Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-28 / 293. szám

ELM HGYflRORSZAG SZEOED, Sznrxe*xH)t«o r Somogyi ncca 22..1.em, Telefon: 23-33.^Kiadóhivatal kölcsönkOnyviar és Jegyiroda i Aradi ucca t>. leleion : 13—OO. ^ Nyomda : Litw i.lnót ucca 1«. Telefon » Távirati es Icvaiolm: oélmanvarorszAfl Szeged Csütörtök, 1933 dec. 28. Ara 12 fillér I*. évfolyam, 291. sz. Nyilatkozók és nyilatkozatok Elhangzottak a karácsonyi nyilatkozatok. Aki államférfinak érzi magát, mind odaállott, íz újságíró ceruzája és kodakja elé. Mintha az államférfiúi nagyság egyik elengedhetet­len kelléke a karácsonyi nyilatko­zat lenne. Aki háborúra uszit háromszázhat­vannégy napon keresztül, karácsony napján az is békeapostol lett. Aki lázadást szit egész életén át, karácsonykor az is a josrrendről prédikál. Aki egy éven át gyűlölködik, kará­csonyi nyilatkozatában a szeretet hangján szólal meg. A paralizis egyik kezdeti tüneteként azt ta­nítják, hogy megváltoztatja a beteg jellemét. A szerényt dicsekvővé, a hallgatagot beszé­dessé, az atheistát vallásossá, a takarékost költekezővé teszi az agyát megtámadó beteg­ség. De a paralizis jellemváltozlató hatása el­törpül a karácsonyi nyilatkozatok jellemátala­kitó hatása mellett. Ha a nyilatkozókat a nyi­latkozataikkal s az egynapra szóló nyilatko­zatukat az egész évben gyakorolt cselekede­teikkel összemérjük, nyomban szemléletessé válik ez az igazság. Bizonyos körültekintő óvatosság azonban mégis megnyilatkozik ezeknél az alkalmi apostoloknál. Az, hogy ők — csak másoktól követelik karácso­nyi szózatuknak tisz'eletben tartását. Mások szeressenek, csak ő gyűlölhessen tovább/ mások engesztelődjenek meg, csak ő foly­tathassa tovább a soha-soha ki nem engesz­telődés politikáját, mások engedelmesked­jenek az értelem tanácsának, mások borul­janak térdre az emberi jóság, az emberi lé­lek, az emberi tisztaság előtt, csak ő tarthass^ azt meg, amit összeharácsolt. M á sokban él­jen a jog tisztelete, csak ő élhessen vissza a hatalommal. Mások legyenek a tekintély tisztelői, amig — ő maga a tekintély. Mások védjék meg a magántulajdont, amig az ő ma­gántulajdona védelmet igényel, mások adja­nak helyet a fiataloknak, amikor ő a gyere­keit és a vejeit akarja elhelyezni. A szó és a cselekedet különnemüsége kő­zött az érdek marad meg közös nevezőként. Mert erre a közös nevezőre le lehet vezetni minden tört reményt, minden meg­tört cselekvést és minden tört da­rabját az egész cselekvést sürgető igének: Az érdek királvvizében felolvad minden apostoli szó és minden haszonleső igyekvés. Ha nem így lenne, lehetne-e ma­gyarázatot találni mindarra a szenvedésre, nyomorra s a szegénységnek mindarra a gya­lázatára, amit nem kozmikus erők, nem apo­kaliptikus változások, hanem az emberi ostobaság és kapzsiság hozott erre a földre. Ennek a két forrásnak összefogott erejére volt szükség, hogy az életet halállá nyomorítsák el, sem az ostobaság, sem a kap­zsiság egyedül ezt elvégezni nem tudta vol­na. A kapzsiság nem nézte az eszközöket, csak a célt bámulta, az ostobaság nem tekintet­te a célt, csak az eszközöket vizsgálgatta s a kettő együtt nem tekintette sem a célt, sem az eszközöket. Csak igy történhetett azután, hogy olyan eszközöket vettek kezükbe, ami­vel még a maguk érdekét sem tudták szol­gálni s olyan cél felé ieyekeztek, ami rájuk is romlást hoz. S ezekkel az eszközökkel s e cél felé törekedve kormányozzák a világot a karácsonyi nyilatkozók. Most azután — nyilatkozhattak. Ha Car­thago romjain nyilatkozatra birták volna Máriust, ő is a békében, az ellentétek ki­egyenlítésében, a fegyveres viszályok elke­rülésében jelölte volna ki az emberiség útját. Mert az a csudálatos, hogy a legyőzöttek böl­csesége mindig ugyanaz s az a katasztrofá­lis, hogy mindig — katasztrófának kell kiér­lelni ugyanazt a bölcseséget. A világot nem azok rendezik el, akiknek nyilatkoznak, ha­nem azok, akik nyilatkoznak. Nincs arra szükség, hogy azok, akik a hatalom felett ren­delkeznek, programot adjanak azok számára, akiknek semmi hatalmuk sincs az események irányitására. Övék a hatalom és övék a fe­lelősség. Ha átérzik a maguk kijelentésének súlyát, ha meg vannak győződve program­juk helyességéről, ha minden kétséget távol­ElOFlZETÉSi Havonta helyben 3.20 Vidéken 6» Budapesten 3.00, tclllf»Idttn 0.4« pengd. * Egye* Mén Ara hétkUz­nao ÍZ, vasár- «s Ünnepnap 20 (111. Hlr­detések (elvétele tarlia szerint. Megle­lenl'c hetid kivételivel ninonln reine tartanak kijelentéseik igazsága mellől, akkor talán mégis lehetne azt követelni, hogy egy­szer kezdjenek már ugy cselekedni, mint­ahogy beszélnek. Ne halandzsázzanak azok­ban a magasságokban, ahová a sors szeszé­lye őket felemelte, ne játszák Bodóné szere­pét, amikor a pohárba öntött tiszta bor árát követelik. Egyszer, csak egyetlenegy­szer legyenek urai a maguk szavának s ne azt valósitsák még, amit mi kérünk tőlük, ha­nem azt, amit ők prédikálnak nekünk. Ne azt prédikálják nekünk, aminek megvalósítá­sában bennünket megakadályoznak, hanem azt valósitsák meg, amit prédikálnak. A ka­rácsonyi szóból legyen egyszer már köznapi cselekedet, az ünnepi fogadkozásból hétköz­napi elhatározás, az áhítatból tett, az Ígéret­ből valósa?. Az államférfiuból — ember. Tartózkodó francia válasz német követelésekre A közvetlen tárgyalások folytatása helyett — diplomáciai megbeszélések (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) Pá-1 risból jelentik: A kormány tagjai szerdán dél­után többórás minisztertanácsot tartottak, hogy leszögezzék, milyen álláspontra helyezkedjék Franciaország a német kormány legújabb kö­veteléseivel szemben. A követelésekben Német­ország — mint ismeretes — teljes katonai egyenjogúságot és 300.0C0 főnyi hadsereget kér. A sajtó értesülése szerint a francia kormány nem akarja kiprovokálni a német—francia vi­szony megszakítását. A délutáni miniszterta­nács csak arra szorítkozott, hogy jegyzőkönyv­be foglalja, mily n keretek között kivánja foly­tatni a tárgyalásokat. A lapok szerint túlságos nagy lelkesedés nem tapasztalható a francia kormány részéről a közvetlen tárgyalások foly­tatása iránt, célszerűségi okokból azonban a kormány a tárgyalások megszakítása helye«, inkább azt a megoldást választja, hogy az erő­sen hangsúlyozott közvetlen tárgyalások he­lyett, visszatér a régi normális diplomáciai tárgyalások mederébe. A vezetőszerep ismét a követségekre vár és nem a kormányok tagjaira. A lapok szerint ez a politika a legóvatosabb, amit ezidőszerint el lehet képzelni. Az az elő­nye is megvan, hogv neim kelthet meglepetést Németországban, feltéve ha a németek őszin­tén akarnak tárgyalni A minisztertanácsról kiadott hivatalos kom­müniké egy mondatban emlékezik meg a né­met kérdésekről folytatott tárgyalásokról, le­szögezve, hogy a minisztertanács egyhangúlag jóváhagyta Paul-Boncour javaslatát. A francia minisztertanács szigorú vizsgálatot rendelt el a borzalmas vaséi® katasztrófa flgQtten 220 fin!©!!, 320 sebesfiit a „koporsO-kocsikban" — Szerdán eltemet­teti 205 álűozaiot - X hömieinínu a legszigorúbb felelősségre­vonást követeli Páris december 27. Borzalmas vasúti katasz­trófa történt a páris—strassburgi vonalon Lagny sur Marne város közelében, ahol _ a strassburgi express belerohant a Nancy felé in­dított gyorsvonatba. Az express pozdorjává zúz­ta a gyorsvonatot, amelynek romjai alól 205 ha­lottat és 320 sebesültet szedtek ki. A példátlan arányú katasztrófát az eddigi vizsgálat megállapítása szerint az okozta, hogy a sinpárra helyezett jelző petárdák nem rob­bantak fel és a tilost jelző önműködő sip néma maradt. A szerencsétlenség után megállapítot­ták, hogy a petárdák nem működtek, sőt az is bebizonyosodott, hogy az önműködő sipjelző berendezés, — amely azonnal megszólal, mi­helyt a vonat túlhalad a tilos jelzésen — nem jelzett. Ennek alapján az express mozdonyve­zetőjét és fűtőjét szábadonbocsátották. A szerencsétlenség rendkívüli megdöbbenést váltott ki Franciaországban. Lebrun elnök megjelent a Gare de l'Est várótermében, ahol a halottakat felravatalozták. Megállapítást nyert, hogy a nancvi vonatot gyorsvonati forgalomra teljesen alkalmatlan, ósdi és kizárólag faalkatrészekből álló vasúti kocsikból állították össze. A régi fakocsfk az összeütközés erejének következtében ugy szét­forgácsolódtak, hogy még a kocsik alapvázából sem maradt semmi. Az Oeuvre „Koporsó-ko­csiknak" minősiti «eeket a kocsikat és megálla­pítja, hogy még a* «mberi csontvázak i« ellen­állóbbak voltak, mint ezek a kocsik. A pária-—.

Next

/
Oldalképek
Tartalom