Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-27 / 46. szám

DÉLMAGYARORSZAG SZEGED, §zerKetst0Mg: Somogyi occa J2..1.em,Telefon: 23-33.^Klndóhlvoíol )(iHc««nk)fnyvlár éi Jegyiroda: Aradi ticcn 8. Telefon r 13-00. — Nyomda : LHw JLInM ncea 19. Telefon i 13—oO. Távirati i levélplm DélmnnynronzAa Szeaed függetlensége A főváros hétfői tanácsülésén nagy vi­hart keltett a közigazgatási tisztviselők po­litikai befolyásolásának kérdése. Buda­ipest polgármestere kijelentette, hogy a székesfőváros tisztviselőinek lelkiismereti Szabadságát nem korlátozza a főváros ve­zetősége s a tisztviselők egyenrangú tagjai a közgyűlésnek, — de ki hiszi azt el, Jiogy ezek a helyes és bölcs dogmák az 'élet ismeretén alapulnak? Szürke minden ¡elmélet, de zöld az élet termőfája, — jahogy a Faustban olvastuk, — szürke Si­jpőcz Jenő elmélete is a tisztviselők lelki­ismereti szabadságának sértetlenségé­ről, de az élet termőfája egészen más le­heleket hajt ki és sokszor a főpolgármes­ter, sokszor a polgármester irja alá eze­ket a — leveleket. Mit akart a törvényhozó akkor, amikor pazar bőséggel osztotta ki a törvényható­sági tisztviselők között a közgyűlési tagsá­got? Ugyanazt akarta vele a törvényho­zó, amire az érdekképviseleti rendszerrel, a h ivatalból való tagsággal, a virilisek vá­lasztásának korlátozásával törekedett. A törvényhatósági törvény a választás kér­dését olyan módon szabályozta, hogvha a •választópolgárság egyhangúlag választaná meg a bizottsági tagokat, hogyha például Szeged város negyvenötezer választója ki­Vétel nélkül az utolsó szavazópolgárig meg tudna egyezni abban, hogy kiket választ "be a közgyűlésbe, a választott tagok akkor js csak kisebbségét alkotnák az egész közgyűlésnek. A törvényhozó elérte cél­ját, de a betöltött cél leleplezi a szándékot. A szándék arra irányult, hogy a választott tagok befolyása háttérbe szoruljon s ne a választolt tagok akarata érvényesüljön a törvényhatóságban. A törvény szűrökről gondoskodott. Ilyen szűrő a választói jo­gosultság megállapítása s az a különös eset, hogy a közigazgatási választói jognak több előfeltétele van, mint az országgyű­lési képviselő megválasztásának. A tör­vény még azokat is átszűri, akiknek a képviselő választására választójogot ad. De ez a szűrő egymagában még nem ele­get válogat ki. Jönnek a szakképviselők, jönnék az érdekképviseletek, jönnek a hi­vatalok és intézmények képviselői, jön a közvetett választási rendszer s jönnek az ajánlások s a vége az-, hogy a polgárság választottjai a törvényhatósági közgyűlés­nek kisebbségét alkotják csupán. A törvény a polgárság akaratát transz­formálja, mielőtt a közigazgatás motoriá­ba bekapcsolja s a többségi akaratot ki­sebbségi képviseletté szeliditi. Az egyik ilyen transzformátor a tisztviselői szava­zat is. Mert igaz az, amit a székesfőváros polgármestere mond, hogy a tisztviselők egyenjogú tagjai a közgyűlésnek s mi­után a tisztviselőnek joga van ugy sza­vazni, mint ahogy a polgármester kívánja, a tisztviselő ugy is szavaz, mint a polgár­mester. Nem kevés esetben fordult már <aő, hogy a tisztviselők szavazatával jutott <5&Sk többséghez a polgármester eíőtpr­jes&Sse. J£z a bflyzjft megfelelhet a tör­vényhozó saáncrekának, de nem felel meg az önkormányzat követelményének. És Kedd, 1934 február 27. Ara 12 fillér X. évfolyam, 46. sz nem felel meg a polgármesteri állás te­kintélyének sem. A polgármester előter­jesztéséből ne azért legyen határozat, mert a polgármester alárendeltjei azt megsza­vazzák, a polgármester előterjesztése a törvényhatóság akaratává csak akkor vál­jon, ha a polgárság képviselete helyesli az előterjesztést. Mi szüksége van nem a polgármesternek, mert a polgármesternek szüksége van rá, de mi szüksége van a törvényhatóságnak arra, hogy a tisztvise­lők s nemcsak a választott, hanem a ki­nevezett tisztviselők is szavazati joggal bírjanak? A törvényhatóság akaratát a tisztviselők végrehajtják, de miért vehet­nek részt az akarat kijelentésében is? Mi szükség van arra, hogy egyes tisztviselők szakképzettségüktől és hivatali teendőjük­től egészen távoleső ügyekben szavazhas­sanak? A feleletet nagyon könnyű megfogal­mazni, — nincs arra semmi szükség. Leg­alább is: az önkormányzatnak nincs ar­ELOFIZETÉS: Havonta helyben 3.2Ü Vidéken é» Budapesten 3.BO,klIltHldlin 0.40 pengd. Cgyes tzAm Ara bélkUü' nap 12, vasAr» Ünnepnap 20 (111. Hir­detések felvétele tarfia szerint. Megte­lem« héti« kivételével naoonta rjeggel ra szüksége. Aljegyzők és árvaszéki ül­nökök, akik egyébként igen jelentős és igen komoly teendőket végeznek, szavaz­hatnak például abban a kérdésben, hogv ki legyen a polgármester. Mindenki át­érzi ennek a helyzetnek fonákságát. A polgármesternek lenne a kötelessége az, hogy minősítse és kiválassza az aláren­delt tisztviselőket s ehelyett az alárendelt tisztviselők választják meg a polgármes­tert. Ha az árvaszéki elnöki állás meg­üresedik, akkor az árvaszéki ülnökök sza­vazhatnak abban a kérdésben, hogv ki legyen a főnökük. Ez csak egyetlen példa, de az esetek nagy számával lehetne bizonyítani, hogy, nem a tisztviselők lelkiismereti szabadsá­gát kellene vitatni, hanem a tisztviselők közgyűlési tagságát kellene korlátozni. Az önkormányzatnak ez lenne az érdeke s ép­pen ezért nem is remélhetjük azt, hogy, ebből a kívánságból valamikor valóság lesz. Angol-olasz megegyezés ? Eden főpecsétőr tárgyalásai Rómában Mussolinivei és Suvich államtitkárral (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Ró­mából jelentik: Mussolini és Eden angol főpecsétőr hétfő délutáni első tanácskozása op­timista hangulatot teremtett Rómában. A hi­vatalos olasz és római angol körök ugy látják a helyzetet, hogy Mussolininak sikerült meg­győzni az angol kormány megbízottját az olasz leszerelési tervezet előnyéről és elfogadtatja az angol kormánnyal a tervezetet a további tár­gyalások alapjául. Ebben az esetben biztosít­va lesz három európai nagyhatalom: Németor­szág, Anglia és Olaszorszag egységes frontja a leszerelési kérdésben. Az esetleges angol—olasz megegyezés jelen­tőséggel birna Magyarországra nézve is, mert a katonai egyenjogúság elveinek gyakorlati meg­valósítása nemcsak Németországnak tenné le­hetővé az összes védelmi jellegű fegyverek és hadiszerek gyártását, hanem Magyarországnak is. Eden egyébként nagy érdeklődést tanúsított a magyar—osztrák—olasz probléma iránt és hosszas tanácskozást folytatott Suvich állam­titkárral is, akinél aziránt érdeklődött, milyen eredménnyel jártak bécsi és budapesti tárgya­lásai. Eden tárgyalásait kedden fejezi be, azután Párison keresztül utazik haza Londonba. Pá­risban felkeresi Barthou külügyminisztert, akii részletesen tájékoztat berlini és római tárgya­lásainak eredményéről. Bécsi kombinációk az olasz-osztrák-magyar blokkról Mussolini, Dollfuss és Gömbös a közeljövőben letárgyalják a íervekeí (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Bécs­ből jelentik: A Reichspost római jelentése sze­rint a magyar—olasz tárgyalások eredményé­nek realizálása közvetlenül küszöbön áll. Ró­mai diplomáciai körökben elterjedt hirek sze­rint most már semmi sem akadályozhatja meg a dunai tárgyalások megvalósítását. Az erre irányuló gondolatokat Mussolini először Doll­fuss kancellárral beszélte meg még a tavalyi ricconei találkozás alkalmával — irja a Reichs­post. Suvich államtitkár bécsi, majd budapesti látogatása során tovább szőtte Dollfussal és Gömbössel a megbeszélések szálait. Mussolini ideá ja megvalósulás előtt áll és tervének végre­hajtása a következő elvek alapján történik: Ausztria, Olaszország és Magyarországot a vámpreferenciák rendezésére épitik fel és az eddiginél szorosabbra fűzik gazdasági érdek­közösségüket Az érdekközösség nem lesz exclusiv jellegű más állammal szemben és semmiképen sem nevezhető politikai blokknak. A Reichspost római távirata végül azt közli, hogy Olaszország és Franciaország között elhárultak a nézeteltérések, amelyek Mussolini tervével kapcsolatban felmerültek ugy, hogy Mussolini, Dollfuss és Gömbös a legközelebbi jövőben már összeülhet, hogy véglegesen tető alá hozzák a tárgyalásokat. Gömbös római utja Budapest, február 26. Hír szerint már­cius 10—15. közölt történik meg Musso­lini találkozása Rómában Gömbös mi­niszterelnökkel és Kánya külügyminiszter­rel. Ugyanakkor utazik Rómába Dollfuss osztrák kancellár is. A római tanácskozá­sok Mussolini elgondolása alapján kibő­vítik a kereskedelmi szerződéseket és a különböző kompenzációs megáilano.iáso­kat Olaszország, Magyarország és Au-:tria között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom