Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-04 / 27. szám

TQ34 február 4. DSI MAGYARORSZÁG —m— in nwiiii—il IHL1M1.H1HJ 5: Öngyilkossági szándékból mellbeszurfa magát egy gázgyári tisztviselő (A Délmaggarország munkatársától.} Szombaton re" 1 i mentők a közkórházba szállították Unger Pál 42 é.e, ? á/gyári tisztviselőt, aki öncvilkos á-n szándékból késsel mellbeszurfa magát. Un per Pált ápolás alá vették, bár a sebe nem mutatkozott sub-osnak. Délben azu'.án az a meglepetés érte a kórházat, hogy Unger Pál felöltöztt és eltávozott. Hogy miért kísérelt meg öngyilko ságot, arra nézve nem adott felvilágosítást. II táplálkozás egészségtana Dr. Veress Elemér egyetemi íanár előadása (A Délmagyarország munkatársától.) Az Iskolánkivüli Népművelési Bizottság előadás sorozatában szombaton délután dr. Keress Elemér, egyetemi tanár tartott előadást A: emésztöszervek és a táplálkozás egészségtana" cimmei. Az előadását — amelyet nagvszámu közönség hallgatott végig —, azzal vezette be a professzor, hogy az egyének és a nepek életében hatalmas mozgató tényező a táplálkozás szükségessége. — A jól megválasztott táplálék nemcsak a napi nyers szükséglet kielégítését ielenti — mondotta —, hanem ellenállást nyújt a betegségekkel szemben. Minden cselekvésünk testünk anyagait fogyasztja, mégpedig elsősorban azokat, melyekben helyzeti energia van: fehéric, zsír, szénhidrát. A leg¡óbban kiválasztott Mmi szerekkel ezeket az anyagokat kell pótolni. Dr. Veress professzor ezután kifejtette hogv egyes embereknek mekkora láperőre van szükségük. A hivatalnok, kereskedő, gépszere lő kalóriaszükséglete 2400, az iparosé 'iOOO. a kőművesé 3400, a földművelőé, kovácsé spor tolóé 4 —5000 a kalóriaszükséglete Vázolta Veress professzor a>: cgyoldaiu táplálkozás kárát, majd for ;>tt a túlzott hus. valamint a növényétkezés következményei vei. Nagy figyelemmel kisért előadását azzal fe jezte be, hogy a táplálkozás szükségesbe állatot és embert nemcsak a folytonos keresésre és küzdelmekre sarkalja, hanem politikai törekvésekben, háborús összeütközésekben egyének és népek vándorlásaiban is nagy sze repe van ennek p kőn"1T"ér.vncV Megérkeztek a legmodernebb »parmUvészetl Ikora Kristály Ikora Kristály asztali villanylámpák Reich Mór és fia rt.~nél Ke'emen-ucca 11. 104 Rendkívüli olcsó árak! RadlóK ...... Gramofonok, u? Kerékpárok, vUszeVcII . UJ varr<j0«pek . Ciyetme"*- o» »poilu ocíl's már 48-— P-löl .. 32-- .. .. OS— „ »35-- .. 14-50 .. UJ lemeze«« . 5-SO helyett í'SO .. Kerékpárfrtimik, pedálok láncok stb. az öamert filléren Arakban kaphatók SZAn ro S4(Hi)0<t <jé»teereske4«nél, P70-Ï.H, Kína D.-na!ota. FTIaa neoi 1 '2 Idényvéaéfi mélyen leszállított áron kiárusítom téli keztyjímet: finom bélelt börkeztvüket, szarvas bőrkeztyük, sveici kötöttárukat, ppyysz KE2TYÜS Kelemen ucca 7. 256 helyest jiiólámpát ho;intdaIClámPo.KU áramfogyosita$,-nagytényíei ezen múlik a gazdasagos vilog csek lumenjelzésü «z.ôlàmpa» fogadjon elTUNGSRAM Tungsram izzók: KLEIN és TSA MaiSÓ SZOVjET-REGÉNYEK Irta TONELLI SÁNDOR Ennek a cikknek csak technikai értelemben vagyok az irója, mert ami benne van irva, csak részleges rekapitulálása egy nagyobb tanulmánynak, amely Times irodalmi mellékletében lelcnt meg a szovjet irodalomról. Szánt szándékkal nem mondok orosz irodalmat, mert a Times is különbséget tesz az orosz és a szovjet irodalom között. Az első egy elmúlt valami, ami már az irodalomtörténete, a másik most van alakulóban. Hiteles formában Szovjet-Oroszországról nagyon keveset tudunk s az a kevés is, amit tudunk, inkább az állami és társadalmi élet külső jelenségeire vonatkozik, semmint a lelki élet megnyilvánulásaira, az irodalomra és művészetre. Sajnos, ebben a vonatkozásban a Times emiitett cikke is inkább csak külső események felsorolására szorítkozik, de bizonyos kérdéseket illetően, melyeket pedig érthető okoknál fogva nagyon szeretnénk ismerni, adós marad a felelettel. Elmondja például a cikk, hogy „irodalmi" értelemben vett irodalomról Szoviet Oroszországban tulajdonképpen csak 1930-tól kezdve lehet beszélni. Az a borzasztó tömegű nvomtátvánv. amely a forradalom kitörésétől 1920-ig megielent, maidnem kivétel nélkül az pgvoldalu politikai propagandát szolgálta. Még az irók is. akik megérdemelhették ezt a nevet, nem irodnlmat csináltak, hanem szemlékben, folyóiratokban, lapokban, bro<=ürákban és könvvekben végnélküli harcot folytattak egymással olvan kérdésekről, hogv miiven legyén az uj irodalom, miként alk-dmazkodianak az irók az ui társadalmi berendezéshez és miként egyeztessék össze a tiszta irodalom szempont iáit az uj rend szolgálatával. Ennek a harcnak maga a szovietkormánv vetett véget Egvszerüen betiltotta az irodalmi harcokat és az összes írókat a szovietirók szövetségébe tömörítetté. Ettől fogva bizonyos irodalmi szelektálódás indult meg, az irók ismét irnak és a közönség az. amely végeredményben eldönti, hogv kiknek a munkáit és miiven mértékben hailandó olvasni. Közbevetőleg megiegvezve. itt merül fel az a két fontos kérdés, amelyre nagyon szeretnék magam is felvilágosítást kapni. Az egyik az, hogv miiven a legszabadabb foglalkozást képviselő szépirók elhelyezkedése egy teljesen kollektív termelésre berendezkedett országban és miként történik a szatócs, iparos, vagy földműves munkájával össze nem hasonlítható irodalmi munkásságnak a gazdasági értékelése s az iró javadalmazásának a megállapítása? A másik kérdésem az volna, hogy miféle szervezeten keresztül jut a tisztán irodalmi munka nyilvánosságra es ki az, aki elbírálja, hogy megérdemli-e valamely irás a nyomdafestéket vagy sem? A szovjet regényirodalmának jellemzésére a Times azt a módot választotta, hogy ismertette azt a négy regényt, amely az 1932. év folyamán Oroszországban legnagyobb sikert aratott. A kritikus véleménye szerint ez a legmegbízhatóbb módszer nemcsak az irók értékének megállapítására, hanem az olvasó közönség ízlésének és irodalmi beállítottságnak jellemzésére is. Mondanom sem kell, hogy mindanégy regény bizonyos vonatkozásban — irányregeny, vagv legalább is a tárgya olyan, hogy à célzatosságot tehetetlen fel nem fedezni benne. Tárgy szernpontiából kettővel könnyen lehet végezni. Az egyiknek cime „ A fekete konzul", szerzője Yinogradov, a másik , Barrikádok", szerzője PavIenko. Az első a francia forradalom idején Parisban és Haitiban játszik. A fekete konzul Touissaint L' Ouventure, a haitíi néger szjib"dsíghős. aki a snanvoloktól a franciákhoz pártol át. mikor ezek az emberi egyenlőséget és a rabszolgaság megszűntetését proklamálták, majd a franciák ellen hirdetett szabadságharcot, mikor Napoléon az igért önkormányzat helyett egvszerüen kizsákmányolandó gyarmat gyanánt kezelte hazáiát. Tousaint L' Ouverture mellett Marat és Bobespierre a regény legszimnatikiisahhnfik megraizolt alakjai. Amenynyire az ismertetésből meg lehet Ítélni, ez a regény tendenciáiában lehet ugyan forradalmi, de megírásának terhniká iában nem tér el a régi történelmi reaénvektől. Személyek és események köré felépített meséjével szemben ai „Barrikádok" már a törénelmi regénvnek szoviet értelemben vett ui típusát, a kollektív regényt képviseli. Ennek a regénynek csak tárgya van, de kimondott hőse nincs. A tárgv a párisi kommün története, szereplője az utcákon ácsorgó, boltok előtt «ort álló, cinikus és lelkesedő, politizáló és harcoló és középületeket lángba borító tömeg. Alapjában véve nem is Figyeljen névre! i rír tóTH"-MALMI LISZTEK orosházit ff a legkitűnőbbek! Vi» Figyeljen névre!