Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-29 / 294. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED, Szerne«íO»éq• Somogyi uccu 22.,l.rm, Telefoni Z3-33.'Klodóhlvotnl kSIctifnkOnyvlAr és Jegyiroda : Aradi ucca Ieleion: IJ«00.*Nyomdii: L«w 11^61 ucca 19. Telefont 13w>6. TAvtr»«' ¿t levélcím Délmnoyororííéq «zenen Péntek, 1933 dec. 29. Ára 12 fillér IX. évfolyam. Z9Z. S2. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken és Budapesten 3.ftO, kllltölddn 6.4(1 penqO- * Egyes szém éra hétkOz» nap 12, vatAr- és Ünnepnap 20 <111. Hirdetések felvétele tartia szerint. Meotej lent c hétté klvétafével nnnonti rémei MIMII, Wlllll ••••• IHIWBt—!—• Mezőgazdasági problémák A Karácsonyi lapok papirrengetegéből különösképpen kívánkozik a nyilvánosság elé Purgly Emil volt földmivelésügyi miniszter cikke a mezőgazdaság válságáról és az irányított gazdálkodás kérdéséről. Először tudtuk meg ebből a programmatikus cikkből, nogy a mezőgazdaság kiváló képviselőinek véleménye szerint miért kell és milyen legyen az irányitott gazdálkodás. Azt mondja Purgly Emil a cikkében, hogy az Omge számításai szerint az idei jó termés dacára a mezőgazdaság hét főterményének összértéke mindössze 427 millió pengő volt a megelőző esztendei 613 millió pengővel szemben. Anélkül, hogy fillérnyi pontossággal tudnánk ellenőrizni a felállított számvetés helyességét, a közkeletű tapasztalatok alapján elismerjük azt is, hogy az értékesítés viszonyai nincsenek arányban az értékesítés lehetőségeivel, bár némi kételyünk van abban a tekintetben, hogy a mezőgazdaságra csakugyan és feltétlenül mindenki ráfizet. Az ilyen kiszámítások mindig nélkülözik az exaktságot és az érdekképviseleti politika természete hozza magával, hogy taktikai okokból kifolyólag a helyzetet még a ténylegesnél ÍS sötétebbnek szereti feltüntetni. Azt mondja ugyanis az Omge másik kalkulációja, hogy az 1932. évben egy katasztrális holdnak átlagban T22.5 pengő volt a bruttó jövedelme, ezzel szemben minden holdat átlagosan 123 pengő rezsiköltség terhelt. Ebből a költségből 55 pengő volt munkabér, T5 pengő a vásárolt iparcikkek ára, 11 pengő közteher, 7.13 pengő adósságkamat és 34.87 pengő egyéb. Hogy ezt a kiszámítást érdemleges bírálat tárgyává tehessük, ahhoz ismernünk kellene a kiszámítás alapjait. Nem tudjuk ugyanis, hogy a munkabérnek holdakra való átszorzásában nincs-e benne a földjét művelő gazdának saját munkabéregyenértéke is, ami nagyon módosítja a számítási alapot. Más foglalkozási ágakra alkalmazva, azt jelentené ugyanis ez a számítási mód, hogy az orvos, ügyvéd, mérnök és iró a saját keresetéből leüthetné a saját munkabér-értékét s azt mondaná, hogy ez nem számit keresetnek, mert ez — munkabér. Azt sem tudjuk, hogy az egyéb költségek 34.87 pengős tétele alatt, ami kissé nagyon magas a többi kiadásokhoz képest, mi van elszámolva. Mégis el kell fogadnunk ezt az alapot, mert Purgly Emil erre épiti fel igen messzemenő következtetéseit: Ezekben a következtetésekben az a Tegerdekesebb, hogy a gazdálkodás igazi irányításának gondolata bennük némileg háttérbe szorul. Érintve van ugyan, hogy a mezőgazdaságot a nagyon nehéz viszonyok kényszeríteni fogják, hogy más és jobb értékesitést igérő termelési ágak bevezetésére. Elismerés illeti meg a gazdák véleménye szerint a földmüvelésügyi minisztert, hogy magáévá tette ezt a gondolatot és megígérte egy olyan kerettörvény benyújtását, amely bizonyos irányító szerepet óhajt biztosítani a kormányhatóságoknak. A lényeg azonban, ha jól értelmezzük a cikket, nem ebben van. Sorra véve ugyanis a mezőgazdaságot terhelő rezsitételeket, megállapitja a cikkíró, hogy sem a munkabér, sem a közterhek, sem az adósságkamatok lényeges redukálására nem lehet számítani. Némileg le lehet ugyan nyomni az iparcikkek árát, de az így elérhető 2—3 pengő lényeges könnyebbséget alig jelent. Maradna tehát egyetlen eszköznek, amely a mezőgazdaság válságát megoldja, a termeivények árának mesterséges eszközökkel való emelése. Az irányított gazdálkodásnak ez a legfontosabb célj^ és törekvése. Lássuk, miként funkcionálna az áraknak ez a mesterséges alakítása a gyakorlatban. A termelők mindenütt szerveztekben tömörülnek. Legkisebb tömörülési egység a falu. A szervezkedés a falun, járáson és megyén keresztül eljut az országos egységig. Ez a vertikális beszervezés. Ezt kiegészíti a horizontális szervezkedés, amely a hüvelyesek termelőit, a kendertermelőket, a gyapjutermelőket, a marhatenyésztőket és a többieket tömöríti egységbe. Mindezek felett áll a m e zőgazdasági termelést irányító országos szervezet, amely a termelendő cikkek esetleges megállapítása, sőt kontingentálása mellett megállapitja azt is, hogy milyen áron adják el a gazdák termékeiket. Hyen országos irányitás mellett a gazda mindig tudni fogja, hogy mennyit kell kapni árujáért. Lényegében nem egyéb, mint gazdakartel a kereskedőkkel és fogvasztókkal szemben: Minden félreértés kikerülése végett nyomatékosan hangoztatjuk, hogy a mezőgazdasági cikkek mai alacsony árát mi is a gazdasági élet veszedelmének tartjuk és nem látunk óhajtandóbb célt, minthogy ezek az árak minél előbb emelkedjenek. A mezőgazda, ha pénze van, legjobb vevője a kereskedelemnek és iparnak. Még a gazdakartelt is elfogadnánk, ha azt hinnénk, hogy csakugyan el tudja érni az elébe kitűzött célt. De félünk tőle, hogy ez az, ami nem lehetséges. Mert tegyük fel, hogy minden ugy sikerül, ahogy tervezik és működésbe jön a mezőgazdasági termelés országos irányitó szervezete. Ez a szervezet igen jóhiszeműen és igen becsületesen azt állapítja meg például, hógy a gyapjút ennél és ennél az árnál olcsóbban adni nem szabad. A gazda tartja is az árat. Mi történik abban az egyáltalán nem képzelhetetlen esetben, ha a világpiaci árak alakulása folytán ezt az árat nem adják meg neki? Mi történik például, ha a gazda akár azért, hogy adóját fizesse, akár azért, hogy adósságát törleszthesse, akár azért, hogy lányát férjhez adhassa, az irányitó szerv áránál olcsóbban adja el marháját? Lesz-e financiális következése a tévesen adott tanácsnak és lesz-e jogi következése a kartfelár mellőzésének? Kicsinyben, szűk keretben talán lehetséges az ilyen elgondolás, de országos viszonylatban alig, mert az a beszervezésnek olyan irtózatos mértékét teszi szükségessé, hogy önmagától válik lehetetlenné. És még egyet nem hallgathatunk el. A legkedvezőbb esetet tételezve fel, hogy minden sikerűi, magának a szervezetnek létrehozása és minden érdekeltnek bekapcsolása olyan hosszú évelc munkája, hogy a válság, — mint azt a válságok története bizonyítja, — már régen meg fog szűnni önmagától, mire a szervezet egyáltalán éreztetheti hatását. És ez az, amit őszintén kivánunk a magyar mezőgazdaságnak. Félmilliárd dollár az amerikai hadiflotta fejlesztésére Száz uj hadihajói épii és 25000 emberrel emeli a haditengerészei léíszámái az Unió (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Washingtonból jelentik: Az amerikai kongresszusa jövő hét elején megkezdi uj ülésszakát, amelynek legfontosabb problémája a hadiflotta növelése lesz. A terv az, hogy az amerikai flottát a nemzetközi flottaegyezményben engedélyezett végső határig fejlesszék. Nem kevesebb, mint 100 legú jabb tipusu u j hadiba iót akarnak ékíteni. Ezenkívül az elavult hadihajókat is uj felszerelésekkel pótolják. A hadiflotta legenységének létszámát huszonötezer emberrel növelik. A kongresszus hadiflottafejlesztésre több, mint félmillárd dollárt akar áldozni. A nfrnet francia tárggalásoh, ha formailag nem is, fle ertemben végleg megszakadtait A irancta Kormány válaszd! a fövő hélcn adták áf Hitlernek (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A német—francia viszonyban beállott válságos fordulat teljes bizonytalanságot keltett a francia politikában azzal, hogy a minisztertanács véglegesen kimondotta a fontosabb német fegyverkezési követelések elutasítását. Az általános felfogás szerint a közvetlen német—francia tárgyalások, ha formailag nem is, de érdemben végleg megszakadtak. Senki sem tudja, hogy ebből a negatívumból milyen pozitívumok alakulhatnak ki. Még a kormánysajtó is leplezetlen nyugtalansággal tárgyalja a helyzetet. Bár elismeri, hogy a kormány nem cselekedhetett másként, a most beállott teljes bizonytalanságot aggasztónak tartja. Csak á félhivatalos Temps ír változatlan optimisztikus hangon és megállapitja, hogy Franciaországnak nincs mit gondolkoznia, tekintettel arra, hogy az az egyetlen lehetséges ut a Népszövetségen keresztül vezet Világosan és félreérthetetlenül le kell szögezni, — írja a lap — hogy a nemzetközi tárgyalások súlypontját