Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-22 / 65. szám
SZEGED, Szerkeuztoseg: Somogyi nccn f Cllffilr itkXA mávrilic 0*> ElÖFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 22..1.em,Telefon: 23-33.^KIo<lóhIvBt«l LSUlUlIUtt^ 17J4 IllUltlUS .Vidéken 6» Budapesten 3.00,kUlf»ld«n k«lcs»nkOnyyUir é» Icgylrodn .- Aradi _ ___ (I11 ,, 6.40 penqfl. ^ Eqyes «xAm Ara hfttkttrucca 8. Telefon :13"oe- - Ny»mda JJJw arn ,u,er nap 12, vntáf és Ünnepnap 20 1111. HlrJf. é'VÍOl^yöllTS ©5 $2 deté«ek felvétele taftta szerint. Meqte« Linót ucca 19. Telefon T 13—o«. TAvIratl é* leveleim < rWiliiHMIrftn lent k h^tffl kivételével naponta renqel] R városi tisztviselők A városi tisztviselői probléma — nemcsak a városi tisztviselők problémája. A polgárság társadalmi és gazdasági rétegei összefonódtak, az egyik réteg emelkedése magával viszi a másikat is, az egyik réteg hanyatlása a másiknak is hanyatlását idézi elő. Ha a paprikatérmelők jól keresnek, akkor az ügyvéd, az orvos, a mérnök, a kereskedő és iparos is jobban keres, ha a haszonbérlők nem tudják fizetni a bért, akkor nem tudják foglalkoztatni az ügyvédet sem, nem tudnak orvost sem hivni, nem adnak munkát a mérnöknek, nem vásárolnak a kereskedőnél és nem rendelnek az iparosnál. A tisztviselői probléma ezért problémája az egész városnak. Amikor a belügyminiszter százezer pengővel akarja csökkenteni a városi tisztviselők illetményét, akkor százezer pengővel a város kereskedelmi életének, a városi polgárság gazdasági tevékenységének kereteit akarja szükiteni. Mint ahogy a háztulajdonosok a kincstár adóbeszedői — s többé-kevésbé adóbeszedő minden kereskedő és minden iparos is, — épugy a tisztviselők a kincstárnak, vagy városnak — utalványozó pénztárai: A kincstár, a város a háztulajdonosok segitségével veszi be a pénzt s a tisztviselők segitségével juttatja vissza a gazdasági élet vérkeringésébe. S amikor a tisztviselői illetményeket csökkentik, akkor nem történik más, csak az, hogy a kincstár, vagy a város bevételeinek fentartása mellett a kincstár, vagy a város által visszautalt összeg megfogyatkozik. Amit a polgárság ad, azon nem történik változás, de csökken az, amit a polgárság kap. A tisztviselői fizetéseknek törzse a legprimitívebb szükségletek kielégítésére szolgál. A lakás és az élelmezés, költsége, ez utóbbit is szerénységre és alázatosságTa nevelte az élet, mégcsak kikerül négyszer lecsökkentett fizetésből, de másra már alig jut belőle. Amit a kormány el akar venni a tisztviselőktől, az már régen nem felesleg, de ez volna már csak fedezete azoknak a szükségleteknek, amelyeknek kielégítése az ipart és a kereskedelmet foglalkoztatja. Ebből a százezer pengőből egyetlen fillér sem maradna a tisztviselők zsebében, ezt a százezer pengőt az utolsó fillérig a szegedi kereskedelem és a szegedi ipar láthatná s a szegedi kereskedelem és iparon keresztül pedig újra visszavándorolna oda, ahonnan a pénz elindult, a kincstárhoz, vagy a városi pénztárhoz. A szegedi pénzforgalmat szükiti csak ez az intézkedés, kisebb lesz a tisztviselői fizetés, de kisebb lesz a kereskedők forgalma, kisebb lesz az iparosok tevékenysége s ennek folytán kevesebb lesz a közvetett és közvetlen adóbevétel is. A tisztviselői fizetés csökkentése tehát — csökkentése az alkalmi és városi közület bevételeinek. A kincstár és a város kiadásait akarják mérsékelni s ehelyett a kincstárnak és a városnak bevételeit csökkentik. A fizetéscsökkentés tehát éppen az ellenkezőjét éri el annak, amit tervbevesz. De ha ez igy van, akkor szabad-e a tisztviselők mai életszínvonala mellett további fizetéscsökkentésre gondolni? Még ha célt érnének el vele, mégha valóságos s nemcsak pillanatnyi segítséget tudnának vele szerezni a közületeknek, akkor mée lehetne indokot találni ezekre a krudélis intézkedésekre is. De amikor a kiadás csökkentés helyett a bevételcsökkentéshez viszi közelebb az államot és a várost, akkor igazán nincs célja és nincs értelme annak, hogy az elvonhatatlan fillérek elvonásával még lejebb szorítsák s még nagyobb igénytelenségbe taszitsák a városi tisztviselők nagy számát: Nem mondjuk azt, hogy a városi tisztviselők illetményszabályzata a mai idők követelményének és a mai idők szellemének megfelel s nem állítjuk azt sem, hogy a mai helyzet egyformán védi a kisebb és a nagyobb tisztviselők jogos érdekeit. Történtek hibák a statutumok elkészítésénél s most ezek a hibák a fizetéscsökkentések sorozatai következtében hatásban és jelentőségben még megsokszorozódtak. Bizonyára ideje volna annak, hogy a kérdésnek egész komplexumát tárgyalás alá vegye a város s kiegyensúlyozza a jogosulatlan előnyöket és jogosulatlan hátrányokat. Amig ez nem történik meg, addig minden lineáris rendelkezés csak fokozza azokat a méltánytalanságokat, amelyeket a meg nem felelő szabályozás eddig is okozott. Egyelőre azonban az lenne az egyetlen segítség, ba — nem bántanák már a csökkentett, leszanált, elvont, majd újra csökkentett illetményeket s nem vennének el újra százezer pengőt a városi tisztviselőktől s a városi tisztviselőkön keresztül nem merítenének ki évi százezer pengőt a város gazdasági vérkeringéséből. Ennek a városnak már olyan kevés veszíteni valója van, hogy ezt az öszszeget is súlyosan megérezné. Ez a csökkentés sokkal több veszteséget okoz még a legridegebb kincstári szempontból is, mint amennyi hasznot lehet tőle várni, — ha fináncok tennének igazságot, még ők sem vehetnék el a városi tisztviselők utolsó szabad fillérjeit. S talán nemcsak kizárólagos fináncszempont fog érvényesülni ennek a kérdésnek elintézésénél. Pallavicini interpellációja a külpolitikai Qelyszeiröl a képviselö&áx szerdai Ülésén Megkezdték a műegyetemi javaslat tárgyalását Ujabb interpelláció a papriKarenüeletröl (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház szerda délutáni ülésének érdekessége őrgróf P a 11 a v i c i n i György interpellációja volt a külpolitikai helyzetről. Nagy érdeklődéssel hallgatták Pallavicini fejtegetéseit, bár köztudomásu volt, hogy a miniszterelnök szerdán nem válaszol az interpellációra, mert a parlamenti szokásoknak megfelelően a római tárgyalásokról előbb a képviselőház, majd a felsőház külügyi bizottságát fogja tájékoztatni. Nem lehetetlen azonban, hogy a képviselőház pénteki ülésén a miniszterelnök esetleg válaszolni fog a Pallavicini által felhozottakra. Érdeklődéssel várták Fabinyi kereskedelmi miniszter válaszát, amit Vázsonyi Jánosnak a telefon olcsóbbá tétele ügyében beterjesztett interpellációjára adott. A miniszter közölte a képviselőházzal, hogy a folyamatban levő tárgyalások befejezése után, — előreláthatólag nyolc napon belül — meggyőződése szerint közmegelégedést keltő intézkedésekről fog beszámolni. Szegedet különösen érdekli az az interpelláció, amelyet Sándor István mondott el a paprikarendeletről. Az ülésről részletes jelentésünk a következő: A szerdai ülésen először harmadszori olvasásban elfogadták a fővárosi javaslat, továbbá a Nemzeti Muzeumról és az Irodalmi és Művészeti Tanácsról szóló javaslatot. Ezután megkezdték a József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem szervezéséről szóló javaslat tárgyalását. z A javaslatot Farkas Elemér előadó ismertette, kérve a Házat, hogv a javaslatot emeljék ki a napi politika légköréből. A javaslathoz elsőnek Petrovácz Gyula szólt hozzá. A javaslat nem vezet a végleges rendezéshez — mondotta. Ugy látszik, hogy a javaslatba foglalt kényszermegoldás mögött ott piroslik mindenütt a pénzügyminiszter ceruzája. Az ifjúság mostani megmozdulását igazságosnak tartja. Tegnap a Ház megszüntette a gvüiteménvegveteinet, ezzel a javaslat egyetemi gyűjteményt létesitett, ma pedig muzeálisán akarja összevonni a heterogén természetű főiskolákat. S ö p k c z Sándor örömmel üflvözőlte a javaslatot. Sándor Pál: Mi szükség van arra, Hogy a közgazdasági egyetemet beolvasszák, hiszen fenntartása nem kerül több költségbe! Hóman kultuszminiszter: Azért van szűkség rá, hogy megmentsük! Sándor Pál: Inkább a műegyetem közgaz-t dasági szakosztályát kellett volna a közgazdasági egyetembe beolvasztani. Nem áll meg a kormánynak az az indokolása, hogy a pénzügyi1 okok kívánják a főiskolák egységesítését. A kereskedelem és az ipar lebecsülését jelenti a közgazdasági egyetemnek a műegyetembe való bekapcsolása. Ezután az elnök indítványt tett, hogy a Ház csütörtökön délután tartsa legközelebb; ülését. A napirendi vita során M ü 11 e r Antal kérte a kormánytól, hogy hosszabbítsák meg a 30 éves házadómentesseget, mert ez a kérdés 25 iparágat érint. Körmendy Mátyás kérte a pénzügyminisztert, hogy folytassa a tatarozási hitelakciót, mert különösen a vidéken ebben látja az épitőipar válságának megoldását. Egynegyed 9 órakor áttértek az interpellációkra. Pallavicini Gvörgv őrgróf Magvarország külpolitikai helyzetéről intézeti kérdést a miniszterelnökhöz. Az utóbbi idők külpolitikai eseményeivel foglalkozva, a diplomáciai viszony helvreállitását a szovjettel politikailag elhibázott, gazdaságilag elkésett lépés volt. A magyar külpolitika legnagyobb hibájának tudja be, hogy Bethlen István kormányra jutása óta Németország felé orientálódott és a magyar revíziót összekapcsolták a német reviziós törekvésekkel. A hivatalos külpolitika a leg-> utóbbi időben ugy látszik kezd eltérni ettől az iránytól, de nem teljes mértékben. Felfogasa szerint, ha a németekkel tartunk, nem üidink megvalósítani a magyar nemzeti revindikációkat. — A másik hiba, folytatta Palavicini, a? rit. hogy 1931-ben nem álUvnh Ausztria meV.t. Ha ezt megtettük. voJiia, ereszen más l:nnc ma a