Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-14 / 35. szám

IIP»'" iwwpum ' iPHM«iii.,yp»i SZEOEO, ScerxeMtAMo; Somogyi ocea FIVAVRFA 1ÍÍXA FAKRILÁV 4A ELOFIZETCS: Havonta helyben 3.20 t2..l.em. Telefon: 23.33.^Kladóhlv«tel 17J4 ICUlUul lf. VldAken «» Bndopetlen 3.00, kUli»ld»n fcSlctOnkOnyvlAr í» legylroda : Aradi O.40 penafl - Rqyei i«Sm ara hétk«z­ncca 8. Teleion: 13-OS. ^ Nyomda i LHw Ara K »»er nap ÍZ, va*Sr> «« Unneonno ZO Illl. Hlr. LlnlM ocea 1«. Telefont 13^o®. Tavira« w x-.j-.»_ . __ »c delí»ek (elvitele tnrlla »zerlnL Meale­ét ie*ei«-im "eirn-"VB'oMTAn ™ » lOI VaTIl, -J J- SX. leni < hAlio i<lvetelivei i-<irili r»^^ A tűzvész terjed Amikor a szomszéd háza ég, okos ember Vízzel locsolja a tetőt. De az okos ember nem nem akkor kezdi meg — tüzrendészeti intéz­kedéseit, amikor a tűzvész elérte már azt az »iccét, amelyben a háza van. Páris ég, Bécs lángban áll, rá leKet-e bízni ez országhatár képzelt vonalára a tűzvész ter­jedésének megakadályozását? Élhetjük-e to­vább a magunk életét, folytathatjuk-e ugy a magunk poígári foglalkozását, vitatkozha­tunk-e tovább, mint ahogy börtönében a lel­kiismeretével vitatkozott Sokrates, — amikor a tűzvész már a szomszéd portáján is fel­lángolt? Magyarországon, — igaz, — a tűz­vész terjedésének nincsenek meg azok a fel­tételei, amelyek Berlintől Bécsig petróleum­mal locsolták meg minden gyúlékony anya­got. De — éghet más is s nemcsak az, ami Berlinben kigyulladt s ami Bécsig táplálta a tüzet. Az egykor hatalmas, a hadsereg fegyelme­zettségével megszervezett német szociálde­mokrata párt nem nyújtotta a nem, vagy nem tisztán szociáldemokrata kormánynak azt a feltétlen, azt az odaadó, azt az őszinte és azt az eltökélt védelmet, amire a nemzeti szocialista mozgalommal szemben a korábbi német kormánynak múlhatatlanul és — most látjuk, — tragikusan szüksége volt. S hol van most a német szociáldemokrata párt, amelyik osztályvédelmét, pártharcát s világnézeti kö­telezéseit előbbrevalónak tekintette, mint az — önkéntes tűzoltói tevékenységet, amire pillanatnyilag (s a világtörténelem pillanat ja évekig tarthat,) szüksége volt a német ál­lamnak. Most nincs már a régi német állam s nincs már a régi szociáldemokrata párt. A né­met szociáldemokrata párt nem nyújtotta a pol­gári államnak azt az oltalmát, amire a pártnak magának is szüksége volt, mert tevékenysé­gének alapja, feltétele, operációs területe mégis csak a régi állam területe és a régi ál­lam jogrendje volt. S amikor a tűzvész már a szomszédig ha­rapózott el, amikor a tűz még nem éget, de a füst már fullaszt s a pernyék már kezdik ellepni a boldog idők vetését, nem kötelessé­günk-e, hogy a magunk életének folytatását azokhoz a tanulságokhoz szabjuk, amelyeket más államok és más társadalmak tragédiája nyújt? Az önvédelem kötelessége különös hangsúlyt nyer most az élet minden vonatko­zásában. Nem tudjuk, hogy a husz évvel ez­előtt elkezdett világháborúnak nem egyik legfélelmetesebb fejezetéhez érkezünk-e el. Nem zárkózhatunk el elméletek elefántcsont­tornyába, amikor a magyar határtól husz ki­lométerre fegyverek ropognak. Amikor ele­mi csapások fenyegetnek, akkor közmun­kát köteles végezni mindenki. Ma nem töl­tésépítést és nem vizhordást követel a köz­munka, hanem a nemzetnek védelmét min­den felforgatással, minden lázadással és a lelkek minden gyujtogatásával szem­ben. Ma a nemzet életének s a társadalom nyugalmának szolgá­latába kell szegődni mindenkinek. Ez az idő nem enged tétova töprengést, ez az idő ön­zetlenséget követel mindenkitől. A magyar nemzet újra a világtörténelem országútjára vetődik ki s a nemzeténél nagyobb erők küldik föléje fenyegető qrejü szélvészüket. Mi nem játszhatunk a tűzzel, mi békét akarunk. Mi nem kockáztathatjuk a nemzet életét, mert nem nyerhetünk semmit, de elveszíthetünk mindent. Világtörténeti erők forgata­ga elé került ez az ország, — most minden embernek a fedélzeten van a helye, de minden embernek joga is van arra, hogy a fedélzeten megvetve lábát elvé­gezze polgári kötelességét. Bécs uccáin kedden éjfélig tartottak a véres barrikád-harcok t Agyúval lőtték a községi házakat és a munkáskaszárnyákat — Este elkeseredett gépfegyveres ostrom vo!t az Oltakringen, guerillaharcok a külvárosokban — Véres ütközetek Stájerországban és Tirolban A Duna balpartia a munkások birtokában Szerdán: fegyverszünet, vagy még elkesere­dettebb harcok? Bécs, február 13. A hétfői bécsi véres esemé­nyek egészen kedden az éjféli órákig tartot­tak. A déli kimutatás szerint a rendőrök és a katonaság vesztesége 33 halott, köztük egy ka­pitány és egy hadnagy. A sebesültek száma: 131. Hogy a szociáldemokraták soraiban meny­nyi a halott és a sebesült, azt még megközelítő­leg sem lehet megállapítani. Az uccai harcok a déli órákban is folytatódtak. A kormány kedden délelőtt letartóztatta D a n­neberg/Schleifer, Bermann városi tanácsnokokat, Rerbach és Mauert ke­rületi elöljárót, Schaerf, Schneidmadl szociáldemokrata képviselőket és R i 11 e r t, a szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának titkárát. Délelőtt 10 órakor kiujult a harc a florisdorfi munkásnegyedben, ahol tiz rendőr esett el, köztük T í s s 1 e r rendőrkapitány. Miután sem a rendőrség, sem a gyalogos katonaság nem volt elég erős a munkásokkal szemben, ujabb tüzérség vonult fel Florisdorfba. A délelőtti órákban nagv harcok folytak a Mu­ra melletti Rrurfchnn is. ahol a munkássás meg­szállotta a pályaudvart; a forgalom megakadt. Bécsben kedden reggel a lapok lényegesen csökkentett terjedelemben jelentek meg. A vil­lamosok és autóbuszok nem közlekednek. A távolból ágyúdörgés hallatszik. A Heimwehr mozgósította teljes erejét A' Schutzbund tagjai közül több százat elfogtak legnagyobb részüket rögtönitélőbiróság elé ál­lit ják. ' Délben a bécsi belvárosban csend volt, a külső Kerü­letekben azonban tovább folyt a harc. Délután 3 órakor fellángolt ismét a harc. A városi munkásházak ablakaiból gépfegyverrel tüzeltek a katonaság­ra és a rendőrökre és lángvctóket dobtak az ostromlókra. A katonaság nehéz ágyúi üzembe­helyezésével válaszolt olyan erővel, hogy há­rom községi ház, amely egyenként 500 lakást foglal magában, kigvulladt. A Marx-udvar lakói közül sokat letartóztat­tak. Ez a hatalmas épülettömb, amely ismé­telten ki volt téve a katonaság ágvutüzének, erősen megrongálódott. A középső rész egvré­sze beomlott. A tornyok, ahol gépfegyvereket állitottak fel, részben eltűntek. Esii ß arcok Florisdorfban és Siadtauban A Duna balpallfa a Schutzbund kezében (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.l Bécs­ből jelentik: A harcszintér az esti órákban a nvu?ati kerületekből a keleti kerületekbe te­relődött át. A hernalsi kerü'eHől egészen Hei­ligcnstadtig — amelvek a főváros északnyu­gati részéhen fekszenek. — lecsendesedett a harc, ugvanekkor azonban uiult erővel láncolt fel a Dunától keletre fekvő Leopoldauban, Florisdorfban és Stadlauban. Minden jel arra mutat, hogy a Duna balnartja teliesen a köz­társasági védőrség kezébe került. mert a jobboldalról ki«znritott munkássás egresfilt a balnartiakkni és igv ké«zü! össze­csapni a kormánycsapa tokkal. Stadlauíg min­denütt áll a harc. Mivel a köztársasági védőr­ség rendkívül erős ellenállást fejt ki, itt is felvonultatták a tüzérséget. A köztársasági védőrség azonban nem adta fel a harcot. Florisdorfban és Stadlauban épitett ki uj ál'ásokat. A Duna balpartján megszűnt a gázszolgáltatás, mert a munkások hatalmukba kerítették a leopoldani gázmüveket. A rendfírsSg kirohanása Smmermqben A iobbparti kerületekben az esti órákban Siramerin^en és St.-Marxban folytak a harcok. A simmeringi kerületben a munká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom