Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-28 / 47. szám

DELMAöVAKOKSZÁG SZEGED, 9cerhe*ztO*ég: Somogyi ucca Z2.,l,em, Telefon: 23-33.^Kladóhlvalnl külcMnkOnyvláT é» Jegyiroda r Aradi ucca 8. Telefon : 13-00. Nyomda : LKW I Ip«vt ncea 19. Telefon ; 13^oA. Távirati levélcím • DAImagyaronzAg Szeged Gazdasági szabadságot! Azok a kommentárok, amelyeket a világpolitika sajtóorgánumai Dollfuss kancellár és Gömbös miniszterelnök római utjának tervéhez fűznek, világosan megmutatják, hogy milyen szánalmas kevés őszinteséggel kormányozzák a világot s milyen átléphetetlen szakadék mered a jelszavak tartalma s a cselekvések iránya között. A nagypolitika azt hirdeti, hogy Európa népeinek nagyobb gazdasági egységre van szüksége, a válság legyőzésében egyesülni kell minden nemzetnek s a válság megszüntetésének utja nem a gazdasági önkormányzatok rendszerén, hanem a gazdasági egységeken vezet keresztül. S most mi történik? A három állam vezető politikusai nem takarták még fel a nyilvánosság előtt azoknak a tárgyalásoknak anyagát, amelyeket egymás között s bizonyára a közös érdek szolgálatában folytattak és folytatnak le, de határozottan cáfoljá"k azoknak a feltevéseknek indokoltságát, amelyek szerint vámunió készül Olaszország, Magyarország és Ausztria között. Ezeket a cáfolatokat természetesen nemcsak nekünk kell tudomásul vennünk, hanem az európai politika minden tényezőjének. És mégis: nemcsak a kisantant sugalmazott sajtója, de még a francia lapok is igy irnak ezekről a tárgyalásokról, mint a vámunió előkészületi cselekményeiről s mór azokat az erőket ostromolják, amelyeket a világhatalmak egy nekik nem tetsző elhatározás megváltoztatására akcióba tudnak dobni. Milyen „nagy lárma egy omlett miatti" Világpolitikai egyensúlyról beszélnek, irnak és szónokolnak s amikor három ország keresi a maga egyensúlyi helyzetét, a világbéke megtámadását akarják benne látni. Arról beszélnek, arról irnak és szónokolnak, hogy az atomizáílás rendszere helyébe az integrálódás munkáját kell tenni, nem szakadozhatnak tovább darabokra a politikai, nemzeti és gazdasági egységek, a széthulló darabokat újra össze kell fogni s egy tervszerű munkában egyesíteni kell, — de amikor három egymásra utalt ország követni szeretné azt, amit tanácsolnak neki, amikor három ország közös gazdasági frontot akar szervezni, akkor a nagy gazdasági egységek heroldjai kifogásolják azt, aminek helyességét eddig ők maguk harsonáztak, ha nem is a legteljesebb meggyőződéssel, de minden esetre a legtelibb tüdővel. Amire Olaszország, Magyarország és Ausztria készül, bármennyi tárgyalást igényel is még az egymáshoz való gazdasági közeledés kérdése, az talán legelsősorban azért kelt idegességet, mert olyan gondolatnak megvalósulását jelentené, amit mások csak elgondolni tudtak, de aminek megvalósításához hiányzott a kezdeményezés bátorsága s az elhatározás frissesége. Ami a három országban készülőben van, az nem uj gondolata az európai politikának. Ha politikai tervgazdálkodásról, ha irányított politikáról lehetne beszélni, azt mondanánk, hogy ez a gondolat régi törekvése az európai politikai tervgazdálkodásnak. Szakítani a kis egységek rendszerével s áttérni a nagyobb gazdasági összefüggések megszervezésére, — ez a törekvés megvan azóta, amióta az európai politika ennek pontosan az ellenkezőjét valósítja meg. Európa politikusai a betegség bakSzerda, 1934 február 28. Ara 12 (1116t X. évfolyam, 47. sz ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken es Budapesten 3.00, RU1IHld«n 0.40 pennrt. - Fqyeí szám Ara hétklfznap 12. vasár- és Ünnepnap 20 (lll. Hlr> detéteh felvétele tarlla szerint. Meqlfr> lenlic h«Uö kivételével naponta reoorl tóriumaival oltják be a háborúban legyöngült szervezetet, de állandóan az egészség visszaszerzésének módjairól tartanak előadást. Mintha a tüdővészeseket nem engednék ki a napra, de folyton arról beszélnének neki, hogy a levegőnek és a napfénynek milyen pótolhatatlan gyógyitó ereje van. Három ország most utat akar magának törni a levegő és a napfény felé, három ország most tenni akarja azt, amit a többi ország csak gondolni, vagy mondani mer s ezért a bátorságért, ezért a lendületért, ezért a frisseségért máris büntetni akarnak a szavaknak cselekvéstől irtózó hősei. Mindez természetesen nem zavarhatja meg azoknak útját, akik a háboruelőtti gazdasági életet a háboruelőtti gazdasági -t1~l élet feltételeivel akarja visszahívni. Az önellátás rendszere eljutott a csődhöz, ahhoz a csődhöz, amelynek vagyona nincs, csak hitelezői vannak. S ezek a hitelezők a ma élő nemzedék s azok, akik utánunk jönnek. De a csőd is felszámolással végződik s meg kell tartani már egyszer a felszámolási tárgyalást afelett a politikai és gazdasági rendszer fölött is, amelyik idejuttatott bennünket. Ez az irt az örvéynbe vezetett, — nincs tovább. A gazdasági életet ki kell szabadítani, az őrjöngő politika uralma alól s ha már a politikai szabadság a legszebb gyermekkori emlékünkké finomult, legalább a gazdasági szabadságot iparkodjunk megszerezni a magunk számára, ha nem egy tömegöngyilkossággal akarjuk befejezni azt, amit valamikor életnek lehetett nevezni. Habsburg-restaurádós hírek Párisban „Ottó meglepetésszerűen elfoglalta az osztrák császári trónt" — A monarchia visszaállítása, az osztrák kérdés és Magyarország — A párisi lapok szenzációs kombinációi (Budapest! tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A francia fővárosban kedden délután olyan hirek terjedtek el, hogy Ausztriában küszöbön áll a Habsburg-restauráció és hogy Ottó meglepetésszerűen elfoglalja elhunyt császári atyja trónját. A párisi lapok részben Bécsből kaptak ilyen jelentéseket, részben pedig Londonból szereztek értesüléseket. Az esti lapok szenzációs beállításban hozzák az osztrák restaurációról beszámoló táviratokat. Egyes lapok szerint a kedden délután megtartott minisztertanácson is az osztrák helyzettel foglalkoztak és részletesen megvitatták a Bécsből érkező híreszteléseket. A lapok kommentárjaiból arra kell következtetni, hogy Franciaország tulajdonképen nem ellenzi Ottó trónraültetését, csak a kisantant kedvéért tiltakozik a restauráció ellen. Ezt a gondolatmenetet főleg a szélsőjobboldali Liberté vezércikke követi. Nyíltan hangoztatja, hogy a francia közvélemény többsége alapjában véve szimpátiával kiféri az osztrák— magyar monarchia helyreállításának tervét, mert tisztában van azzal, hogy a Habsburgok jogara alatt a monarchia elég erős lenne a német törekvések megállítására, anélkül azonban. hogy ezt az erőt Franciaország szempontjából esetleg veszedelmesnek kellene tekinteni. ,.A legnagyobb bai az, — irja a Liberté —, hogy a kisantant-államok álláspontja szerint az osztrák—magyar monarchia visszaállítása őket létérdekükben fenyegetné". Sejttetni engedi a lap, hogy az osztrák—magyar monarchia helyreállítására irányuló törekvéseket Olaszország részéről is támogatják és azt irja, hogy Franciaország ebben a nagy bizonytalanságban két tüz közé került, mert vagy hozzájárul az osztrák—magyar monarchia visszaállításához és ekkor elidegeníti magától a kisantantot, vagy elutasítja a restauráció tervét, akkor pedig Olaszországot haragítja magára. Még a külügyminisztérium félhivatalos lapja, a Temps is megállapítja, hogy az osztrák trón restaurációiát semmiféle nemzetközi szerződés nem tiltja, viszont kétségtelen, hogy Csehország kérlelhetetlenül ellenzi. „Ezenkívül kérdés az is, — irja a Temps —, el lehet-e képzelni a középeurópai béke megszilárdítása érdekében azt, hogy a monarchia csak Ausztriában restaurálódjék. anélkül, hogy egyidejűleg Magyarországon ténylegesen visszaállítanák a királyságot. A magyarok azonban — bármennyire is monarchista érzelműek legyenek is — „kelletlenül elutasítják a perszonál-unió régi rendszeréhez való visszatérés gondolatát" — irja a lap. Egyedül a Habsburg-restauráció tehát az adott körülmények között nem alkalmas az osztrák probléma megoldására. Bécs erélyesen cáfol Starhemberg Ausztria és Magyarország v'szonyáról — „Ausztria mai helyzetében nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a Habsburg-kérdést felvesse" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Illetékes helyen a tegerélgeSPbil-t rí n rtr\ »•» nn fr\ 1 í Ah* o !4ol\oVinvrt «•oc+on_ sebb hangon cáfolják a Habsburg-restaurációról és az elnökválságról elterjedt fantasztikus ¿külföldi híreszteléseket. Starhemü erq kedden este magáh.iz kétette a bécs^s! külföldi sajtó munkatársait és nyilatkozót! előttük a Habsburg-kérdési ól. Ki je-