Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-02 / 49. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1934 március 2. Beszélgetés Ettore Romagnolival az uj olasz irodalomról „A magyar irók közül Olaszországban Molnár Ferenc a legnépszerűbb" (A Délmagvarország munkatársától.) A sze­gcdi Ferenc József-Tudományegyetem meghí­vására, mint ismeretes, Szegedre érkezett és az egyetem szerdai Aríosto-ünnepélyen előadást tartott Ettore Romagnoli, a kiváló olasz iró és zeneszerző és az olasz királyi akadémia neves tagja, akinek gondolatokban gazdag olasz­nyelvű előadását az ünnepély közönsége igen nagy tetszéssel fogadta. A kiváló olasz írót föl­kereste a Délmagyarország munkatársa és igen érdekes beszélgetőst folytatott vele Olaszország irodalmi viszonyairól. — Ma Olaszországban, az irodalmi életben is — mondotta — a fiatalok uralkodnak és iger nagy lendülettel, óriási lelkesedéssel in­dultak el a fejlődés utján. Irodalmi életünket most általában a nagyvonalúság jellemzi, Író­ink formában, tartalomban egyaránt erre a nagyvonalúságra törekszenek es alkotásaikkal mindinkább a nemzetközi viszonylatokhoz igyekeznek igazodni. Ezért nem Igen Írnak már rövidebb lélekzetü verseket, dalokat, elbe­széléseket — pedig régebben ezek a dolgok voltak az olasz irodalom leghűbb kifejezői — hanem inkább regényt és drámát írnak. Témá­vá lasztárokban is megérzik a nagyvonalúságra való törekvés, egyre szívesebben foglalkoznak általános, emberi problémákkal. A legfiatalabb iró-és müvészgenerácíó szócsöve az „II Sag­giiatore" című folvirat, amely készségesen en­gedi át nyilvánosságát minden újításnak, min­den uj irányban való kísérletezésnek akár for­mai. akár tartalmi téren nyilatkozzék meg a kísérletezési szándék. Megkérdeztük az őszhaju és rendkívül ro­konszenves külsejű olasz írótól, hogv n fnsciz­inus hntásaképpen lehet-e az olasz irodalom és művészetek reneszánszáról beszélni, vannak-e olyan tünetek az olasz irodalmi és művészeti életben, amelyek megújhodásról tanúskod­nak? — Erről a kérdésről ma még igen nehéz"be­ízélni — válaszolt elgondolkozva — tény az, hogy ma a faacizmus dominálja az irodalmat is, mivel azonhan az átalakulás még nem feje­ződött he teljesen, íróinknak és művészeinknek eddig talán még nem is volt alkalmuk az uj olasz szellemnek megfelelő nagyobb művészi alkotásokra. Különben nem ls tartom lldomos­nnk, hogy íróink működéséről én mondjak bí­rálatot. Az biztos, hogy jót akarnak és igen nagy lelkesedéssel dolgoznak. Ezután az iránt érdeklődtünk, hogy Olasz­országban ismerik-e a magyar Irodalmat és Idt ismernek szélesebb körökben a magyar irók közfii? — A magvar irodalmat elég jól ismerjük és nngyrabecsül jük — válaszolta —, mint ahogyan figyelemmel kísérjük minden más müveit nem­zet irodalmát is. A magyar irók közül Olasz­országlwir Molnár Ferenc a legnépszerűbb, aki­nek Lilioma és Diavolója, Ördöge igen nagy­sikerű müsordarabja a legnagyobb színháza­inknak. Az olasz közönség isfheri még Herczeg Ferencet, a régibbek közül pedig Petőfit és Aranyt. Irodalmi és színházi körökben most sokat beszélnek Madách Imréről, Az ember tracédiá iáról és valószinü, hogv igen rövid időn belül Rómában színre is kerül ez a magyar remekmű. Madách alkotásáról eddig tudtunk, igaz ugvan. hogy Olaszországban mindig ugv beszéltek róla, riiint a Faust testvérdarabjáról. Ila majd most az olasz kÖzőh«ég megismeri Az ember tragédiáját alaposnblvan, föltétlenül meggyőződik róla, hogv a FaUSt-tal való vo­natkoztatásnak semmi komoly alapja nincsen. m. 1. A két sógor elkeseredett harca bírósági csatákkal és kibéküléssel «WinA, ízletes, tiAzlasan hlszltett «•2S Raffav-étteremben cnet Olcnó montlrnncNíor. Hn'paprtkA* m nden pénteken, rendé­ikor* hfirmtlior SOolé»ben móreíkolt .'rak. Bebleve« k<r­I>A»»7«i S2 fillér. 73 Kerékpirosok! 2fttS6 viss/nvett kerékpár érkezett, közte eredeti „Pueh" és „Sltria" gyártmányok. E pépek szintén az is­mertolcsófilléres Arakon kerülnek eladásra. Külső-, belső gumik nagy tömegben, pedálok, láncok, kev hasz. már 1.80, nyereg 3.50, kormánv 2.50, ízaba­donfutó 2.20 és az összes kellékek és alkatrészek rak'ironS;inti SAndOf S<Sl>kere»k.í8 Klaa D, palota KIM u. 2 (A Délmagyar ország munkatársától.) Deutsch Gyula fakereskedő és Spitzer Je­nő becsüs, két sógor ügye került csütörtö­kön dr. Lázár Ferenc járásbiró elé. Erre a napra csak ezt az egy ügyet tűzte ki a bíróság, mert rokonokról lévén szó^ nagy harc volt várható. Deutsch Gyulái Spitzer Jenő a mult év nyarán jelentette fel. Deutsch, aki régi haragosa volt sógorá­nak, levelet irt Spitzer pártfogóinak és leveleiben »leleplezte* sógorát. Mindenkit óva intett attól, hogy támogassa Spitzert. Spitzer viszont Deutschnek irt levelet, amelyben felszólította, hogy a nyilvános­ság előtt vonja vissza állításait, mert ha nem, akkor ő is akcióba lép és elbeszéli mindenkinek Deutsch dolgait. De még mielőtt válaszolt volna, máris híresztelte Deutschról a beigért »ifjúkori dolgokat*. A levelezést régi csaták előzték meg. Spitzer megtámadta Deutschnét, Deutscn inzultálta Spitzert, per is volt a két sógor kőzött. A levelezés ügye többször becsü­letsértés és rágalmazás formájában került a járásbíróság elé. A felek kezdettől fog­va nagy vehemenciával keltek igazuk vé­delmére. A tanuk légióját jelentették be, számos beadványt intéztek a járásbíróság­hoz, azt akarták hogy a bíróság rendelje el a valódiság bizonyítását arra nézve, hogy amiket ők egymásról állítottak, az megfelel a valóságnak. A bíróság azon­ban nem rendelte el a bizonyítást, mert sem közérdeket, sem jogos magánérde­ket nem látott fennforogni, ellenben bizo­nyítást rendelt el a kihívó magatartásra nézve. A csütörtöki tárgyaláson felvonultak a tanuk. A vádlottak beismerték a terhükre rótt cselekményeket, mindegyik azzal vé­dekezett, hogy a másik volt a kezdemé­nyező. A tárgyalás izgalmas és hosszú jelenetekben bővelkedett. Mindegyikük öt percet kért a bírótól, hogy megvilágítsa az ügy hátterét. A biró többizben megkí­sérelte, hogy a feleket kibékítse. A tárgyalás reggel kilenc órától félket­tőig tartott és végül is sikerült a bírónak az ádáz ellenfeleket kibékíteni. Kölcsönö­sen bocsánatot kértek egymástól; nyilat­kozatokat adtak és kijelentették, hogy helyreállítják egymás becsületét. A bíró­ság ezek iitán a további eljárást megszün­tette. Két beteg kislány és 5 pengő gyorssegély (A Délmagyarország munkatársától.) Leve­let kézbesített a posta a Délmagyarország-nak. Ambrus Ferenc, Szatymazi-ucca 20. szám alatti lakos irta, hogy Magdolna nevü kisleá­nya vörhenyben megbetegedett és a fertőző betegség ellenére a kisleányt otthon hagyták a lakásban a többi egészséges kistestvéreivel egy fedél alatt. Azt panaszolja a továbbiakban, hogy nincs más jövedelme csak a népkonyha és Triavi 15 pengő, ebből is 10 pengő lakbérre kell. „Az egyik kisleányom beteg lett 16-án, — irta a levelében Ambrus Ferenc —, a másik 19-én, a feleségem 20-án, én elmentem ezután a népjóléti hivatalhoz és kértem gyorssegélyt Ez 22-én történt, mert csak hetenkint egyszer van panaszfelvétel. Kedden (17-én) azonban még nem tudhattam semmit, hogy kapok-e gyorssegélyt, vagy sem? Ez kérem egy sze­gény család sorsa Szegeden, — fejezte be so­rait. A levél után felkerestük Ambrus Ferencet la­kásán. A konyhában egy ágyban feküdt a két beteg kisleány, mindketten vörhenyben. Beteg a felesége is, valószínűleg ő is megkapta a fer­tőző betegséget. Még másik két kisleánya van Ambrusnak, azok elkülönítve a szobában tar­tózkodnak. Ambrus Ferenc minden szava ke­serűség: — Végigküzdöttem a fronton a világháborút és most hattagú családommal együtt nyomor­gok —, mondotta. Szerdán végre megkaptam az 5 pengő gyorssegélyt, de már nem tudtam arra felhasználni, amire kellett volna: a kisleá­nyom betegségének megelőzésére. Aki gyorsan ad. kétszer ad, — mondja a közmondás, de a népjóléti hivatalban előbb környezettanulmá­nyoznak. nyomoznak, pedig már öt esztendeje Ismernek, hiszen azóta vagyok népkonvhás ... Az ősszel fel is vettek környezettanulmányt rólunk és talán azt hitték, hogy az ősz óta meg­vagyonosodtam ... de elmentem könyörögni 5 pengő segélvért... Adtak végül gyorssegélyt, ne azzal a feltétellel, hogy li> kell dolgoznom. Ez nem is volna baj, de jobb lett volna, ha már egy héttel előbb megkapom a segélyt és tejet vehettem volna kisleányaimnak. Beszéltünk dr. Oláh Józseffel, a kerület tiszti orvosával, aki kijelentette, hogy annak ellenére, hogy a családfenntartó pénztári tag, megvizsgálta a beteg kisleányt és beutalta a kórházba. A gyermeket azonban nem vették fel som a gyermekkórházba, sem a gyermekkli­nikán, a belgyógyászati klinikán sem. Min­denütt azzal utasították el, hogy nincs férő­hely. A járványkórház volna még hátra az ilyen betegek elhelyezésére, de a járvány­kórházat még nem nyitotta meg a város. X Ha­tósági orvos véleménye szerint a kis Magdol­na betegsége bár fertőző, de nem túlságosan sú­lyos és a család megfelelő kitanitásban része­sült.- Különben is pénztári orvos kezeli a bete-* get. Megkérdeztük vitéz dr. Szabó Géza tanács­nokot, a népjóléti ügyosztály vezetőjét is, aki ezeket mondotta: — Amikor Ambrus Ferenc jelentkezett a ke­rületi hivatalban, — azonnal környezettanul^ mányt vettek fel. A nyomozás munkáját azon­ban megnehezítette az a körülmény, hogy a lakásba nem lehetett bemenni a ragályos beteg miatt. Ennek ellenére intézkedett a hivatal és 28-án 5 pengő gyorssegélyt utalt kl, hogy tejet vehessen Ambrus beteg kisleányának. Ezenfe­lül havonta 15 pengő keresete van az ínség­munkáknál és G személyre 27 pengő értékű népkonyhai ellátást kap. Mindebből persze tu-» dom, nem lehet megélni, de viszont a város mai helyzetében nem vállalkozhatik arra, hogy 4000 ellátatlan családot eltartson, csupán rend­szeres segélyt, támogatást biztosithat számuk­ra. Ami végűi a panasznak azt a részét illeti, hogy hetenkint csak egyszer van panaszfelvé­tel. ez nem felel meg a valóságnak, mert ngy nálam, mint a kerületi népjóléti hivatalokban mindennap déli 12 óráig van panaszfelvétel. Bécs* ka^nimodelob a legszebb tavaszi színekben. Jutányos árakon. Dr. WeSnmanné kalapszalonjában, Takaréktár ucca 2. SvábhegyiSzanafórinm (Budapest centrumától 12 pcrcre) Ideális subalpin klíma — Ideális diétás ellátás — Legnagyobb luxus — Mérsékelt árak — Kura — Sport — Szórakozás Sföszonetnullváiilfás Mindazon rokonoknak, jóbarátoknnk é*> ösmerősöknek, akik szeretett férjem el­hunyta alkalmából részvétükkel és virág­adományaikkal fájdalmamat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondok köszönetet. özv. Végh Endréné. I á

Next

/
Oldalképek
Tartalom