Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-18 / 39. szám

TQv1 február 18. DÉLMAGyARORSZAG 3 20 ezer pengd bértartozásén útépítési munkát fedeznek a tannak töldberlök (A Dél maggar ország munkatársától.') A törvényhatósági bizottság közgyűlése már régebben elhatározta, fiogv a ^á o~i bér­lők régebbi keletű földbérhátra^W-^k rendezése érdekében ho""á á i'lt a hát­ralékok ledolgozásához. E't n d ->! atot az érdekelt bérlők vetrtték fel, akik be­lentették a város hatóságának, hogy le­dolgoznák hátralékaidat a tanvai utak építési munkálat inál ugv kéúerővel, mint fuvarral. Az érdekes határozat végrehajtására ed dig nem kerülhetett sor, mert az id vá~ás nem volt alkalmas komolvabb f'é itésre. Szombaton délelőtt Hegedűs fíito János törvényhatósági bizottsági tag nagyobb bérlőküldöttséget vezetett dr. Pdlfij Jó­zsef pol^ármesterhelyett r, elé és a bé^ők nevében azt kérte, hogy a város a terve­zeit tanyai u'éii'ési és u'ia i á i munká­latokat lehetőleg a tavaszi földmun' ák megkezdése előtt végezt-~se el, olyan id'í­beii, amikor a bérlőket saját bérföl'1'"'k megművelése mé" nem köti le. A polgár­mesterhob*ettes kijelentette, hogy a bér­lők kivánságát ionosnak tart:a és megteszi a szükséges intézkedéseket az utépitési munkák előkészítésére. Elmondotta c1\ Pálfy József, hogy a könyvvivőség már összeállította a földbérhátra'.ékcsok kimu­tatását, amelynek alapján a bérlőket be­osztják majd a munkára. A szá-nitások szerint a bérlők 20—30.000 vmnő értékű munkát vénezn^k imj a város -nk és env­nyive cslökkentik hátralékaikat. ,NEM FELEJTÜNK EL KEDVES MÓRA BÁCSI SOHA..." A „Vadember" osztálytársai dolgozatot irtak Móra Ferencről (A Délmagvarország munkatársától.) Nyolc napja pihen Móra Ferenc a belvárosi temető koszorú serdő sir ja alatt, de — mintha valóra váltaná ez a sir a régen elkoptatottnak hitt közhelyet — a gyászoló város lelkében eleve­nebb életet él, mint valaha. Ez a sir Móra Fe­renc városává avatta Szegedet, mórt hiszen a tékozló kézzel elosztogatott élet örök díszbe öltöztette. Csak most érzik lépten-nyomon, hogy mi­lyen mérhetetlenül sokat veszített Móra Ferenc halálával Szeged, vagy talán, hogy milyen mérhetetlen sokat nyert Móra itt leélt életével. Azon nem szabad és nem lehet csudálkozni, hogy az ország minden részéből, még az elsza­kított részekből is eljut Szegedig a Móra-gvász fáidalma, mert kétségbeejtően szomorú lenne, ha mi, magunk sem tudnók lemérni és felis­merni igazi értékeinket, de a messzi, idegen or­szágokból, Angliából, Hollandiából, Olaszor­szágból érkező sirató-levelek — bizonvára el­indultak ezek a levelek a messzibb, a tengeren­túli szivekből is, de még nem érhettek ide — cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy Móra Ferenc nem csak Szeged, nem csak a magvarság ha­lottja, hanem vesztesége ennek a sokat meg­csúfolt egész emberi közösségnek. Szegedet Mórán keresztül fedezte fel a nagyvilág, vagy talán a betüszerető, a tudományt kedvelő em­berek kisebb világa és az is bizonvos, hogv aki, akár magvar. akár idegen, életében csak egyszer jutott Móra közelébe, az nem felejthe­ti el soha. Szinte megmagyarázhatatlan hatása volt mindenkire. Gino Cucchetti, a neves olasz iró, a La Rívizta della Venezia Tridentina cimü olasz hetilap szerkesztője, aki nemrégen járt Szegeden és ellátogatott a Kul­túrpalotába, most Bolzanó-ből irt Szőke Mi­hálvnak, a Kultúrpalota könwtártisztiének emlékező lapot róla. „A mai olasz újságokban olvastam a szegedi muzeum illusztris igazgató­jának, dr. Mórának haláláról. Ha iól emlék­szem .éppen ő volt az, aki szegedi látogatásom alkalmával olyan szivesen vezetett végig a mu­zeum termein, az ő muzeumáhan, amely annyi ősrégészeti értéket rejteget. Szegény megboldo­gult! Kérem, legven olyan szives és tolmácsol­ja az annyira lesújtott családnak legszeretet­teliesebb részvétemet." Gino Cucchetti talán csak egyszer találkozott vele," de nem felejti el ezt a találkozást, pedig magyarországi utja alkalmával nagyon sok szívességgel, kedvességgel szeretettel találkoz­hatott. És nem felejtik el Mórát a belvárosi elemi iskola III. a. osztályának kis tanulói sem, vitéz Nemes Árpád igazgató tanitó tanítványai, szegény kis Vadember osztálytársai. Pedig igy, együtt, talán csak két­szer látták. Amikor az első osztály vizsgáiára vonultak föl és egy év múlva, a második vizs­gán. Mert Móra ott volt mind a két vizsgán, unokája bimbózó életének ezen az első két ko­moly állomásán. Végighallgatta a remegő, megilletődött feleleteket, végignézte az ártatlan emberpalánták első birkózását a tudományok­kal. aztán megesett raituk a szive, mérhetetlen izgalmukat Móra-me«ékkel envhitette. Odaült a katedrára, a tanitóbácsí mellé és mesélt. így avatta felejthetetlen örömünnenoé ezeket az első kemény, izgalmas vizsganapokat. A dédelgetett osztálytárs, a Vadember — ta­lán minden kis társa irigyelte ezüstös hajú, mesemondó Apapá iáért — a szomorú csütör­tök óta nem jelent meg az előadásokon. Pedig most beteg sem volt. A tanitóbácsí mondta meg az órán, hogy mérhetetlen gvász érte, el­veszítette irigyelt Ananáiát. Hétfőn pedig, a temetés után való első fogalmazási órán dol­gozatot irtak a szomorú Vadember osztálvtár­sai Móra Ferencről. Vitéz Nemes Mihálv Igaz­gató-tanító a következő levél kíséretében pit­tatta el hozzánk ezeket a dolgozatokat: Kedves Főszerkesztő Uram! A Szeged bel­városi fiúiskola TIT a. oszt növendékei a Vad­ember osztálytársai, fogalmazási órán Írás­ban is megemlékeztek Móra Ferencről. Növen­dékeim első zsengéit a maglik eredetiségében mellékelve küldőm. Legyenek ezek a sorok tolmáesolói annak a szeretetnek és ragasz­kodásnak, mellyel a kis gyermekek Móra Fe­renc emlékének szivükben mindenkor áldoz­^Kéchenv? MorJ Vasárnan Hétfőn Budapesttel eöqídöften Az évad legizgalmasabb filmje: A láthatatlan ember H. G. We'ls világhírű regénye filmen. Főszereplők: Ctoufle Rains, William Elarlgan es Glória Stuart SÁVSZŰRŐS abszolút tiszta hangú szelektív 3+1 lámpás EURÓPA -VEVŐ RADIO-7111 •CSa Kapható részletre is: Deutsch Albert elektrotechnikai vállalatánál Kárász ucca 7. szám. Bemutatás véte!kényszer nélkül, tapiató reszletre is es dijtaianui bemutatja Markovics SS" Tisza Lajos körút 4 4. SSSÜ Klein és Társa Makó nak. Kiváló tisztelettel: vitéz Nemes Árpád igazgató-tanító. A levél melléklete tizenhat dolgozat. Tanító-szemmel nézve is kiváló valamennyi. Az alig nyolc esztendős legénykék gyönyörűen írnak és gyönyörűen fogalmaznak. Helyesírási hiba még elvétve sem igen akad a tizenhat dol­gozatban. És tul a tanítói szempontokon mind a tizen­hat szomorúságtól megriadt gyereksziv dobo-> gását. tizenhat áhítatos gvereklélek vonzódá-> sát Apapa. minden gyerek megértő Apapá ia felé, akinek elnémult ugvan mesélő szája, de az elmesélt mesék nagyon sokáig csilingelnek még a fülekben. Tó és érdemes leftne szósze­rint.talán facsimilében is, leközölni mind a ti­zenhat dolgozatot, kár, hogv nincsen elegendő helv az újságban, de néhányat azért ideszo­rítunk. Szekeres József „Móra bácsi" cimen igy emlékezik: Móra Ferenc híres költő volt. Szép költe­ménveket irt. Ezeket is ő irta például: Dider­gő király, Bölcs Palkó. Leghatalmasabb, stb. Mind szép és érdekes, de most 54 éves korában elhunyt és ünnepélyesen eltemették. Hegdon György tolla már színesebben fo­gott: Szegény Móra bácsi meghalt. Maradt sze­génvnek két unokáin Mötyő és Feri. Feri osz­tálytársunk. Móra bácsi nagyon jó iró volt. ö irta a Dióbél királyfit is, melvet én karácso­nyi ajándékul kaotam és gyönyörűséggel ol­vastam. Azonkivül rengeteg kőnwet irt. A Kultúrpalota igazgatója is O volt. Bizony ki­csordult a könny a szememből, mikor meghal­lottam, hogy meghalt Móra bácsi. H e 1 m é c z y Wigand fantáziáját a régé­szet is megfogta: Meghalt szegény Móra bácsi a szegedi nagy költő. A mi osztályunkba jár a Vadember. Az első és második vizsgát nálunk töltötte, de a harmadikon sajnos már csak a lelke lesz mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom