Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-09 / 31. szám

4. DÉfMAGYARORSZÁG 1934 február 9. ció szükségességéről. A búcsúzkodás órái nagyon szomorúak vol­tak. Móra felkészült a legsúlyosabb eshetőség­re is. Az utolsó napon bement a Kultúrpalo­tába, ott elrendezte és átadta a dolgokat Se­bestyén Károlynak, muzeumi helyettesének, aki könnyesen tiltakozott. — Hagyjad, csak Károly — intette le szo­morú mosollyal Móra —, el kell készülni min­denre. Tudod, én nem félek a haláltól, hiszen az élet olyan semmiség, a végtelenség van előt­te és következik utána, a két végtelenség kö­zött pedig elvész az élet jelentősége. Csak az fái, hogy mi lesz azokkal, akik itt maradnak utánam, akik annyira hozzánőttek a szivem­hez ... Még egyszer megnézte Kotormány Já­nost is, aki a szőregi avar temetőben helyette irányította az ásatást, estepedig megírta odaha­za végrendeletét, mégegyszer betakargatta két unokáját és kora reggel feleségével együtt el­indult a pesti műtőasztal felé. Winternitz professzor tökéletesen ismerte a helyzetet, a szegedi orvosok mindenről tájékoz­tatták és megkérték arra is, hogy ha még is igazolódna szörnyű gyanujuk, ne szóljon róla senkinek. És a sebészprofesszor kése igazolta a gyanút. A műtéten kiderült, hogy nem epekövek okoz­zák a sárgaságot. A hasnyálmirigyen keletke­zett daganat elzárta az epevezetéket. Winter­nitz professzor végrehajtotta a súlyos epemü­tétet, az epevezetéket kiszabadította a daganat­ból, megszüntette a sárgaság okát. A rendkívül komplikált operáció után, amikor Móra magá­hoz tért a narkózisból, Winternitz professzor átadott neki egy kis üveget, amelyben néhány epekő volt, de Móra vejével, Vészits Endre mér­nökkel közölte a szomorú valóságot. Közölte azt, hogy Móra menthetetlen, legfeljebb hat­nyolc hónapig élhet, mert a daganat feltartóz­tathatatlanul terjed és lassan elemészti az egész belső szervezetet. Néhány hétig, vagy hónapig — az operáció következtében — még is mutat­kozni fog valami látszólagos javulás, először a sárgaság szűnik meg, hiszen az epeváladóknak uj utat nyitott az operáló kés. Aztán hizni, erő­södni is fog a beteg, valamennyit visszanyer elvesztett testsúlyából. Minél többet, annál to­vább él, De aztán, meghatározott időben, meg­akad a gyarapodás és megkezdődik a leromlás. Diétával, injekciókkal, gyószerekkel lassíta­ni lehet a folyamatot, de megállítani nem. Móra boldogan vette át a epeköveket, büsz­kén mutogatta szanatóriumi látogatóinak. Ta­lán sohasem tudta meg, hogy kegyes csalással félrevezették, ha pedig megtudta — néhány későbbi megiegvzéséből, kijelentéséből, szomo­rú elrévedezéséből erre is lehet következtetni — csudálatos lelkierővel, önmegtagadással ma­gába zárta a titkot. M nlolsO itcfck Winternitz jóslata szórói-szóra bekövetke­zett. A sárgaság lassankint megszűnt és ami­kor szeptember 20-án, még nagvon gvöngén és leromolva, hazaérkezett Móra Szegedre, már csak a szemefehérjén látszott a sárgaság hal­vány nyoma. A professzor három heti szigorú pihenést parancsolt rá. Ezt is betartotta. El­vex'.iett testsúlyából is visszaszerzett vala­mennyit, volt olyan hét, hogy több, mint két kilót hízott. De a tilalmi idő letelte után na­gyon nekifeküdt ismét a munkának. Egyszer­re akart pótolni mindent. Irta vasárnapi tár­cáit a Délmagyarországba, a „Magyar Hirlap"­ba, a „Pesti Hirlap"-ba, folytatta az ásatáso­kat. intézte a Kultúrpalota ügyeit, uj témák foglalkoztatták, uj munkaprogramot dolgozott ki —• ennek a gazdag programnak a végrehaj­tásához legalább tíz esztendőre lett volna szük­sége — viaskodott az orvosokkal és önmagába, vagv talán azokba, akiket annyira szeretett, fa­natikus erővel igyekezett beleszuggerálni a hi­tet, hogy meggyógvult, hogy rohamosan halad a teljes egészség felé. Aztán, néhány hét múlva, a mérleg muta­tott uiabb gyarapodást. — Tat sokat dolgozik — mondták az orvoíoV , föltétlenül pihennie kell. Utamon el vala­mi szanatóriumba. Ezt a tanácsot is megfogadta. Budapestre utazott, három hetet pihent, de közben meg­írta a vasárnapi tárcákat. Aztán ismét hazajött. A három hét alatt Tnég is gyarapodott valamit —* egv fél kilót. Akkor megfogatta, hogy nem méreti magát többet, M ufolsft ftöifratalí Közben elmúlt karácsony is és jelentkeztek az el9Ő fájdalmak. Móra mindenre gondolt, csak a rettenetes valóságra nem. Meggyőzte az orvosokat, hogy vastagbélhurutja van. Az or­vosok ráhagytak mindent. Étvágya szinte meg­szűnt, de azért evett, mert megfogadta, hogy be­tartja az orvosok rendelkezéseit, akik kétségbe­esett erővel kíséreltek meg mindent, hogy el­odázzák a közeledő katasztrófát. A fájdalmak egyre többször . ismétlődtek, esillapítószerekkel védekezett és közben állan­dóan dolgozott, rendezte kiadatlan munkáit, ir­ta az uj tárcákat pedig már jártányi ereje is lassankint elhagyta. Néhány héttel ezelőtt egy uj gyógyszerrel próbálkoztak. Francia szer, állítólag biztató eredményeket értek el vele. Meghozatták és Móra nagyon bízott benne. De a javulás nem mutatkozott. A beteg tovább gyöngült tovább fogyott, a mult hét végén ismét fellépett a sárgaság — a rohamlepésben közeledő ka­tasztrófa végzetes előjele. De pénteken megír­ta a vasárnapi tárcákat, — ezek az utolsó Móra-irások, frissek, döbbenetes erő van ben­nük — és vasárnap, mire ezek a tárcák meg­jelentek. Móra Ferenc már nem tudott fölkel­ni. Felesége, leánya megrettenve álltak az ágya mellett és tehetetlenül álltak ott az orvosok | is, akik már csak arra ügyeltek, hogy csilla­| pitsák, megszüntessék a betegség utolsó ro­i barnának fájdalmait. | Mindenki tudta, hogy vége mindennek, hogy | már csak órák vannak hátra, a legfájdalma­sabbak, a legrettenetesebbek. A fcaftiszíröSa clücríühe­íeízen Kedden délelőtt az orvosok közölték a könnyes szemű hozzátartozóikkal, hogy a ka­tasztrófa elkerülhetetlen, hogy a vég minden pillanatban bekövetkezhetik. Móra erőtlenül lehunyt szemekkel feküdt egész nap az ágyon, csr.k akkor elevenedett meg, amikor dr. Gíatt­íeMer püspök jelent meg ágya mellett és fel­adta a halotti szentséget. A Boldogasszony-sugáruti házban kedden éjszaka senki sem hunyta le a szemét. Az esti gyorssal Szegedre érkezett Guldcsu Irén, akihez Mórát a legideálisabb irodalmi barátság ! szálai fűzték. A kiváló írónő megr ttenve ér­tesült a tragikus fordulatról, azonnal vonatra ült, hogy még életben találja Mórát A rettenetes keddi éjszaka ólomlábakon ván­szorgott és a beteg állapotában nem igen tör­tént változás. Az orvosok már a hátralévő órákat számlálták és megállapították hogy minden pillanatban bekövetkezhetik a katasz­trófa. A SZÍVÓS szervezet kétségbeesett erővel küzd a halállal. Az ntoisö nap Móra Ferenc félig nyitott szemmel fekszik az ágyon, arca fakó, fehér haja csapzottan si­mul verejtékező homlokára, Lélekzete egyre nehezebb, de öntudatnál van. Mindent lát, mindenkit megismer, minden szót meghall. Sirni nem szabad a közelében, el kell tit­kolni a könnyeket és a szomszéd szobákból áthallatszik a visszafojtott zokogás, az ajtót gyorsan becsukják. A telefon csengőjét elzárták, hogy éles hangja ne zavarja, ne kinozza a haldoklót. A letompított csengő egyre berreg. Sorra jelent­keznek az érdeklődők, a budapesti szerkesztő­ségek, a szegedi barátok, a muzeum, a város­háza. Halkan szólt a mindig egyforma fölvi-' lágositás: — Tegnap este óta nincs változás. A heteq alszik. Pedig ez már nem álom, csak végtelen és egyre fokozódó gyengeség. Néha megmozdul és felnyög a beteg. Hal­kan, alig halhatóan néhány szót suttog. — Fáj apukám? — hajol föléje Panka 14-; \ szikkadt, elvékonyodott kéz .megmozdul, az ujjak simogatásra hajlanak, a szemek riadt szomorúsággal felnyílnak és a száj halkan, rekedten suttog: — Nem fái... semmi... nem fái. A következő pillanatban ismét lecsukódnak a szemek, a kéz elernyed és újból hallatszik a nehvz lélekzés. így múlnak az ólmos, fájdalmas negyede órák. Gulácsv Irén az ágy fejénél ül és köny­nves szemmel imádkozik. Mindenki várja a csodát és már senki sem hisz a csodában... Fefceíe loH©*fOK a aaraisgszö&an Csütörtökön regfel 7 óra titán 5 perc­cel dobbant utolsót Móra Ferenc szive és a város felett, amely szinte egész él­szaka virrasztott, a fekete lúr nagvon gvorsan szétterjesztette szárnyalt. Dr. Pájfv József polgármesterhelvett«s reggel fél 10 órakor kanta meg a Mentést a szo­morú eseménvről. Rendeletére azonnal felhúzták a fekete lobogót a városháza toronvárbócára és megkondították a vá­rosháza harangját, amelv esszén tíz grálg zokogta a gvászba horuH város mélysé­ges fájdalmát. Egymásután kúszott fel a fekete lobogó a többi középületekre is, a könyvesboltok kirakata oedig Móra-gyász­szá "változott. Móra életének gazdag ter­mése fogta körül a fekete-keretes Móra­portrékat. Mindenki tudta Szegeden, hogy a ka­tasztrófa hekövetkezik, hogy semmi em­beri erő nem késleltetheti már a vég be­következését, a halálhír mégis megdöb­bentett mindenkit. Az emberek kisebb­nagyobb csoportokba verődve kényes szemmel beszélgettek, emlékestek róla, a gyásfbaborult szegedi uccákon és nem tudták elhinni, hogy nincsen többé, hogy alkotó-ereje, ameh* annyi kincset tartoga­tott, készitgetett még »vérei« számára, a jóvátehetetlen semmibe foszlott szét. A rtrm fi§lof(|a Gyászruhát © ór» Alatt test ROYAI-kelmefeftő Mérey ucca 6/b. A polgármesterhebTettes a szomorú bir vétele "után nyomban összehívta a város tanácsát és azokat, akiknek szerepet kel­lett vállalniuk a tra~éJia utolsó jeleneté­ben, a temetésben, — az államrendőrség vezetőjét, dr. Buócz Béla főkapi'ánvhe­lyettest, a Dugonics,-Társaság elnökét, dr. Szaíav József nv. főkapitányt, a Délma­gyarország képviseletében dr. nettre Já­nost és a szegedi újságírók veze'őit. A ta­nács megilletődve fogadta a gyász beje* lentését és kimondotta, hogy a nagy irót a város halottjának tekinti,' gondoskodik végtisztességéről, elárvult intézetének, a kultúrpalotának kupolacsarnokában rava­taloztatfa fel és a belvárosi temető d'sz­sirhelyére temetteti. Gyászáról gyászjelen­tést ad ki, táviratilag értesíti a szomorú vesztesééről a kultuszminisztériumot, a Petőfi Társaságot, a Kisfaludy Társasá­got, a Nagykőrösi Arany János-kört. a I lennüahb íipsisu rádió MBzülékeket vételkBtelettség nélkül mutatja Tie DEUT/CH aiSEI^T Szeged Kárász ucca 7. Telefon 18-T1. R6szlet(INelö»re a leohedvezííbb *eUé« teleK melleit. FelTil&gositáa é« szaktanács teljesen díj­talan Dálmagyarorsrág legnagyobb ridló és oslll&r&rutifl.za I Állandó nagy rádió és csillárkiáliitás I Telefunken Standard Philips Orion Telefongyár »lb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom