Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-23 / 66. szám

m 's V DEM AG YflKORSZAG SZEGED, SzMfcMZtOaCg; Somogyi nccn Z2.,l.em,Telefon: 23-35.^Kladöhlvnlal kijlcsünkisnyvtár é» (egyiioda s Aradi ucca 8. Tclolon : 13-00. — Nyomda : Lijw Llaót ucca 19. Telelőn = 13^oft. TAvIrntl é*Jevélcl0U DélningynrorMAg Szened Péntek, 1934 március 23. Ara 12 fillér X. évfolyam, 66. sas ELŐFIZETÉS; Havonta helyben 3.20 Vidéken «« Budapesten 3.6», kllllttlrittn Ö.4Ü penqO. Egyes szám Ara hélköz« nap 12. vnsAr- «s Ünnepnap 20 tlll. Hirdetéseit felvétele tarlla szerint. Mrnielenlk héliO kivételével nnnonln renqel A buza ára Három jegyzőkönyvet vettek fel Rómában és mindhárom jegyzőkönyv a diplomáciai tárgyalások óvatos, sokat sejtető nyelvén van megfogalmazva. Szinte azt lehet mondani, hogy maguknál a szerződéseknél többet mond a kommentár. Mussolininek a fasiszta nagytanács ülésén mondott beszéde, amely nyomatékosan hangoztatja Ausztria függetlenségét és aláhuzottan domborítja ki a Magyarországgal történt igazságtalanságokat és Magyarországnak az élethez való jogait. Aki függetlenül a kisérő jelenségektől, pusztán a szerződések szövegéből akarná megállapítani, hogy tulajdonképpen mi is történt Rómában, nem nagy eredményt tudna felmutatni. Benne van a szerződésekben, hogy barátok vagyunk, hogy a jövőben is közös megbeszéléseket fogunk folytatni a három országot közösen érdeklő kérdésekről és hogy gazdaságiakban támogatni fogjuk egymást. Hogy milyen természetű és milyen terjedelmű lesz ez a kölcsönös támogatás, azt a külön gazdasági megállapodások fogják megmondani, melyeknek határidejét a szerződések május 15-ben állapították meg. Egyetlen kifejezés, egyetlen szó van a szerződésekben, amely még -a laikus szemével nézve is, túlmegy a diplomáciai általánosságokon és bizonyos következtetést enged levonni a Magyarországot megillető támogatás természetét illetően. Ez a kifejezés, ez a szó a buza. A szemtermelés világválsága óta a búzában és egyéb gabonafélékben mutatkozó fölösleg értékesítése Magyarország legnagyobb gazdasági problémája. Ez a probléma kettős. Egyrészt el kell helyezni a termésfölösleget egy olyan időpontban, mikor a tengerentúli termelés óriási megnövekedése és az európai fogyasztóképesség- megcsökkenése folytán a gabonafélék piacán a kínálat állandóan magasan fölötte áll a keresletnek, másrészt elfogadható és olyan árat kell biztosítani a magyar gabonának, hogy a magyar gazda ne dolgozzék egyenes ráfizetésre és a magyar mezőgazdaság rentabilitása biztositható legyen. Nyilvánvaló, hogy ez a világpiaci szabad verseny mellett nem lehet lehetséges. Mi, akik magyar szemmel nézve a dolgot, sok búzát termelünk ugyan, de akiknek termelése világviszonylatban az egész termésmennyiségnek körülbelül egy százalékát teszi, a nemzetközi piacokon a buza és többi szemes termények áralakulását nem befolyásolhatjuk. Helyi eszközökkel pedig a bajon gyökeresen nem segíthetünk. Akár bolettát, akár holdankénti segélyt adunk a gazdáknak, az ehhez szükséges összeget csak a többi társadalmi osztályok megterhelésével tud;uk előteremteni. Előáll az a fonák helyzet, hogy a mezőgazdaságot és a mezőgazdasági népességet nevezzük nemzetfönntartó osztálynak, de a többi társadalmi osztályokra rakjuk rá a nemzetfönntartó elem fönntartásának terheit. Milyen lehetőségeket igér ebben a vonatkozásban az olasz-osztrák-magyar ,megállapodás? Átlagban nekünk öt millió métermázsa körül van búzatermelési fölöslegünk. Ezzel szemben Olaszországnak és Ausztriának még legkedvezőbb esetben is az évi termelési hiánya búzában meghaladja a tíz millió métermázsát. A többi gabonafélékkel együtt az a hiány még sokkal jelentékenyebb. Ugy Olaszországban, mint Ausztriában a lakosság szaporodásának arányában a szükséglet további emelkedésére kell számítani. A b a t taglia del grano következtében Olaszország szemtermelése állítólag elérte ugyan a nyolcvan millió métermázsát, de a szakértők véleménye szerint ez a tulsürűn lakott országban már egy olyan optimum, amely tovább nem fokozható. Ausztria viszont az alpesi legelőket már nem alakithatja át gabonatermelő területekké és a hóhatáron felül nem tolhatja a búzatermelés területét. A belföldön előállított gabona ára ugy Olaszországban, mint Ausztriában sokkal magasabb a világpiaci áraknál s a belföldi termelőt mindkét ország csak magas vámokkal, kontíngentálási rendszerrel és behozatali tilalmakkal tudja megvédelmezni. Kölcsönös jóakarat mellett tehát nagyon is adva van annak a lehetősége, hogy ez a két ország, amely kimondott barátsági szerződést kötött velünk, Magyarországon fedezze saját gabona termelésének hiányát és magasabb árat biztosítson a magyar gazdának, anélkül, hogy ezzel a saját mezőgazdaságának érdekeit a le£fcáekéíyebb mértékben is veszélyeztetné. Természetes, hogy a kérdésnek megvan a másik, tisztán üzleti oldala is. Ha reánk való tekintet nélkül akár Olaszország, akár Auszt- ' ria a szabad világpiacon vásárol, még ol- | csobban juthat hozzá a hiányzó gabonamennyiségekhez. Kétségtelen tehát, ha ők kötelezik magukat a magyar gabonafölöslegeknek a világpiaci árakon felül történő átvételére, azért nekünk valamelyes árat kell fizetnünk. Hogy milyen természetű és mekkora lesz ez az ár, ezt kell majd fixirozni a május közepéig megkötendő gazdaságpolitikai megállapodásokban. Elvileg természetesen nem lehet kifogásolni, ha mi is kötelezzük magunkat, hogy azokat a cikkeket, melyek nálunk hiányoznak s amelyeket mi nem állítunk elő, elsősorban attól a két országtól szerezzük be, amelyek gabonafölöslegeink át-< vételére vállalkoznak. Az viszont már ceruza és számok kérdése, hogy az érték és ellenérték milyen viszonyban állanak majd egymáshoz, és mennyiben találják meg politikailag báréti viszonyba lépett partnerek kölcsönösen gazdasági számadásukat. Nekünk a fontos az, hogy a megkötendő gazdasági megállapodások a buza útját megteremtsék. Gazdasági szempontból ez a római szerződések sarkalatos pontja. Ha ugyanis a megkötendő gazdasági megállapodások könnyebbséget tudnak teremteni a mezőgazdaság terén, ez magával hozza az egész gazdasági élet fellendülését is. Tisztán materiális szempontból ez fogja a szerződések értékét megadni és értékállandóságukat biztosítani. A képviselőház általánosságban elfogadta az egyetemi javaslatot és megkezdte husvéli vakációját A kulíuszmmiszíer elitélő nyilatkozata a diáksztrájkról Budapest, március 22. A képviselőház csütörtök délutáni ülésén folytatta a „József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem" szervezéséről szóló javaslat vitáját. B u d János volt az első felszólaló. Szerinte a javaslat a nemzeti művelődés alapköveit rakja le, a vitából a javaslattal kapcsolatban ki kell küszöbölni mindenféle politikát. A súlypont nem is azon van, hogy a reformmal mennyi lesz a megtakarítás, hanem azon, hogy mi a célja és szándéka vele a kultuszminiszternek. Bud János: Az ifjúságnak nem az a hivatása az ilyen ügyekben, hogy a törvényhozást megmozdulásaival befolyásolja és csak sajnálni lehet az ifjúságot, hogy megtévesztették különböző jelszavakkal. A javaslat nem egyszerű megtakarítási kérdés, hanem a magyar gazdaság^ élet jövő kibontakozásához és egészséges fejlődéséhez nyújt alapot. Kétségtelen/hogy'az uj egyetem csak akkor teljesiti igazi feladatát, ha nemcsak azok keresik fel, akik az államnál, vagy közületeknél kívánnak elhelyezkedni, hanem azok is, akik tanulmányaik elvégzése után visszatérnek saját gazdaságukba, vagy üzleteikbe. A magyar iövőnek minden téren jól képzett, alapos tudásu, jellemes és fegyelmezett if júságra van szüksége. Erre a javaslat minden tekintetben lehetőséget nyújt és éppen ezért örömmel üdvözli és sikert kiván a kultuszminiszter ezirányu törekvéseinek. Vázsonyi János más szemmel látja a javaslatot, mint az előtte szóló. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben követeli az önálló Széchenyi István közgazdasági egyetem megteremtését. Aggályát fejezte ki amiatt, hogy'a beolvasztás következtében a numerus clausus törvény hatását kiterjesztik majd az állatorvosi és bányamérnöki karra is, amelyekre az eddig nem vonatkozott. A javaslatot nem fogadta el. S c h a n d 1 Károly rámutatott arra, Hogy a" közgazdasági udományi kar létesítésével az volt a cél, nogy közgazdasági műveltséget ad-< Í

'anak az if jusagnak és hogy a közigazgatást özgazdasági tudományi kar létesítésével az elmúlt évben voltak bizonyos törekvések, amelyek vissza akarták fejleszteni a közgazdaság-* tudományi kart. Ezekkel a törekvésekkel szemben a mostani törvényjavaslat bizonyos nyugalmi intézkedést jelent. A javaslatot azonban nem tekinti olyannak, amely véglegesen elintézi a kérdést. Nekünk minden tekintetben magas színvonalon álló közgazdasági egyetemre, vagy ha ezt nem tud juk létrehozni, mezőgazdasági egyetemre van szükségük. Nekünk a Kelet mestereinek kell lennünk, különösen mezőgazdasági téren. Kéri, hogy az uj egyetemet nevezzék röviden „József nádor egyetemnek", mert a tervezett cim tul hosszú és nem jut benne kifejezésre az állatorvosi és erdészeti kar. A javaslatot elfogadta. M a 1 a s i t s Géza is azon a véleményen van, hogy önálló közgazdasági egyetemre van szükség, ahol a mezőgazdasági szakoktatásban legyen a hangsúly. Ki kell fejleszteni az alsófoku mezőgazdasági szakoktatást. Sürgős volna a népiskolák reformja. Meg kell szüntetni azt a visszásságot, hogy egyes helveken száznál is több gyermek van egy osztályban. H ó m a n Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter válaszolt ezután a felszólalásokra.^ — Visszautasitok minden olyan jelszót, amellyel különösen az utóbbi időben, ifjúságot "is félre akarták vezetni. Megütközéssel vettem tudomásul azokat a mozgalmakat, amelyek az ifjúság körében mutatkoztak. Bizonvos izgatásókat végeztek egyes urak az ifjnság körében. Az ifjúság az álhírek következtében legutóbb hozzá mcitntlan feivverhe^, a