Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-09 / 31. szám

6. Ama DÉLMAGYARORSZAG 1934 februíf 9. hogy a tiszteletbeli doktori fogadalmát tegye le. A foga dal omtétél Után k jogi kar dékán ja a következő szavakat Intézte az uj diszdoktorhoz: — Szivből kivánom honoris causa doktor ur, kegyelmes Utam. engedje meg a Gondvise­lés, hogy még sok-sok éven át fejthesse ki ál­dásos működését a vallás, a tudomány és a haza érdekéhen. Ekkor a diszd ok toravatások rendjétől elté­rően — az égyetetni tanács tarjái nem várták be, hogy az uj díszdoktor a kézfogás aktusára elébük lép jen, hanem maguk járultak sor jában Glattfelder püspök elé, akivel a következő sza­vak kíséretében fogtak kezet: —- Honoris causa doktorrá fogadom. Dr. Széki Tibor egyelem! rektor beszéde A diszdoktöravatás megpecsételése után dr. Széki Tibor egyetemi rektor a következő be­széddel köszöntötte dr. Glattfelder Gyula me­gyéspüspökot, az egyetem uj tiszteletbeli dok­torát: — Az egyetem a maga részéről a legnagyobb kitüntetést adja, midőn díszdoktorrá avat valaki olyat, aki az Egyetem fejlesztése körül rendkívüli érdemeket szerzett, vagy aki tudományos mun­kásságával kitűnt a tudomány művelői közül. És HTÍ most mégis ugy érezzük, hogy a honoris causa doktori oklevéllel járó legnagyobb grádussal még keveset nyújtanánk Excellenciádnak, ha nem füzr nők még hozzá a mi és utódaink mélységes hálá­ját, tiszteletét és őszinte nagyrabecsülését. Mert Kegyelmes Uram, az előbb emiitett feltételektől megkívántaknál — ha azokat még a maga összes­ségében Is vesszük — sokkal többet tett. — Amint ezek az épületek sorozatukban egy közös fallal olvadnak egybe Méltóságod hajléká­val és intézményeivel, szinte szimbolizálják azt a kapcsolatot, amely egyetemünket Csanád püspö­kéhez füzi. Ezt a kapcsolatot talán még jobban megerősítette a megszálló hatalom erőszaka foly­tán Nagyméltpságodat és egyetemünket egyaránt székhelyeink elhagyására kényszerítő közös sors és még szorosabbra fűzött az azonos cél a tudo­mány és a kultura müvelése, valamint a társada­lom egységének és békéjének és ezzel a magyar nemzet jövő nagyságának a biztosítása. Kegyel­mes Uram, ennek a kapcsolatnak a tudatától in­díttatva, nemcsak egyetemünk megalapozása és újjáépítése érdekében fejtett ki áldozatos tévé­kenységet, hanem a legutóbbi időikben segítségünk­re Jött a sorsdöntő jelentőségű fáradozásaival, amelyekkel az Egyetemünk megcsorbítására irá­nyuló törekvéseket meghiúsítani és ezzel Egyete­münknek épségben maradását biztosítani méltóz­tatott — Egyetemünk tanácsa mindezeket mélyen át­érezve, a legnagyobb tiszteletének és nagyrabecsü­lésének akart kifejezést adni azzal, amidőn a szi­gorú előírástól eltérve a kézfogás ünnepi aktu­sára lelépett az emelvényről és maga járul az uj hcmoris causa doktora elé. Amidőn Nagyméltósá­godnak egyetemünk megalapozása, újjáépítése és megmentése, a tudománv müvelése, valamint az egyetemi ifjuség valláserkölcsi művelődésének előmozdítása körül szerzett igaz érdemei elisme­réséül, szeretetteljes hálánk és köszönetünk jeléül a díszdoktori oklevelet mély tisztelettel átadom, kérem az Úristent, hogy áldásos életét még több évtizeddel meghosszabbítva, tegye lehetővé érté­kes munkájának hosszura nyúló folyta th áfását egyházának javára, a magyar tudomány és kul­tura fejlődésére és a magyar haza dicsőségére. Nagy taps fogadta az egvetem rektorának be­szédjét, mely után átadta Glattfelder megyés­püspöknek a diszes kiállítású díszdoktori dip­lomát. Diplomáját átvéve dr. Glattfelder Gyula püspök a kővetkező beszéddel válaszolt a rektor üd­vözlő szavaira: — Mélyen megindulva köszönöm a figyelmet, amellyel az egyetem legnagyobb kitüntetésével fordul azok felé, akiket meg akar becsülni. Ami­kor a honoris causa doktorráavatást megköszö­nöm, hódolattal emlékszem meg a kormányzó ur őfőméltósáígának kegyességéről, hogy a megvá­lasztást jóváhagyta. És amikor az egyetem dok­torainak sorába való beiktatásomnak ezen ünne­pén a köszönetnek és figyelemnek oly nagy jelét látom, akkor nemcsak a formális, az imént felol­vasott fogadalomban tett Ígéretem tettem, hanem lelkemnek egész melegével minden tudásommal és tehetségemmel Ígérem, hogy ennek az egyetemnek hü doktora, tudományos és nemzeti érdekeinek szolgálója kívánok lenni — E diszdokt&ri oklevél az egyetem kitüntető figyelme azzal szemben, aki barátjának bizonyult. Nem akar jutalma lenni valamely teljesített mun­kának, de meg vagyok győződve, hogy az egyetem is ennek a díszdoktori diplomának az adásával szintén az élet, a lüktető élet üteméből való kap­csolatát kívánta kifejezésre juttatni. Az egyetem ne engedje meg, hogy a felelőtlen tudományok „odi viilru profanum" szellem költösazék falai közé. Értse át mindig, hogy az egész nemzetért, az egésa emberi társadalom nagy érdekeiért és eszméiért él és működik, — Viszont értse meg a társadalom, hogy az egyetem nem szferikus magasságokban trónol, ha­nem mindannyiunk drága kincse, ahonnan szünet nélkül indítják a gondolatokat és termékeny ha­tással áradnak ki az egész nemzetre és ha az egyetem igy fogja feladatát felfogni és a társa­dalom igy fog az egyetemért gondolni, akkor be­következik az, hogy a nemzet egésze és különösen jelesei, mint hatalmas fallanx fog ott állni az egye­tem osorbitatlamSága és az egyetem dicsőségének védelmére. — Ebben a gesztusban, ebben az ünnepi for­mában, amellyel az egyetem közeledik az erkölcsi tekintély képviselőjéhez, megértését és igazolását látom. Ebben a teremben a különböző tudományos irányok célkitűzéseinek az ünnepét üljük, nem tu­dom, hogy itt egymásra talált-e a hit és a tudás, nem tudom, hogy itt az erkölcs és az erő kiegyen­lítésének az ünnepét üljük-e, azt látom azonban, hogy a teologia és a jog ez Ünnepi alkalommal egymásra talált és kár karba fűzve indulnak el megbecsülve egymást és tisztelettel viseltetnék kölcsönösein egymás iránt és megcáfolhatatlan ér­demeivel szemben, öröm tölt el ennek a láttára — fejezte be nagy hatást keltő beszédjét Glattfeldet püspök —, mert tudom, hogyha ez a lelki egység megmarad, akkor nemcsak egy napnak az ünnepe lesz ez, hanem akkor ennek az ünnepnek a szelle­mében nagy reménységgel tekinthetünk a nemzet, a műveltség és az egész emberiség szebb és bol­dogabb jövőjébe. Hosszan tartó taps fejezte be a szegedi egye­tem ünnepségét. FfltRSANISRH efiDteét, tUHBfa*, diszciattokaf ^ ' ' ' ^ legnagyoM) v3,1a«*tdkhan PQttÁK Tfe*T»ft»EKttftl 1TS A niiflgalmaiotf tábornok rágalmazás! pere a görögkeleti esperes ellen Beadványok es felfefefttések a <*@r0$I«eletl plébános házasságkötése foörlfl. — A biróság lelmenfetle Nemein esperest (A Délmagvarország munkatársától) Dr. Ráday László lárásbiró előtt csütörtökön dél­előtt érdekes rágalmazási pör zajlott 'e. A per vádlottja Németh István görögkeleti magyar esperes, plébános, szentesi, sértettje Kurucz Karoly nyugállományú tábornok, ' budapesti lakó volt. A per előzménye rendkívül bonyo­lult és tulajdonképen a görögkeleti esperes há­zasságkötése körül keletkezett. Kurucz tábor­nok, aki szintén görögkeleti vallású, bejelentet­te a vegyesdandárnál, hogy Németh esperes, aki tartalékos tábori főlelkész, bár katolikus vallását elhagyta és görögkeleti lett, mégis a katolikus egyház ritusa szerint kötött Sán­dorffy Saroltával háziasságot és a házasság­kötéskor elhallgatta, hogy ezelőtt katolikus pap volt. A tábornok a bejelentéskor a közte és az esperes között lefolvt beszélgetésre hivat­kozott. hogy abból a beszélgetésből merítette ezt a tudomását. A bejelentésre az esperest igazolásra szó'itották fel. Az esperes terjedelmes Igazol6jelentést kül­dött. ebben kifogásolta Kurucz tábornok eljá­rását, a tábornokot rágalmazónak tfiöridötta és azt panaszolta, hogy a tábornok mint „hite­hagyott katolikus papról" beszélt róla. holott a tábornoknak. mint görögkeleti hivőnek tudnia kellene, hogy ő nem hitehagwtt, ha­nem megtért. A közte és a tábornok között, a tábornok pesti lefolyt beszélgetésre vonatko­zólag azt adta elő, hogy a tábornoko* ellene bosszúság vezeti, ő ezt látta rajta és ezért, amikor a tábornok házassága felől tudakozó­dott. nem elégítette ki a kíváncsiságát, ráha­gyott mindent, hogy gondoljon róla azt, amit akar. Ami viszont a házasságkötését 'ITetí, nem fedi a valóságot, hogy ő beleütközött volna a háfcas«ági törvénvbe. Az igazoló jelentésre a tábornok feljelen­téssel felelt. Az esperest hatóság előlii rágal­mazással vádolta és a járásbíróság állitjt­ta. ..Beadányában többek között azt irta, — panaszolta a tábornok —, hogy én ő. alapta­lanul megrágalmaztam, hogy „lovagiasságot parancsoló katonatiszti kardbojtot viselő tá­bornok létemre felesége becsületébe is be-i­gázoltam, továbbá, hogy én vele a családi áí­'ás ellen sértést követtem el azzal a oé­jal, hogy egy családot tönkretegyek. Németh beadványa, annak hangja — foiyratja a felje­lentes — nemcsak a becsületsértés, de a ható­ság előtti rágalmazás tényálladékát !s kime­ríteni látszik, mert valóság esetén reám nézve legalább is fegyelmi, becsületügyi eljárás meg­indításának lehetne oka." A bíróság több iratot beszerzett. A csütörtöki tárgyaláson kihallgatták a vádlott esperest, aki kijelentette, hogy a beadványban megjelölteket ő irta, de bűnösségét el nem ismeri.. — A sértett tábornok — vailotta Németh Ist­ván — engem feljelentett azért, mert annak ellenére, hogy a ró^nai katholikus egyházból kiléptem, de a göróskeleti hitre még ném tér-. tem át, a római katolikus egyház szertartása szerint kötöttem házasságot. Erre nezve iga­zoló jelentésre szólított fel a vegyesdandár­parancsnokság. Az igazolójelentésemben a vád tárgyává tett kifejezéseket használtam, azon­ban nem ténybeli alap nélkül és nem gondat­lanul mert ha a tábornok vádja igaz lenne, az ugy engem, mint családomat tönkre tenné. Igaz, hogy a római katolikus egyház kötelé­kéből kiléptem és 1925-ben a görögkeleti szerb egyház kötelékébe léptem át. Ezt a becsatolt iratokkal igazolom. Házasságomat 1'.'26 szep­temberében kötöttem, mikor ugy én, mint fe­leségem görögkeletiek voltunk, én még hozzá görögkeleti lelkész-jelölt is. Az erről szóló ira­tokat szintén becsatoltaim. Ezek szerint engem a tábornok alaptalanul megrágalmazott — mondotta védekezésében. Dr. Kynsburg Béla ügyészi megbízott a vád­lott vallomása után a hatóság előtti rágalmazás vádját elejtette azzal az indokolással, hogy hatóság felhívására a vegyesdandárhoz intézett igazoló jelentésében használta a kifejezéseket. A sértett tábornok képviselője, dr. Réder Mihály ezek után átvette a pótmagánvádat. Kijelentette, hogy Németh esperes vallomása után sincs tisztában még, hogy a vádlott mé­gis, milyen szertartás szerint kötött házasságot­Kérte errenézve a bizonyítás elrendelését. A bíróság a kérelmet elutasította azzal az indo­kolással, hogy kétségtelen a biróság előtt az, hogy a két másvallásu házasulandót katolikus pöo nem eskethetett össze. A biróság ezek után bűncselekmény hiányá­ban felmentette ar esperest, mert az igazoló iratot hatósági felhívásra készítette, a bennfog­laltak elbírálása is erre a hatóságra tartozik. A biróság szerint a ténybeli alap okiratokkal bizonyítva van, hogy milyen ritus szerint kötőt) a vádlott házasságot, azt a biróság sem talál­ta fontosnak. A tábornok jogi képviselője fellebbezést je­lentett be. MACESZ eredeti csomagolásban, utalvány, vagy szed­vén y váltása nélkül kg-ként 1 P 28 fillérért kapható a Központi Teicsarnok Rt. fióktejcsarnokaiban. Viszonteladó kereskedőnek házhoz szálíftva kg-kint 1 P 16 fillér. Ponyva, MAk, IcOtélAruk kárpitoskellékek legolcsóbb Árban Varga Mihálynál, Aradi u. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom