Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-28 / 293. szám

ff DELMAG7ARORSZÁG 1933 december 28: Mgévi nam vásár vendkivUti ávleszáUHással í [ la hírem men sál^gflö 5.501 flanel ptilama 5?o ] Egernyáseiyetn fértifngek 2 gallérrá 9.T0| Férfi dfcatftajasofr I e n a I c s ó h b a n 3 SJÜStTSS3Z 610. UIIM nMMr. Mm Testvéreknél. fliiaHheimő IflilőiHf öe.ssWeM 1.50 Pécsi feéteU itóröezlyüft nagy-in elcsótt m rgüiámáp. hagyta a kormánynak azt az intézkedését, hogy a Nemzetek Szövetségének közben­jöttével megállapított I. és II. számú jegy­zőkönyveket aláirta és az azokban foglalt kötelezettségeket elvállalta. Ezeket a jegy­zőkönyveket iktatta azután a nemzetgyűlés az ország törvényei közé. A szanálási törvény formája keret-töi> vény volt. Ez, mint fennebb is említettem, magában foglalta a Népszövetséggel kö­tött két megállapodásnak a jegyzőköny­vét, melyekhez széleskörű, a nemzetgyü* lés pénzügyi szuverénitását majdnem fel­függesztő felhatalmazás járult. A szanálási törvényben foglalt I. számit jegyzőkönyv tulajdonképen egy nyilatko­zat, amelyet az angol, a francia, az olasz, a román, a szerb-horvát és szlovén és a csehszlovák kormány képviselői tettek. A nyilatkozat azzal kezdődik, hogy az alá­írók kormányaik nevében azt jelenük ki, hogy: »Midőn Magyarország pénzügyi és gazdasági helyreállításának munkájához segédkezet nyújtanak, kizárólag Magyar­ország és az általános béke érdekében és megfelelően ama kötelezettségeknek, ame­lyeket már akkor vállaltak, midőn elfo­gadták a Nemzetek Szövetségiének tagsá­gát, ünnepélyesen kijelentik, stb.c Ez ünnepélyes kijelentések egyrészt arra vonatkoztak, hogy a kormányok tisz­teletben tartják Magyarország politikai függetlenségét, területi épségét és szuve­rénitását, ezzel szembeji a m. kir. kor­mány a többek között azt is kijelentette, hogy »tartózkodni fog minden ténykedés­től, amely ellentétben állhatna Magyar­ország gazdasági és pénzügyi helyreállí­tása céljából közösen kötendő egyezmé­nyek szellemével, avagy veszélyeztethetnék azokat a biztosítékokat, amelyeket az alá­író hatalmak a kölcsönadók érdekeinek védelmére megállapítottak«. A II. számú jegyzőkönyvben a magyar kormány képviselője elfogadta a Nemze­tek Szövetségének tanácsa által megállapí­tott kötelezettségeket és kormánya nevé­ben a következő nyilatkozatot tette. A magyar kormány megállapítja a fo­kozatosan megvalósítandó reformoknak és a helyreállításnak a programját, amely nagy vonásokban a pénzügyi bizottság jelentésében van körvonalozva. Ez a prog­ram egymás utén következő hat hónapos időszakra osztva részletezte a vállalható kiadások maximumát, az adókból besze­dendő összeg minimumát és a deficit maximumát, a szóbanlévő időszakolt mindegyikére külön-külön. A program megállapodást tartalmazott azokra a rész­letes javaslatokra nézve is, amelyek a ki­adások különböző kategóriáinak csökken­tésére, valamint az adóknak a magyar kormány javaslatai alapján részletcsert megállapítandó tételekre való felemeléséin vonatkoznak. Az egésznek pedig olyaxl programot koll alkotnia, amely megfele­lően végrehajtva 192Ö. évi junius hó 3Ó-íg egészséges és tartós alapokon képes biztosítani — a biztonság szempontjának megfelelően megállapított széles határok között — az állam valamennyi bevételét és kiadását tartalmazó költségvetés egyensú­lyát. A szanálási törvény, amint láttuk, abból a megállapításból indult ki, hogy a kül­földi kölcsönre feltétlenül szükség van, mert a gazdasági erejében és a szolgáltató képességében megrendült ország önmagá­ban Kern volna képes az államháztartás deficitjét eltüntetni. Erre a célra a Nép­szövetség 230 millió aranykorona külföldi kölcsönt garantált, melynek ellenében a kormány a Népszövetséggel egyetemben 1926. év végéig féléves költségvetéseket készített. E költségvetések aranykorona alapon Voltak megállapítva, emelkedő be­vételekkel. Az első felérnek a deficitje 175.6 millió aranykorona volt, amely fél­évről-fél évre folyíönosan csökkent Á de­ficitek fedezésére szolalt a külföldi köl­csön. 1926. évi második félév, a készített előirányzat szerint, már 13 millió korona felesleggel zárul. A kölcsön biztosítására a magyar 'állam lelifitfttte - vámjövedák, cukoradó és dohányjövedék nyers bevé­teleit, a sójöVedék tiszt n j<". d?l .ét, sőt ha a főbiztos szükségesnek látta volna, még más jövedelmeket is, kivéve az állam­vasút bevételeit. A fe*:t általánosságban v;SoSTflpyWVek alapján a szanálási müvelet megindult. A Népszövetség főbiztosául J. Smith bosz­toni jogász-pénzember nyert megbízást. A szanálási müvelet megkezdését erős kri­tika előzte meg. Hivatkozás történt arra, hogy a szanálási akció megkésett és hogy az Ausztriában két esztendővel azelőtt megkezdett szanálási műveletnek már hire is könnyebbséget és gazdasági fellendü­lést idézett elő, mig nálunk meglehetős bizalmatlansággal néztek a szanálási ak­ció elébe. A szanálási akció mégis eredménnyel zárult. Az ország lakossága, ha ttem is örömmel, de abban a tucatban vállalta és viselte a kétségtelenül jelentős közter­heket, mert meg volt győződve arról, hogy a szanálási törvény könyörtelen végrehaj­tását eredmény fogja kisérni, aminthogy ez ugy is történt. Hogy azután a szanálási müvelet sikeres befejeztével mi történt? az tudott dolog, ha azzal a történeti távlat szempontjából foglalkozni ma még nem is lehet A szanálási müvelet közel tiz éves meg­kezdésének évfordulóján hálával kell megemlékeznünk legelsőso^han az ország lakosságának magatartásáról, mely legfő. ként tette lehetővé a szanálási müvelet si­keres befejezését, de az elismerés hang­ján kell megemlékeznünk a Népstsövelsé« főbiztosáról, J., Smith-ről is, akinek cél­tudatos és főleg megértő működése bizto­sította a szanálási müvelet sikeres végre­hajtását. Régi erdlnek visszatérését a hagymától várja Malcó Mii moná a J&agymasxináiKátus igazgatója és ass export intései felügyelője (A Délmayarország makói szerkesztőségé­től.) Makó gazdaság1' és kereskedelmi élete az utóbbi két évben olyan nagyot hanyatlott, hogy méreteiben jóval meghaladja ez a visszaesés az egész országban tapasztalható átlagos hanyatlás méreteit. Ebben a nemrég még virágzó mezőgazdasági városban az utób­bi két évben szinte teljesen leállott a gazdasá­gi élet lüktetése. Az alföldi városok éléről egyik utolsó helyre zuhant Makó. Vájjon mi ennek az oka? Hiszen speciális termeivényei: kinemesített hagymájá, világhírű lova ma is meg vannak ¿s nem csökkent lakóinak or­szágszerte ismert szorgalma és vállalkozási kedve sem. A hanyatlás okai persze itt is összetettek és szorosan nem különíthetők el azoktól az okoktól, amelyek ma világszerte megáll''sra, sőt visszafordulásra kényszeritik a gazdasági erőket. Hogy azonban Makónak a hanyatlása meghaladja az átlagos nívót, an­nak speciális okaira élénken rávilágít az a statisztika, amelyet most készített el a ma­kói hagymaszindikátus igazgatója: Grün Im­re. E statisztika szerint az 1328 —28. évi hagvmate3-mc1ési kampány exportjából 5,000.000 pengőt vettek be a makói terme­lők és kereskedők. A következő évben, vagyis 1929—30-ban már 4.800.000 pengőre zuhant ez az összeg, de még szembetűnőbb ez •». zuhanás az 1930—31-ik év­ben, amikor a hagymaexport hozama össze­sen Gsak 1,600.002 pengőt tett ki. Sajnos, a zuhanás itt siem állt meg s az elmúlt 1931—32-ik év hozama már nem éri el az egy és fél mil­lió pengőt sem. Ezek a saámok « reflektor fényességével Vi­lágítanak reá átokra az okokra, ameiyek megállásra parancsolják Makó város gazda­sági éréit fiaárt áll«.tt ma« a makói ul*Uk forgalma, ezért jutottak a tönk szélére a ma­kói kisiparosok, ezért mondott csődöt Makón az utóbbi időben minden szociális, kulturális és kereskedelmi megmozdulás. Igen, Makó város gazdasági és kereskedelmi életének az ütőereiből annak a négymillió pengőnek a hajtóereje hiányzik, amellyel ebben az évben is kevesebb folyik be hagymából, mint be­folyt az 1928—29-iki h agymaszezonban. És mi lesz a most következő évben? Hiszen Grün igazgató számítása szerint a mostani kam­pányban, még kétpengős áremelkedést szá­mítva is, csak 1,300.000 pengő folyhat be. De az így befolyó minimális összeg gazdasá­gi hajtóerejét is elnyelik a hátralékos adók és kamatok. Mi Jesz velüik, kérdik a kertészek? Taláu legilletékesebb erre a kérdésre választ adni Tuka felügyelő, az export intézet makói meg­bízottja. Ö3sze kell hozni a valóságos kertésze­ket — mondotta a kertészek előtt tett nyilat­kozatában Tuka felügyelő —, azután arra kell törekedni, hogy olyan hagymát bocsássunk a külföld rendelkezésére, amely minőségében verhetetlen. De meg kell szervezni a kereske. delmet is. Akcióképessé kell tenni a szövet­kezetet és igy lehetővé kell tenni, hogy a 'kereskedelemből származó haszoa egy resze is visszamenjen a termelők kezébe. Általában arra kell törekedni, hogy a legjobb hagymát hozzál; forgalomba s a termeléssel és forga­lombahozatallal csak valóságos és hivatásos kertészek és kereskedők foglalkozhassanak. A köz érdekében el kell tünniök a kontárkerté­szeknek és a kontárkereskedelemnek. Ez az, amit megtehetnek a kertészek a saját érde­kükben és e város érdekében. És, hogy ennek a megtételére valóban felkészültek, azt mu­tatják azok az akc'ók, amelyeket a hagymanemesiíés, az őstermelő kertészek tömörítése és a szövetke-: Itt irdak^un indilollak • WWM NMHHIVMI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom