Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-27 / 21. szám

D e C M AG y A RO R S ZÁ G 1934 Januír 27: Bz ipartestületi tagdijak A Délmagyarország csütörtöki számában a Szegedi iparosok ipartestületi tagdíjhátraléká­val foglalkozó cikket teljes egészében el le­het mondani a makói iparosokról és a ma­kói ipartestületről is. Sót azt hiszem, az or­szág valamennyi ipartestületére vonatkoznak a cikk megállapításai. Az uj ipartörvény, amely a cselekvő és szenvedő választói jogtól megfosztja a kétévi tagdíjnál nagyobb hátra­lékosokat, olyan hibás intézkedés, amely a mai állapotokkal egyáltalán nem egyeztethe­tő össze. E rendelkezéssel szemben önkényte­lenül felmerül az a kérdés, hol voltak e tör­vény meghozásánál és előkészítésénél az ille­tékes informátorok, az iparosvezérek? Vezé­reink, kiknek meg kellett voina magyaráz­ni a törvényalkotók előtt az ország iparos­ságának képessegeit a közterhek viselését il­letőleg. Vagy talán épen az volt a tervszerű elgondolás, hogy az ipartestületek ügyeinek intézése minél szűkebb korlátok közé szorit­tassék? A közterhek viselése minden komoly pol­gárnak kötelessége és az iparosnak kötelessé­ge elsősorban az, hogy testülete adminisztrá­cióját meg ne akassza konok nemfizetési szán­dékkal. Ha mégis art tapasztaljuk, hogy az iparosság tagdíjfizetésével annyira hátralék­ba jutott, hogy emiatt még saját testüle­ti ügyeinek vezetéséből is kiközösíti, felmerül az a kérdés, mi lehet ennek valódi okozója. Mindenesetre sokban és nagyban hozzájá­rul ehez a kereseti lehetőség lecsökkenése, de hozzájárul az is, hogy majdnem az összes ipartestületek vezetői a konjunkturális idők­ben teljesen irreális építkezésekbe, invesztí­ciókba vitték bele testületeiket, amikkel a régi 2—3 pengős tagdijakat olyan összegek­re tornászták fel, amelyet a legtöbb iparos, a legjobb akarat mellett se tud megfizetni. Az ipartestületek mai vezetőinek, akik nagyréizben még mindig azok, akik ezen ál­lapotok felidézői voltak, lehet kényelmesebb egy olyan közgyűlés, amelyből a tagok két­harmada ki van zárva, kérdés azonban, hogy az ipartestületek érdekeinek megfelel-e ez. Nézetem szerint például a makói ipartestü­letet 2—S pengős tagsági dij mellett el lehet­ne akként adminisztrálni, hogy az minden ipari érdeket kielégítsen és ezt fizethetué és fizetné is minden iparos. Nem fizethetjük azonban tagdijakban azokat a terheket, ame­lyek — mint például Makón — egy 210 ezer pengős adósság kamat és tőketörlesztésének terheit jelentik. Ebben a kérdésben rendet kell teremteni. A rend teremtésének a módja nem az, hogy most kétharma'd, később kilenctized része a tagoknak jogaitól megfosztassék, hanem kivizsgálni és megállapítani az adósságok keletkezésének mi­kéntjét és főképen megszabadítani az ipartes­tületeket e gondoktól, amelyek a rendes admi­nisztrációt akadályozzák s az önkormányzat lehetőségét a kirekesztettek szaporodásával csonkítják mindaddig, amig egy kiválasztott kis társaságnak diktatúrájává fajul. Lövenbach Benedek sütőiparos, törvényha­tósági bizottsági tag. Asz olvasó r&vata Igen tisztelt Szerkesztőségi Engedjék meg, hogy nagyra becsült lapjuk utján tárjuk a nyilvánosig elé azt a lehetetlen állapotot, amely a Mars-téren honol hetipiacok alkal mával. A lemezesek botránvai ellen már több ször kértük a rendőrség védelmét, szinte na­ponta mennek a tömeges feljelentések, de még máig sem történtek gyökeres lépések. Vere­kedések, pénzlopások, botrányos káromkodá­sok, békés polgárok inzultálása napirenden vannak. Szinte személyenként ismerik ezen egyéneket, mégis megtűrik őket ott garázdál­kodni. Szinte már félünk tőlük mi árusok, mert még ők fenyegetnek, ha esetleg csende­sebb viselkedésre intjük őket, vagv védelembe veszünk becsapott károsultakat. Mit tegyünk, hova forduljunk már panaszainkkal, hogy meghallgatásra találjunk? Igaz tisztelettel: Több árus. Kristóf Pensiő OIoso családi otthon a főváros centrumában. Díjtalan lifthasznftlat. Hideg1 és meleg folyóvíz. Központi ífltés. Elsőrendű diStikus és normál étkezés. Pensiós ellátás 6 P-iőí kezdve 219 BUDAPEST, IV. Krisióf-tér 2. sz. Telefon 80-4-90. Kihallgatáson a Szent Atyánál A bronzkapunál, amely a vatikáni palota | széles lépcsőházába vezet, a szolgálattevő sváj- : ci testőrök megnézik, a pápai kihallgatásra in- I vitáló rózsaszínű, vagy lila igazolványt, aztán útbaigazítanak a Szent Daninszus-iidvar felé. Itt a pápai csendőrség mégegyszer igazoltat és egyben megnézi azt is, vaj jón öltözékünk megfelel-e az előírásnak. Régebben a férfiak csak frakkban, vagy legalább is fekete ruhá­ban léphették át a pápa elfogadó termének küszöbét, most e tekintetben liberálisabb a felfogás. Fekete öltözók csak a tróntermi ki­hallgatásnál kötelező. Nőkkel szemb n már szigorúbb az ellenőr­zés. Mindenekelőtt: a nyakat és a karokat nem szabad szabadon hagyni. Szigorúan veszik a fekete kendőt is, ezt azonban öt íiráért köl­csönbe adják a Szent Péter-tér piaci árusai. Ha már átestünk a csendőrség ellenőrzésén, szabad az ut tovább. Száznégy széles lépcső­fokon megyünk fel a vatikáni palotába ós a térdnadrágos pápai lakályok igazítanak az­tán útba. Az emeleteken egész ¿wra az elfo­gadó termeknek sorakozik egymás mellé. Egyik pompásabb, mint a másik. Sehol egy szék... Csak a fal mellett húzódnak fapadok. Sokáig kell várni ezekben á 'ermekben. Lassankint hatalmas tömeg gyűl össze. A tömegből kiválasztják a nászutasokat. őket külön fogadja a nagyobbik trónteremben a pápa. A Sala Clementinában — VIII. Kelemen pápa restauráltatta négyszáz évvel ezelőtt ezt a ragyogó termet — már vagy kétezer ember van együtt. Papok és civilek, férfiak, gyer­mekek vegyesen. A terem közepén széles léc húzódik végig, a léc-korláton belül van a pá­pai trón, előtte svájci gárdisták alahárddal sé­tálnak fel és alá. ídőközönkint felváltják őket. A felváltás ugyanazzal a ceremóniával törlénik, mint évszázadokkal ezelőtt. A terem felügyelője fekete frakkban in­tézkedik, a falakon a középkor művészei­nek örökéletű remekei néznek szembe a látoga­tóval. Egyszerre csönd lesz. Majd felhang­zik a taps... Amikor belép a pápa a kihallgatási te­rembe, tapsol minden ember. Ez régi szokás Párnában. És éljeneznek. Mindenki a maga módszere szerint. A Szentatya helyet foglal a trónusán. Aztán beszólni kezd. Minden kihallgatáson félórás beszédet tart. Az impresszió? Mindenkinek a szemébe néz. A hetvenhatéves, tiszteletet parancsoló aggas­tyán fiatalabbnak látszik. Meg kell állapítani nyomban, hogy: XI. Pius egvesiti magában a 1 legmagasabb rendű papi szerénvséget a mél­tóságának legteljesebb tudatával. Megjelenése: a legtökéletesebb közvetlenség. Egyben azon­ban tiszteletet parancsol. A tekintetében meg­kapó jóság van. Minden elfogódottság nélkül beszél. Annak eslenére, hogy temérdekszer kell ugyanazt elmondania, mindig megtalál­ja az előtte lévő emberek adottságához való hangot. Felsőséggel és abszolút biztonsággal beszél. Az emberek, akik nem értik a szavait, kiérzik azokból a nagy atyai jóságot, szavai­nak dallamos hangsúlyából azok jelentőségét. Beszéde végén megáldja a jelenlévőket. Ál dást ad az otthonmaradottaknak é« megáldja azokat a tárgyakat, amelyek-, a zarándokok­nál vannak. Amikor vége van a kihallgatás­nak, újra felhangzik a taps. Sokféle pápai audiencia van, én két nap alatt háromszor járultam XI. Pius elé. A legelső osztályba tartoznak az úgynevezett magánkihallgatások, ezeken azonban csak uralkodó családok tagjai, vagy aktiv államférfiak vehetnek részt, őket magánlakosztályában fogadja a pápa. Velük tanuk jelenléte nélkül, négyszemközt tárgyal. Sorban következik ezután a tróntermi kihall­gatás. Erre azok kapnak meghívást, akiket legalább egy bíboros ajánl és akiknek speciá­lis kívánságaik vannak. Ezeken a kihallgatá­sokon kötelező a frakk és a fehér nyakkendő. A meghívottak névre szóló meghivót kapnak a szállásukra. Két napig kellett várnom, amig s római Ho­tel Imperialba a tróntermi kihallgatásra szóló meghívást megkaptam. A fehér borítékon rajta volt a pápai "kamaramester sárga pecsétje. Belül ez volt a szöveg: őszentsége elvárja kihallgatáson szerdán, pontban 12 óra 15 perckor Paál Jób szerkesztő urat. Megjelenés: frakk és fehér nyakkendő. Vatikán, 1933 október 3. A kamara­mester: Caccia Dominioni. A kis trónteremben fogadott a pápa. őszent­sége németül szélt. Aminthogy a magasabbrendü kihallgatáso­kon mindenkit azon a nyelven szólít > meg, amelyen a meghívott beszél. A pápa kifogás­talanul beszél: németül, angolul, franciául spanyolul, portugálul, héberül. A pápai kézcsók ma már csak a magánki­hallgatásokon kötelező,, de csak katolikusok számára. A tömegkihallgatásokon XI. Piu* eltörölte a kézcsókot. A tróntermi kihallgatásokon kivál vannak aztán: speciális kihallgatások, amikor is azok járulnál a pápa elé, akik kérvényt adnak át, valami különleges ügyben támogatást kérnek, ezeket beljebb vezetik, a pápa appartenunt­jeibe. Legutóbb ilyen kihallgatáson vettek részt a MANSz küldöttsége, ahol a pápa elő­ször adta ki a jelszót, hogy: „Mindig többet és mindegyre jobban..." A tömegkihallgatások is több csoportba osz­lanak. Egyes zarándokcsoportokat zárt 1ömeg­ben fogad a Szentatva. Mint például legutóbb a kalocsai egvházmegve több ezer *agból álló küldöttségét. 'Ez a fogadás, amelven szintén részt vettem, a Sala Regia és Sala Ducale pompás, csillogó, az Ezeregyéjszaka meséibe illő termeiben folyt le. Este tízkor... Aznap már vagy tizezer embert fogadott a pápa. A mrgyar zarándokokhoz másfélórás beszédet intézett. Éjfél felé iárt az idő, ami­kor iejöttünk az apostoli palotából... A svájci gárdisták ott álltak holtfáradtan a bronzkapunál. Pedig őket harmadszor vál­tották fel aznap. A hetvenhatéves pápát nem váltotta fel senki. Paál Jóbu DR. MiRZA HA afgán herceg mára hirdetett előadását február 5-én, hétfőn tarja meg az ipartestületben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom