Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-31 / 296. szám

18: DtFMAGY ARORSZÄG T933 december 31. Ara lO fillér. SZEGEDI H Társadalom ^ Politika Színház - Mozi ^ Sport Közli az egész heti színházi műsort, a inozi műsorait s az összes híreket és tudósításokat a Sport valamennyi ágában. — Kapható és megrendelhető: a színházi pénztárnál és a mozipénztárakban, a jegyszedőknél és minden hirlapárusitó helyen. Előfizetéseket felvesz a Délmagyarország kiadóhivatala és nyomdája. Előfizetési ár havi 40 fillér J3L &úlmaoyaror**do regenyc LYTTON STRACHEY VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ FORDÍTOTTA: SZINNAI TIVADAR 105 De a királynő szolgálatának legfőbb varázsa abban rejlett, hogy őfelsége lankadatlan érdeklődést tanúsított környezete minden magánügye iránt. Valóságos szenvedélye volt résztvenni mások apró-cseprő lelki válságaiban, hétköznapi örömeiben és bánataiban; ez a kedvtelése erős családi érzületében gyökerezett, de már nem érte be a családdal, hanem tágabb működési térre vágyott. így udvarhölgyeinek legfőbb bizalmasa és tanácsadóra lett szerelmi vagy egyéb érzelmi dilemmáikban. Másokkal való óriási együttérzését kiterjesztette még a cselédségre is. Nem volt az udvarban olyan szobalány vagy takarítónő, akit ki ne vallatott volna; minden ügyecskéjüket nyilvántartotta és megosztotta szomorúságukat, ha nagynénjűk ujabb reumás rohamot kapott vagy áthelyeztetés miatt el kellett szakadniuk kedvesüktől. De tévedés volna azt hinni, hogy az ilyen bizalmaskodások elmosták a rangkülönbségeket az udvarban. Az öreg királynő lénye olyan tiszteletparancsoló volt, hogy intim beszélgetés közben sem feledkezett meg senki arról, mivel tartozik neki. Az udvarban csöppet sem enyhült az etikett uralma. Gondoljunk csak arra a jelenetre, mely estérőlostére megismétlődött annak idején: Lord Melbourne feszesen ült a pamlagon, körülötte szigorú rangsorrendben a többi vendégek — nos, ez azóta sem változott meg. Vacsora után estéről estére ugyanaz a kép a királyi kandalló körül, melyre szent megilletődéssel gondolt minden profán halandó, kinek nem adatott meg az a dicsőség, hogy e legmagasabb körbe eljusson, őfelsége — az erre megszabott időpontban — jelt adott és erre egyenként színe elé járultak vendégei; mindegyik megvárta, mig a királynő kérdez tőle valamit és hódolattal válaszolt a kérdésre; igy folytak ezek az egyhangú, kényszeredett párbeszédek egy jó óra hosszat, mialatt a vendégkoszoru szótlanul, áhítatos csendben, állva várakozott, őfelsége, élete vége felé, csak pgy dologban engedett valamit a szigorú etikettből. Évtizedeken át az a szabály uralkodott, hogy még a miniszterek is állva teszik meg jelentésüket őfelségének, bármily hoszszura nyúlik is az audiencia. Megtörtént, hogy Lord Derby miniszterelnök hosszas és súlyos betegség után ufra kihallgatásra jelentkezett; még nem épült fel teljesen, mégis állnia kellett. Későbh, mint a királynő kegyének különös jelét, megemlítette, hogy őfelsége így szólt hozzá: „Nagyon sajnálom, Lord Derby, hogy nem ültethetem le." Később azonban Disraelit — egy köszvényes rohama után — Viktória székkel kinálta meg. Disraeli hálásan és alázatosan megköszönte a példátlan kitüntetést, de nem vette igénybe. Még később, Mr. Gladstone és Lord Salisbury idejében, Viktória már ragaszkodott hozzá, hogy miniszterei ülve tárgyaljanak vele. Néha egy hangverseny, egy operai, sőt drámai előadás egy kis változatosságot vitt az est ünnepélyes unalmába. Viktória végleg lerázta magáról özvegyi gyásza bilincseit; ennek legbiztosabb jele az volt, hogy harminc évi szünet után felújította régi szokását: időnként meghívott Londonból egy-egy színtársulatot, hogy játsszanak a windsori udvar előtt. Ilyenkor Viktória jókedvre gyulladt. Szerette a színészetet; imádta a bonyolult cselekményü színdarabokat, legfőként azonban a bohózatokat. Teljesen lekötötte minden, ami a színpadon történt; gyermekded naivsággal figyelte a cselekmény kibontakozását; időnként fölényes arcot vágott és diadalmasan felkiáltott: „Tudtam! Tudtam, hogy ez lesz belőlel Ugye erre senkisem gondolt volna?" Primitív, de erős humor-érzéke volt. Hiszen ama kevesek közé tartozott, akik élvezni tudták Albert herceg szójátékait. Most is — ha egy-egy ünnepély vagy audiencia után magára maradt udvarhölgyeivel — gyakran kacagva felidézte valami tréfás furcsaság emlékét: egy külföldi követ elszólását vagy egy ügyetlen miniszter baklövését. Quel faux pas, mon Dieuí Ha azonban vaskos tréfa helyett valami finomabb elmésség került sorra, Viktória nem lelte benne kedvét. Viszont ha a tréfa már illetlenséggel volt határos, őfelsége határozottan megharagudott. Minden szabadosságotrossz néven vett és nem ismert nagyobb szabadosságot, mint azt, ha valaki illetlen szót mert kimondani. Ilyenkor őfelsége lebiggyesztette ajka szélét, szeme kidülledt a botránkozó meglepetéstől és egész arca vihart jósolt. A bűnös reszketve elhallgatott, mindenki visszafojtotta lélegzetét, mig végre lesújtott őfelsége szava: „Ezt nem tartjuk szórakoztatónaki" Később, ha a merénylet szóbakerült, őfelsége megjegyezte: „Attól tartok, hogy az illető „nem elég diszkrét ember." Ez volt a legsúlyosabb kritika, amit mondani tudott. Művészi izlése általában ugyanaz volt, mint fiatalkorában. Megvoltak a régi ideáljai — Mendelssohn, Landseer, Lablache — és nem jutott tovább. Imádta az olasz operaáriákat, értékelni tudott egy jól lejátszott zongora-duettet. A festészet terén Sir Edwínt tartotta nagyra és Lord Leighton modorát is szerette, de Mr. Watts iránt már nem volt bizalma. Időnként elrendelte, hogy a királyi család tagjairól metszett arcképeket készítsenek. Maga viszgálta meg az első nyomatokat; jól megnézett minden apró részletet, megmagyarázta a művésznek, hol hibázott; itt is, ott is változtatásokat követelt és a művészeknek többnyire őszintén be kellett ismerniük, hogy őfelsége megjegyzései helytállók. Az irodalom már igen kevéssé érdekelte. Természetesen Lord Tennyson rajongói közé tartozott és minthogy emlékezett rá, hogy Albert nagyon dicsérte George Eliot tehetségét, elolvasta „Middlemarch" című könyvét, de nem volt elragadtatva tőle. Azt mondják azonban, hogy mohón olvasott egy másik irónőt, kinek regényei akkoriban nagyon népszerűek voltak a szerényebb intelligenciájú közönség körében. (Folyt köv.) BUDAPESTI HINDENBURG mm ninden menimlseghen házhoz szállítva. ¥lszonleledöhnáh árkedvezmény* KELEMEN UGCA 5. SZAM ALATTI RUHAARUHAZANAK Rendkívüli olcsó árai: Női kék és fekete kabát gazdagon szőrmézve P 23 Finom női kabát nemes szőrmézéssel . „ 60 Női bunda >40 Doubl nehéz felöltő P 16 Fekete télikabát . n 28 Bőrkabát . • • • » 36 Boy kabát • • • » 15 Fiuruhák . • • • i» 6 Finom Csikó nutriet bunda . bunda, Nézze meg áras kirakatainkat! «2» Unió könyvecskék érvényesek.