Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-07 / 278. szám

Csütörtök, 1933 dec. 7. Ára 12 fillér IX. évfolyam. SÍ. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2o. Vidéken és Budapesten 3.00, IcUltnidtfn 0.-40 penqO. Egyes »Ara Ara hélkQz« nap 12, vn»6r- «« Ünnepnap 20 1111. Hlr­detésck felvétele tarlia szerint. Meole­lrnl <v hétlO kivételével niinonla remei tat, lélegzetünket nehézzé teszi, sarkantyúját a szivünkbe vágja, ahol pedig a mieinkért, az egész emberiségért sóvárgó vágyak bonto­gatnák virágszirmukat. Az egyiptomiaknak volt a nagyon régi mese szerint egy istennő­jük, Izisz, fátyol takarta szobrát, de ehhez a fátyolhoz nem nyúlhatott senki. Mert aki meglátta a szobrot, az igazságot, az szörnyet halt. Ugy félünk mi is a valóságtól, amely az ajtónkon kopogtat, félünk a tulkorán megér­kezett téltől, hó-névjegyétől, kisérő szolgá­jától, a szélvihartól, saját házi üzemében fog­lalkoztatott, jégpáncélokat gyártó, kovács­mesterétől. Az inségadóból az idén 80.000 amennyi tavaly állt rendelkezésre. Mintha a pengővel kevesebb összeg folyik be, mint tavalyi csak kis százalékban is fedezte volna a Szükségletet! A szellemi munkások kivülre­kedt kenyérmezei csapata elkeseredetten kér­dezi, hol szerzi meg azt a ritka falatot, amely­től a létszámcsökkentés következtében ütöt­ték el ? Mikor az örökös takarékosság, össze­húzódás és igénytelenségre való berendezke­dés az általános mottó, hol kerülhetnek hasz­nálatba az elkopott, kicsorbult, régi fogalom­eszközök a feleslegről, a megrakott szénás­szekérről, az „ahol öten esznek, ott a hatodik is..jeligéről ? Ma már nem csak kisron­gyosok vannak, mert megnőtt az évjáratuk $ akik évek előtt készséggel, önmaguktól ad­tak, (itt elsősorban a minden közszolgáltatás­ban alapnak tekintett kereskedői osztályra gondolunk), — azok ma valósággal a szájuk­tól vonják el a falatot, hogy gondoskodjanak az elesettekről. De mikor hajol le ő érettük i; valaki ? Lindberfjí) másodszor álrepülíe az Óceánt Esíe megérkezett "Brazíliába ZSE'íED, •Izer^etilAiéa Somoqyl uccs 22.. I «-m. Telefon: 23.33.^Kiadóhivatal kOlctSnKOnyvtar és Jegyiroda : Aradi ui.n 8. Teleion : 1 >-00. — Nyomda : I liw • lr(\< «>c< a 1«. Telefoni li'OO Távirati ct leveleim » Délmegyarnniaa Meoed Decemberi szimfónia A szántóvető, aki a régi iskolai olvasó­könyvek szerint csakis dalolva tudja rázni a boronájót, a kevésbé idealizált valóságban már régen nem dalol. Inkább a hét pengő körül járó buza, a négy pengős rozs árán tű­nődik, az árenda fizetésére meglehetős ne­hezen szánja el magát, mert kebelében misz­tikus elképzeléseket ápol az uj törvényről, amely a gazdaadósságok rendezése címét vi­seli. A föld derék népe ellen véletlenül sem akarunk véteni, nagyon is tisztában vagyunk vele, mennyire államfenntartó gerince a nem­zetnek. Törvénytisztelő ennek a tiszteletnek legszélső határáig s konzervativizmusa, vagy kötelessége-e, de valamelyik a kettő közül mindig megmenti a kilengésektől. Ha nem piszkálják és hagyják, a politikában is a maga sokszor meglepően tiszta esze után indul, minekután meghallgatta az összes szónoko­kat. Kegyeletében és tekintélytiszteletében már akkor megoldotta a nemzetnek elboru­lással, sok sóhajtással fel-felmerült problémá­ját, mikor a tapintatnak elkeresztelt tulajdon­ság tojástáncot járt a két végletet jelentő lej­tőn. A mi szántóvető népünk megtette azt, amibe nem mert belefosni a túlzott loyalitás: tiszta szobájában egymás mellé függesztette Ferenc József és Kossuth Lajos arcképét. Tör­ténelmünk legragyogóbb lapjait ékesiti a ha­dicselekedetei, az alföld forró homokjához szokott lába ott trappolt Verdun alatt, a Karszt zergés szikláin s az öt apró cselédjére haza­gondoló szántóvető akkor sem szerzett bajt, amikor mindenek összeomlása után végre hazakerült. Legfeljebb a réginél is csende­sebbre szűrődött a temperamentuma. Megérdemli hát a gondoskodást, a védel­met, azonban vegyük örömmel tudomásul egyelőre bár csak az Ígéretet, hogy nem csak ő. Ideje, hogy végre sor kerüljön a többi kaszt­ra, a kereskedők és iparosok osztályára pél­dául, amely a bonyolult adónemek labirintu­sában hasztalan tűnődik jövedelmi forráso­kon. Pedig nem is a legelemibb önzés, a lét­fenntartás problémája rágja elsősorban, ha­nem a kötelesség, hogy köztartozásainak ele­get tudjon tenni. Kegyetlen világtörténelem az, amely már meg se döbben rajta, hogy száz éves és meg régebbi cégek egymásután húzzák le a rollót, amely egykedvűen veszi tudomásul a visszaadott iparjogokat és meg­öli a szemérmetességet, mert egykori plasz­trónok és mindig ujabb formázatu cilinderek helyett polgárjogot szerez annak a divatnak, amely rojtozottra tervezi a nadrágot, meg az inggallért. Cipőről nem is beszélünk. Hogy lehet arról beszélni, ami nincs ? Azt már nem is kérdezzük, hogy mikor ál­landósul a kereskedelem kiegészítő részének, legfőbb fogyasztójának, a tisztviselőnek élet­stendard-je? A lefelé haladás itt épp olyan rohamos, mint amennyire túlzott volt nem is olyan nagyon régen a megszámlálhatatlan formájú pótlék, természetben nyújtott ille­ték, vagy azok pénzben való megváltása. A természet különös ajándéka, — va­lami titokzatos fátyol borul mindnyájunkra, amely keserűvé teszi a kedv megszegett ke­nyerét, hamar elecetesiti a nevetés borát és lebiggyeszti az ajkat, amelyen talán vi­dám dal készült megszületni. Menekülünk az igazság elől, de folyton a nyomunkban vág­London, december 6. Lindbergh és felesége szerdán éjszaka 2 órakor Barthursból elindult repülőgépen az óceán átrepülésére. Lindber­ghék a brazíliai Natalba akarnak repülni. Na­talban nagy előkészületeket tesznek az óceánre­pülök fogadtatására. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Per­(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Mi­lánóból jelentik: A fasiszta párt vezető lapja, a Corriera della Sera érdekes kommentárokkal foglalkozik a fasiszta nagytanács határozatá­val és Olaszországnak a-Népszövetséggel szem­ben tanúsított magatartásával. A lap megálla­pítja, hogy a Népszövetség feldala a leszerelés megvalósiása és a békeszerződések revíziója lett volna. Mindez azonban csak holtbetü ma­radt és a Népszövetség ugy erkölcsileg, mint politikailag, sőt anyagilag is teljesen csődöt mondott. Jelenlegi formájában a genfi intézmény sem­nambucóból jelentik: Lindbergh ezredes és fe­lesége szerdán délután háromnegyed 3 órakor, közepeurópai időszámítás szerint este 6 óra 45 perckor szerencsésen megérkezett Braziliába es leszállott Natal kikötőjében. Lindberghék 203 kilométeres óránkinti sebességgel repülték át az óceánt. mi körülmények között sem maradhat meg, mert lehetetlen állapot, hogy a nemzetek szö­vetségének álarca alatt franciahangu érdek­csoport irányítsa a világpolitikát. Ha azt akar­ják, hogy Olaszország ne lépjen ki a Népszö­vetségből. akkor haladéktalanul végre kell haj­tani a gyökeres reformot. A római jelentések érthető feltűnést kellettek a népszövetségi kö­rökben, mindezek azt jelentik, hogy az egyik vezető európai nagyha­talom most már hivatalosan is be. jelentette revíziós törekvéseit. Állítólag a főtitkári hivatal elvben nem ellen­zi a nepszöveségi reformgondolatot l/W Éles németellenes hangok a francia külügyi bizottságban (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: A kamara külügyi bizottsága szerdán délután H e r r i o t elnökletével ülést tartott, amelynek egyetlen tárgya a német— francia viszony volt. A bizottság többsége rend­kívül éles németellenes hangot ütött meg, kü­lönösen a saarvidéki kérdéseket illetően. A hivatalos közlemény szerint a külügyi bi­zottság felszólította Herriot-t, keresse fel Paul­Boncour külügyminisztert és kérjen tőle fel­világosítást, miért és miről tárgyalt a berlini francia nagykövet Hitlerrel és lett-e valami­lyen eredménye a találkozásnak. Olaszország a revízióért és a Népszövetség reformjáért „A Népszövetség feladata a leszerelés megvalósítása és a revízió lett volna"

Next

/
Oldalképek
Tartalom