Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-26 / 20. szám

WKmmmmgammrnmmiimm^mimmmmmmmm SZEOEO, SzrrK • Somogyi ucca 2Z.,l.rm, Telefon: 23-33.'Klod6hlvMat külcsönKönyvlAr és tegylroda : Aradi ucca 8. I elelon : 13-00. ^ Nyomdo : Ltlw UnAt ticrn ttt, Telefont 1Távirati levélcím : DélmagyamrizAo üzeaeil Panama — Dreyfus — Stavisky Ha az volna a szándékunk, hogy tör­ténetfilozóliát űzzünk ezekben a so okban, szinte kínálkoznék az alkalom, hogy ösz­szehíasonlitó elmefuttatás tárgyává tegyük az újkori francia parlamentarizmus törté­netének három kimagasló eseményét. Szinte megdöbbentő módon ismétlődnek az immáron három hetes Stavisky-bot­rány során mindazok a jelenségek, me­lyek akár a Panama-csatorna pénzügyi skandalumának kipattanása, akár pedig a két Dreyfus-per kapcsán felkavarták a francia közéletet. Akkor is nagystílű szél­hámosok összeköttetései a legmagasabb körökig nyújtották ki csápjaikat, minisz­terek és miniszterek közvetlen hozzátarto­zói falaztak büntető törvénykönyvbe üt­köző cselekedeteknek, a parlament nvilt ülésén támadtak meg tettlegesen minisz­tereket, nagynevű politikusok intézték el párbajjal olyan ügyeket, melyek inkább a birói kivizsgálás és ítélethozatal révén lettek volna megnyugtató módon elintéz­hetők s a felkavart tömegindulatok ak­kor is heteken, sőt hónapokon át a Bour­bon-palota körüli nappali és éjszakai tün­tetésekben jutottak kitörésre, melyeknek korlátok közé szorítása nem kis megeről­tetésébe került a párisi rendőrségnek. Ezeknek az analógiáknak keresése azonban nem lehet a mi célunk. Az sem lehet a feladatunk, hogy részletekbe me­nő alapossággal igyekezzünk kimutatni azt a nagy hasonlóságot, amely ezt a Stavisky nevü kis csirkefogót, akinek rendőri törzskönyvi nyilvántartását és daktilosz­kópiai felvételét az öngyilkosság után fa­csimilében közlik a párisi újságok, nagy­nevű elődének, Kreuger Ivánnak silány xitánzójává minősíti. A különbség mind­össze az, hogy mig Kreuger Iván állami kölcsönkötvénveket hamisított és ezeket adta el jó áron, vagy lombardirozta ko­moly pénzintézeteknél, addig Stavisky megelégedett egy vidéki városi zálogház kamatoző kötvényeinek hamri' á~á al és az így hamisított kötvények értékesítésével. Legfeljebb két olyan jelenség lehet, amely meglepővé teszi az esetét. Az egyik az, hogy mekkora gazdagság lehet felhalmoz­va egy olvan orszáqban, ahol százötven millió értékű kötvényt lehet hamisítani egy nem is túlságosan nagv vidéki város zálogházának címére s fel sem tűnik, hogy ezek a kötvények mekkora mennyi­ségben kerülnek forgalomba. A másik je­lenség inkább kérdés formájába öltöztet­hető. Hogvan lehetséges az, hogv valaki, akit hat év előtt mint sikkasztót, csalót és hamiskártyást rendőri nyilvántartásba vettek s akinek letartóztatásáról akkori­ban fényképekkel is tarkított cikkek jelen­tek meg az uisárjokban. ali<? néhánv esz­tendő multával mint miniszterek és nagy közéleti emberek barátin, ezek ajánlásá­val és ezek asszlsztenciá'a mellett bonyo­líthatta le kisded üzelmeit? Ez a kérdés szintén nem reánk tarto­zik. A kloaka-tisztogatás munkáját a fran­cia kormánynak, a francia rendőrségnek és a francia bíróságnak kell elvégezni. Bennünket, magvarokat-az egész ügyből csak az optáns-kötvények ügye érdekel, Péntek, 1934 január 26. Aro 12 fillér y. évfolyam. 20. sz. még pedig ez sem annyira jogi, mint in­kább politikai vonatkozásaiban. A jogi rész ugyanis tiszta. Az optánsokat, akik­nek birtokát az utódállamokban elszedték és politikai szempontok által irányított agrárreform céljaira felhasználták, nem készpénzben fizették ki, hanem kötvénye­ket adtak nekik, amelyeket a hágai és párisi megállapodások alapján létesített, de csak évek multán fizetőképes optáns­kassza fog annakidején készpénzre bevál­tani. Ezek a kötvények a dolog természe­téből folyóiag eladhatók, vásárolhatók, egyszóval adásvétel tárgyát képezhetik. Senki sem kifogásolhatja tehát, ha az a kötvénytulajdonos, akit vagyonától meg­fosztottak s aki esetleg pillanatnyilag kényszerhelyzetben van, kötvénvét eladja annak, aki arra alapítja számítását, hogy ma tíz-tizenöt százalékot fizet a megszo­rult kötvénytulajdonosnak s évek mu1 ta­vai a teljes összeget fogia bezsebelni. Ezt csinálta Stavisky. Ilamis zálogházi papírokért kapott jó. valóságos franko­kat s ezeknek a töredékéért optáns-kötvé­nyeket vásárolt, természetesén ismét csak a kötvények névértékének egy töredéké­ért. Az így megvásárolt kötvényeket bizo­nyos haszonnal a francia pénzpiacon he­lyezte el. Annyira nyilvánváló. hogv ez az egész üzlet, amely különben is csak a kezdet kezdetéig jutott el. lisztán a ma«var kötvénytulajdonosok szorult helyzetének kihasználására volt alapítva és annviía kézenfekvő, hogy ismét azok vesztették el reménybeli vagyonuk egvrészét, akik köt­vényeiket eladták, hogy szinte azt kellene hinni, hogv min'tnToknak. akik eHensé­(Budapestí tudósítónk telefonjelentése.) Ke­resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a képviselőház csütörtöki ülésén beterjesztette a fő­városi törvény reformjára vonatkozó javaslatot. A szociáldemokrata párt részéről élénk közbekiál­tások kisérték a javaslat benyújtását: — TjX a diktatúra, jogfosztás, jogtiprás. Sürgő­sebb feladat nincs? — kiáltozták a szociáldemok­rata képviselők. A javaslat a jövő héten kerül csak a képviselőház illetékes bizottsága elé, amelyek a sürgősnek kimondott javaslatot gyorsított ütemben fogják tárgyalni ugy, hogv az előreláthatóan a hét végén már a plénum elé is keriil. A képvise­lőház tagjai, főleg az ellenzék részéről, igen nagy érdeklődéssel várják a javaslatot, amelyet tulaj­donképen még senki sem ismer. A gvakorlat az, hogy az illetékes miniszter egy-egy törvényjavas­latot végleges szövegezésben nyújt be. Most más a helyzet, mert a belügyminiszter a már benyúj­tott javaslat szövegezésén jelenleg is dolgozik. Szó esett erről a képviselőház folyosóin is. Rassay Károly, aki a javaslat szövegét a Ház elnöki irodájában meg akarta tekinteni, kérdést intézett a folyosón ezzel kapcsolatban a belüíjvmi­niszterhez és tréfásan olvan kijelentést tett előtte, hosrv « törvényjavaslat szövege eltűnt. A belügy­miniszter „megnyugtatta" Rassavt és közölte, hoöv a javaslatot pénteken már nvomfatástian kapják Vézhez a Téz tf>«*iM. EpvéWoént a javaslatról csü­•ArfKVftn félhivatalosan hosszabb ismertetést tettek közzé. mmmmmmrmmmmmrnBBamm x. m nj ji > ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3.2U Vidéken e» Budapesten 3.*»0. kUliHlriUn ».•*« penaA. - egyes szAm Ara h«lk<lz> nap 12, vasár- és Ünnepnap ¿U Ilii. Hir­detések felvétele farlia szerint. Mrole­leni«« tiétio kivételével nnnonln reonel ges indulattal viseltetnek irányunkban, ujjongani kellene a magyar vagyonnak ezen a pusztulásán. Ellenben nem ez tör­ténik. Az utódállamok sajtója és a fran­cia sajtónak az a része, amely még min­dig nem tud a győző és legyőzött ideoló­giájától szabadulni, a kénköves gyűlölet tüzét fújja a magyar optánsok ellen, akik eladásaikkal megkárosították a francia érdekeket. Vájjon meg lehet ezt józan ésszel ér­teni? A megértés nehéz, de egyes elejtet' nyilatkozatok alapján nem lehetetlen. A haragvó felfortyanás hátterében az a lit kos aggodalom lappang, hogy a kötvé nyek tulajdonosai ki találnak cserélődni s a fizetés időpontjában nem magyar, ha­nem francia állampolgárok lesznek, akik azokat kifizetésre prezentálják. Méltóztat­nak érteni az elgondolást, amely kiváltja ezt az aggodalmat? Magyar állampolgá­rokat lehet esetleg csűrés-csavarással követeléseikből kiforgatni, egészen más azonban a helyzet, ha a fran­cia kistőkések, a francia választók azok, akik mint igényjogosultak jelentkeznek. Ezt az eshetőséget kell megakadályozni s a Staviskv-botránv kihasználásával, ezért kell a francia tőkéseket a magvar optáns­kötvénvek vásárlásától elriasztani Az op­tánskötvénvek maradjanak csak magyar kezekben. Velük szemben nincs lelkiis­mereti kérdés és velük szemben lehet sui generis jogot alkalmazni. Jog uqvanis két­féle van. Az egvik jog az, amelyet akkor gyakorlok, ha idegennel szemben fizetni nem akarok, a másik jogra akkor fa­nyalodom. ha odahaza fizetni muszáj. A javaslat fölött előreláthatóan nagyarányú és valószínűleg viharos vita fog megindulni, mert az ellenzék az enyhített javaslattal szemben is komoly aggályokat táplál és ennek a képviselőházban ki­fejezést kiván adni. Nagyon valószínű, hogy a vita hosszabb ideig elhúzódik, számolnak tehát már most azzal, hogy a kormány nyolcórás ülésekkel sietteti a javaslat letárgyalását. Az ülésén az elnök bemutatta Rassay Károly roly levelét, amelyben lemond a 33-as bizottság­ban viselt tagságáról. A belügyminiszter ezután beterjesztette a fővárosi törvény módosításáról szóló iavaslatot, majd mentelmi ügyeket tár­gyaltak. Felfüggesztették Farkas Elemér mentelmi jogát. Erődi-Harrach Tihamér ismertelte a bizottság egyik jelentését Büchler József men­telmi ügyével kapcsolatban, akit bejelentése szerint a csendőrök megakadályozták képvise­lői működésében. A bizottság nem találta fenn­forogni a mentelmi jog sérelmét. K é t h 1 y Anna kifogásolta, hogy ugyanazok­nak a csendőröknek a jelentéséi adta át a bel­ügyminiszter a mentelmi bizottságnak, akik annakidején megakadályozták Büchler Józse­fet képviselői működésében. Kérte, hogy ad­ják vissza az ügyet a bizottságnak. Farkas István a szavazásnál a határozat­képessé* megállapítását kérte. A Ház nem volt határozatképes és ezért az elnök az ülést felfújj­Nyolcórás üléseken tárgyalva a képviselőház a csütörtökön beterjesztett autonómia-javaslatot Mentelmi ügyek szerepellek a Hóz csütörtöki napirendién

Next

/
Oldalképek
Tartalom