Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-03 / 275. szám

Bőrkesztyű bélelt 8.50 HÖFLE kesztyűsnél, Klauzál-tér 3. Sokizben kínálták meg ranggal, méltósággal, de Wimmer Fülöp a kitünbstöteket mindenkor elhárította magától, .« y Ugy halljuk, nagysikerű sze^ei^ríTífíFodésének félszázados fordulóján a kenderfonógyár igazgatósága és személyzete Wimmer Fülöp ünneplésére készül. Ö' pedig dolgozik vább. most is, lankadatlanul, toA Szegedi Leányegylet MSsarts-estje december 9-én a Tiszában 112 AZ ÉLET MOZIJA (Véreink, magyarok) A magyar paraszt szépen és főleg tisztán beszél, hiszen körülbelül csakis ő őrizte meg a nyelv kincseit Kifejezéseiben sok az erő és a változatosság, szívesen csinál uj szót is, ami mindig kifejező, távol a hivatottak sokszor verejtékszagu készítményétől. Hogy néha bolondot is mond? Hát már embere válogatja Nem csupán a várossal, főleg a tudálékosokkal való érintkezés rontja meg, hanem néha megtetszik neki egy furcsa kifejezés, ismeri az értelmét, azonban használja. Amikor aztán még hozzá sajtóhibás szót szeret meg, felborul a nyelvkincse. Ügy talál rá, mintha épp az vonzaná. — A hevültség és az álláspont virányitja a mottót I — ez tisztára galriatinász s tudnivaló lesz az emberről, hogy olvasmányaiban a politika terére is eltéved Ellenben ritkán hallottam ori ember szájából is lesújtóbb mondást, minit amikor a tanyás barátom szidta a haszontalan ságon ért fiát, mondván neki: — Te bikfic, te nagyon te... Hogy mi minden volt ebben a tegezésben'! A nagyralátó föltétlenül szereti utánozni a városi népeket, mert rendi felfelétörekvés lakik benne, sokszor viseltes urf ruhát hord, azonban nem otthon, csak ha a városba megy. Azt hiszi, hogy most áthasonult Ez feleli, mikor valaki ingerülten, esetleg szívesen feledve a maga származását is, leparasztozza. — Parasztnak paraszt vagyok, de nagyon finom. Véletlenül hallottam, hát nem hagyhattam kiEasználatlanul. Hogyan gondolja, miből veszi? Kiderült, hogy késpucoló volt egy évig városi kocsmában. Világokat akart látni, amig az apja ujabb bérlethez jut, mikor is szükség lesz rá otthon. A tisztogatási müveletet a kályhafűtéssel is variálta, ennélfogva huzamosabban tartózkodott a vendéglő helyiségében, ott körülnézett, sőt olykor egyesekkel szót váltott így született meg a jó emléke: — Borzasztóan karolt a közönség. Csak ne sajtMáld, fiam, azt a fát, mondták mindig. Kis színésznők is szeretnek arról beszélni, milyen „ünnepeltetésben" volt részük, mennyit tapsoltak nekik. Igaz ugyan, hogy a primadonna is ott volt a színen, de ki lát az emberek lelkébe és ki mondja meg, hogy ennek-amannak melyik tetszik jobban az együttesből? Tipikusan okoskodó magyartól hallottam, mikor baj esett a lányával Feljegyeztem szó szerint — A legény az nagyon pajzán volt és mindig unszolta a Verát hogy lépjen vele házassági szempontból időszakra. Ml azt mint szülék mellőztük. Attól volt függelmem, hogy ezek a fortélyosok valami kalkulációt formálnak, — hogy aztán mi törfént, azt az apa nem tudhatja. Még Tömörkény alakjai elvetik néha a sulykot, . !bár a szegedi paraszt rajongója nem szivesen figurázta ki a népet. Ravaszságát, csalafintaságát szivesen feljegyezte, ám a legnagyobb szeretettel, mintha csak javítani akarná. Előtte, az igaz, nem is facsarták ki a szót. Amikor a tanyán nyaralt, egészségügyi szempontból sokat járt meztélláb, a szakállát mgeresztette, ruházata olyan, hogy ne sajnálja, ha rongálódik. Akit ő szólított meg először, azzal olyan nyelven beszélt, hogy meghökkenve kapta fel a fejét — Nini, ez a mi fajtánk; azt hittem, hogy úrféle Ha pedig már nem ur, nem rendőrbiró, járásbiró, aki előtt tanácsos álarcban maradni, akkor felesleges a szó kificamitása is. Beszélt hát a maga zengzetes szép, kifejező, nyelvén s ugy nyílt meg a lelke egyre jobban, ahogy gyakrabban találkoztak. Elpanaszolta a baját, a rengeteg kihágást, ifcmibe akaratiamul botlik a tefdobb szándékú ember is, az élitéltetétését Fizetni nem tudja a bírságot, le kell ülnie. — Két hónapra szól neki a halaszt, magyarázta az asszony. Emberség kérdése, valóban, hogy ne a munkaidőben vonják el a keresettől. Bírósági tárgyalásokon jegyeztem fel néhány kifejezést, amikkel rossz embereket jellemeztek. — Ojjan az, tuggya-e a tekintetes ur, hogy gyerekkorában megszopta a veszett kutyát amig az anyja a piacon járt Hogy ne volna hát indulatos, dühös! Annak se hízelegnek, akire ezt mondják. — Sarlóval vágták el a köldökét azért olyan mérges természetű. Esetleg így hizelgik körül: — Ezt is kapával húzták el az anyja alól. A kötözködő embert nagyon kerülik. De magyarázni próbálják az állapotot az állatban is. — A Cserebiék lova azért kötözködős, mert aszszony vette. Ritka kivétel az ilyen vásár még ott is, ahol körülbelül, vagy akár többé-kevésbé, az asszony dirigál. Ami férfi-foglalkozás, abba ne üsse bele orrát a kontyos. Verka ángyó például nem bízott pénzt a Pista bácsira, mert tudta, hogy azonnal elissza. Már pedig ő nem azért dolgozik kora hajnaltól vaksötétig. A nevelt fiuk biztatta ugyan a« anyját hogy sose féltse. — Leginkább elfogy a lemeze és nem lesz maradandó. Pista azonban elcsent terményekből pénzelt „ hazajövet egy kicsit megjátszotta a részeget — Fülhiányos vagyok 1 — motyogta ilyenkor ai asszony prédikációjára. Később, ha szóbahozták a dolgot art felelte^ — Nem giltelem, mert hogy elidősült Hogy mi a gilt azit tudjuk. Az „elidősült" szó ví* szont van olyan szép és értelmes, mint az ,,elévülte Ismernek ők olyan betegséget is, amiről a dok, torok sose hallottak. — Mádrája vau, hallóim egyszer valakiről — Mi az? r i — Állat van a basában s az el akarja Icapoj »1 szivét Ebben, valóban, járatlanok az orvosok, de sze* rencsére ott volt Röszkén a Csipakné, az szörnyen értett a gyógyításhoz. Egyszerűen lekente a mádrát A tudományba a Kása Mari vezette be, aki számadó gulyás felesége volt a Szapáryaknál. Még csak azt kell hozzátennem, hogy a mádra nagyon előkelő betegség volt akármilyen közönséges szegény emberhez nem illő. Akárcsak egy időben a vakbélgyulladás, vagy ujabban a mióma. Nyelvészeknek írom, hogy Szögiék lányáról léi vén a szó, igen elismerőleg állapították meg darvadozás közben: — Nagy lakodalmat tettek néki. Hogy pedig kiszaladt a tollamból a „darvadozás" szó, azok számára, akik szeretik használni, azt fa elmondom, hogy egy az értelme a német „D un ekek stundé"-vel. Az ember koránvalónak tartja, hogy lámpát gyújtson, elbeszélgetni a homályban is lehet az eperfa körül. Ezek szerint reggelig tartó darvadozás nincs. Épp ugy nincs összekötve semmiféle táplálkozással, legkevésbé ivással. Erről egyébként nagyon szép és kimerítő tanulmányt Irt Mészöly Gedeon professzor, sürün idézve bizonyságul Tömörkényt Végül még csak egyet — Hány gyereke volt Juli« néninek az életében? — kérdezem a tarhonyacsináló ismerősünket Azt felelte: — Hatot megszültem, kettőt eleresztettem. Nekem ugy tetszik, hogy rendkívül kifejező mondás. Bob, Hétfőn Aida. Operaházi Nagy felvonulások. Remek r>;i A- "országnál. vendégszereplök. kiállítás. Jegyek Karácsonyi a^ndékof] ne vásároljon, inig kirakataimat meg- nem nézte TSJST "T" Ti^^Wa ÓRA 113 Rosenberg K«rolyl uccu 1. Cégünknél ván 'rolt Parker Jtí! «S. ÜHs JrC. JH" ^MJK. fü Ü jfL J^i f"<?aet*rnélkU IO lIOIO 8191 Wirf Ii qy elveszét esetére blztosUfwdf. él (elli i ujai adunk helyette. és Rengey BUDAPESTI 85 INDENBORG Minden mennyisében házhoz szállítva. Viszonteladóknak árk edvezm€ng! MI nőség! Minőség 2 MI nőség! Karácsonyi és uiévi vásár! Kitűnő minőség és dus választék: iMkefmékben, selymekben, szövetekben, szőnyegben és függönyökben. Csalt íegfobb árul tartok raktáron. g Ismeri figyelmes kisxolQúlús. Olcsó szabóit áraU Kísérje figyelemmel kirakataimat! Kmmmv Stiutor di^atáriiháza Széchenyi lér 14.1