Délmagyarország, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-20 / 15. szám

D ECM Ä fi Y Ä R O R S Z X G T954 Januar 20: ma te homály fedi. Az bizonyos, hogy a nagykikfndai törvényszék or olt Ogyühben tárgyalás', <ic ncin tudni, hogy a gyilkosság miatt is fe­lelősségre vonlák-e őket, vagv csak rablásokért, azt sem lehetett eddig megallapitani, hogy el­itélték-e valamelyiket is. A tanuk erre nézve különböző vallomást lesznek. Jankov Száva líKíl-ben való kézrekeritése után a magyar ha­tóságok igyekeztek diplomáciai utón megtud­ni valamit a dologról, de ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre. Jankov Száva éleiének kalandorregénye Jankov Száva a pénteki főtárgyaláson érde­kes vallomást tett. Tagadott mindent, kijelen­tette, hogy Dobsáékat es a többi sértetteket nem is ismeri. Az bizonyos, hogy őt 1919-ben a szerb csendörök elfogták. Abban az időben Belgrád­han tartózkodott, majd onnan kiment Francia­országba. A francia megszálló csapatok vitték magukkal. Marseille-ben felcsapott idegenlé­gionistának, kikerült Afrikába, de ott nagyon rosszul ment a sora és megszökött. Vissza ment Marseille-be, ahol felcsapott pincérnek. Kínoz­ta a honvágy, hazajött Gádorosra, ahol roko­nainál húzódott meg egy darabig. De itt sem volt neki maradása. Újból Belgrádba ment, majd gyalog nekivágott egy hosszabb túrának, amelynek során eljutott Le Havre-ba és Cher­bourgba. Visszafelé bejárta Németországot, Ausztriát. Bécsben lopás miatt elfogták és el­itélték. Sok viszontagság után ismét szerb te­rületre érkezett. Töpökkanizsán meggyült a ha ja a szerb hatóságokkal. Kisütötték róla, hogy magyar állampolgár, de magyar érzelmei miait is haragudtak reá, ezért áttették a határon. így került a magyar hatóságok kezébe 1931-ben először, azutan 1933-ban, szökése után másod­szor. Jankov Száva kihallgatása során kétségbe­esetten védekezett a gyilkosság vádja ellen, egyre azt hajtogatta, hogy nem érzi magát bű­nösnek, ártailau mindenben. Felvonulnak a lanuk Ezután került sor a tanúvallomásokra. Első­nek S z t o i k o v Milutint hallgatták ki, aki bizalmi emberként működött a szerb csendőrök mellett akkor, amikor a vádlott fivérét, Iszót vallatták. A tanú szerint Iszó minden kényszer nélkül bevallotta a szerb csendőrök előtt a két gyilkosságot és bevallotta azt is, hogy öccse is benne volt a dologban. Dr. Popper Sándor szőregi községi orvos látta a Dobsa-pár holttestét. Mindegyiken egy­egy halálos lövés volt, a holttestek borzalma­Kan meg voltak csonkítva. B o se n bű c h e r Márton szőregi tanú fe­dezte fel a gyilkosságot, ö Nyári Mihály béres­től hallotta, nogy négy szerb katona volt a tet­tes. Terhelő vallomást tett T a k á s k i Radován ls, aki szintén bizalmi volt a szerb csendőrök­nél. Jankov Iszó bántalmazásáról ő sem tud semmit. Iszó és a másik letartóztatott, Narkov Rádó bevallotta a gyilkosságot.Iszó azt is elmon­dotta, hogy Dobsánét az öccse, Száva ölte meg. A gyilkosságot azért követték el, mert Dobsa felismerte Narkovot. A tanú ugy tudja, hogy ezt a két vádlottat a kikindai törvényszék elé vit­tek és el is Ítélték őket egy-egy esztendei fog­házra. A legterhelőbb vallomást Vladiszovjev Alejev tette. Elöljárójában megemlítette, hogy a Jankov-fivérekre még ma is haragszik, öt egy napon az Iszó arra akarta rábírni, hogy kém­leljen ki egy gazdag embert, hogy hol tartja a pénzét. Félt elvállalni a megbízatást és ekkor Iszó — bátorításul — elmondta, hogy milyen rablásokat és gyilkosságokat hajtott végre öcs­csével és a kél deszki emberrel együtt. Elmon­dotta, hogy Száva kisbiró-sapkát tett a fejére, amikor Dóbsáckhoz mentek. Mindenki lőtt Dobsára a rablók közül. Dobsánéra pedig egye­dül Száva. A csonkításban mindannyian részt­vettek, még pedig azért, hogy a bűnük egyfor­mán nagy legyen. Elmondotta, hogy később az Iszóval folvtatott beszélgetést elmondotta má­spknak, erről viszont tudomást szerzett Iszó és megverte őt. Ezután történt, hogy közölte az esetet a csendőrséggel. Iszó és Száva ettől kezd­ve haragudott reá. Évekkel ezelőtt Szávától fe­nyegető tarlalmu levelezőlapot kapott. Bel­grádban adta fel és a kép egy revolveres férfit ábrázolt, aki egy másikat épen lelőni készül. — Soha sem küldtem ilyen lapot! — jegyezte meg a vádlott. S z t r a i n Milorád elmondotta, hogy Jankov Száva Dobsáék megöletése után egy levágott orrú csizmát hozott eladásra. A csizmában fel­ismerpi vélte Dobsa csizmáját. A bíróság ezután a többi rablásra vonatko­zólag hallgatta ki Vörös Jánost, Szlávik VewWnét és másokat, akik a vádlottban felis­mer'ék az e,?vik bekormozott arcú rablót. Jankov Száva megjegyezte, hogy ő is_köz­te volt a helyszínre vitt rablóknak, be is is­merte ott a rablásban való részvételt, de csak azért, mert a szerb tiszt korbáccsal bántalmazta. A bizonyítási eljárás befejezése után dr. Kleítsch Imre ügyész fenntartotta a vádat és a vádlott szigorú megbüntetését kérte. Dr. Bálás Béla védőbeszéde után a bíró­ság tanácskozásra vonult vissza, majd rövid tanácskozás után kihirdette Ítéletét. A bíróság kétrendbeli rablás büntette miatt 6 esztendei fegyházra ítélte. A A Dobsa-házaspár elleni gyilkos­ságok és rablás alól felmentette a biróság, mert tagadásával szemben megnyugtató bl/onvitékot nem ta­lált: — Belenyugszik az Ítéletbe? — kérdezte Jan­kovtól az elnök. — Az én lelkemet nem büntrl'c meg a bíró­ság, csak a testemet — válaszolta. Fellebbezek mert nem vagyok bűnös.,, Az ügyész is fellebbezést jelentett be. Az ügy a tábla elé kerül. A szegény gyermekek tejfillérei Miért nem hagyta méi jóvá a belügyminiszter a közgyűlés szabályrendeletét (A Délmagyarország munkatársától.) A novemberi közgvülés — mint ismeretes — megalkotta a tejfillérekről szóló szabály­rendeletet, miután a szegedi mozik meg­tagadták ezeknek a jótékonycélu filléres adományoknak a beszedését és mivel az előző esztendőben — mint emlékezetes — differenciák merültek fel a tejakció ve­zetősége és a mozik között. A rövid sza­bályrendeletet természetesen megfelleb­bezték az — érdekeltek. A fellebbezése­ket a szabályrendelettel együtt december végefelé terjesztette fel a város hatósága a belügyminiszterhez és azóta már többszőr megsürgette, mivel a tél lassan elmúlik és nem lesz pénz a gyermekbarátakció le­bonyolítására. A késedelem a szegedi is­kolák vézna, szegény diákjait fosztja meg a mindennapi ingven-tejuzsonnától. Leg­utóbb a főispán járt el az ügyben a bel­ügyminisztériumban, de ott csak azt tudta meg, hogy az akták még a pénzügyminisz­tériumban vannak, ahová véleményezés céljából kerültek. Az ilyen természetű ügyekben ugyanis a belügyminiszter csak a pénzügyminiszter előzetes hozzászólása után határoz. Dr. Pálfij József polgármesterhelyettes december 21-én terjesztette fel a szabály­rendeletet a fellebbezésekkel a belügymi­niszterhez és külön kísérőlevélben kérte a szabályrendelet sürgős jóváhagyását. A polgármesterhelyetles kísérőlevele többek között ezeket mondja: „Rakó László a város törvényhatósági bizott­ságának novemberi közgyűlése elé oly értelmű in­dítványt terjesztett, hogy a közgyűlés irjon fel Nagyméltóságodhoz és kérje egy rendeletnek a ki­bocsájtását, mely a színházat és a mozikat arra kötelezi, hogy a szegénygyermekek ingyentejakció­ja javára a 80 fillérnél magasabb helyáralc után je­gyenkint 2 fillért szedjenek és a begyült filléreket az említett célra a váro6 pénztárába beszolgáltas­sák. Indítványa előterjesztésére az késztette, hogy a folyó téli időszakban a szegedi mozik megtagadták a tejfil­lérek szedését. A múlt év folyamán ugy a szinház, mint a mozik egyszerű felkérésre felemelték magasabb helyárai­kat 2 fillérrel és az ily módon begyült összeget időnkint beszolgáltatták az akció folyószámlájára. Mivel azonban az elszámolás körül ugy a színház­nál. mint a moziknál elszámolási differenciák merültek fel, amelyek feljelentés folytán jutottak az akció veze­tőségének tudomására, kénytelen volt az akció ve­zetősége ezen ügyben rendőrségi nyomozást kérni. A nyomozás meg is állapította ugy a színháznál, mint a moziknál a visszaéléseket. A szinház mult évi igazgatója e visszaélések miatt egyhónapi fog­házbüntetést kapott, mig a mozik ellen a vizsgálat még mindig folyamatban van. A színház jelenlegi igazgatója ujabb felkérésemre a legnagyobb kész­séggel vállalkozott a tejfillérek szedésére, mig a mozik vezetősége ezt megtagadta. Az indítvány tárgyalása során dr. Dettre János is felszólalt és azt indítványozta, hogy a fel­írás helyett a közgyűlés alkosson szabályrendele­tet és kérte, hogy az általa elkészített szabályren­delettervezete* fogadja el. A közgyűlés a szabály­rendelettervezetet nyomban letárgyalta és azt egyhangúlag elfogadta abban a tudatban, hogy a közönség a mult évben 1« ziigolódás nélkül szive6cn és önkéntesen adta a 2 filléreket, amelyekből az akció vezető­sége a sápadt és vérszegény külvárosi óvódás és iskolásgyermekek ezreinél meglepően szép eredményeket mutatott fel A város hatósága maga is évente nagyobb összeg­gel támogatja az akciót, azonban mindez távolról sem elegendő ahhoz, hogy abból számbajöhelő gyermektőmeg rendszeres ingyentej tizórait kap­jon. Szükség van tehát arra a jövedelemforrásra, amely e fillérekből tevődik össze és ami a közön­ségnek érezhető terhet nem jelent. Az elfogadott szabályrendelet ellen B a b n i g g Béla és társai fellebbezést adtak be, amelyben ar­ra kérik Nagyméltóságodat, hogy azt „törvényes jogforrás hiányában" és mert ezt a szerintük egyetlen hozzáférhető szórakozást pótfillérekkel megdrágítani nem lehet, ne méltóztassék jóváhagy, ni Annak bizonyítására, hogy a fellebbezést alá­írók legnagyobb része nem is tudta, hogy mit ir alá, becsatolom az egyik szegedi napiíap f hó 20-iki számát, amelyben a fellebbezést aláírói egy­másután jelentkeznek és kérik a nevüknek a felleb­bezésből való tőrlését, mert annak tartalmával nem azonosítják magukat, sőt egyenesen adomá­nyokat juttatnak a tejakció céljára. Csatolom még többek írásos bejelentését is, akik szintén azt iga­zolják, hogy sebtében íratták alá velük is a fel­lebbezést és hogy csak a lapokból tudták meg an­nak tartalmát, miért is aláírásuk figyelmeik ivüt hagyását kérik. Á másik fellebbező Selmeezy József, aki nem­régiben Nagy Iván álnév alatt arra kérte Nagy­méltóságodat, hogy szüntesse be Nagyméltóságod törvényes alap hiányában a tejfillérek szedését és hogy hívja fel Nagyméltóságod a törvényhatósá­got, hogy szabályrendeletet alkosson. Selmeezy József nem a szabályrendeletet támadja, hanem azt kéri, hogy Nagyméltóságod ugy hagyja jóvá a szabályrendeletet, hogy ne csak a szinház és mo­zik, hanem a hangversenyek, a bálák és társas­összejövetelek belépőjegyei után is szedjék a tej­filléreket. Emellett kéri még a pótdijak fizetését azokra is kiterjeszteni, akik bármely hivatali állá­suk alapján mentesek a belépődíjak fizetése alól. Ugy az elfogadott szabályrendelet, mint a be­adott két fellebbezést a beadott összes iratokkal együtt azzal a tiszteletteljes kérésemmel terjesztem fel, hogy méltóztassék azokra a fontos egészségügyi és nemzetvédelmi érdekekre való tekintettel, amelyek a csenevész és szegény gyermekek tejjel való táplálása révén azok testi és szellemi meg­erősödéséhez fűződnek, a szabályrendeletet a le­hető sürgősséggel jóváhagyni azzal a kiegészítés­sel, hogy a pótfilléreket necsak a szinház és nnv zik szedjék, hanem a hangversenyek és táncmttlat­ságok rendezői is."

Next

/
Oldalképek
Tartalom