Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-23 / 66. szám

4. DÉl. MAG7ARORSZÁG 1934 március 23. A kereskedők és iparosok a városi tisztviselők u?abb illetménycsökkentcse ellen Tiltakozás a kereskedelmi ésiparkamara ülésén (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Beszámolt a Délmagyarország arról, hogy a városi tisztviselők ujabb illotménycsökkentósének terve milyen nagy nyugtalanságot keltett a városházám. A belügyminiszter terve, amelynek megvalósítása — mint ismeretes — évi 105.000 pengővel csökkentené a városi alkalmazottak pótilletménycit, nemcsak az elsősorban érdekelt tisztviselők körében keltett izgalmat, hanem a város kereskedő- és iparostársadalmában is. A kérdéssel a kereskedelmi és iparkamara március 27-re összehívott teljes ülése i« foglalkozik. Iritz Béla kamarai tag az alábbi indítványt nyújtotta be a kamara elnökségéhez: „Indítványozom, mondja ki a kereskedelmi és iparkamara teljes ülése, hogy tiltakozását fejezi ki a kormánynál a Szeged városi tisztviselők városi pötilletményének csökkentése ellen. A városi tisztviselők fizetésének osökkentése bénitói ag hatna az amúgy is a tönk szélén álló szegedi kereskedőkre és iparosokra. A tisztviselőket a váras közgyűlése azért részesítette pótilletmérryben, mivel a városi tisztviselőknél nincs automatikus előlépés és a közgyűlés a pótilletménnyel kívánta némiképen kárpótolni őket az előlépés hiányáért. A városi tisztviselők igen nagy százaléka mág^a pótilletménnyel sem élvez oly illetményt, mint amilyen fizetést állami szolgálatban élvezne. így a városi tisztviselők hátrányosabb helyzetben vannak, mint az állami tisztviselők, a már többször lecsökkentett fizetésükből csak a napi legszükségesebb létfenntartási cikkeket szerezhetik be, ruházati és egyéb cikkek beszerzése jövedelmükből már nem telik. Azzal az évi 105.000 pengővel, amelyet a belügyminiszter terve szerint elvennének a városi tisztviselőktől, a szegedi kereskedők és Iparosok, de a gazdatársadalom forgalma is csökkenne, ami a szegedi kereskedők és iparosok tönkrejutását siettetné." .. ..A TUDÓS, AZ UJSZULOTT ES A PARAGRAFUS (A Délmagyarország munkatársától.) A tudósok é<s művészek sohasem tudtak tökéletesen beleilleszkedni a társadalmi szokások és korlálok közé szorított rendjébe. A művelődéstörténet ezer és ezer olyan összeütközést jegyzett fel, amelynek hőse valamelyik művész vagy tudós. A kutatás, az alkotás lázában elveszti minden más jelentőségét, csak a cél kap fokozott értelmet Az egyik világhírű szobrászról Jegyezte fel a müvészettörténelem, hogy modelljét formálisan keresztrefeszitette, amikor a keresztfán szenvedő Krisztus alakjához végzett stúdiumokat. A modellt az alkotás ihletett lázába» a kereszten felejtette és csak"ákkor eszmélt fel, amikor a szerencsétlen ember az eszméletét elveszítette. A szobrász ellen megindult az eljárás, de azután — mivel hasonló kísérleteik céljaira modellt többé nem kaphatott, — a művész önmagát feszitette keresztre és a világhírűvé vált Krisztusszobrot mégis elkészítette. Sok olyan esetet jegyzett fel a kultúrtörténet, amikor a kutató orvosok önmagukat oltják be veszedelmes betegségek csiráival, hogy igy tanulmányozzák a gyilkos kórt. Közben megfeledkeznek minden másról, igy arról is, hogy saját életük forog kockán, vagy azoknak az életét sodorják veszedelembe, akik talán épen a legközelebb állnak a szivükhöz. A kihágást törvény egyik határozott rendelkezéséiről feledkezett meg az a fiatel szegedi orvos, akinek az esetéről sokat bestéinek mostanában orvosi és a — közigazgatáai körökben. A fiatal és nagy főlkészültségű orvos, aki a szegedi nőgyógyászati klinikán működik, tudományos munkásságával már többször fölhívta a szakkörök figyelmét. A közelmúltban a Somogyi-telepre hívták egy nehezebb „esethez". Az anyának szerencsére nem történt komolyabb baja, az újszülött azonban csak néhány percig élt. A fiatal orvos megvizsgálta az újszülött holttestét és megállapította, hogy egészen ritka torzszülöttet segített a világra. Tudományos szempontból rendkívül érdekes példány, nagy kár lenne, ha elkallódna, ha nem konzerválhatnák a kutatás számára. A fiatal orvost elfogta a kutatás, a felismerés láza. Megfeledkezett mindenről, szabályról, formaságokról, csak a tudományos ritkaságot látta a kis torzszülött tetemében. Gondosan becsomagolta, azután — elrejtette orvosi táskáidban és anélkül, hogy tervéről tájékoztatta volna az érdekeltekot, a betegágyas anyát, vagy az apát, elbúcsúzott és vitte magával a tudományos kincset. Az eset kitudódott, hiszen senki sem csinált titkot belőle. A fiatal orvos ellen az illetékes egészségügyi hatóságok megtették a feljelentést a kihágási bíróságnál közegészségügyi kihágás címén. Ezt a kihágást azzal követte el, hogy mellőzte a kötelező tormaságokat, nem jelentette be az esetet a tisztiorvosnak, a kis halottat elvonta a halottkém! vizsgálat elől, nem állíttatott ki halotti bizonyítványt, nem szerezte meg a közegészségügyi hatóság engedélyét a holttest elszállításához. A törvény ugyanis nem ismer torzszülöttet, nem ismer tudományos esetet, a törvény egyszerű halottnak tekinti ezt a kis torzszülöttet is, aki talán osak egyetlen percig élt és aki éppen azért keltette fel a tudós érdeklődését, mert alig hasonlított a normális újszülöttekhez. Az eljárás megindult a fiatal orvos ellen, aki azóta ráeszmélt a mulasztásra és jóvátett mindent. A következmények természetesen nem lehetnek komolyak, mert hiszen a jóhiszeműség kétségtlcn, az enyhitő körülmények pedig olyan súlyosak, hogy erősen a tudós javára billentik Justitia istenasszony mérlegének serpenyőjét. Két legény a bálban (A Délmagyarország munkatársától.) Á mult év őszén legény gyilkosság történt Dorozsmán. Ifj. Sándor Imre dorozsmai legény agyonszúrta Monostori Mihály nevü legénytársát. A gyilkosság féltékenység miatt történt. Monostori Mihály annak a leánynak udvarolt, akinek régebben ifj. Sándor Imre. Azon a napom bál volt, ahol Monostori is megjelent a leánnyal. Sándor Imre a bálon belé akart kötni Monostoriba. Bál után azután megleste a vetélytársát és egyetlen késszurással megölte. Az ügyészség 'szándékos emberölés büntette miatt emelt vádat ellene. A törvényszék Sándort 10 esztendei fegyházra itélte. Fellebbezés folytán csütörtökön került az ügy az ítélőtábla Kovács-tanácsa elé, amely az elsőblróság Ítéletét helybenhagyta* 122 PENGŐ ELTITKOLT KLETEKÉRT: 230 PENG0 . BUNTETES ES 610 PENG0 BIRSKG (A Délmagyarország munkatársától.) A szeged: törvényszék Habermann-tanácsa csütörtökön egész délelőtt tárgyalta Kriszta Demeter és társai adócsalási ügyét. Az volt a vád, hogy a kincstárt 122 pengő illetékkel tudatosan megkárosították egy adás-vételi ügyletből kifolyóan. Kriszta Demeter és felesége évekkel ezelőtt megvásárolta Gozdanovits Kálmá«né temetkezési Intézetét 12.000 pengőért. A vételárból előle gk épen lefizettek 3400 pengőt. Később elkészítették a szerződést és akkor közös megegyezéssel 8600 pengőben tüntették fel a "ételárat Természetesen kevesebb illetéket is róttak le. A dolog azonban kitudódott és Krisztáék elten megindult az eljárás. A csütörtöki fő tárgy adáson Kriszta és felesége tagadta bűnösségét Gozdanovitsné ellenben beismerő vallomást tett. A bíróság sóik tanút halgatott ki, ezek közül többen mentő, mások terhelő vallomást tettek. A bíróság végül is mindhármuk bűnösségét .negál lapította és Kriszta Demetert 100, Kriszta Demeternét 80, Gozdanovits Kálmánnét 50 pengő pénzbüntetésre. mindhármukat pedig az eltitkolt 122 pengő illeték ötszörösének. 610 pengőnek a megfizetésére itélte. Asz olvasó rovata A tatarozás! Kölcsön Mélyen tisztelt Szerkesztő tv! Azon szerencsétlen háztulajdonosok közé tartozom, akik túlságosan felértékelt és nem adómentes házat vettek. A helyzet most még rosszabbra fordult: a lakbérek estek, az adók emelkedtek. Az adó mellett a bankteher is nyom. Ebben a helyzetben örültünk annak, hogy tatarozás! hitelt nyújtanak. Legalább avult házainkat modernizálhatjuk, mert a fürdőszoba nélküli lakást ma alig lehet kiadni. Sajnos, arra a keserves csalódásra ébredtünk, hogy arra a házra, amelyiken teher van, nem adnak tatarozási kölcsönt. Igy nem tatarozhatunk, lakásainkért még kevesebb bért kaphatunk, oda fogunk jutni, hoffy a bar.k elárverezteti a házat. Ha a lakbérekkel arányosan esett volna a kamatláb és az adó is, egyetlen szavunk sem lenne. Azt kérdem: azok a háztulajdonosok, akiknek tehermentes az ingatlanuk, jobban reávannak szorulva a kölcsönre, mint mi? Akinek nincs teher a házán, az amúgy is kaphat annyi kölcsönt, amivel rendbehozathat ja ingatlanát. Kérem az illetékes köröket, hassanak oda, hogy azok a háztulajdonosok, akik kimutathatólaR fizetni tudják a kamatokat, a régi adórészleteket és az uj kölcsönt, kapjanak tatarozás! kölcsönt. Ez volna az igazságos cselekedet. Tisztelettel: Egy háztulajdonos. i Szögi Sándor sütőmester a maga, családja és rokonsága nevében fájdalomtól megtört szívvel, de a Mindenható bölcs akaratában való megnyugvással jelenti, hogy a legjobb feleség, anya és nagyanya Siöífl SöndoriiÉszöi.Sieles Elei a haldoklók szentsége által megerősítse 1934 március 21. napján este 10 órakor életének 62-ik évében, boldog házasságának 40-ik évében, nemes lelkét visszaadta jóságos Teremtőjének. Kedves halottunkat március 23-án d. u. fél 5 órakor temetjük a Szeged-felsővárosi gyevi temető halottasházából a róm. kath. egyház szertartása szerint. Az engesztelő szentmise áldozatot március hó 26-án d. e. 8 órakor mutatjuk be a felsővárosi templomban. Szeged, 1934 március 22. Amilyen négy volt Neked «fö d> srenrodése«, olyan nagy egyen az «pl bo t!og«Agod. Tóth Istvánné szül. Szögi Ilona, Kovács Islvánné szül. Szögi Mária, Szögi Sándor, Béla, Géza, Antal. Etelka, Irénke, gyermekei; Tóth István és Kovács István vejei, Kovács Pistike unoka és a gyászoló