Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

DttMAGYARORSZAG Vasárnap, 1954 március 25. . . . » . « 22., k. em, Telefont k«lcs»nk«nyvUir és Jegyiroda : Arodl uccu 8. Teleion : 13-00. Nyomda : Lllw LinAt acen 19. Telefont TATlrnd «t icim MinmayanimzAaitseaed Ara 20 (U16r X. évfolyam, 68. sz ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken és Biidapeslrn 5.00,RUlf«ldttn 0.40 pengd. * Egyes szAm Ara héík»*­nap 12. vasár. llnnoonnn 20 Ilii. Hlr­detéaek fel-vétele tarlla szerint. Meqle. lenlk hMIO klvélelével •xnonn«« rAnnrl Politika és művészei Sem tétlenséggel, sem félmunkával nem le­Ket megvádolni azt a törekvést, amelyik a társadalom államosítását tűzte ki feladatául. Ami másutt egy csapásra végbement, az nálunk esetleg — évekig tartó fejlődésnek tárgya marad, ami másutt rubato valósult meg, az nálunk az allegro tempójában ha­lad a végkifejlet felé, de ez ne<m a műfajnak a különbsége, nem a formáé és a tartalomé, ha­nem egyedül a tempóé csupán. „Keleten nőtt törzsöke fánknak" s talán atavisztikus keleti vonás tart vissza még attól is, hogy a nyugati szellemtől való elfordulásban mérté­ket tartsunk a történelemmel és lépést az idő­vel. A társadalom államosításának feladata el­érkezett az irodalom elé. Nem szabad tagad­ni: a politika vezérkara a hadsereg felkészült­ségéhez és erejéhez méltó erődítéshez érke­zett meg. Az irodalom vára előtt táboroz most a politika hadserege. A jelenség maga se nem uj, se nem meglepő. A politika mindig pro­paganda-eszközéül tekintette a művészetet. Az ősi népek tömegtánca — politikai aktus is volt. A törzsi összetartozásnak legprimití­vebb, de leghatalmasabb konzerválója volt a törzsek tánca és zenéje. A zene az emberiség őskorában szociális szerepet töltött be. A po­litika az első törzsi szervezkedésektől a mai államhatalmi berendezkedésekig a művészet minden ágát agitatórikus eszköznek tekin­tette. A politika nem rendült meg, de felhasz­nálta a hallgató és szemlélő megrendülését, a politika nem hatódott meg soha, de a tö­megek elérzékenyűlésének eszközét a maga kezébe akarta tartani mindig, a politika soha nem lelkesedett, de bilincsen és puskaporon kívül semminek nem köszönhet annyit, mint a művészetek lelkesítő hatásának. Lehet-e tehát csudálkozni azon, Ha a mű­vészettel szemben a politika mindig szívesen töltötte be a kitartó szerepét. A konstruktív művészet dogmatikusai megvetik a szórakoz­tató, a vigasztaló, a l'a r t p o u r l'a r t mű­vészetet, mert — szerintük, — csak az az igazi művészet, amelyik a kor minden alap­vető problémájával szemben állást foglal, amelyik a kor feladatait nemcsak felismeri, de vallja és v á 1 l'a 1 j a is, amelyik az igaz­ságosabb és emberibb jövő kiépítésében méltó szerepet igyekszik betölteni s elveti magától a gyönyörködtetés narkotizáló s a kötelessé­gekről és kötelességteljesitésről a figyelmet elterelő hivatását. Ez a művészi elv sokkal inkább lehet program és hitvallás, mint kritika. Az a művészet, amelyik csak gyö­nyörködtet és csak szórakoztat a maga feled­tető és narkotizáló hatásával épugy a poli­tika szolgálatában áll, mint akár a legkon­struktivebb és legmaibb képvers. Van po­litikai irányzat, amelyiknek az a célja, hogy az embert figyelmeztesse kötelességeire az emberiséggel és a jövendővel szemben s van politikai irányzat, amelyiknek hatalma abban gyökerezik, hogy a tömegek n e éb­redjenek szociális kötelességeik tudatára s n e ébredjen és n e ébredhessen fel bennük a társadalmi lelkiismeret szava. A politika nem egysíkú és nem lehetnek egysíkúak esz­közei sem. De ha az egyik politikai irányzat­nak joga van segítségül hívni az ébresztő, a felrázó művészet alkotásait, akkor el kell is­mernünk annak a politikai törekvésnek jogo­sultságát is, amelyik a művészetek gyönyör­ködtető, vigasztaló, simogató és narkotizáló hatását a maga propagandaeszközének, a ma­ga uralmi berendezkedése támaszának tekinti. Világszemlélete, művészi hitvallása és szo­ciális lelkiismerete szerint itélkezhetik min­denki politikai törekvések és műalkotások fe­lett, de azt be kell látni, hogy amíg a politi­ka a társadalom legnagyobb mozgatója ma­rad, addig soha nem fog lemondani leghatá­sosabb agitátorának, a művészetnek segítsé­géről. A kultura foka s a lelkiismeret szabadságá­nak engedélyezett mértéke szabja azután meg, hogy a művészi alkotó erő a politika borsóján térdepelve tud-e álmodni s tud-e valamit megvalósítani álmaiból. A vádak Schreckschmup k-jától a diktatúrák himnuszáig hosszú az ut, de rövid a távolság: A politika ma azt követeli az irodalomtól^ hogy az építészet és szobrászat monumentá­lis feladatait vallja és vállalja. Az építőművé­szet érzékelteti legjobban az állami tekintélyt s a szobrászat az elhalt hősöknek, uralkodók­nak és hadvezéreknek őrzője és magaszta­lója. Az irodalom ráterelhetné a figyelmet a szociális kötelességekre, a társadalom pro­blémáira, a haladás feltételeire, az emberi­ség boldogitásának feltételeire s ehelyett azt kívánják, hogy magasztalja a tekintélyt, mint a szobrász és védvén őrizze a tekintélyt — töltse be hivatását, mint az építész. Más az irodalmi tanács és más az irodalom tanácsa: Az egyik az Óceán, a másik a töltés. Az egyik a lelkiismeret harangja, a másik az elnök csengője. Az olasz korporációs parlament Vasárnap tarifák meg a szavazást (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ró­mából jelentik: Olaszország vasárnap fasiszta­parlamentet választ Az uj parlament lesz Olasz­ország első korporációs varlamentie. A szavazó­cédulán ez a kérdés szerepel: „Jóváhagyja-e ön a fasiszta nemzeti nagytanács által ldjelöH kép­viselők névsorát?" A kérdésre csak igennel, vagy nemmel lehet felelni. A szavazás titkos. Azt hiszik, hogy a szavazás egyhangú lesz. Egyre jobban kiélesedik a cse$-lengyen konfliktus A lengyel kormány megtorló intézkedéseket foganatosított — A varsói csei> követet "Prágába rendelték (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A cseh­lengyel konfliktus a két ország közötti nyilt há­borúskodásra vezetett. A lengyel kormány a csehországi lengyel kisebbségek elleni terror miatt megtorló intézkedéseket tett. Megvonta három vezető cseh lap postai szállítási jogát és elrendelte, hogy Lengyelország területéről iolon­cőljanak ki husz cseh állampolgárt, köztük több tekintélyes gazdasági, kereskedelmi és iparvál­lalat vezetőjét, igy a Skoda-gyárak varsói igazgatóját is. Szombaton este a konfliktus ügyében szenzá­ciós fordulat történt. A prágai kormány haza­rendelte Girsa varsói követet, aki elutazása előtt kijelentette, hogy jelentéstétel és uj utasí­tások átvétele végett utazik Prágába. Exhumálták Stavisky holttestét Londonban megtalálták Stavisky elzálogosított drágaköveit (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: Achamoníx-i temetőben szomba­ton kibontották Stavisky koporsóját. Az exhumá­lás tizfokos hidegben ment végbe. A vizsgáló­bíró mindenekelőtt megállapította, hogy tényleg az öngyilkos fezőrkirály holtteste fekszik a ko­porsóban. A koporsót ezután vonatra tették t's Pdrisba szállították, ahol most másodszor is fel­boncolják. A Stavisky-ügyben szombaton szenzációs for­dulat történt. Az egyik londoni zálogházban megtalálták Stavisky drágaköveit. Az ékszere­ket Romigno titkár felesége és több bűntársa zá­logosította álnevek alatt. A megtalált ékszerek 10 millió frankot érnek. Bizonyosra veszik, hogy Pdrisban rövidesen több letartóztatás lesz. A hadügyminiszter rendeletére Bardy de Fourton tábornokot törölték a hadsereg mm közül. A tábornok ellen tegnap a Stavisky-Agy­bői kifolyólag bűnvádi eljárást indítottak. Doumergue rádióbeszéde Pdris, március 24. Doumergue miniszterelnök szombaton este rádió utján a nemzethez beszédet intézett. Kiemelte, hogy a kormány legfőbb fel­adatai közé tartozik a szenvedélyek lecsendesí­tése és a vétkesek szigorú megbüntetése. Az igazságszolgáltatás és az erkölcsi gyógyítás személyebre való tekintet nélkül folyamatban van. Helyre kell állítani a tekintélyt és vissza k®», térni a fegyelemhez. Felhívta a francia népet legyen segítségére annak a csodának beteljesí­tésében. hogy Franciaország pénzügyi helyzetét ugyanazzal az egységgel állítsa talpra, amely lehetővé tette a mairnei döntő talppaállást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom