szavazást (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik: Olaszország vasárnap fasisztaparlamentet választ Az uj parlament lesz Olaszország első korporációs varlamentie. A szavazócédulán ez a kérdés szerepel: „Jóváhagyja-e ön a fasiszta nemzeti nagytanács által ldjelöH képviselők névsorát?" A kérdésre csak igennel, vagy nemmel lehet felelni. A szavazás titkos. Azt hiszik, hogy a szavazás egyhangú lesz. Egyre jobban kiélesedik a cse$-lengyen konfliktus A lengyel kormány megtorló intézkedéseket foganatosított — A varsói csei> követet "Prágába rendelték (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A csehlengyel konfliktus a két ország közötti nyilt háborúskodásra vezetett. A lengyel kormány a csehországi lengyel kisebbségek elleni terror miatt megtorló intézkedéseket tett. Megvonta három vezető cseh lap postai szállítási jogát és elrendelte, hogy Lengyelország területéről ioloncőljanak ki husz cseh állampolgárt, köztük több tekintélyes gazdasági, kereskedelmi és iparvállalat vezetőjét, igy a Skoda-gyárak varsói igazgatóját is. Szombaton este a konfliktus ügyében szenzációs fordulat történt. A prágai kormány hazarendelte Girsa varsói követet, aki elutazása előtt kijelentette, hogy jelentéstétel és uj utasítások átvétele végett utazik Prágába. Exhumálták Stavisky holttestét Londonban megtalálták Stavisky elzálogosított drágaköveit (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Achamoníx-i temetőben szombaton kibontották Stavisky koporsóját. Az exhumálás tizfokos hidegben ment végbe. A vizsgálóbíró mindenekelőtt megállapította, hogy tényleg az öngyilkos fezőrkirály holtteste fekszik a koporsóban. A koporsót ezután vonatra tették t's Pdrisba szállították, ahol most másodszor is felboncolják. A Stavisky-ügyben szombaton szenzációs fordulat történt. Az egyik londoni zálogházban megtalálták Stavisky drágaköveit. Az ékszereket Romigno titkár felesége és több bűntársa zálogosította álnevek alatt. A megtalált ékszerek 10 millió frankot érnek. Bizonyosra veszik, hogy Pdrisban rövidesen több letartóztatás lesz. A hadügyminiszter rendeletére Bardy de Fourton tábornokot törölték a hadsereg mm közül. A tábornok ellen tegnap a Stavisky-Agybői kifolyólag bűnvádi eljárást indítottak. Doumergue rádióbeszéde Pdris, március 24. Doumergue miniszterelnök szombaton este rádió utján a nemzethez beszédet intézett. Kiemelte, hogy a kormány legfőbb feladatai közé tartozik a szenvedélyek lecsendesítése és a vétkesek szigorú megbüntetése. Az igazságszolgáltatás és az erkölcsi gyógyítás személyebre való tekintet nélkül folyamatban van. Helyre kell állítani a tekintélyt és vissza k®», térni a fegyelemhez. Felhívta a francia népet legyen segítségére annak a csodának beteljesítésében. hogy Franciaország pénzügyi helyzetét ugyanazzal az egységgel állítsa talpra, amely lehetővé tette a mairnei döntő talppaállást.