Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-24 / 292. szám

Ti DÉLMAGYARORSZAG december 24. A l>ejaiaoyaror»xúa regénye LYTTON STRACHEY VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ FORDÍTOTTA: SZINNAT TIVADAR 101 Egészen természetes, hogy Viktória családja nem rajongott Brownért és szigorúan bírálgatta hibáit — mert hibái is voltak ennek a tökéletes inasnak, noha Viktória nem vette észre. Tény az, hogy Brown túlságosan szerette a skót whiskyt, de az is tény, hogy hűségesen szolgálta úrnőjét és ez az életrajz hiányos volna, ha a nevezetes inas alakja kimarad belőle. Viktória csöppet sem titkolta azt a ragaszkodást, mellyel inasán csüggött, sőt ellenkezőleg, több alkalommal felhívta rá a világ figyelmét. Két izben aranyérmet veretett Brown tiszteletére. 1883ban, amikor Brown meghalt, az udvari újság hosszú gyászjelentésben méltatta érdemeit. Később a királynő arany melltiiket csináltatott, melyeknek egyik oldalán Brown arcképe, másik oldalán őfelsége monogramja volt látható. Viktória ilyen emléktüvel jutalmazta hü cselédjeit és azokat a hegyvidéki lakosokat, akiket nyaralás közben megkedvelt. A tűre Brown halálának évfordulóin kis gyászfátyolt kellett kötni. Hegyvidéki naplójának második kötetében, mely 1884-ben jelent meg, Viktória sűrűn emlegeti hűséges szolgáját, kit szinte barátjának tekintett. Valójában Brown az egész könyv hőse. Királyokra általában jellemző a diszkréció hiánva. Viktória is nyíltan ömleng könyvében Brownért és mindent elkövet, hogy megnyerje számára az egész nemzet rokonszenvét. Sajnos azonban — ilyen a világ — éppen az ellenkező hatást érte cl. A nemzet gúnyos mosollyal vette tudomásul őfelsége és inasa viszonyát. Sokan még tTágár tréfáktól sem riadtak vissza, ha ez a dolog szóbakerült. n. Multak az évek. Viktória megöregedett. Haja előbb szürke, majd hófehér lett, arcvonásai megszelídültek, zömök alakja lágy és telt lett. Most már nagyon lassan járt és mindig botra támaszkodott. És lassanként megváltozott a nemzet érzülete is vele szemben. Addig bírálgatták, sőt időnként hevesen gyűlölték is, míg végre megszerették. És Viktória belső világa is megenyhült. Hevessége, gőgje, akaratossága helyébe megadó szelídség lépett. Számos oka volt ennek a változásnak. Elsősorban a sok kegyetlen csapás, mely aránylag rövid idő alatt Viktóriát érte. Leánya, Alíce hercegnő, aki 1862-ben a hessendarmstadti herceg felesége lett, 1878-ban tragikus körülmények közt meghalt. A következő évben Eugénia császárnő egyetlen fia, akit Viktória annyira szeretett, elesett a zulu háborúban. 1881-ben Viktória elvesztette legjobb barátját, Benconsfíeld lordot és 1883-ban John Brownt. Eg yévvel rá meghalt Viktória egy másik kedvence, Lipót albáni herceg; gyerekkora óta rokkant volt és fiatalon, röviddel esküvője után ragadta el a halál. Az angol nép nagy részvéttel kisérte a gyermekeit és barátjait sirató özvegy királynő szomorúságát. ''882-ben történt valami, ami egyszerre hevesen lángra lobbantotta a nép szeretetét Viktória iránt, őfelsége megérkezett Windsorba és a vasúti kocsiból leszállva, éppen hintaja felé tartót, amikor egy Roderick Maclean nevű suhanc közvetlen közelből rásütötte pisztolyát. Egy etoni diák ernyőjével idejében Maclean karjára csapott, úgyhogy a lövés nem talált el senkit. A suhancot azonnal lefogták. Ez volt a hetedik merénylet, melyet negyven év folyamán Viktória ellen megkíséreltek. Érdekes, hogy ezek a merényletek több tekintetben hasonlítottak egymásra. Valamennyit — egy kivételével — egészen fiatal emberek követték el és nem is gyilkos szándékkal, mert az utolsó merénylettől eltekintve, a pisztoly nem is volt golyóra töltve. Valóságos pszichológiai probléma felderíteni, mi indította ezeket a kamaszokat arra, hogy olcsó lőfegyvereikbe puskaport és papirfojtást tömve, a királynőre tüzeljenek, holott tudhatták, hogy csak maguknak okozhatnak bajt vele. A merényletek hasonlóak voltak, de a merénylők büntetése különböző. Az elsőt, Edward Oxfordot, aki néhány hónappal Viktória esküvője után követte el merényletét, őrültnek nyilvánították és tébolydába zártak. Az ítélet ne mtetszett Albertnek, aki két évvel később — amikor John Prancis hasonló merényletre vetemedett — rögtön erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a gaztettet ismét tébolydával büntessék csupán. Erre a fickót halálra Ítélték. Minthogy azonban nyilvánvaló volt, hogy nem vezette gyilkos szándék, sőt ártatlan fegyverével még komolyabb sebet sem ejthetett volna a királynőn, a hatóságok viszszariadtak a halálos ítélet végrehajtásától. Hosszas tárgyalás folyt a belügyminisztérium és a bíróság kőzött, végül az ítéletet életfogytiglani deportálásra változtatták. A törvény ilyen dolgokban nem ismert tréfát. A felségsértés a legsúlyosabb formájáról volt szó, melyre csak egy büntetés létezett: a halál. De olyan nagy volt az aránytalanság a valóságos sérelem és rettentő köLeveshez « Körítéshez Tésztához mindig, mindenkor csak Kardos -tésztát vetkezménye közt, hogy a bíróság inkább nem mondotta ki a vádlott bűnösségét, hanem beszámithatatlannak, elmebetegnek nyilvánította. Ez elég ész-szerű lett volna, de nem volt elég elrettentő hatása. Ezért 1842-ben uj törvényt hoztak, mely a királynő ellen sikertelenül elkövetett merényleteket bűntettnek minősítette és a következő büntetéseket sorolta fel: hét évi deportálás; három évig terjedhető börtön, esetleg kényszermunkával súlyosbítva; továbbá me?vesszőzés, a nyilvánosság előtt vagy a nyilvánosság kizárásával, esetleg ismételten is, de legfeljebb háromszor. A következő négy merényletet mér az uj törvény rendelkezései szerint torolták meg. Willíam Beán 1842-ben másfélévi börtönbüntetést kapott. Willíam Hamilton 1849ben hétévi deportálásra Ítéltetett. Ugyanígy járt Róbert Pate hadnagy is, aki megleste a királynőt a Piccadillyn és botjával fejbeüíötte. Pate volt az egyetlen érettkoru férfi a merénylők közi; faebben tiszti rangot viselt a hadsereu^». uandy módiára öltözködött és nyíltan «-uuebeteg volt. 1872-ben Arthur O'Conoi, t^y t'zenhétéves ifjú, töltetlen pisztolyát a iurálynőre sütötte a Buckingham-nalota kapuja előtt. John Brown rögtön rávetette magát és ártalmatlanná tette. Egy évi börtönnel és husz nyirfnbotta! büntették. Ezalkalommal kapta Brown két aranyérme közül az egyiket bátorsága jutalmául. (Folyt köv.) ? Hol vásároltunk ! no! dolgoztassunk A Deimoguarország Kis Címtára szegedi kereskedőkről es iparosokról ANTIQUARIUM: tuncárl» könyveket vesz. elad és cserél AUTÓ ÉS FÉLSZEHKLESI CIKKEK: Markovié* műszaki váll.. Tisza Lnjos körút 44 Róna Alföldi Gépkere«k.. Váll.. Fcketesas n 22 FESTŐ ÉS MÁZOLÓ: Szabó István. Kéh-'n tér 1 CIPÉSZ: Papp Béla, Feketesas ucca 8. FÉRFIRUHA: Uan Isrnác*. Keleroen-n. 8. GRAMOFON: Konyó Soma. Kftlcspv-a 1 ILLATSZERTAR: Gáspár illatszertár. Széchenyt-tér 7. IRODA RF.RENDEZÉS: \Virtb és Rengev Szértienyt-tér S. KALYHARAKTAR: f.éderer János Somogyi-ucca 15KÉPKERFTFZÉS: Freimann Miksa Kárász-u. 10. KÉZIMUNKA: Kisrher ..Kézimnnkibár" Kölcsey n 10. Fáy Margit. Kígyó u. 5. KÓNYKÓTÖ; Welllsz Lajos Aranv Jáno«-a 7. KÖTÖTT-. FttKDÖRITHA. én SZÖVÖTT\Rí "ehércégtáblás Boros Miksa. Széchenyi tér 15 impel és Heftyl Pü<pok inzár Lusztlg Imre. Széchenyi-tér X. MOSODA: lattyu mosóda Takaréktár-n 6. Nö[ KALAP: Víncze Mária. Tisza l>aio«-Rftrut 42a. OLAJ- ÉS MCSZAKI CIKKEK: Ruh Vilmos, Mikszáth Hal, ÓR A ÉS ÉKSZER: Relch Mór é* Fia Rt, Kelemen-u. ft. rótti József. Köle«ey-n. 7. PAPLANOS: Bokor paplanipar. Löw H a. I. (Polgára t.) RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: IVtiNoh Albert. K6rá«*-ncca 7. Kelemen Márton Kelemen-n. 1L SELYEMARUK: Holtrer S és FinI • ffipostával szemben SAJT VAJ, TURó: László. Széchenyi tér (városi bérház), Dugonics tér (Napló-ház) SZŐNYEG: Domán Mihály és Fia, Kárász-n. 12. SZŰCS: tosmann Dávid. KáráwML S. TFXT1T.ARU: Knmrsev Sándor Széchenyi tér 11 rabár Péter. Kárász-n. k ÜVEG ÉS PORCFI.LAN: Nehjllin^er Kálmán Cseknnic a t. VILI.AMOSSAG: lentsrh Albert Káré«z-n 7. Kövecs Antal, Faragó n 15. Hornét ,lóz*el I'Í-ZH l.ilo- könit 39. VIZVEZETÉKSZERELÖ: Fekete Nándor. Ko«utb Lajos-sugárut 18 Szegeden szerezzük ke minden szükségletünket!