Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-31 / 296. szám

DECMXTJy XR OR SZXG TOö deeemuer 3TJ Hasznos tadnl, hogy Schmidthauer Mizetn lemindi ásványvize a hatékony forfás-sókban Európa leggazdagabb keserflvlze. innen Duca lakáséra mentek, ahol az özvegy­nek részvétüket fejezték ki. A magyar kormány bukaresti követe utján Őszinte részvétét fejezte ki a kormány előtt Dú­ca tragikus halála alkalmából. Duca temetése kedden lesz. A halottat a fő­városból U r z e n i községbe viszik és az ottani kápolnában helyezik őrök nyugalomra. A minisztertanács szombaton rövid megsza­kításokkal egész napon át együtt volt. A Duca özvegyénél tett részvétlátogatás után ismét ösz­szeült és részletesen megtárgyalta az ostromállapotról szóló rendelet . végrehajtási utasítását. Az elfogadott szöveget azonnal Sinajába vitték, ahol azt a király alá­irta. Az ostromállapot vasárnapra vir­radóra, éjjel 12 órakor lépett életbe. Ettől kezdve a lapok csak agy jelenhetnek meg, ha a katonai cenzúra engedélyezi. Az ostrom­állapot ideje alatt minden politikai ügyben ka­tonai bíróságok ítélkeznek. A minisztertanács határozata értelmében felmentik állásaktái mindazokat a közalkalmazottakat (a papsághoz tartozókat Is), akik terrorista jel­legű politikai egyesülés tagjai K parlament megnyitásáig a belügyminiszté­rium és igazságügyminisztérium törvényja­vaslatot dolgoz ki az állam védelméről/ Az igazságügyminisztérium meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket abban az irányban, hogy szigorúan végrehajtsák as egyetemek fe­gyelmi szabályzatát és az ifjúsági egyesületek működésére vonatkozó uj rendeleteket A hadügyminiszter az újévi katonai szabad­ságokat beszüntette, így Jeni a tisztek, sem a legénység nem hagyhatja el csapattestét továb­bi intézkedésig. A délután folyamán az a hir terjedt eJ, hogy a letartóztatott Codreanu Vasgárda-vezért meg­gyilkolták. A hir nem bizonyult valónak. A délután eseménye volt Nae Jonescunak, a „Cuvantul" fő­szerkesztőjének letartóztatása. A Cuvantul élesen támadta Dúcát és támogat­ta a Vasgárdát ­fl kormány kiáltványa Bukarest december 30. A kormány kiált­ványt intézett a néphez, amelyben kijelenti, hogy a gyilkosságot minden román fájdalom­mal és felháborodással vették tudomásul, a merénylet ellen az egész világ lelkiismerete is tiltakozik. Dúcát, amint hőshöz illik — köte­lességteljesítés közben érte a haláL Emléke min­dig élni fog, mint a hazafiúi önfeláldozás leg­magasabb foka. A román nép súlyosan elitéh a gyilkosságot és egyúttal súlyosan vádolja azo­kat, akik a megfélemlítés és a bün eszközével as ország vezetőinek elpusztítására, az ország megsemmisítésére és határainak összeomlására törnek. A kormány felszólít minden igaz ro­mánt, hogy legyen segítségére a közrend fenn­tartásában, a nyugalom biztosításában és a mi­előbbi njjáépilés müvének végrehajtásában. A Vasgárda sorsot IMZ... Constantinescu, a merénylő szomba­ton elmondotta, hogy a Vasgárda tagjai között sorsot húztak és a gárda három tagját jelölték ki arra, hogy Dúcát meggyilkol ja. A három ki­jelölt viszont egymás között húzott sorsot és Constantbiescura várt az a feladat, hogy a me­rényletet végrehajtsa. Elhatározásuk szerint két társa csak abban lett volna segítségére, hog ha Constantinescunak a merénylet nem «L ürült volna, akkor ők léptek volna akcióba. Eddig több, mint 100 vasgárdistát tartóztat-, tak le. Valamennyiüket beszállították a buka-i resti katonai börtönbe. ' Semmit sem saütálok — montíja a gyilkos A párisi Intransigeant tudósítója beszélgetést folytatott Duca gyilkosával. Constanti-i n e s c u ki jelentette, hogy a gyilkosságot már egy hete elhatározták. — Tegnap este érkeztünk meg Sinajába — mondotta —, a váróteremben szétváltunk és el-j határoztuk, hogy valamennyien külön fogunk „dolgozni". Egy pillanatra a tömeg közé keve­redtem és a vasúti kocsik közelében találtam magam. Egyszerre csak azt hallottam a hátam mögött, hogy valaki igy szól: — Miniszterelnök Ur. t Megfordultam és ekkor szembetaláltam ma­gam Dúcával. Ekkor egyik kezem a vállára tet­tem. másik kezemmel pedig halántékon lőttem, ezután még háromszor lőttem egymásután Duca nyakszirtjére. — Nem sajnálja tettét? — kérdezte a tudó­sító. — Nem — felelte Constantinescu, — semmit sem sajnálok. Engem nem a politikus érdekelt, én az embert akartam megbüntetni. "|0 CIPÓT ZSURKO vásárolhat Cipőim saját gyáramban készülnek a legjobb minőségű anyagból legújabb < Ivat szerint Tá jékoztató árak: N ö f cipők 6 50-1Ő1. Férfi cipők S-50»1AL és sárclpök, gyermekcipők nagy választékban. Kossuth Lajos augárut 6. Usuk-Pusuk, avagy atyafiak föltekintése Irta Móra Ferenc - l - ­Osnk-pvsak, — ez vagy mundául van mond­va, vagy maoriul, nem tudom kívülről, ugyan be­lülről se, de gondolom, az nemcsak nekem mind­egy, hanem az olvasónak is, mikor úgyis minden mindegy már itt A fö az, hogy szolgálhatok a jelentésével. Mikor a munda ember, vagy a maori ember usuk-pusnk, az annyi, mint mikor a magyar ember k i p k e d-k a p k o d. Hogy mundáék­nál, vagy maoriiknál van-e most kipkedés-kapko­dás, azt nem tudom, de hogy minálunk nagy az nsuk-pnsnk, azt a maga szemével láthatja mindenki, ogyan érezheti a maga bőrén is. Mindazáltal a címbeli szép ikerszóból nem lesz politikai cikk, mert én nem tudok ködöt marko­lászni. fin reális ember vagyok s ugy látom, az a bajunk, hogy mindig olyan fühöz-fához kapko­dunk, amelyiknek magának is segítség kell. Ne­künk két-három gazdag rokont kellene találnunk, de inkább hármat, mint kettőt Mert kettő arra kellene, hogy jobbról-balról támogassa roskadozó tetemünket, míg a harmadik etetne pénzzel; mire aztán mink azt mondanánk az egyszeri székellyel, hogy nem kell mivelünk annyit bajlódni, jó lesz nekünk úgyis, ha egyen fognak és ketten etetnek. A közjót óhajtom szolgálni azzal, hogy nyelv­tudományi alapon föltekintem legújabb rokonain­kat, a m un dák a t, meg a maorikat • Vörösmarty Mihály azt tartotta a magyar faj­ról, hogy „testvértelen ága nemének." Lehet, hogy meg is tudta volna indokolni ezt az elméletet, de az csak olyan költői indokolás lett volna. Már pedig ez a kérdés a tudósok dolga, akik szerény­kedtek is benne eleget Az nem baj, hogy ahányan voltak, annyifélekép vélekedtek, igy legalább nagy atyafiságra tettünk szert másfél, vagy harnMdfél világrészben. Bádenzék szerint rokonaink a finnek, Vámbéry szerint a törökök, Bálint Sándor szerint a tatárok, Jules Marthe azt derítette ki, hogy az etruszkok voltak a Halbőr Förgeteg Jánosok ősei — nota­bene a Halbőrök néhány nemzedékkel előbb még Halbrokrok voltak, — a baszkokat is gyanúba vet­ték már, mint eleinket s kulturfölényünk még a szumirok idejéből származik, akik hogy milyen világelile emberek voltak, abból is kitetszik, hogy a városukat is Ur-nak nevezték. Velics Antal a kinait ismerte fel testvérnemzetnek, összeboronál­tak bennünket Homérosz görögjeivel is s hogy ki­legyen az atyafiság kerekre, akadtak magyar tu­dósok, akik arra Is találtak nyelvi bizonyságot, hogy a magyarok valaha — zsidók voltak. Ha a jó Isten tájékozva van mai közviszonyainkról, ezeknek most bizonyosan extra-szurkot fizet oda­lent a Lucifer tartományában. Ámbár az is lehet, hogy kegyelmet találtak a szine előtt, tekintettel arra, hogy a zsidó-magyar rokonság tndós hitval­lói leginkább magyar papok voltak, pár száz évvel ezelőtt A lelkes Horváíh István száz esztendővel ee­előtt már egész másképp csinálta a dolgot. Azt nem vállalta, hogy a magyarok zsidók lettek vol­na. Hanem kimutatta, hogy a zsidók magyarok voltak és az egész ótestamentumban magyarul beszéltek. Igenis kimutatta, még pedig olyan vilá­gosan, hogy azt az is megérti, aki soha a tájékán s« járt az összehasonlító nyelvészetnek. Nabndonozor annyi, mint Nagybnnkő­valhadonászóur — a ne-bolondozzon­aozur szépnevü etimológiája, tudósán szólva, minden tudományos alapot nélkülöz. A Szalma­nosszár nem lehet más, mint Nagyszalma­szár, amiből az is kifüntk, hogy a próféták fél­egyházi dialektusban beszéltek. (Tudniillik ott még most is nasszára van a fölmagzott kukoricá­nak.) B e b e k a meg onnan kapta a nevét, hogy rebegett az ajka, mikor meglátta Jákobot; apja pedig, a furfangos őstermelő, aki minden áron a fájós szemű és öregebb lányát akarta előbb el­sózni, olyan öreg volt már akkor, hogy alig állt a Lábán, azért említik a «zent könyvek csak m magyar néven. Én mindig kedveltem Horváth Istvánt, még most is elolvasom minden irását, ha kezembe kerül a száz évvel ezelőttről való Budapesti Szemle, amit akkor ugy hivtak, hogy Tudományos Gyflj­t e m é n y, s az is volt az a maga idejében. Abból tudva azt is, még pedig éppen nagyérdemű öreg­kollégám tanulmányából — Horváth István is könyvtárigazgató volt —, hogy honnan ered a ma­gyar eskü szó. Ideírom, hogy piroljon érte az Etimológiai Szótár, amely máshol kereskedett azért, amit Itt készen kapott volna. Onnan ered bíz az, hogy mikor az averoo kánja. Baján nevezetű, Slngldunumban, vagyis Belgrád­ban békét kötött a törökökkel, nagy hitet tett rá a kutyahitü. (Igenis, kutyahitü, meg ne húzza érte a fülem valami kánok utóda, hogy én ilyeo ke­gyelet nélkül beszélek az onk]Íjainkról. Ugy mond­ják a régi krónikák, hogy kultusz-állat volt náluk a kntyu és kettéhasított kutyára tették az esküt Mindenesetre elmés dolog volt, hogy mikor hűsé­get fogadtak, akkor a hűség szimbólumát trancsi­rozták fel, nem Is történt az huncutság nélkftl, ahogy én a vajda és históriáját ismerem.} Elég az hozzá, hogy az avar fejedelem megdob­bantotta a földet a felkoncolt kutya tetemeinél és fölnézett a Nagvisten felé, mondván: — E s s k ü, ha én ezt az 0 császári felségével kötött véd- és dacszövetség! szerződést valaha megszegném. Hát innen származott az eskü sző, aki rendes ember, el ls hiszi, mert az avarok unokái azóta is eleget mondogatják, hogy „üssön meg a ménkű!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom