Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-09 / 31. szám

4. DÉfMAGYARORSZÁG 1934 február 9. ció szükségességéről. A búcsúzkodás órái nagyon szomorúak voltak. Móra felkészült a legsúlyosabb eshetőségre is. Az utolsó napon bement a Kultúrpalotába, ott elrendezte és átadta a dolgokat Sebestyén Károlynak, muzeumi helyettesének, aki könnyesen tiltakozott. — Hagyjad, csak Károly — intette le szomorú mosollyal Móra —, el kell készülni mindenre. Tudod, én nem félek a haláltól, hiszen az élet olyan semmiség, a végtelenség van előtte és következik utána, a két végtelenség között pedig elvész az élet jelentősége. Csak az fái, hogy mi lesz azokkal, akik itt maradnak utánam, akik annyira hozzánőttek a szivemhez ... Még egyszer megnézte Kotormány Jánost is, aki a szőregi avar temetőben helyette irányította az ásatást, estepedig megírta odahaza végrendeletét, mégegyszer betakargatta két unokáját és kora reggel feleségével együtt elindult a pesti műtőasztal felé. Winternitz professzor tökéletesen ismerte a helyzetet, a szegedi orvosok mindenről tájékoztatták és megkérték arra is, hogy ha még is igazolódna szörnyű gyanujuk, ne szóljon róla senkinek. És a sebészprofesszor kése igazolta a gyanút. A műtéten kiderült, hogy nem epekövek okozzák a sárgaságot. A hasnyálmirigyen keletkezett daganat elzárta az epevezetéket. Winternitz professzor végrehajtotta a súlyos epemütétet, az epevezetéket kiszabadította a daganatból, megszüntette a sárgaság okát. A rendkívül komplikált operáció után, amikor Móra magához tért a narkózisból, Winternitz professzor átadott neki egy kis üveget, amelyben néhány epekő volt, de Móra vejével, Vészits Endre mérnökkel közölte a szomorú valóságot. Közölte azt, hogy Móra menthetetlen, legfeljebb hatnyolc hónapig élhet, mert a daganat feltartóztathatatlanul terjed és lassan elemészti az egész belső szervezetet. Néhány hétig, vagy hónapig — az operáció következtében — még is mutatkozni fog valami látszólagos javulás, először a sárgaság szűnik meg, hiszen az epeváladóknak uj utat nyitott az operáló kés. Aztán hizni, erősödni is fog a beteg, valamennyit visszanyer elvesztett testsúlyából. Minél többet, annál tovább él, De aztán, meghatározott időben, megakad a gyarapodás és megkezdődik a leromlás. Diétával, injekciókkal, gyószerekkel lassítani lehet a folyamatot, de megállítani nem. Móra boldogan vette át a epeköveket, büszkén mutogatta szanatóriumi látogatóinak. Talán sohasem tudta meg, hogy kegyes csalással félrevezették, ha pedig megtudta — néhány későbbi megiegvzéséből, kijelentéséből, szomorú elrévedezéséből erre is lehet következtetni — csudálatos lelkierővel, önmegtagadással magába zárta a titkot. M nlolsO itcfck Winternitz jóslata szórói-szóra bekövetkezett. A sárgaság lassankint megszűnt és amikor szeptember 20-án, még nagvon gvöngén és leromolva, hazaérkezett Móra Szegedre, már csak a szemefehérjén látszott a sárgaság halvány nyoma. A professzor három heti szigorú pihenést parancsolt rá. Ezt is betartotta. Elvex'.iett testsúlyából is visszaszerzett valamennyit, volt olyan hét, hogy több, mint két kilót hízott. De a tilalmi idő letelte után nagyon nekifeküdt ismét a munkának. Egyszerre akart pótolni mindent. Irta vasárnapi tárcáit a Délmagyarországba, a „Magyar Hirlap"ba, a „Pesti Hirlap"-ba, folytatta az ásatásokat. intézte a Kultúrpalota ügyeit, uj témák foglalkoztatták, uj munkaprogramot dolgozott ki —• ennek a gazdag programnak a végrehajtásához legalább tíz esztendőre lett volna szüksége — viaskodott az orvosokkal és önmagába, vagv talán azokba, akiket annyira szeretett, fanatikus erővel igyekezett beleszuggerálni a hitet, hogy meggyógvult, hogy rohamosan halad a teljes egészség felé. Aztán, néhány hét múlva, a mérleg mutatott uiabb gyarapodást. — Tat sokat dolgozik — mondták az orvoíoV , föltétlenül pihennie kell. Utamon el valami szanatóriumba. Ezt a tanácsot is megfogadta. Budapestre utazott, három hetet pihent, de közben megírta a vasárnapi tárcákat. Aztán ismét hazajött. A három hét alatt Tnég is gyarapodott valamit —* egv fél kilót. Akkor megfogatta, hogy nem méreti magát többet, M ufolsft ftöifratalí Közben elmúlt karácsony is és jelentkeztek az el9Ő fájdalmak. Móra mindenre gondolt, csak a rettenetes valóságra nem. Meggyőzte az orvosokat, hogy vastagbélhurutja van. Az orvosok ráhagytak mindent. Étvágya szinte megszűnt, de azért evett, mert megfogadta, hogy betartja az orvosok rendelkezéseit, akik kétségbeesett erővel kíséreltek meg mindent, hogy elodázzák a közeledő katasztrófát. A fájdalmak egyre többször . ismétlődtek, esillapítószerekkel védekezett és közben állandóan dolgozott, rendezte kiadatlan munkáit, irta az uj tárcákat pedig már jártányi ereje is lassankint elhagyta. Néhány héttel ezelőtt egy uj gyógyszerrel próbálkoztak. Francia szer, állítólag biztató eredményeket értek el vele. Meghozatták és Móra nagyon bízott benne. De a javulás nem mutatkozott. A beteg tovább gyöngült tovább fogyott, a mult hét végén ismét fellépett a sárgaság — a rohamlepésben közeledő katasztrófa végzetes előjele. De pénteken megírta a vasárnapi tárcákat, — ezek az utolsó Móra-irások, frissek, döbbenetes erő van bennük — és vasárnap, mire ezek a tárcák megjelentek. Móra Ferenc már nem tudott fölkelni. Felesége, leánya megrettenve álltak az ágya mellett és tehetetlenül álltak ott az orvosok | is, akik már csak arra ügyeltek, hogy csilla| pitsák, megszüntessék a betegség utolsó roi barnának fájdalmait. | Mindenki tudta, hogy vége mindennek, hogy | már csak órák vannak hátra, a legfájdalmasabbak, a legrettenetesebbek. A fcaftiszíröSa clücríüheíeízen Kedden délelőtt az orvosok közölték a könnyes szemű hozzátartozóikkal, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen, hogy a vég minden pillanatban bekövetkezhetik. Móra erőtlenül lehunyt szemekkel feküdt egész nap az ágyon, csr.k akkor elevenedett meg, amikor dr. GíattíeMer püspök jelent meg ágya mellett és feladta a halotti szentséget. A Boldogasszony-sugáruti házban kedden éjszaka senki sem hunyta le a szemét. Az esti gyorssal Szegedre érkezett Guldcsu Irén, akihez Mórát a legideálisabb irodalmi barátság ! szálai fűzték. A kiváló írónő megr ttenve értesült a tragikus fordulatról, azonnal vonatra ült, hogy még életben találja Mórát A rettenetes keddi éjszaka ólomlábakon vánszorgott és a beteg állapotában nem igen történt változás. Az orvosok már a hátralévő órákat számlálták és megállapították hogy minden pillanatban bekövetkezhetik a katasztrófa. A SZÍVÓS szervezet kétségbeesett erővel küzd a halállal. Az ntoisö nap Móra Ferenc félig nyitott szemmel fekszik az ágyon, arca fakó, fehér haja csapzottan simul verejtékező homlokára, Lélekzete egyre nehezebb, de öntudatnál van. Mindent lát, mindenkit megismer, minden szót meghall. Sirni nem szabad a közelében, el kell titkolni a könnyeket és a szomszéd szobákból áthallatszik a visszafojtott zokogás, az ajtót gyorsan becsukják. A telefon csengőjét elzárták, hogy éles hangja ne zavarja, ne kinozza a haldoklót. A letompított csengő egyre berreg. Sorra jelentkeznek az érdeklődők, a budapesti szerkesztőségek, a szegedi barátok, a muzeum, a városháza. Halkan szólt a mindig egyforma fölvi-' lágositás: — Tegnap este óta nincs változás. A heteq alszik. Pedig ez már nem álom, csak végtelen és egyre fokozódó gyengeség. Néha megmozdul és felnyög a beteg. Halkan, alig halhatóan néhány szót suttog. — Fáj apukám? — hajol föléje Panka 14-; \ szikkadt, elvékonyodott kéz .megmozdul, az ujjak simogatásra hajlanak, a szemek riadt szomorúsággal felnyílnak és a száj halkan, rekedten suttog: — Nem fái... semmi... nem fái. A következő pillanatban ismét lecsukódnak a szemek, a kéz elernyed és újból hallatszik a nehvz lélekzés. így múlnak az ólmos, fájdalmas negyede órák. Gulácsv Irén az ágy fejénél ül és könynves szemmel imádkozik. Mindenki várja a csodát és már senki sem hisz a csodában... Fefceíe loH©*fOK a aaraisgszö&an Csütörtökön regfel 7 óra titán 5 perccel dobbant utolsót Móra Ferenc szive és a város felett, amely szinte egész élszaka virrasztott, a fekete lúr nagvon gvorsan szétterjesztette szárnyalt. Dr. Pájfv József polgármesterhelvett«s reggel fél 10 órakor kanta meg a Mentést a szomorú eseménvről. Rendeletére azonnal felhúzták a fekete lobogót a városháza toronvárbócára és megkondították a városháza harangját, amelv esszén tíz grálg zokogta a gvászba horuH város mélységes fájdalmát. Egymásután kúszott fel a fekete lobogó a többi középületekre is, a könyvesboltok kirakata oedig Móra-gyászszá "változott. Móra életének gazdag termése fogta körül a fekete-keretes Móraportrékat. Mindenki tudta Szegeden, hogy a katasztrófa hekövetkezik, hogy semmi emberi erő nem késleltetheti már a vég bekövetkezését, a halálhír mégis megdöbbentett mindenkit. Az emberek kisebbnagyobb csoportokba verődve kényes szemmel beszélgettek, emlékestek róla, a gyásfbaborult szegedi uccákon és nem tudták elhinni, hogy nincsen többé, hogy alkotó-ereje, ameh* annyi kincset tartogatott, készitgetett még »vérei« számára, a jóvátehetetlen semmibe foszlott szét. A rtrm fi§lof(|a Gyászruhát © ór» Alatt test ROYAI-kelmefeftő Mérey ucca 6/b. A polgármesterhebTettes a szomorú bir vétele "után nyomban összehívta a város tanácsát és azokat, akiknek szerepet kellett vállalniuk a tra~éJia utolsó jelenetében, a temetésben, — az államrendőrség vezetőjét, dr. Buócz Béla főkapi'ánvhelyettest, a Dugonics,-Társaság elnökét, dr. Szaíav József nv. főkapitányt, a Délmagyarország képviseletében dr. nettre Jánost és a szegedi újságírók veze'őit. A tanács megilletődve fogadta a gyász beje* lentését és kimondotta, hogy a nagy irót a város halottjának tekinti,' gondoskodik végtisztességéről, elárvult intézetének, a kultúrpalotának kupolacsarnokában ravataloztatfa fel és a belvárosi temető d'szsirhelyére temetteti. Gyászáról gyászjelentést ad ki, táviratilag értesíti a szomorú vesztesééről a kultuszminisztériumot, a Petőfi Társaságot, a Kisfaludy Társaságot, a Nagykőrösi Arany János-kört. a I lennüahb íipsisu rádió MBzülékeket vételkBtelettség nélkül mutatja Tie DEUT/CH aiSEI^T Szeged Kárász ucca 7. Telefon 18-T1. R6szlet(INelö»re a leohedvezííbb *eUé« teleK melleit. FelTil&gositáa é« szaktanács teljesen díjtalan Dálmagyarorsrág legnagyobb ridló és oslll&r&rutifl.za I Állandó nagy rádió és csillárkiáliitás I Telefunken Standard Philips Orion Telefongyár »lb.