Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-17 / 61. szám

DELMAGYARORSZ! SZEGED, 5zerke»zU)»«g: Somogyi uccn 22.„l.em, Telefont 23-33.^Klndrthlvoinl k01ct»nk«nyv«Ar É» Ifigylrodn : Aradi uccu l eielon: I3-00, — Nyomda s IHw l.inrti ncoa 1». Telefon » TAvtrntl é* levélcím r DélmanyaronzAq Szeged Kultúrpolitika Valamennyi számottevő vidéki város köz­életének homlokterében idegenforgalmi ter­vek és meggondolások rajzanak. A legna­gyobb nehézségekkel, ugy látszik, Pécs küzd. Egy ideig ugy volt, legalább a látszat azt mutatta, hogy a Dunántul kedves kis fő­városa, amelynek kevés és keskeny főuccáin szines élet zsibong, az idén nem rendez sza­badtéri játékot. A pécsiek nem mondják, de egészen bizonyos, hogy elkedvetlenedésük­ben a tavalyi deficitnek volt legnagyobb sze­repe. Most aztán arról kapjuk a hireket, hogy mégis csak készülődnek a pécsiek, értékes zenei eseményeket készítenek elő és junius­sal szemben, amikor a tavalyi szabadtéri já­tékot rendezték, az idén szeptemberben áll­nak ki a nyilvánosság elé. Érdekes, hogy a pécsi sajtónak is milyen tevékeny szerepe van a szabadtéri játékok rendezése s általában az idegenforgalom élénkítése körül. Nem lehet elvitatni, hogy a pécsi Dóm-tér hangulatos, hogy Szeged mel­lett a másik kezdeményező Pécs volt, hogy a pécsiek eredeti utakon járnak és hogy a városok közül eddig a legnagyobb áldozatot hozták a szabadtéri játékért, amennyiben tavaly 17.000 pengőt fizettek rá. Egészen bi­zonyos, hogy az idén ez a deficit készteti tar­tózkodásra a pécsi hatóságot. Annál szárnya­lóbb lendülettel dolgozik a liberális sajtó. Fej­teget, agitál, ötleteket vet fel s porondra hivja az eszméért a pécsi közélet hangadóit. Való­ságos kis ankét kutatja most azokat a módo­zatokat, amelyek mellett az idén is rendez­hetne Pécs szabadtéri játékot s ennek az an­kétnak egyik résztvevője fejtegetései során egykori szegedi érvelésekre emlékeztető ag­godalmakat hangoztat. „Pécs kultúrpolitiká­jának, mondja ez a hozzászóló, van egy ki­rívó hibája. Nálunk a kultúrpolitika azzal kezdő dik és végződik, hogy az egyetemért a város állandóan nagy áldozatokat hoz s az épületek­be és berendezésekbe való befektetésre ren­geteg pénzt költ. Bizonyos határig indokolt is az, de viszont kulturprogram­nak igen szerény és amellett egyol­dalú. A kulturhivatásnak és propagandának a felső oktatáson kívül más célja is legyen s ezen kulturerők kitermelése legalább olyan értékes feladat, mint az előbb emiitett." Szóról szóra el lehetne ezt mondani Sze­geden is. Nem hiába tartja a szólás, hogy egy város az egész világ. A pécsi beállítást gaz­dag tapasztalatok alapján mégis módosíta­nék. Amikor a szegedi közgyűlés a külön­böző jelentékeny összegeket az egyetem cél­jaira felajánlotta, senkise kifogásolta a ható­sági javaslatot. Valószínűleg igy volt ez Pé­csett is. Azzal a különbséggel azonban, hogy ott megközelítően sem költöttek annyit az egyetemre, mint Szegeden. Amikor Hóman Bálint a közelmúltban vidéki egyetemek megszüntetésének vagy csak megcsonkításá­nak a tervével foglalkozott, mindegyik vá­ros minden tőle telhetőt elkövetett, hogy egyetemét megtarthassa. Pécs kitűnő ösz­szeköttetéseivel védekezett. Ezt minden bán­tó él nélkül mondjuk. Szeged az igazságával. Ebben meg nincs kérkedés. Hiszen hogyan kérkedhetik a mai világban, akinek alig van mása, mint mindig csak — igazsága. A vá­rosok tagadhatatlanul súlyos hibákat követ­nek el. De figyelembe kell yenni, hogy fej­Szombat, 1934 március 17. Arn 12 fillér X. évfolyam, öl. sz lődni szeretnének és hogy a mi gazdaságilag és kulturailag is agyoncentralizált világunk­ban mennyire mindent el kell követniök, hogy el ne veszítsenek valahogy olyan intéz­ményt, mint az egyetem: Helyi hibák történnek s történtek itt !s és ott is. Szegednek például be kellett volna vonni a hatalmas áldozat felajánlásába a szomszédos városokat. Hiszen ahhoz, hogy a kolozsvári egyetem Szegeden épüljön fel, nagy nemzeti és szegedi érdekek mellett ma­kói, vásárhelyi, csongrádi és szentesi érde­kek is fűződnek. Mi tehát annak az okát, hogy a nagy vidéki városok háború utáni kultúrpo­litikája egyoldalúan fejlődött, végeredmény­ben nem az egyetemekért rájuk oktrojált ál­ELÚFIZETES: Havonta helyben 3.2O Vidéken éí Budapesten 3.00, kllllöldön 6.40 pennA- Egyes izAm Ara hélköz» nao 12, va«Ar- é» ünnepnap 20 >111. Hir­detések fel-vétele tarifa szerint. Meote­lenlk hétfd felvételével nnnnnía finnel dozatokban, hanem a hiperengedékeny tar-i gyalási módszer mellett az o k t r o j b a n, te­hát abban látjuk, hogy erejüket jóval meg­haladó áldozatok nélkül mellőzésben része­sülnek a városok. A hiba a rendszer­ben van. Ez ellen a rendszer ellen kell fel­venni a harcot, még pedig nem szétszaka­dozva, egymásról tudomást nem szerezve, hanem együtt. Tartósan, ahogy mostaná­ban mondani szokták, megszervezve és mél­tóságosan, de elszántan is. A győzelem egyik legnagyobb akadályt hárítaná el a városok fejlődésének az útjából. Szeged részére pedig, legalább a mai helyzet szerint, kizárólag ilyen mozgalom sikere érlelhetné meg sokirányú kultúrpolitika anyagi föltételeit. Sssombaíon aláírjak, a római egyesményí Mussolini, Gömbös és Dolliuss pénteki tárgyalásai. — Politikai össz&ang, szoros együttműködés a Górom kormány között. „Minden eszközzel tentartfák Ausztria és Magyarország 1llg~ get lenség ét" Magyarország szabad kikötöt kap Fiúméban, Ausztria Trieszt' ben. — A gazdasági delegátusok tovább tárgyalnak Róma, március 16. A három miniszterelnök csütörtökön közel három óra hosszat tanács­kozott. A tanácskozások előtt délelőtt 11 óra­kor Gömbös miniszterelnök és szűkebb kí­sérete magánkihallgatáson jelent meg Viktor Emánuel királynál, aki dezsönét adott tisz­teletükre. A kihallgatás közben érkezett meg D o 11 f u s s kancellár, akit a király ugyan­csak külön kihallgatáson fogadott. A kihallga­tás után a Palazzo Veneziában kezdődött meg a tanácskozás Gömbös, Dollfuss és Mussolini között. A konferenciát este 7 órakor fejezték bc. A Palazzo Veneziálwíl fiömbös miniszterelnök a magyar követségre ment, ahol fogadta a sajtó képviselőit. A miniszterelnök kijelentette, hogy a tárgya, lásokat politikai és elvi gazdasági kérdésekben befejezték, a megbeszéléseket a részleteket ille-i tőén folytatják. A tárgyalások érdemére vonaU kozólag a miniszterelnök ma nyilatkozott. Dip­lomáciai körökben lehetségesnek tartják, hogy a konferencia eredményének alá­írása esetleg csak szombaton törté­nik meg. Ebben az esetben Gömbös és Dollfuss meg­hosszabbítja római tartózkodását. Mit leírtaimat a J&ármas sszerszödés Poli/ihtíi és gazdasági megegyezés (Budapesti tudósítónk telcfonjeleiité*«*.) Hó­mából jelentik: Pénteken délután létrejött az olasz—magyar—osztrák hármas szerződés, amelyet szombaton délután 4 órakor fognak ünnepélyes külsőségek között aláirni. Pénteken délelőtt a három delegáció vezetői befejezték gazdasági szakértőikkel az utolsó tárgyalásokat és délután megszövegezték a Pa­lazzo Veneziában megkötendő egyezményt. Ezen az utolsó tanácskozáson nemcsak Mus­solini, Gömbös és Dollfuss vett részt, hanem a gazdasági szakértők is. A megbeszélé­sek több mint három óra hosszat tartottak. Az államfők azzal váltak el egymástól, hogy szombaton délután 4 órakor aláír­ják az egyezményt. Ezt követően Bécsben, Budapesten és Rómában nyilvánosságra hozzák a megállapodásokat. A római szerződés teljes elvi megegyezést hozott minden téren, most csak néhány gya­korlati részletkérdés végleges rendezése van hátra. Hivatalos közléseket az egyezmény tar­talmára eddig még nem tettek, annyi azonban kiszivárgott, hogy a római paktum konzultatív lesz, amely az eddig használt kétoldalú egyez­ményeken alapszik. Az egyezmény politikai TÓ­sze leszögezi, hogy a három kormány között teljes a Í iolitikai összhang az összes aktuá­is kérdésben és a jövőben Ausz­tria, Magyarország és Olaszország minden uj politikai akció esetén kölcsönösen kikéri egymás vélemé­nyét, hogy azután a három állam minden téren a legszorosabb egvüttmiiködést fe jthesse ki. Nyo­matékosan hangsúlyozza a politikai rész azt is, hogy a szignatárius hatalmak minden eszközzel fenntartják Ausztria és Magyarország függet­lenségét. A megállapodás gazdasági része általános vám­politikai egyezmény, amelyben mind a három állam kötelezi magát a másik két állammal való gazdasági formák megkönnyitésére. Magyarország s/nbadkikötőt knp Fiúméban, Ausztria pedig Trieszt­ben. Az egyezmény gazdasági része ismerteti azoj kat a paktumokat, amelyeken a három állam között megkötendő kétoldalú gazdasági egyez« menyek nyugszanak és amelyeknek végleges szövegét a legközelebbi napokban a gazdasági

Next

/
Oldalképek
Tartalom