Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-10 / 280. szám

DÉL'MAGYARORSZÁG 1053 december 10. ^ / Hasznos tudni, 5® hopry a derűs hangulat, a ¡6 kÖZérZ&S mindi? A* a gyomor és belek kifosréstalan mti ködösétől függ. Szorulásban szenvedőknél, emásztési hiányoknál pedig V* Schmldthauer tarmészetes \\ I keserüvize váiik be legjobban. 16 és gvors haskalló, sokszor életmentő, gyógyvízzel, e cél elérhető I Igmàndi legyezze meg ön is, hogy az •JA jjübJUXl víz, a világon legjobb hashaitó ásványvíz. Ki egyszer próbálta az f Gf nftltUH vizet, szükséglet esetén, nem használ mástt — csak ezt. Bethlen István Londonból Budapestre érkezett és nyilatkozott a revíziós mozgalomról (Budapesti tudósítónk telefonielentése.) Gróf Bethlen István szombaton éjszaka Londonból Budapestre érkezett. A pályaudvaron a Revíziós Liga vezetősége üdvözölte. Bethlen a vonatban íogadta az eléje utazó ujságirókait, akik előtt többek között a kővetkezőket mondotta: — A revíziós mozgalom célja területűnként változó. Azt kívánjuk, hogy a tisz/a magyarlakta területeket népszavazás nélkül csatolják vissza Magyarországhoz. A tótoknak és a ruthéneknek autonómiát kívánunk. Bácska, Flanel pyjama P 5.70 Potlák leslvéraVnél Bánát és más nehezen megítélhető népterületekre népszavazás' kövei lünk, hogy további sorsáról maga a nép döníTön. Erdélyt illetően önállóságot kivártunk. A revíziós gondolat mosl követendő programjaira vonatkozólag Bethlen kijelentette, hogy az Franciaország barátságától és jóindulatától is függ. a* M6 A Meteorologiai Intézet jelenti este 10 órakon A hidej? kissé gyengül, felhősödés, néhány helyen esetleff kisebb havazás. A Sscgedi Leányegylet miisoroc estje. A Szegedi Leányegylel fényesen sikerült műsoros estélyi rendezett szombaton este a Tisza nagytermében „A rádió egy napja" cim alatt kedvesebbnél kedvesebb, ötletes és szellemes mókákat sorakoztattak fel az ügyes szereplök. A ,,reggeli tornának" mulatságos résztvevői voltak Mózes Bözsi, H a u e r Borcsa, Kovács György és W a 1lersdorfer Andor. A „pontos időjelzésnek" ós „híreknek" kacagtató persziflázsa irtán az est egyik legsikerültebb Bzámát, egy női vokálkvartettet Franki Lili, Vágó Klári, Lacher Panni és Erdélyi Kató mutatták be. A zongorakiséretet a tehetséges szerző: Pető György látta el. „Az asszonyok tanácsadójának" mulatságos utánzásával <lr Weinmann Istvánné ért el sikert Róbert György áriákat énekelt finom tenorral, majd tempó» kétzongorás jazzt játszottak Franki Lili és Róna Pál. Róna, mint a párisi Coatot tanítványa kitűnő játékával külön zongoraszámokban is hatásosan szerepelt. Hangos kacagás kisérte a „lóversenyeredményeket", a ..vízállásjelentéseket", amelyeket a speaker, Berni a n n Ibi olvasott feL Végül a műsor nagy fináléjaként kedves revűt mutattak be a leányegylet tagjai A görlök: Hauer Borcsa, Friedlánd e r Aranka, G r ó s z Vera, K o c h Ica, S p i t z e r Ibi, V/ e 1 s z Panni fess kosztümökben vonultak fel; egy grotes* táncban Erdélyi Kató tűnt fel. B ö h m Imre, K r a u s t Sándor, Schorr István, Szekeres György működtek még közre a revüben. A hangulatot emelte Kőrössy Zoltán játéka és a két „arisztokraU", Gntfreund Endre és H i r s c h Sándor közbeszólásai. A táncokat Franki Lili rendezte sok ízléssel, a zongorakiséretet Goitein Ernő látta el és feltűnt mint konferanszié a fiatal Kálmán Imre, akinek csevegését harsány kacagás kisérte. A rendkívül ötletes műsort Lengyel Erzsi elnöki bevezetője nyitotta meg és az emelkedett hangulatot a tánc még növelte a késői órákig. A Leányegylet jótékooycélu munkásságának anyagi sikere lehetővé teszi, hogy a sok nyomorgó szegénynek kis enyhülés jusson. A jelmezeket és toaletteket a Leányegylet estélvére Steinemé tervezte és készítette. MArKA» HarlsnyöKTban nagy Karácsonyi vásár mélyen leszállított árban KíSKor .1. T«».-nAl, KArAos tioea 6. wt M^rácsonyi ajándéVoV Szintre ia legolcsóbban TÓTH órásnál Elfinyös ABO boarersés. Kölosey iavlómühely Tört arany, ezüst beváltás. K. G. emlékkönyvéből Irta Móra Ferenc L Olyan egyezségünk van egy makulaturás-bolttal, hogy szabadon turkálhatok az „áru"-bao és egy kiló mostani papírért elhozhatok egy kiló ócska lim-lomot A könyv-skorpiókért, muszkákért, svábokért ós egyéb literátus bogaraiért nem számit a boltos sommit, mert liberális ember. De azért nem fizet rá az üzletre, mert a mostani papírból kétszer annyi megy rá a kilóra, mint 0 régiből .Körülbelül ugy aránylanak egymáshoz a régi papirok, meg az ujak, mint mihozzánk azok a régi öregek, akik tele irkálták, meg telenyomtatták ezeket a kasatokat. Persze jobb üzletet csinálnék, ha uj embereket adhatnék el régiekért, de azért igy is meg vagyok elégedve. Sok mindenféle kulturkurióziun akad ezekben a dohos ringy-rongyokban, amik pincék odvából, padlások zugából kerekednek útra, a papirszedö boltja felé. Közigazgatási eskünrinták Mária Terézia torából. (Borzasztó szigorú eskü divatozott akkoriban, még abba is bele kellett egyezni a hivatali embernek, hogy a haló porát is Jfivesse magából a föld, ha rászolgál Per6ze, akkor ugy számítolták, hogy rendes ember csak egy hivatali esküt tesz egy életre. Ha a föld mind számonkérné azokat az esküket, amiket a mi nemzedékünkkel tétettek, akkor a jövő nemzedék számára csontokkal lennének kiflaszterozva az uccák) Paszkvillusok a régi diélákról. (Akkor is igen csak hazaáruló volt mindenki. Aki nem nadrágszíjat hordott, hanem hozentrágert, az meggyalázta a nemzetet. Százéves adókönyvecskét, amikből kifutná egy halszemélyes abrosz. (Ha a mai adókkal arányosítanák a porciós-könyvet, bankettre lehetne vele teríteni.) Damjanics Lajos tábornok nyugtája, amivel meg nem mondott célra hatszázezer forintot vett fel a sóhivataltól. (Akkor az volt az állampénztár, most az állampénztár olyan, mintha sóhivatal volna.) Kéz»el irott verseskönyvet, kezdve azon, hogy „Szép Lenke vár a part felett" és végezve azzal, hogy ,,A... k fel a k...tl Irta P...1 S... r," Ez már a Bach korszakból való, valamely nagyon óvatos honleány kezemunkája. Akadnak azonban olyan vakmerőségek ls, hogy a magam formájú ijedős ember, ahogy a lomok közt kotorász, hátra-hátra pislog, hogy nem vereti-e vasra Johann Wolff k. u. k. Oberhauptmann. (Ez volt a szegedi Haynau, de csak 1850-től kezdve. Azelőtt Farkas Jánosnak hív. ták és tagja volt a márciusi „nemzeti bizottmány"nak.) Nyilván ezekből az időkből való az a mostanában hozzám került füzet is, amely ezt a cimet viseli: K. G. emlékkönyvéhői, 1836-tól, 1855-ig. Emléksorok vannak benne Petőfi Sándortól, Arany Jánostól, Kossuth Lajostól, Bajza Józseftől, Tompától s esy sereg minorum gentiumtól. Hogy a nyolc negyedivből összevarrott, tizenhatoldalas füzetre másolat, az szemmel látható rajta. Hiszen egy kéz irása az egész, elejétől végig, még pedig nem nagyon jellegzetes Írás, sok hasonlót látni abból az időből. (Akik egy iskolából kerfilteki ká, azoknak mindnyájuknak epyforma volt a kézírása. Mert akkor az volt a metódusa az Írástanításnak. hogv a mester minden gyereknek az irkájába előplajbAszolta a betűket s azokon gyakorolták magukat a növendékek tollal, tintával.) Már most W lehetett az a K. G., akinek az emlékkönyvét ennyi nagy ember megtisztelte? Egy vers igazított útba, meg egy helynév. A vers a Petőfi verse, amelyik igy kezdődik: MiUjók nevében emelem az&v&m, Mi 11 jók nevében mondom el neked A köszönet, a hála szavait, Hős pályatársam, lelkem rokona: A nép nevében, melynek btve vsfgrf Ez a vers benne Tan minden Petőd kiadásban, a cim«: Kazinczy Gáborbo». A Kazinczy Ferenc unokaöccse vott ez a Kazinczy Gábor, akit Petőfi más helyen a „természet csodngyermeké"-nek nevez. Költő, iró, műfordító, szónok, a mult század derekának literary gentleman-je volt, finom vonású arcán annak a melankóliának a bélyegével, amely ezt az időt ép ugy jellemzi, mint a Kossuth-szakáll. Szive belevitte a forradalomba, mikor az készült, az esze visszadöbbentette, mikor megvolt Világos előtt le hazaárulózták, Világos után várfogságra ítélték. Amnesztiát kapott ugyan, de a magyar fátum nyilai beletörtek a szivébe Elvonult velük haza, a borsodi Bán falvára, falusi nemes urnák, nappal fát ültetni, szőlőt metszeni, Moliére-t fordítani, este korán feküdni, éjszaka tilosakat álmodni Ott is halt meg 1864-ben, alig tul „az emberi élet utjának felén." Egy-két emléksor alatt ezt a BAnfalvA-t is megtaláltam. Ez is bizonyság amellett, hogy a K. O. emlékkönyvé-t a Kazinczy Gáboréról másolták, mint ahogy szokás vol! abban az időben a szép mondásokat lemásolni és továbbadni. Hogy ki csinálta a másolatot s hogy a szegedi sublót fenekén penészedett-e idáig, vagy abban a nagy felfordulásban valami felvidéki menekült hozta-e magával a családi irományai közt azt nem tudom. Azt se tudhatom itt megállapítani, hogy megvan-e az eredeti, Ismeri-e az irodalomtörténet, nem került-e a Nemzeti Muzeumba. vaey az Aka-